Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-02-11 / 6. szám

------------------------------------------------------------új ({jóság 3 HÍVNAK A HEGYEK ÉS A TENGEREK A Csorba-tó környékét gyönyörűén kiépítették. Kényelmes szállodák várják a téli turistákat. VÉGSZÓ GOMBOSRÓL (azaz: Ki a jó magyar ?) Lapunk tavalyi, egyik későőszi számában cikket közöl­tünk a kelet-szlovákiai kerület kassai járásában fekvő, Gombos nevű kisközség (nemrég még puszta) egyetlen magyar tanítási nyelvű alapfokú iskolájának problémá­járól. Az írás lényege: a járás illetékesei önkényesen becsuk­ták a gombosi elemit, s mindezt néhány gombosi szülő támogatásával. A falu javarészt magyar lakosokhól áll, igy annál furább volt, hogy idáig mérgesedett a dolog. Az ügy akkor még nem nem zárult le, most azonban megoldódott — sajnos — nem pozitív eredménnyel. Gom­boson nincs magyar elemi, a kisiskolásoknak télen is utazniok kell máshová. Az ügy részletesebb elemzése és a tanulságok levonása az illetékes, most már magyar képviseletet is tartalmazó felsőbb szervek feladata, annál is inkább, mert a jövő­ben éppen nekik kell majd tárgyilagosan és igazságosan hasonló problémákat megoldaniuk. A krónikás csupán annyit tehet, hogy a maga módján szintén kiértékeli az esetet, annál is inkább, mert köz­ben levelet hozott a posta egy gombosi szülőtől, aki nyi­latkozott az ügyben, s tömören és röviden ezt közölte a szerkesztőséggel: „En is magyar nemzetiségű vagyok, bár a gyerekem szlovák tanítási nyelvű iskolába jár, de szé­pen beszél magyarul. Véleményem szerint az a jó cseh­szlovákiai magyar, aki szlovák iskolába adja gyermekét, mert ott van a jövője leginkább biztosítva.“ A levéllel kapcsolatban néhány tucat gondolat fogam- zott még koponyámban, ezek közül — tekintve hogy ál­talános problémákat érintenek — közzéteszek néhányat. 1. A levélíró magyarnak mondja magát. Stílusa, kifeje­ző-készsége azonban rosszabb, mint egy Magyarországra szakadt, s ott mindössze egy éve élő francia magyar tu­dása. 2. Ha valóban helyesebb szlovák tanítási nyelvű iskolába járatni a gyereket, akkor minek a magyar tanítási nyel­vű iskola? Minek a magyar kultúra csehszlovákiai kép­viselete, újságjaink, könyvkiadónk, színházunk, stb.? Mi­nem a nemzetiségi törvény (amely az iskolaügyre is ki­hat), minek a magyar miniszter, és egyáltalán: minek kellett hatvannyolc januárja? 3. A csehszlovákiai magyarság augusztusban mindenkit meggyőzött arról, hol a szülőföldje. Ahhoz, hogy hazának is érezhesse az országot, ugyanazokat a feltételeket kell életfolyamatához biztosítani, mint a cseheknek és szlo­vákoknak. Mint emberek csakis akkor érthetjük meg, tisztelhetjük és szerethetjük a szlovákokat és cseheket) (s a világ bármely népét), ha megismerjük kultúráját, történelmét, szokásait. Mindez azonban csak úgy lehet­séges, ha elsősorban magunkat ismerjük. Nem tudom, ismeri-e a magát magyarnak valló levélíró Kosztolányi Dezsőt. Valószínűleg nem. Tehát: Kosztolányi Dezső a hu­szadik század magyar irodalmának egyik legjelentősebb képviselője volt, aki többek között a nyelvkultúráról is ejtett egy-két, létfontosságú szót. Az anyanyelvről szóló egyik idézete így hangzik: „Goethe írja, hogy aki nem ismer idegen