Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-02-18 / 7. szám

2 új ifjúság----------------------------! POLITIKA MINDENKINEK

MOLNÁR JÄNOS:

Ifjúság és forradalom

Szép és büszke fogalomkapcsolat: forradalom és ifjúság! Ma különösen elevennek, aktuálisnak hat. Élénk mozgás van az ifjúság körében, mindenütt a világon, és sokat foglalkoznak velük. De e két fogalom: forradalom és ifjúság — nem jelent minőig egyet. Tekintsük át a történelmet, s kitűnik, hogy a nagy forradalmakat: a rabszolgákét, a polgárokét, a munkásokét — amelyek világokat töröltek el és újakat teremtettek — nem az ifjúság vívta. Spartacus, Robespierre, Lenin mind dolgozó társadalmi rétegeket képviseltek és vezettek.

A szabadságharcok sem az ifjúság tettei voltak, habár — mint a forradalmakban — ott voltak ök is.

Az Ifjúság sokszor volt ellenforradalmak szítója, eszköze is. Nem tekintve azokat a bonyolult eseményeket. melyekben szerepük ellentmondásos volt, a történelem számos korszaka kifejezetten ifjúsági ellenforradalmi csoportok szerepéről tanúskodik. A 18. századi trancia ellenforradalmak aranyifjai, a fasiszta ifjúsági szervezetek a huszadik század alsó felében, vagy az indonéz ifjúság nagy részének szerepe a közelmúltban egy antikommunista, népellenes rendszer megteremtésében, bizonyítékul éppen elég.

KIÉ A KÜZDÉS JOGA?

A küzdés és az ifjúság fogalma sem

egyszerűen azonos. A társadalmi osztályok vivtak csak igazi harcokat. A határ a társadalmi osztályok és rétegek között van. nem pedig az ifjúság és a felnőtt nemzedékek között.

Még csak az új és az ifjúság sem azonos egymással. Az új (a lényegében vett új. ami nemcsak forma, de tartalom is) mindig a forradalomban született, melyet korhatárra tekintet nélkül a feltörekvő osztályok vívtak. Az ifjúság sokszor tévedett, amikor az „újra“ esküdött, holott az nagyon Is régi volt.

A világ nagy problémái sem azonosak az ifjúság problémáival. Sőt, az ifjúság mint társadalmi jelenség megosztott. Akik most elsősorban felkeltik a világ érdeklődését, azok jórészt csak a diákok, az egyetemi fiatalok, igaz, bajaik közül a legszűkebbek is társadalmiak, még az egyetemek önkormányzatának fejlesztése is. Még inkább társadalmi érvényű az az igényük, hogy — bár sokszor zavaros elképzeléseik útján — a társadalmat megreformálják. De problémáik nem fogják át az egészet, sokszor nem találják meg a lényeget, a társadalmi rendszerek megváltoztatásának vagy fejlesztésének igazi útját. A gazdasági, technikai, kulturális fejlődés nagy kérdései sokkal átfogőb- bak. mint amelyeket a diákkövetelések bármikor is érintettek.

A TÁRSADALMI HARCOK MEGÉRTÉSÉÉRT

Ma mégis az a szembetűnő, hogy mindenütt a világon, Nyugaton is és Keleten is. az ifjúság társadalmakat megrázkódtató folyamatok kezdeményezője vagy aktiv részvevője. Államfőket, kormányokat kényszerít tárgyalásra, parlamenteket arra, hogy követeléseikkel foglalkozzanak; kormányokat, pártokat vezetőket buktattak meg vagy emeltek fel. A dolog egyszerűbb lenne, ha ezt a korunkra immár több mint tíz év óta jellemző ifjúsági mozgást hozzáköthetnénk valamelyik társadalmi rendszerhez. Csakhogy ezek a jelenségok azonos vonásokat is mutatnak — Prágáról és Belgrádról legyen szó avagy Párizsról és Rómáról. S ez, ami elgondolkoztató.

