Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-02-18 / 7. szám

6 Sj iffäsag SZEMMERTÉK Kovács a kávéházban már régóta feltűnően nézeget egy csinos nőt. Egyszerre csak a nő társaságában le­vő, jól megtermett férfi oda­lép hozzá és így szól: — Jó szemmértéke van? — Igen — feleli meg­lepve Kovács. — Akkor számítsa ki, hány pofont kap tőlem, ha nem hagyja abba a nézege­tést. VIZSGA A főherceg vizsgázott. A bizottság azon törte a fe­lét — ismerve az ifjú szel­SBGtTSÉG Még a régi „jó" időkben történt, hogy egy gyenge, fiatal inasgyerek hatalmas, súlyos ládákkal megrakott kézikocsit vonszolt maga után az utcán. Alig bírt a nagy teherrel egy-egy lé­pést tenni, és csak úgy folyt róla a verejték. Egy jól öl­tözött úr megsajnálta, oda­ment a kézikocsihoz és tel­jes erejéből tolni kezdte há­tulról. így mentek egy jó fél órátg, amikor végre az inas megállt egy ház előtt, és hálálkodva mondott kö­szönetét az úrnak. A jószí­vű úr előbb letörölte hom­lemi képességeit —, vajon mit kérdezhet. Végre az egyik tanár nagy merészen felteszi a kérdést: — Mondjon nekem, fenn- ség, egy közmondást. A főherceg hallgat. — Nagyon helyes - mond­ja a tanár -, „hallgatni arany". EZT HALLOTTAK Kovácsné dicsekszik Sza- bónénak: — Tegnap a férjemmel operában voltam. — Nagyszerű! Es mit hal­lottatok? — Hogy Fehérék válnak. tokáról a vizcseppeket, az­tán azt mondja az inasnak: — Disznóság, ilyen nagy terhet egy gyenge gyerekre bízni! Hát nem mondtad a gazdádnak, hogy egyedül ezt nem bírod eltolni? — Dehogyis nem mond­tam, de ő azt felelte, hogy induljak csak el, majd akad egy marha, aki segít. JÓ LESZ Kovácsné rászól a férjére: — Lajos, miért nem ve­szed fel az új nyakkendő­det? — Ugyan szívem — feleli Kovács —, ebben a sáros irlöhpn a réai is jó lesz. FÖLÖSLEGES IZGALOM A szórakozott tanárhoz rémülten szalad be az ad­junktus: — Tanár úr, tessék gyor­san menekülnt, a szomszéd szobában tűz van. — Ne molesztáljon — fe­leli Ingerülten a tanár —, nem látja, hogy én nem va­gyok a szomszéd szobában? AJÁNLÁS A házasságközvetitő elra­gadtatással mondja: — Ezt a lányt melegen ajánlhatom magának. Nagy­szerűen fest, lovagol, zongo­rázik, énekel, táncol. — A hibákból elég volt — mondja a házasulandó fia­talember, — most lássuk az erénuett. A NAÍV EMBER Kovácsnak meséli a kávé­házban valaki. — Képzelje, tegnap a kas­sai vonaton összetalálkoztam a kedves feleségével meg a katonatiszt sógorával. Mond­hatom, nagyon jóképű fiú. — Micsoda katonatiszt — mondja Kovács —, nekem nincs is katonatiszt sógo­rom. — Bocsánat, de nekem a kedves felesége mondta. — Az lehet — mondja ke­délyesen Kovács —, mert maga egy naiv ember. Pró­bálja meg ezt nekem beme­sélni. Kedvenc vicceim LÓVERSENYEN Arisztid: Ebben a futam­ban nyolc ló indul és ame­lyik elsőnek ér célba, az húszezer koronát kap. Tasziió: És akkor a többi hét miért strapálja magát? LUSTASÁG Ili: — Persze, te annyira lusta vagy, hogyha szarvas volnál, még a tulajdon agancsaidat is restelnéd hordani. Mici: Ebben igazad van, azokat a férjem hordaná. TROMF Mici: Az én férjem kitű­nő vadász, a