nyelveket, az az anyanyelvét sem ismeri. Ez igaz. De aki már az anyanyelvét sem ismeri, az ember sem lehet. Nemzetközi ember nincsen. Nemzetközi gyer­mek pedig olyan hóbort, amely csak ebben a felemás kor­szakban született meg. Ha valaki hottentottának akarja nevelni a gyerekét, nevelje hottentottának. De nem kap­kodhat jobbra és balra, mert akkor a fiából még hotten­totta sem lesz, nem világpolgár,“ 4. Békében, barátságban kívánunk élni a szlovákokkal, csehekkel, és mindenkivel, aki ember. Ez a célunk csak akkor valósulhat meg, ha mindent megteszünk azért, hogy jól bírjuk anyanyelvűnket, ismerjük történelmünket és kultúránkat, és megtanuljuk más népek nyelvét és kul­túráját is. Tekintve, hogy sorsunk a szlovákokkal és cse­hekkel való együttélés, tegyünk meg mindent annak ér­dekében, hogy megtanuljuk nyelvüket és egyenrangúak­nak érezhessük magunkat. 5. Még így is megtörténhet, hogy nem megy njajd a beszéd mert néhánvunknak nincsen nyelvérzéke. A nem­zetiségi törvény azért van, hogy ezekre az emberekre is gondoljon, s még így is megteremtse azokat a feltétele­ket, amelyekben — az egyébként becsületesen dolgozó és nyíltszívű magyarok is — jól érezzék magukat. 6. Végszóként: nem az a jő magyar, aki a gombosi le­vélíróhoz hasonlóan gondolkodik. Az ilyen ember a hibá­san gondolkodó magyar. A Csehszlová Szocialista Köz­társaság igazán fejlett nemzetiségi állampolgára az, aki, miután megtanította utódait anyanyelvűkre, mindent meg­tesz azért, hogy a vele együtt élő és dolgozó szlovákok és csehek nyelvét is elsajátítsa, mert nem távolabb, ha­nem közelebb akar hozzájuk kerülni. (bt) Kit ne érdekelne a távoli világ, a kékesen csillogó ten­gerek, a magas hegycsúcsok, az egzotikus keleti építmé­nyek? Mennvi mindent nem láttunk még és mennyi min­dent szeretnénk látni! Az idő azonban rövid, a nyár gyorsan elszalad. így nagyon jól meg kell gondolnunk, hogy a ren­delkezésünkre álló 3—4 bét s-'-’hadságot hogyan töltsük eP Kint most naqv oeív!’°kben hűl] a hó, vagy hideg szél sü­vít, a gyerekek szánkókkal e- reszkednek alá a lankás domb­oldalakról, s nekünk már most kell a napfényben ragyogó nyárra gondolnunk, mert ha beköszönt a nyár, terveink gyakran szertefoszlanák, mért megelőznek bennünket s nem jut számunkra hely. Most még sok ország között válogatha­tunk. íme az érdekesebbek: Bulgária, Egyiptom, Libanon, Algír, Tunisz. Ugye nem könnyű a válasz­tás? Ehhez nyújt segítséget a Cedok utazási iroda külföldi kirándulásainak programterve­zését tartalmazó üdülési nap­tára, amelybe érdemes bele­lapozni. Sokan azt mondják. nincs párja a függetlenségnek, egy­magám arra megyek, amerre akarok, ha van gépkocsim, ott állok meg, ahol jól esik, nem vagyok kötve senkihez, sem­mihez. Kérdés azonban, hogy egyedül boldogulnak-e a nagy­világban? Az utazási iroda em­berei ismerik Európát, de még a tengerentúli vidékeket is és ha rájuk bízzuk magunkat, semmi érdemleges nem kerül­heti el figyelmünket. Az utazá­si iroda kényelmes és meg­bízható járműveket biztosít számunkra. Emberei ismerik a nemzetközi csatlakozásokat, így nem veszítünk feleslege­sen időt az átszállásokkal és még valamit: mindenki számá­ra minden járműben ülőhelyet biztosítanak. Azután itt van