A fiatalok legtöbbje korunkhoz megszégyenítően méltatlannak tartja a jelenben folyó piszkos háborúkat, a kizsákmányoló államkolosszusok támadását a kis népek ellen: a vietnami emberirtást. De méltán háborogtak azok ellen az ónkényeskedések ellen is, amelyek koholt perekkel állítottak félre politikai ellenfeleket, ott is, ahol ez nem a társadalom lényegi tulajdonságaiból következett. Utálják az álszenteskedést, a öndicsőítést, a szavak és a tettek meghasonlását. Ügy vélik: a dolgozó emberek egyre kevésbé bírják a kapitalizmus nyűgét, azt a rendszert, ami kis politikai játékokat enged ugyan, de a rendszer alapjait kegyetlen következetességgel és háborúkkal védi. miközben a demokrácia és a szabadság világának áhítja magát. De az is fáj neki, ha egyes kormányok és pártok nem használják fel elég alkotóan a szocializmus belső lehetőségeit. Tiltakoznak az ellen, hogy embereket életükben istenítenek, szentekké avatnak. Mondhatnánk hogy az ifjúság téved és túloz, ha hiszi- a felnőtt nemzedékek — kiket sokszor keményen, meg néha igaztalanul bírál — nem látják a bajokat, nem teszik fel életüket és munkájukat megszüntetésükre. Mondhatnánk, hogy e törekvéseik mindig az emberiség legjobbjait, a forradalmárokat jellemezték, és hogy Párizsban a fekete zászlók alatt tüntetők és a prágai diákok követelései igen messze álltak egymástól. Mindez igaz. Mégsem szabad ezt a problémát kézlegyintéssel elintézni.

A nyugat-európai publicisztika — különösen 1956 óta — azt magyarázza: lám. az ifjúság a szocializmus ellen fordult, mert Budapesten is, Varsóban is, Prágában is tüntetett. Hogy milyen kicsinyes és erőtlen volt ez az állítás, az éppen most tűnik ki, Ügy gondolták, hogy a nyugat-európai ifjúságra egy ideig jellemző zenei izgalom, a/ élet extremftásai lekötik majd energiáját és elvonják az igazi társadalmi problémák kutatásától és megértésétől — még inkább attól, hogy ezek megoldásáért küzdjön is. Választ kaptak. Ez az ifjúság nem csupán kivívta, hogy a beatet elismerjék, de még politikává változtatta azt: egyenesen politikai eszközzé tette. Mindezen tűi Nyugat-Berlinben. Párizsban. Brüsszelben, Rómában és másutt is. a társadalmi harcok lényegét érintő, sok helyen milliók követeléseivel összefonódott küzdelembe kezdett. A történetírás majd elemzi, hogy ez a változás nem volt független a szocializmus lététől és eredményeket hozó belső küzdéseitől. Ezért joggal állíthatjuk, hogy ez az ifjúság, amelyről annyit vitatkoztak, elérkezett a társadalmi harcok megértéséig.

AZ ELLENTMONDÁSOK OKAI

Minden általánosítás torzít. Egyszerűsítő az a magyarázat, mely szerint a szocializmus ifjúsága és m nyugati világ ifjúsága a természetes, de szűk

kölcsönhatások révén, egy-két vonatkozásban egyszerre lépett. A látszat ellenére — a szocializmus ifjúságának a problémái mások. Eltévedni a formális és látszólagos azonosságokban nem lenne helyes. A szocializmus ifjúsága a szocializmus megvalósításáért küzd. A nyugati ifjúság p**dig — bármilyen nagyot lépett most előre — még mindig tele van végletes elképzelésekkel, a világnak hátat fordítók hóbortjaival, anarchiával, nem egy esetben mindenféle meghatározó alap — tulajdon, osztály, párt — elutasításával.

