Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-02-11 / 6. szám
2 új ifjúság------------------------------POLITIKA MINDENKINEK JOZEF GREGOR: 1968 a fordulat éve? Az államok, országok és nemzetek történelmében egymást váltják 'a meddő, a szürke esztendők a fordulatok éveivel, melyek a haladást mérföldes léptekkel viszik előre. Míg a meddőeket rendszerint természeteseknek értékeljük, a fordulatok éveit inkább valami nem természetesnek, kaotikus valaminek tekintjük, amelyek a nemzet, az ország, az állam fejlődésében kisiklást jelentenek. A fordulat éveinek ez a megjelölése azoknak az érdeke, akik éppen abban az Időben vannak hatalmon; a fordulatok éveit a történelem személyes támadásának tartják saját magukkal szemben. A fordulat évét történelmi határkőnek elismerni a nemzet, az állam, az ország életében — melyekben a nép akarata valósul meg — azoknak az érdeke, akik a társadalmi megrendülések élén állanak és a fordulat éveit össztársadalmi objektiv megnyilvánulásnak fogják fel. A fordulatok évei alapjukban véve elsősorban romboló hatásúak — támadják és megbontják a megállapodott társadalom-politikai fejlődést, de egyben építőek is — a társadalom-politikai megmozdulások elveit, melyeknek következtében a társadalom igazgatásának és vezetésének jobb rendszere alakul, mint az előtte való volt — helyesnek nyilvánítják. De bármilyen jelentősek is a fordulatok évei, utánuk a meddő, közönséges szürke esztendők következnek. Bár komoly kísérletek történnek ezek elkerülésére. Például Kínában minden erejüket latba vetve igyekeznek, hogy a társadalom-politikai megmozdulásokat szakadatlanul forradalmasítsák. Ezzel igyekeznek mindig újból megalapozni és értékesíteni a széles néptömegek aktivitását, még az egyes vezető állami tényezők és pártvezetők folyamatos eltávolítása árán is. Azt hiszem, ez nemcsak a konkrét alapfeltételek következménye — inkább fordítva: a kínai feltételek Igen kedvezőek erre. Ezért ennek a kísérletnek tágabb érvényű modifikációja lehet. Köztársaságunk életében éppen az elmúlt 1968-as évet nevezhetjük a fordulat évének. Ennek az évnek a jellemzése különböző. Egyesek azt állítják, hogy „forradalom volt a forradalomban", mások, hogy ez az „institu- cionális forradalom“ esztendeje volt. Van aki azt mondja, hogy csupán a múlt hibáinak kiküszöböléséről és azok megelőzéséről volt szó, tehát nem minőségi, hanem mennyiségi fordulatról, mások meg azt állítják, hogy fölöttébb minőségi kezdeményezés volt, amelynek sem a szocialista világban, sem másutt nincsen párja. Az 1968-as fordulat évének közvetlen okát nálunk a szociális fejlődés és az ökonómiai struktúra aránytalanságában, az elavult politikai, intézményes rendszerben látják Ha az indok fontos is és nem lehet elnézni fölötte, mégsem magyarázzuk meg vele magának a fordulat évének tartalmát. Az ok sosem azonos a következménnyel. De a hatás is annál nagyobb, mennél mélyebben gyökerezik az ok. £s nálunk ez így volt. A szocialista országok belső fejlődése az adott társadalom-politikai feltételek mellett, a kommunista életforma felé halad. De miután ezek a feltételek különbözőek, a szocialista országok fejlődése sincs egy szinten. Egyhelyütt az ökonómiai egyenlőtlenség kerekedik felül, másutt a kulturális, politikai vagy általános egyenlőtlenség. Ez az egyenlőtlenség a forrása az egységesség hiányának a szocialista országok között. A világharc szemszögéből — a kommunizmus és a kapitalizmus között — ez az egyenlőtlenség a szocialista fejlődés negatív tünete. Miközben felmerülhet az a tendencia, hogy az egyenlőtlenség, melyet az egyes szocialista országok belső fejlődése von maga után — elmélyüljön. A hatalmi politika eszközei csak ideiglenesen tudják enyhíteni, de nem tudják eltávolítani az egyenlőtlenséget, mert a szocialista országok belső fejlődését nem lehet megállítani. Es ennek a fejlődésnek megvan az az irányzata, hogy gyorsabban haladjon a kommunista életforma felé. így adódnak aztán a szocialista országok között a konfliktusos helyzetek. A kísérletek, hogy az ökonómiai egyenlőtlenséget a szocialista országokban aránylag