legszebb nyu- lakat lövi a vidéken. Inci: Az semmi, az én fér­jem spékelt nyulakat lő! MAGYARÄZAT Peti nyakig maszatosan érkezik haza az iskolából. Az apa megdorgálja: — Ügy nézel ki, mint egy malac! Tudod-e, mi az hogy malac? — Persze hogy tudom, édesapám, egy nagy disz­nónak a fia. BARÁTNŐK — Nem vetted észre, hogy az én Lajosom milyen re­mekül öltözködik? — De igen, drágám. És milyen gyorsan! CSALÁS A kis Jancsi először volt iskolában. Amikor délután hazajött, a szülei megkér­dezték, hogy mi tetszett neki a legjobban. A kisfiú legyintett: — Csalás az egész. Az ajtóra ki van írva I. osz­tály, bent pedig plüss dívá­nyok helyett csak fapadok vannak. Beküldte: Németh Etel Dől. Peter 369. Szakállszárító TÓTH ELEMÉR Z mindig melldöngetve hir­dette, hogy meggyőződéses interNACIONALISTA.-O­Demagóg, nem Gőgig és Ma- gógig vezeti vissza a családfá­ját.-O­Az éhségsztrájk, a fogyókú­ra egyik formája.-O­A cipő azt hiszi, hogy ő hordja az embert.-O­X forradalmárnak tartja ma­gát. Minden reggel felkel.-O­Z-nek gyönyörű basszusa van. Ha beszél a szava szinte kong...-O­A notórikus alkoholistáknál a részegség — áldott állapot.-O­Z költőnek négy kerékkel van több.-O­Funkciö teszi az igazságot.-O­A párt vezető szerepét is el lehet játszani? IKREK Az ismert humorista me­séli: — Borzasztó sok bajom volt az ikeröcsémmel. Ügy hasonlítottunk egymáshoz, hogy az édesanyánk is ösz- szetévesztett bennünket. Eb­ből aztán a legnagyobb ka- lamitások származtak. — Például? — Például az öcsém hoz­závágott a tanítóhoz egy tintatartót, és engem csap­tak ki az iskolából. — Aztán? — Aztán udvaroltam egy lánynak, és ő ment vele az oltár elé. — Hát aztán? — Aztán szörnyen meg­bosszultam magam rajta. — Hogyan? — En haltam meg, és őt temették el. AZ MAs — Mondd csak, mit cst- nánál, ha azt mondanám, hogy te gazember vagy? — Beperelnélek. — Es ha csak gondolnám? — Az ellen nem tehetnék semmit. — fó, akkor csak gondo­lom. HAJÓTÖRÉSKOR A tengeren nagy vihar van és a hajó süllyedni kezd. A fedélzetén két skót szalad­gál Ijedten fel s alá. Egy­szerre azt mondja az egyik: — Te, kössünk gyorsan egy üzletet. — Mit? — Azt az órát, amit teg­nap 10 fontért vettem tőled, visszaadom most öt fontért. szOkszavOsAg Kovács egy fél lábú angol úrral utazik egy kupéban. Az út nagyon unalmas, Ko­vács minden alkalmat meg­ragad, hogy útitársával be­szélgetésbe elegyedjen, de az szótlanul ül a helyén, mint egy sóbálvány. Hosszú hallgatás után ismét meg­szólal Kovács: — Kedves uram, látom, hogy nem szeret beszélget­ni, tehát arra kérem lega­lább egy kérdésemre vála­szoljon. — Nem bánom — felelt a fél lábú angol —, egy kér­désre válaszolok. — Tessék nekem meg­mondani, hogyan vesztette el az egyik lábát? — Leharapták. — Rettenetes. Ki harap­ta le? — Kérem, az már a má­sodik kérdés. A MÁSODIKBÓL A skót bemegy a fényké­pészhez, és megkérdezi, hogy mennytbe kerülnek a felvé­telek. — Az első tucat tíz font — feleli a fényképész —, a második hat. — Hát nem bánom - mond­ja a skót -, csináljon nekem a másodikból egy tizenket- ted tucatot.

Next

/
Thumbnails
Contents