Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-28 / 4. szám

ül ifiusag

JOZEF DANEK:

II.

A borsózöld Pobjeda és a fekete Sedan áthaladtak a nagy barna vaskapun, jobbra fordultak, a város központja felé vették az irányt. A Pobjeda haladt elől. A sofőr mellett Krasko ült, gondolataiba merülve, a hátsó ülésen meg a kényelmesen el- nyújtóző Jelsavsky. A motorzúgásban az ablaktörlők egyhangúan zümmögtek, a kerekek alól pedig szökőkútként fröcsögött a piszkos víz.

Mindkét autó egy nagy szürke épület előtt állt meg. A széles ajtók boltive alatt egy férfi várakozott átlátszó eső- köpenyben. Lovas doktor volt, a bírósági orvos. Amint a kapitányt megpillantotta kiszállni a Pobjedáböl, lehajolt egy hatalmas fekete bőrtáskáért, felhajtotta kabátja gallérját és magas alakja elhagyta a bejárat előtti helyet. Ügy tűnt, hogy ez a nyirkos, hideg idő az ő hangulatát is befolyásolja.

— A Podhradná utcába! — adta ki a parancsot Krasko a sofőrnek, amikor Lovas doktor már Jelsavsky mellett ült a hátsó ülésen. Az autók újra elindultak.

Néhány férfi, egyik közülük uniformisban, ballagott a csúszós kőkockával kirakott szűk utcán, Pozsony régi negyedében. A 12-es számot keresték. Az egyik kopott, emeletes ház előtt esernyővel a feje fölött, már várta őket a gyenge, sovány házmester. Aprócska termete szinte elveszett a hatalmas télikabátban.

— Cesf práci! — hajlongott már messziről.

— Őesí! Maga telefonált? — kérdezte Krasko és a tekintetével futólag átvizsgálta a környéket.

— Igen. Én hívtam.

— Hogy hívják?

— Jozef Gerecky vagyok, kérem.

— Vezessen az eset színhelyére!

Bementek a folyosóra. A házmester kőlépcsőkön vezette ő- ket fölfelé. A lépcső balra fordult és az első emeleten ért véget, ahol folyosóba torkollott, a folyosóról két lakás nyílt. Innen falépcső vezetett feljebb. Ezen lehetett feljutni az egyetlen manzárdszobába, amelyben Magdaléna Zachne- rová lakott. A lépcső keskeny volt és kopott. A házmester megállt az ajtó előtt. Zavartan nézett a kapitányra.

— Ezt kérem én tettem. Fejszével — mormolta, amikor észrevette annak a félig nyitott ajtóra vetett csodálkozó tekintetét. Az ajtóról le volt verve a zár. — Az úgy volt, kérem,...

— Egyedül lakott?

— Igen, egyedül. Az úgy volt, kérem...

— Arról majd később — fojtotta belé a szót a kapitány. — A házat éppen ezért ne hagyja el. Szükségem lesz magára.

Krasko egy dohos szagú kis előszobába lépett. Jelsavsky követte és közvetlen mögötte haladt egymás mellett Lovas doktor és Urbánek hadnagy. A férfi az uniformisban a lakás ajtaja előtt maradt.

— Balra van a konyha, jobbra a WC, — magyarázta a házmester, élénk taglejtésekkel kísérve szavait. — És a- mott, az meg a lakószoba — mutatott a folyosó végén kissé nyitott ajtóra.

Jelsavsky beleszagolt a levegőbe.

— Savanyú szagot érzek! — jegyezte meg.

— Igen, még a gáz maradéka, — bólintott rá a kapitány.

Cipője orrával belökte a szoba ajtaját. A szobaajtóval szembeni jobb sarokba pillantva a tekintete megkeményedett. Egy régi kopott huzatú terebélyes fotelban egy asz- szony inkább feküdt, mint ült. Arcának feldúlt vonásai s bőrének viaszsárga színe kellemetlen látványt nyújtottak. Bal keze a teste mellett feküdt a fotelban. A jobb kéz szinte görcsösen ökölbeszorítva a fotel oldalán csüngött le. A vörösre festett haj, a halott csaknem egész homlokát és arcának felső részét eltakarta.