rövid időn belül kiküszöböljék, nem mutatkoztak megvalósíthatók- nak, annál is inkább, mert a KGST működése éveken keresztül a fontolgatások stádiumában maradt. Ebből a helyzetből kiutat kell találni. Megalkotni a kellő politikai feltételeket a szocialista országok között — olyanokat, amelyek az egyes országok specifikus fejlődését tiszteletben tartják. Ez azt jelenti: az egyes országok kapjanak lehetőséget, hogy a szocializmus és kommunizmus építésében kifejthessék teljes aktivitásukat. Sőt egyenesen serkenteni kell a versengést a szocialista országok között, félelem nélkül ennek, vagy amannak az országnak az elsősége miatt, akár politikai, ökonómiai, kulturális területen vagy egyebütt. Eme történelmi szakasz végkövetkezménye az lenne, hogy eltűnnének az egyenlőtlenségek a szocialista országok között. Az 1968-as év a fordulatok éve volt és több szempontból nagyon tanulságos. A társadalmi fejlődésben a szocialista fejlődés — forradalmi szakasz. Azok a jellemzések, hogy „intézményes forradalom“, vagy „forradalom a forradalomban“, csak egy bizonyos forradalmi mozzanatot hangsúlyoznak ki, a fordulatot az egész forradalmi átváltozásban, amelyen társadalmunk keresztül ment és amelynek olyan döntő hatása van a társadalmi mozgalomra. Ebben az értelemben beszélhetünk a csehszlovákiai fejlődés új minőségéről. Ennek az új minőségnek az alapja abban rejlik, hogy a szocialista fejlődés specifikusságának elismerése után rátértünk a megvá- lósítására is. És ez lett jelen időben az oka a félreértésnek, amely köztünk és a Varsói Szerződés öt állama között létrejött. Az irányított bürokratikus rendszer uralma gátolta a szocialista fejlődést. Újjal kellett felcserélni, amely megfelelt a mi szocialista életünk fejlődési fokának. A január utáni folyamat mint megújhodási, demokratizáciős folyamat demokratikus szocializmus, az emberi arculatú szocializmus kialakításának folyamata — került és maradt a terminológiában. Érthetően minden új társadalmi tünetre nehezen találjuk meg a megfelelő kifejezést és ezért használatosak leginkább a megközelítőleg legjobb régebbi, vagy képletes kifejezések Bár ebben a január utáni folyamatban már a szocializmus és kommunizmus közötti kapcsolatról volt szó; az emberek közti kommunista kapcsolatokról életünk minden vonalán és legfontosabb területén — a politikában, ökonómiában és a kultúrában. Az 1968-as év tehát a fordulatok esztendeje volt olyan értelemben, hogy hazánk belső szocialista fejlődése elért az átmenet stádiumába, amely a szocializmusból a kommunizmusba vezet mégpedig egy sosem létezett aktivitástól kísérve, jóformán minden egyes ember részvételével. Ezért volt ez a folyamat a legtömegesebb és legemberibb az eddig ismert forradalmi történésben: éppen új minőségével és egészében magas színvonalával. Érthetően, mint minden fordulat. ez sem folyhatott le kristályosán tiszta formában. De szocialista bázison játszódott le. És iránya ennek a folyamatnak nem az elfordulás volt a kommunizmustól a kapitalizmus felé, hanem a szocializmusból a kommunizmusba vezető út 1968 augusztusában a január utáni fejlődés külső hatás alatt megállt, bonyolódott és komplikálódott. Csak fokozatosan találjuk meg a kiutat ebből a bonyolult helyzetből. Mert a fejlődést nem lehet megállítani. Hála a csehszlovák szocialista nép tudatosságának, bátorságának és megfontoltságának — Csehszlovákia Kommunista Pártja bár megváltozott, de reméljük valóban csak ideiglenes körülmények között — mégis fokozatosan a január utáni úton haladhat tovább. Az 1968 január előtti időszakhoz az állami bürokratizmushoz való visszatérés végtelpn tragédia lenne — amelynek következményeit talán nem is vagyunk képesek előrelátni — és nemcsak a mi szűk csehszlovák szemszögünkből. Napról napra feldereng a remény, hogy a megbolygatott kapcsolatok köztünk és a Varsói Szerződés államai köpött a normális keretek közé kerülnek, hogy sikerül meggyőznünk ezeket az országokat, a január utáni fejlődés helyességéről, sőt hogy végül még megértésre is találunk náluk. A szocialista államok közötti kölcsönös bizalom helyreállítása