A nyugati ifjúság helyzete nehéz és bonyolult. Ez tükröződik azokban az objektív és szubjektív ellentmondásokban amelyek végül is erősebbeknek bizonyultak nála. Kiállásuk a vietnami amerikai agresszió, a kultúra áruvá süllyesztése, a nyomor, az erőszak ellen, egyértelműek és nem hagynak kétséget az iránt: kit ítélnek el és miért. De követeléseik nagyon következetlenek, ha a kapitalizmusnak más társadalmi rendszerrel való felváltásáról van szó. Még több az ellentmondás harcaikban, amikor a forradalmi erők vélt vagy valóságos hibáit bírálják Bírálják a forradalmi erók vélt vagy valóságos hibáit bírálják. Bírálják a forradalmi erők ,, tehetetlenségét“ „bátortalanságát“. Ez nagyrészt a megosztott világ tényleges erőviszonyainak nem értéséből, a forradalmi harcok átmeneti. de elengedhetetlen eszközének, a kompromisszumoknak az elvetéséből származik. Sokszor csak vereségük után értették meg. hogy a dolgozó tömegekkel való összefogás Vnélkül kudarcra vannak kárhoztatva. De ha az összefogás nem volt tartós, vagy csak későn sikerült — ennek nemcsak ők az okai. A mozgalmaikban néha nagy szerepet kapott szélsőséges tendenciák elriasztották a forradalmi erőket. Az anarchizmussal való kacérkodásuk bizony riasztóan is hatott.

Az ifjúság és a szocializmus még nem azonos. De az lesz. S nemcsak akkor, ha ez az ifjúság felnő. Vannak jelenségek, amelyek a szocializmusban fájdalmasan nehéz körülmények között jelennek meg. és megértésük különösen az ifjúság számára nem könnyű. A szocializmus öntudatosan vállalt fegyelmet — a munka, a küzdés, olykor a kompromisszumok fegyelmét — a szürke egyformasággal és a szó rossz értelmében vett katonai fegyelemmel. De a történelem bizonyította: önként vállalt fegyelem nélkül társadalmi kérdéseket nem lehet megoldani Gyakran összetévesztik a küzdelmet a tagadással; az elvetendő felismerését még az új keresésének igénye sem követi.

Sokan nem értik a maga bonyolultságában, mélységében, ellentmondásaiban a politikát. Úgy vélekednek, hogy a politika csak taktika. Peuig tnd- niuk kellene, hogy a jó politika nehéz tudomány, s hogy részleteinek egyszerű összege nem az egész. Elvetik azokat a politikai jelképeket, amelyekért nem harcoltak, de amelyeket a történelem teremtett és amelyeknek a társadalmi harcokban jelentőségük van. Saját jelképeik nem különbek, csak mások, és sokszor nincs egyéb bennük, csak a dac.

Az újat, amiről azt hittük, hogy olyan egyszerű, az ifjúság sokszor összekeveri a régivel — a szocializmusban is. Tapasztalni még alig volt idejük. A demokrácia és a hatalom fogalma elég sok buktatón ment keresztül ahhoz, hogy inkább csak ellentmondásaira, olykor feltűnő régi formáira figyeljenek fel. Milyen sokszor ejtik őket bámulatba érdektelen dolgok, késztetik őket majmolásra semmit érő divatok! Ezek csak generációs sajátságok? Bizonyára nem. A valódi kérdés — miért alakul így a véleményük? Azért, mert a mi tévedéseink érthetetlenek a számunkra. Az egy e m- b e r imádata nem a mienk, csak az ember tisztelete. Nekünk nem egy ember, de az ember kiteljesítése a célunk. Számunkra a munka. az állandó előrehaladás a forradalmi érték. Nem elég ma már, ha csak a nyomorúságos múlthoz mérjük magunkat. Ök - a fiatalok - a múltat már nem is ismerhetik; ez nem lebet eleven mérce számukra. Bár tudjuk a külső formák értékét, a jelképekét is (melyeknek tartalma a lényeges), mégis, hányszor hangsúlyoztuk csupán a formákat. Tudjuk, az élet törvénye, hogy nemzedékek váltsák egymást, hogy a következő nemzedék jobban tudja a törvényt, mint elődei. És mégis, a fiatalnak még ma is nehéz megérdemelt helyet elfoglalni a poli- likában, a művészetben, a tudományban. Sokszor vannak még előttük a csak magukért küzdők, akik elzárják az utat az ifjúság elől. Egyoldalúnak tartják a jelszót, hogy a felnőtteknek nevelni kell az ifjúságot. Mintha a fiataloktól nem lehetne néha tanulni. — Ezek a mi ellentmondásaink, hibáink és tévedéseink, melyek ellen az ifjúság is fellép.