A szobába Lovas doktor lépett be elsőnek. A táskájából gumikesztyűket szedett elő és nyugodtan nézegette a halottat. Csaknem kétméteres alakja hol az öreg fotel fölé hajolt, hol meg kiegyenesedett fölötte. A fejet különösen figyelmesen vizsgálgatta. Végül anélkül, hogy hátrafordult volna, száraz tárgyilagossággal jegyezte meg:

— Meggyilkolták! ,

Jelsavsky hümmögött egyet,

oldalról a kapitányra nézett és jelentöségtelejesen bólintott.

— Több mint valószínű, hogy megfojtották, — folytatta Lovas doktor. — A nyakon észlelhető véraláfutások legalábbis erre engednek következtetni.» Ezenkívül a test természetellenes helyzete is ezt mutatja. Már halott volt. amikor a fotelig vonszolták, — jegyezte meg, a halott papu- csos lábára pillantva. A csíkos nagybojtú papucs ugyanis csak a halott lábujjhegyét takarta, a sarkak szabadon ma— Mikor állt be a halál? — érdeklődött Krasko, aki eddig a többiekkel együtt csendesen figyelte az orvos munkáját, s nem akarta megzavarni.

— A nyomok azt mutatják, hogy több mint tíz órával ezelőtt. Az időpontot illetően közelebbit csak a boncolás u- tán tudok majd mondani... És természetesen a boncolás majd a halál igazi okát is felderíti, — tette még hozzá utólag.

— De hiszen azt mondta, hogy megfojtották, vagy talán nem biztos? — csodálkozott Jelsavsky az orvos megjegyzésén.

— Fojtogatták, ez nyilvánvaló. De ez még nem jelenti azt, hogy ez volt a halál közvetlen oka is. A gyilkos megkezdett művét befejezhette mondjuk a gáz is. S ahhoz, hogy ezt megállapíthassam, a vér vegyelemzése szükséges. Van önök közül valakinek nagyítója? — nézett a jelenlévőkre.

— Igen. Mindjárt előkeresem önnek —, szólalt meg sietve a kapitány mögött Takác a technikus és kutatni kezdett a táskájában. Lovas doktor fogta a nagyítót és újból megvizsgálta a nyakon látható vér- aláfutásokat, az eredetileg rózsaszínű pongyola gallérját, de már semmi érdemlegeset nem fedezett fel. Megpróbálta felemelni a halott lecsüngő kezét. Merev volt. Feltette a fotel karjára és a görcsösen összezárt ujjakat kezdte vizsgálni. Hirtelen féltérdre ereszkedett. erőszakkal szétnyitotta a tenyeret és a szerencsétlen ujjai közül csipesszel óvatosan néhány szál rövidebb és sötét hajszálat szedett ki.

— Egy borítékra lenne szükségem. Vagy egy darabka tiszta papírra. Megtaláltam a corpus delictit. A gyilkos úgy látszik, itt felejtette a névjegyét, — állapította meg. a csipeszt a hajszálakkal együtt maga e- lé tartva.

A

mikor átadta Kraskonak a borítékot és lehúzta gumikesztyűjét, kabátja zsebéből cigarettatárcát vett elő. A cigaretta végét mechanikusan ütögette a doboz fedeléhez. A szolgálatkész Urbanik tüzet adott neki. Élvezettel szippantott egy nagyot a szagos füstből.

— öngyilkosság helyett tehát gyilkosság! Ez mindjárt a- lapjában változtat a helyzeten, — jegyezte meg a kapitány. A jelenlévőkre pillantott, aztán a fejük felett a folyosóra. A házmestert kereste. Az egészen hátul, a betört ajtónál állt.

— Öh, itt van Gerecky úr? — Igen, kérem, itt vagyok — elsiklott az ajtófélfához támaszkodó fényképész mellett, aki vállára akasztott géppel felkészülve várt a sorára.

— Hallotta, hogy mit mondott a doktor?

— Igen, kérem.

— A gyilkosságról senkinek egy szót se, megértette, parancsolt rá — ha a szomszédok kérdezgetnék, azt kell mondania, hogy öngyilkos lett! Megértette ? A nyomozás sikere érdekében kell ezt mondania. Máskülönben magát vonjuk felelősségre, ha kitudódik. Ne felejtse el, hogy maga is hivatalosan van itt.