nélkül nem távolíthatók el 1968 augusztus következményei. És ezek eltávolítása nekik is érdekük kell hogy legyen — nemcsak nekünk. Nekünk sem érdekünk, hogy saját fejlődésünk más szocialista államokkal ellentmondásba kerüljön. Csak magunk akarunk dönteni saját szocialista és kommunista fejlődésünkről, félelem nélkül, szabad emberekként, felelősségünk teljes tudatában, hazánk sorsáért és lehetőségekhez keretén belül még a kommunizmus sorsáért is az egész világon. Az 1968-as év többek között abban is tanul- s^jos számunkra, hogy tudjuk, semmilyen új társadalmi fejlődési szakasz, fordulat nem folyhat le sem belső, sem külső nehézségek, tragédiák és tévedések nélkül. Hogy nem minden, ami számunkra elkerülhetetlennek tűnik — másoknak is annak látszik. Hogy nem minden, amit mi helyesnek tartunk — rrftsok is automatikusan helyesnek tartanak. Hogy belső fejlődésünk összefüggéseit a külső fejlődéssel, más országokéval nem lehet egyoldalúan felfogni. A fordulat éve utón rendszerint a közönséges, szürke esztendők következnek. Számunkra ez ne legyen mérvadó. A január utáni fejlődés továbbra is haladjon sikeresen előre. Az, amit sikerült előttünk feltárnia, kell, hogy mindinkább megnyíljon és kitáruljon előttünk. A január utáni fejlődésben megbizonyosodtunk arról, hogy a kommunizmus ideálja reális eszménykép. Ha pártvezetőink és államférfiaink példaként szolgálnak majd a tavalyi áprilisi és novemberi CSKP plenum határozatainak valóraváltásában és ha ebben az igyekezetükben valamennyien támogatjuk őket, akkor ez az eszménykép mind közelebb jut majd a jelenhez, a megvalósuláshoz. A fordulatok évei alapjában véve rombolóak és általánosságban mégis építőek. Kerekedjék bennük és az 1968-as év utáni esztendőkben is felül az építő jelleg, minél konkrétabban és minél nagyobb életerővel. Kérdi tóttá: -síTUDÓSÍTÁS A CSiSZ RENDKÍVÜLI KONGRESSZUSÁRÓL Február 4-én Pozsonyban hivatalosan is megszűnt a CSISZ. Amellett, hogy már csaknem egy éve több más szervezet fogalkozott a fiatalokkal, igyekezett megmenteni a maga számára a még menthetőt. Február 5-én hat ifjúsági és gyermekszervezet föderációjaként — Úttörőszervezet; Ju- nák (cserkész szövetség); Szlovákiai Főiskolások Szövetsége; Munkás Fiatalok Szövetsége; A Mezőgazdaságban Dolgozó Falusi és Városi Fiatalok Szervezete; — valamint az érdekszervezetek és a két nemzetiségi ifjúsági szervezet — amelyeknek nem lévén szavazati joguk, a lényeges kérdésekhez hozzászólhattak ugyan, de nem sok eredménye! — jelenlétében megalakult Szlovákia Ifjúság' Szervezete. A kongresszust rendkívülinek keresztelték el, méa kezdete előtt. Olyan volt az minden téren. Formális szempontból abban különbözött az előzőktől, hogy az elnökségi asztal előtt nem a kékingesek tengere, de tarka tömeg ült. A „tarkát“ vegyük szó szerint, mind az öltözködésre, mind a jelenlévők nézeteire vonatkoztatva. Aki még nem látott demokráciát a gyakorlatban megnyilvánulni, ott láthatott. Kezdetben sokan azt mondták, így van ez rendjén, de amikor a nap már vége felé közeledett, és a kongresszus még mindig a procedurális kérdések — a tárgyalási rendszabály és szavazási szabályzatok elfogadása illetve kibővítése körül tartott — megnőtt a szkeptikusok száma. A jelenlévő újságírók egy körlevelet indítottak útnak: mit gondolsz, * még ebben a hónapban véget ér ez a tanácskozás? A legnagyobb dilemma olyan kérdések körül volt, mint például legyen-e szünet vagy sem. Ha a küldöttek többsége megszavazta, volt. Mindig szükség volt egy dühös emberre, aki a tizenegy dühöst meggyőzze igazáról. Miért is volt annyi vitás pont, mi okozta ezt az esélytelenséget? Talán a demokrácia, ami viszont csak érett emberek fejében és szájában ér- cényesülhet Ezt már Masaryk megmondta A kongresszusson. ahol 488 küldött és 212 vendég volt jelen, ugyanannyi felé húzták a kötelet. Mindenki megmondhatta a véleményét, sokszor tényleges kikötéseit, de az egész ha nem is anarchizmus de a dezorientáló- dottság, informálatlansáq és a CSISZ sok éves szomorú gyakorlatával befolyásolt szubjektív nézetek seregszemléjét keltette. így volt