„MIRÁNK HASONLÍTS, KOMMUNIZMUS!“

Mégis úgy igaz: — a szocializmus és az ifjúság azonos kell legyen. Az erő, a fegyelem, az új iránti érzék, a tapasztalatszerzési vágy, az ismeretek megszerzése, bővítése és túlhaladása: ez az, ami által a szocializmus fejlődhet — és az ifjúság is.

Nem minden kor leheteti büszke arra, hogy van

ifjúsága. Nem biológiailag, természetesen, de mint generáció, amely szellemileg kibontja önmaga lehetőségeit. Volt-e 1870 és 1900 között Magyarországon — vagy bárhol Európában — ifjúság? Voltak fiatalok, ám társadalmilag nem értek fel korukhoz. Vagy talán a kornak nem voltak hozzájuk méltó feladatai, és így ók sem érthették az akkor nehéz, de lehetséges küzdelmet. És hány ilyen évtized volt a történelemben?! A mi korunknak van ifjúsága, amely kiküzdötte saját bátorságát. Talán több a mellékút de a fő irány tisztább, mint bármikor.

Van ifjúsága Keletnek és Nyugatnak is. Ennek fő oka a szocializmus, annak lete. A szocializmus törekvései saját problémáinak világméretű megoldására, önmaga állandó megújítására, segítették azt is, aki kezdetben csak a beat lázadásától indult és eljutott a társadalom alaphelyzetének megértéséig.

És a mi ifjúságunk? „Miránk hasonlíts, kommunizmus!“ — ez a vágy van törekvéseik mélyén, még hs a kommunizmusról alkotott fogalmaik ködösek Is olykor. De az, hogy övéké legyen, amilyennek ók szeretnék (amiért ök maguk is meg- (Folytat ás a 3. old.)

Foto: V. G.

SZÁLKÁI GONDOK

Most, hogy olyan sok huza-vona után végre Szálkán is megalakult a Vörösmarty Ifjúsági Klub, azt gondoltam, hogy már csak olyan tagok lesznek a klubban, akik élni és halni képesek érte. Azért gondoltam ezt, mert tudtam, hogy a szálkái fiataloknak nem elég az, amit a CSISZ-ben elégtek, ők többet akarnak, többre vágyódnak. Ezt a „többet“ a klubban szerették volna megtalálni. Sokan csak beiratkoztak és azt hitték, hogy ezzel munkájuk yéget is ért. Tehát az égből várják a sült galambot. Tudom, hogy ez a passzivitás, nemtörődömség a CSISZ hagyatéka, ahol csak az évi 12 korom tagdíj a fontos. De most már ezen változtatni kell. Mér szerencse, hogy a „konzervatívok“ mellett vannak azért „belemenős“ fiúk is — és remélem, hogy idővel az utóbbial lesznek többségben — akikre bármikor számíthat az ember