a szállodák kérdése. Nyáron, az üdülések csúcsidején minden számottevő szálló zsúfolásig megtelik. A „cedokosok“ azon­ban páholyban vannak, mert számukra jó előre gondoskod­tak szállásról. Ugyanez a hely­zet a devizával is, amelyet az utazási iroda előnyös feltéte­lek mellett biztosit. Kezdetben a távoli, egzoti­kus világot emlegettük. Ha azt mondjuk, Egyiptom, úgy hisz- szük, benne van mind a kettő. Ami valaha álom volt, amit itt-ott könyvekben, folyóira­tokban olvastunk erről a cso­dálatos országról, ma valóság­gá válhat. A Cedok repülőgép kirándulást tervezett az idén ebbe az országba. S ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországra, az NDK- ba, Lengyelországba, Romániá­ba, a Szovjetunióba, Afrikába és Libanonba is mehetünk a Cedokkal, akkor tudatosítjuk csak azt, hogy az utazási iro­da dolgozói milyen erőfeszíté­seket tesznek annak érdeké­ben, hogy ott tölthessük el szabadságunkat, ahol azt leg­jobban szeretnénk. Köszönetét és elismerést érdemelnek. Vannak viszont olyanok, akik a telet istenítik. A havas hegy­csúcsokat, a zuzmarás faága­kat, a síelést., szánkázást, a pormentes abszolút tiszta he­gyi levegőt, a megnyugtató fe­hérséget. Róluk sem feledke­zett meg a Cerlok. Sót. talán őket még előnyben részes te*- te, mert a téli rekreációk ol­csóbbak és programjukat ille­tően sem annyira zsúfoltak, mint a nyáriak, ígv jobban szolgálják a pihenést. Nekünk csehszlovákiai lako­soknak a téli rekreációkkal kancsolatban szerencsénk van. A világon kevés helven olvan szép a tél. mint nálunk, és a tél folvamán egyes turisták naov földterületeket járnak be azért, hogy eljussanak oda, ami hozzánk kéz.nyúitásnvi kö­zelségben van. „Téli üdülés Csehszlovákiában“ - ilyen cím­mel adott ki könyvecskét a Cedok, melyből megtudhatjuk, hogy mintegy 17 különféle ak­ciót készítettek elő a tél sze­relmesei számára. S milyen elő­nyösek az árak! íme: Magas- Tátra-Csorba-tó, egy hét üdü­lés teljes ellátással 435, 5—10 éves gyerekek részére 274 ko­rona. Időpontok: február 16— 23-ig, március 2—9-ig, 9—16- ig, 16—23-ig, 23—30-ig. Feb­ruárban és márciusban Ötátra- füredre, de Prágába is utaz­hatunk a Cedokkal, ahol a fő­város minden szépségét bemu­tatják a résztvevőknek. Igen előnyösek a hazai, úgy­nevezett családi rekreációk. Ezekre nagyobbrészt augusztu­sig kerül sor. ízelítőül az ún. Szlovák Paradicsomot (Sloven- sky raj) hozzuk közelebb a ha­táridők és árak szempontjából. A kirándulás egyhetes. Jú­liusban és augusztusban kerül­het rá sor. Felnőtt 402 koro­nát fizet egy hétre. A gyer­mekek részére ez az akció is kedvezményt biztosít. A szü­lők a tizedik életévét még be nem töltött gyermekért 216 koronát fizetnek. Élvezet átlapozni a kifogás­talanul megszerkesztett és minden fontos tudnivalóra ki­térő prospektusokat, reklám­anyagokat. Jó is beléjük pil­lantani, meg nem is. Jó azért, mert megismerkedünk a lehe­tőségekkel, rossz azért, mert megfájdul a szívünk arra gon­dolva, hogy mindenhová nem juthautnk el. A végén azonban hangsúlyozzuk az ismert köz­mondást: „Ki korán kel, ara­nyat lel“. Más szóval ne halo­gassuk a jelentkezést, most még van idő és hely bőven. De pár hét, vagy hónap múlva már csak Aradszky Lászlóval, a kitűnő slágerénekessel éne­kelhetjük: „Késő bánat, most már utánam a vízözön...