— Igen, kérem. Hogyne értettem volna.

Lovas doktor feljegyezte a meggyilkolt személyi adatait és előszedett műszereit visszarakta a táskába.

— Minél előbb kerül a boncterembe, annál hamarább kapják meg a boncolási jegyzőkönyvet. A haj tulajdonosát már az önök dolga lesz megtalálni, — próbált tréfálkozni, de magának is úgy tűnt, hogy nem sikerült Kraskó úgy értelmezte a megjegyzést, hogy ő a maga munkáját már elvégezte.

— A sofőr majd visszaviszi. — Nagyszerű. Én meg mindjárt küldöm is az embereket a halottas kocsival, — ajánlkozott Lovas doktor.

— Szívből köszönjük. Hiszen amúgy is alapos munka vár ránk, — nyugtázta a kapitány az orvos előzékenységét. Parancsot adott Urbanik- nak, hogy menjen az orvossal és visszafelé jövet hozza magával a nemzeti bizottság egy tagját, mint hivatalos tanút. Egy alapos házkutatásra határozta el ugyanis magát.

Munkához látott a fényképész is. Kattant a fényképezőgép, a villanófény lobbaná- sai bevilágították a szobát.

— Misa! — hajolt át Krasko Jelsavsky válla fölött. — Te törődj a nyomokkal. Főleg az ujjlenyomatokra vigyázz! A cipőnyomok úgyse érnek semmit, — legyintett a kezével.

— No az istenit. Fújtak az ebédemnek. A jegyet most már a kalapom mellé tűzhetem, — sóhajtotta. Meglazította a nyakkendőjét és nekikészült a munkának.

— Ne siránkozz. így is túl sok rajtad a háj, — szúrt e- gyet a parancsnok a főhadnagyon és utána mindjárt hozzátette: — Megyek keresek valami telefont. Jelentenem kell Staneknak a gyilkosságot. Maga szintén itt marad! — figyelmeztette a házmestert. — Majd ha visszajövök, el akarok magával egy s másról beszélgetni.

Jó húsz percbe tellett, míg talált egy fülkét és sikerült telefonálnia. Visszafelé jövet látta Urbaníkot a nemzeti bizottság tagjával belépni a kapun. A ház előtt ott állt a ha- iottaskhcsi. A halottat vitték a boncterembe.

fii szobában Krasko figyelmét a két nyitott ablak kötötte le. Eddig észre sem vette, hogy nyitva vannak.

— Gerecky úr, az ablakokat maga nyitotta ki? — kérdezte, amikor észrevette, hogy a házmester követi a tekintetét.

— Igen. Én. Mindjárt, ahogy az ajtót betörtem, hogy a gáz kiszellőzzön.

A kapitány oda lépett az ablakok egyikéhez és félrehúzta a könnyű poros függönyt. Tekintete a zárt kihalt udvaron kalandozott. Sivárságot látott csupán, bizonyára nagyon kevesen fordultak meg itt. Az udvar közepén öreg, csonka almafa állt, és egy csomó mindenféle lim-lom látszott ki az ősz jegyeit viselő magas fűből. Az ablakból a szemben lévő hegyoldalra és a szinte odatapasztott kicsi házacskákra látott. Az utcák helyett arrafelé már csak gyalogutak és járdák vezettek, azok is megmegszakítva lépcsőkkel. Ezek a kis utcácskák többnyire a teraszos kertek kapuinál végződtek. A kis házikók közül néhány lakatlan volt. Nagyon meglátszott rajtuk az idő vasfoga. A háttérben fent a sűrű felhők boltozata alatt az apró szemerkélő esőben a pozsonyi vár kontúrjai látszottak.

I

deje lesz megkezdeni a kihallgatásokat, jutott e- szébe. Futólag megállapította, hogy az ablakon nincs roletta. Megfordult. Szeme e- lől eltűnt a furcsa kép, mely gondolatai közé a régmúltat próbálta belopni. Az örömtelen jelent alárendeltjeinek hajlott háta juttatta újra eszébe, a- kik a fiókokban kutattak.

— fii konyhát átnéztétek?