Annak ellenére, hogy csak tavaly ősszel alakult meg klubunk, elég szép eredményeket értünk el a rövid idő alat* Karácsonykor szép esztrádmüsorral leptük meg a falut. A egyes színdaraboknak nagy sikerük volt és visszhangra találtak. Itt említeném meg a „Süt a hold“ és „Az alkohol“ r színdarabokat. A műsorral ellátogattunk a szomszéd falvakba is. Múlt év december 29-én részt vettünk a Tardoskeddc- rendezett „Ki mit tud“ vetélkedőn, ahonnan Raj Teréz ep- első díjat hozott haza. Szilveszterkor bált rendeztünk a helyi klubhelyiségben, melyen a klub zenekara húzta a talD alávalót. Üjév napján közkívánatra megismételtük az esztrád műsort. A m! kis „színházunk“ (tűzoltó szertár) újból mep telt jókedvű emberekkel, derűs arcokkal és jóízű kacagássá' Jó érzés volt ezt látni és hallani.

Legközelebbi terveink: egy színdarabot tanulunk be a „Tizennyolc éves“ c. kétfelvonásos drámát. Ezzel szeretnén Magyarországra is ellátogatni, hiszen közel vagyunk egymáshoz, csak az Ipolyon kell átkelnünk.

Klubunk egy szép ajándékot is kapott az új év küszöbén Ugyanis újév óta új elnöke van a szövetkezetnek Magyf József személyében, aki szívvel-lélekkel támogatja mozgalmunkat. E sorokban szeretnék minden jói kívánni neki a? 1969-es évben és a továbbiakban is. De nincsen rózsa tövi‘ nélkül. Az öröm mellé üröm is cseppen az új évet köszönti pohárba. Mégpedig az, hogy a HNB elnöke sajnos nem támogat bennünket

Sokszor töprengek azon, hogy miért kell ennek Így lennie, és miért nem úgy, ahogyan mi szeretnénk!

Srajer Mihály, klubvezető, Szalka

Ifjúsági Klub Somorján

A Nyítrától Aranyosmarót felé futó országút bal oldalán fekszik Zsére falu. Olvasóink közül talán nagyon kevesen ismerik, mert a történészek és a mondák szerint is véletlenül került a hegyek közé. De mindennek ellenére ügyes és tehetséges fiatalok lakják. Az egész falu nagyon sokat fejlődött kulturális téren. A múlt év decemberében új kultúrházat kapott a helyi mészgyár.

Idáig a fiatalok szabad idejüket a kocsmában töltötték, rendszerint kártyázással, alkohol mellett. A táncmulatságokat az iskola melletti régi tanítói lakásban rendezték. Utána mindenki panaszkodott, hogy sokan voltak, fáradtak és kábul- tan szórakozni; ilyen helyen nem sokan voltak, csak a helyiség volt kicsi. Nem volt hol leülni, nyugodtan szórakozniü ilyen helyen nem érezheti jól magát senki. Az utolsó két hónap folyamán a fiatalok betanulták „A gímesi vadvirág“ c.

Zsérei fiatalok vezető nélkül

három felvonásos színdarabot. Amikor előadás előtt az egyik szereplő — Kozla M. — a közönség elnézését kérte az itt-ott előforduló hibákért, ilyen hangok is hallhatók voltak: „Ha nem tudják rendesen előadni, minek lépnek színpadra?“ De azon senki sem gondolkodott, hogy vezető nélkül milyen nehéz egy színdarabot hibátlanul betanulni és főleg előadni. Amikor a darab befejeződött, a közönség mégis megelégedetten hagyta el a termet. Nekem is nagyon tetszett az előadás, de ha valaki foglalkozott volna a műkedvelőkkel, a kis hibákat is ki lehetett volna küszöbölni.

Még meg kell említenem, hogy mindez már az új kuitúrházban zajlott le. Azt hiszem, hogy a zsérei fiatalok sokkal kellemesebben érezték magukat egy ilyen szép kuitúrházban, mint egy elhagyott régi tanítói lakásban. Csak egy vezető hiányzik, aki irányítaná ezeket a fiatalokat.