ez rendjén. Azt írom, volt habár lapzárta miatt a kongresszus harmadik napjáról és annak lényeges határozatairól csak következő számunkban számolhatunk be olvasóinknak. Nem aktualitásként, inkább érdekességként tettük fel a kérdést néhány kongresszusküldöttnek vendégnek, mit vár a fiatalok kongresszusától? Dr. Gustáv Husák, a CSKP első titkára: örülnék, ha a fiatalok ezen a kongresszuson egy közös programjavaslatot dolgoznának ki és ha az alakulóban lévő ifjúsági szervezet megtalálná helyét a Nemzeti Frontban. Dr. Zbynek Vokrouhllcky, CSc, a CSISZ KB elnöke: Annak örülnék a legjobban, ha a küldöttek egyöntetűen a cseh és szlovák fiatalok olyan egysége mellett törnének pálcát, amelyek teljes egyenjogúságon és testvériségen alapszanak Baltazár Duben, a Szlovákiai Főiskolások Szövetségének elnöke: Az alapító kongresszus küldöttei elgondolkozhatnának afelett, hogyan elindulni jelenlegi helyzetünkből a legrövi-1 debb kivezető úton és nem ellenkezőleg, amitől tartok Kiss Kálmán, a kassai Gépipari Iskola II-os tanulója, a Középiskolások Szervezetének képviselője: Iskolatársaimnak nem volt speciális kérése, amit teljesíthettem volna jelenlétemmel a kongresszuson, Én bízom abban a pár emberben, akik felsőbb fórumokon fognak képviselni bennünket. Farkas Vera, a Magyar Ifjúsági Klubok losonci járási elnöke: Bízom abban, hogy végre sor kerül a magyar fiatalok szervezetének elismerésére minden téren. Quo vadere? Hová menni? De főleg kivel? Ez a kérdés állott minden Szlovákiában létező Ifjúsági szervezet előtt. Nem lett-e volna jobb a háttérben maradni, mint elfogadni a felénk nyújtott kezet, amely ki tudja, nem szorul-e később ökölbe? Megalakult az új szervezet, ha nem is olyan, mint azt sokan elképzelték, legtöbb tagja optimizmussal várja fejlődését. Már csak azért is, mert más nincs... (ze) Vita a házasságkötési korhatárról Szerintem a túl fiatalok kő- Sötti házasságok leggyakoribb «ka a szülők rossz házasélete, ^z apa Iszik, az anya pedig „túlórázik“ és a gyerekek semmit sem tehetnek ez ellen. Az ilyen családból kikerült serdülő lány szeretetre vágyik, ez érthető. Szüleitől kevés szeretedet kapott és tizenhat-tizennyolc éves korban érzik legjobban a szeretet hiányát. Bármilyen áldozatra is készek, hogy ezt megkapják. Párnapos ismeretség után önként lemondanak szabadságukról és úgy látszik, hogy boldogok. Aztán rövid időn belül ráébrednek arra, hogy rosszul cselekedtek, következik a válás, de sajnos, akkor már rendszerint megvan a gyerek. Milyen lesz az ő sorsa? Olyan, mint szüleié volt és körforgásszerűen minden kezdődik élőiről. Helyeslem az új törvényjavaslatot a házasságkötés korhatáráról és jó volna, ha ezt szigorú törvénybe foglalnák. Szigeti Rózsa, (17 éves) Tánczene és szövegírók figyelmébe! Lapunk egy régebbi számában közöltük Márk Krisztina javaslatát csehszlovákiai magyar táncdalfesztivál megrendezésére. A javaslat olyan visszhangra talált olvasóinknál, hogy a szerkesztőség vezetősége elhatározta, még ez évben megrendezi az I. csehszlovákiai magyar táncdalfesztivált. Ez nem lesz része a múlt számunkban meghirdetett tánc- dalénekesek fesztiváljának, de mindettől függetlenül az énekesek ezen a fesztiválon is részt vehetnek eredeti csehszlovákiai magyar slágerekkel. Az értékelésnél természetesen az énekes teljesítménye' és nem a zeneszám lesz a döntő. TÁRSAT KERESEK „Az Oj Ifjúság egyik decemberi számiban megjelent egy riport a mai fiatalok társta- lanságáról. A riport azzal végződött, hogy az 0 jifjúság segít a magányos fiataloknak társat találni. Nem tudom, milyen visszhangra talált ez a nagyszerű javaslat, az olvasók körében, én mindenesetre kihasználom. Szeretnék egy levelező társat találni az enyémhez hasonló érdeklődési körökkel. Tizennyolc éves múltam, konzervgyárban dolgozom, mint betanított munkás. Szeretek olvasni, szívesen hallgatom Beethovent, de a Beatleseket is. Érdekel a sport, főleg a jégkorong és futball. Táncolni nem nagyon szeretek.“ Eddig a levél. Reméljük, nem sokáig marad egyedül a rimaszombati kislány. A címét a szerkesztőség minden társkeresőnek továbbítja.