— Azzal már végeztünk, — egyenesedett fel Jelsavsky egy fényét vesztett diófaszekrény mellől. — Semmit se találtunk. Csupán a gáztűzhely kapcsoló- qombjain találtunk ujjlenyomatokat. De azok bizonyára tőle származnak, — mutatott a válla fölött a házmesterre.

— Csukjátok be a szobaajtőt, hogy ne zavarjanak benneteket. Én a konyhában azalatt kihallgatom a lakókat. Gerecky úr, maga mindjárt jöjjön velem, — intett Krasko a fejével a házmesternek, aki azóta is ott téblábolt és nem értette, hogy miért kell ott lennie, ha semmiféle munkát nem adnak neki. Hosszú télikabátja kigombolva lógott rajta, a- hogy a kapitány után tipegett. fii konyhai asztalhoz ültek.

— Gerecky úr, mit tud a szerencsétlen Zechnerováról ?

fii házmester sápadt arcán még inkább láthatóvá váltak a himlő után visszamaradt apró gödröcskék. Fészkelődött a széken és siltes sapkáját gyü- rögette a kezében. Amikor megszólalt, a hangja vontatott volt:

— Tudja, felügyelő úr, sokat nemigen tudok róla. Vénlány volt, meg idegbeteg. Én nem törődtem vele. Köszöntem neki, ha találkoztunk, ez minden.

— Ki fedezte fel elsőnek a gyilkosságot?

— Az úgy volt, — hunyorgott apró kifejezéstelen szemeivel. — A feleségem délelőtt a lépcsőt készült felmosni. Mint mindig, felülről lefelé.

(Folytatjuk)

Bergit Dessau „munka“ közben

MINISZOKNYÁS ETEKTÍV

A detektív élete nemcsak izgalmas eseményekből áll, de kemény, kitartó munkát jelent • Fiatal nő a férfiak

nyomában • Találgatni nem elég, bizonyíték kell

A férfiak után futkos, pénzt fogad el érte — és mégis tisztességes lány. A neve: Bergit Dessau, lakhelye: Hamburg, foglalkozása: magándetektív. És hadd fűzzük hozzá azt is, hogy a fekete hajú, hosszú lábú Bergit Nyugat-Németország legfiatalabb és legszebb nyomozója.

Hogyan jutott eszébe ezt a pályát választani?

A kereskedelmi iskola elvégzése után szorgalmasan gépelte a leveleket anyja detektív-irodájában és itt-ott a kliensekkel is foglalkozott. Egy napon saját megbízatást kapott, egy válőperes ügyben.

— Óriási lámpalázam volt — emlékszik vissza a ma huszonnégy éves, de már tapasztalt detektív — mindig attól féltem, hogy nyomozás közben észrevesznek. És ennél borzalmasabb nem érhet detektívet, hiszen jóvátehetetlen , kárt okozhat a megrendelőjének.

Időközben Bergit már túljutott a kezdeti nehézségeken Olyan ügyesen bánik a rádió leadóval és filmfelvevőgéppel, hogy a szakma öreg rókái is elismeréssel beszélnek róla. Ha úgy vesszük, egy ilyen csinos, fiatal lány könnyebben figyelhet meg valakit, mint férfi kollégái. Ki sejti, hogy a 85—58—85 manöken méretek mögött egy Sherlock Holmes rejtőzik?

Bergit sikerei ellenére szakmát akar változtatni. — Megrendeléseimnek 90 százalékát válóperes ügyek képezik, s az én feladatom hogy klienseimnek válóokokat szállítsak. Nem vagyok hajlandó egész életemben ezt csinálni.

Veszélyes macska

Egyelőre nem gondol a férjhezmenésre, jobban mondva, a férfiak nem gondolnak rá, hogy feleségül vegyék.

— A legtöbb férfi valóságos vadmacskát lát bennem

— nevet a csinos fiatal lány — és melyik férfi vállalkozna együttélni egy ragadozóval?

De Bergitnek nincs gondja a jövőjét illetően. Színésziskolába jár s már játszott is néhány bűnügyi filmben. A szép detektív jelenleg két filmgyárral is tárgya) és februárra egy tévészerep is kilátásban van. Ügyességének és tapasztalatainak a színészi pályán is jó hasznát veszi majd.