Zvzik József

Mint annyi más helyütt, So- morfán is megalakult az Ifjúsági Klub „Duna“ név alat' ünnepélyes keretek között, ja nuár 5-én, délután három órr kor. Ezért már most az eleié• köszönetét mondunk azoknak fiataloknak, akik sziovel-lélek kel küzdöttek érte. A köszöne a HNB elnökének és dolgozó nak Is, akik segítettek abban hogy a klub megalakuljon mert szükség van rá. Sajnáló tos azonban, hogy a somorjai harmadfokú magyar ajkú iskola tanulói egyszerűen nem látogathatják, mivel Dudás Kái mán elvtárs igazgató ellemi ezt.

Pedig a klubban nagyon ked veit társasjátékok vannak és otthonra találtak a fiatalok A berendezés, az asztalok, r székek is korszerűek. Sőt, c későbbiek folyamán szeretnén még a fiatalok kedvtelése sze rint köröket alakítani, ame lyekben ki-ki megtalálja a szó rakozást és nem utolsósorban az egyéniségének megfelelő érdeklődési területet.

Befejezésül még csak annyit hogy azok a fiatalok, akik < klubot látogatják, nem fogna! csalódni. A vezetőség vain mennyi tagját örömmel tölti e az a tudat, hogy magyar és szlovák fiataljaink egyaránt megértik egymást és barátokra tálának egymás közt.

Ehhez a munkához kitartást, békességet és további sikert kívánunk!

A Klub vezetősége

Nincs új a nao alatt?

A CSISZ rendkívüli kongresszusán 488 küldött vett részt. Fiatalok, idősebbek. Az éveiket illetőleg igy oszlottak meg az egyes korosztályok:

18 évnél fiatalabbak: 33 22 évnél fiatalabbak: 70 26 évnél fiatalabbak: 126 26 évnél idősebbek: 259

Ezt a statisztikai kimutatást az utolsó adat miatt használom, és szeretném hangsúlyozni, hogy a fiatalok kongresszusáról volt szó. Viszont mindig jó, ha a kiegyensúlyozottság szempontjából a fiatalok akcióin idősebbek is részt vesznek. Ezt szokták mondani. No de ennyien...

Ezúttal már nem kiegyensúlyozottságról, sem a fiatalos hév fékezéséről volt szó, mert képzeljük csak el a rendkívüli kongresszus hány küldöttje vett részt minden eddigi ifjúsági kongresszuson, átélte annak „izgalmait“, tapssal a feje felett jutalmazta a főbeszámolót, lábával a padlót, kezével a székét ütve éljenezte, akit éppen éljenezni kellett.

Foglalkozásuk szempontjából is érdekes volt a küldöttek összetétele. 140 CSISZ apparátus alkalmazottja Izgulta át a kongresszus három napját. Nem tudom, milyen benyomást keltett bennük annak harcias atmoszférája, az viszont biztos, hogy először volt részük ilyen élményben. Sokan közülük „trónjukra“ gondoltak, mert az ilyen „bá- ránykákat" nehéz megszelídíteni a jól bevált módszerekkel. Köztük teljesen elveszett a 17 munkás, 8 mezőgazdasági, 53 ipari dolgozó, 97 diák, 5 tanonc, 65 tanító, 34 adminisztratív alkalmazott, 5 katona és 64 más ágazatokban dolgozó, akiknek szervezeteiről esett a döntő sző a kongresszus alatt.

A 140 CSISZ funkcionárius „trónjára" mi is ugyanolyan aggodalommal fondoltunk, mint ök. Ki tudja, nincs-e már megírva valahol a nagy könyvben, hogy Piripócsi Pisti örökéletű ifjúsági titkár?!

Jó kis „ijesztő“ ez még azok számára is, akik optimizmussal várják az új szervezet alakulását. Bububu, ti rossz gyerekek, kaptatok egy új kocsit régi alkatrészekkel. Úgy kell nektek! (ze)

}