“ Komlósi Lajos Tenger, napfény, ragyogás — a kép Bulgáriában készült. Semmi új si cs a nap alatt PARÓKA. EZ A DIVAT! (Tíz kiló parókáért 1000 MB kocsi) Divat-istenasszony bosszankodik, hogy a férfiak nem vi­selnek Ismét hosszá hajfonatot. Dehát itt van helyette a nőt paróka, s hát ha divat, akkor divat. A hölgyeknek néhány másodpercen belül akár térdig érő hajuk lehet, ha felteszik a parókát. A parókakészítés ősrégi és kényes foglalkozási ág. S mivel sokak előtt ismeretlen, elmentem a legnagyobb pa­rókakészítő üzembe, amely a Színházi Szolgáltatás kereté­ben dolgozik. Egyet-mást megfigyeltem ott. Egy-egy női parókát 30—50 perc alatt készítenek el, 18—20 dekagramm haj felhasználásával. A Csehországban készített paróka világviszonylatban is az elsők közé tartozik. Valamikor exportálták is. Ma azonban még a hazai keresletet sem tudják kielégíteni. Ezidén a Színházt Szolgáltató Vállalat csupán 30 kiló hajat vásárolt fel. 1956-ban a haj kilója 23 koronába került, ma 856 korona az ára. A nálunk készí­tett parókákat lórészt Kínából behozott hajból készítik, aztán Finnországból és Angliából is importálunk hajat. A Kínából behozott haj körüliéiül hatvan centiméter hosz- szú, azonban még munka van vele, festeni kell. A Színházi Szolgáltató Vállalat 1964-ig 50 mázsa hajat dolgozott fel évente, ma csupán négy mázsát. Ebből a tiszta haj 250 kiló. Mivel a színházak évi szükséglete Jóval nagyobb, a hajszükségletet műanyaggal pótolják. Ez az anyag eredetileg fehér, s a parókakészítő műhe­lyek végekben kapják, s szükség szerint nyírják. Aztán következik a lényeg, az eljárás, amely mind a természe­tes, mind pedig a műhajnál ugyanaz. Az úgynevezett rázogató módszer titka az, hogy a vé­kony hajszálakat három erős szállal három rudacska közé feszítve összekötik. Ez a módszer a pálcikázásra emlé­keztet, azzal a különbséggel, hogy a pálcikák helyett az Ujjúnkat használjuk fel. A természetes hajnál vigyázni kell a kontyra. Elegendő, ha egy két szálat fordítva kötünk, s vége a kontynak. A hajfonatot gyapotalapra varrják, aztán fafigurákra rakják. A másik módszer szerint a szálakat rákötik a formára. — Figyelje csak meg, hogyan kötik a csomókat — szólt a kísérőm. Figyeltem, de nem láttam, sem az egyik, sem pedig a második módszernél. Még akkor sem, ha lassított filmen mutatták volna be. A hajfonónő által készített csomókat közönséges embert szem észre sem veheti. FrantiSek Bares, a Színházt Szolgáltató Vállalat igazga­tója elhatározta, hogy sorozatban gyártanak majd kon- fekciós parókát. Az ára nem sokkal különbözik majd a c!pő árától, 400 koronába kerül majd, s így ezt a luxust minden nő megengedheti magának. A paróka ára (a va­lódi hajból készült parókákra gondolokI a nyugati orszá­gokéhoz viszonyítva aránylag olcsó. Nem lenne jó ezeket exportálni? Halljuk csak, mit mond erre BareS úr: — M‘ már jó néhányszor felajánlottuk az illetékesek­nek, hogy nagyobb értékű árut tudnánk szállítani, mivel tíz kiló paróka egyenlő egy 1000 MB kocsi árával. A mi vállalatunk több terméket Is előállíthatna, s ezenfelül a színházak Igényeit is kielégíthetnénk. jSvob. Slovo -Á-)

Next

/
Thumbnails
Contents