Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-06-24 / 25. szám
'IZ TaÄ “«WTäSFELEKI LÁSZLÓ: Amint ráébredünk saját magunk tökéletességére, már ki tudunk gúnyolni másokat-0Mi az alsóbbrendűség! érzés? Amikor valaki kevesebbnek érzi, mint tudja magát.-0A zsarnok életelve: jobb megfélemlíteni, mint megijedni.-0Nincs két egyforma ujjlenyomat és emberi sors.-0A világtörténelem azt tanúsítja, hogy a diktátorok rendszerint alacsony termetüek. Elsősorban a kis emberek akarnak nagy emberek lenni.-ONem kell hencegni gyerekek! Tízezer évvel ezelőtt is voltak fiatalok.-0Szeretünk másoknak rosszat mondani és másokról rosszat hallani. • • egy W. ' BEATLES - HÍR Bocsánat / Nem szeretek szívességet kérni az emberektől. még kevésbé szeretem zavarni őket. Tudom, milyen kellemetlen az. amikor vacsorát főzök, valaki becsenget és böbeszédüen kérdezősködik. hogyan jut el a szomszéd utcába, s miután röviden útba igazítom, még elmeséli, hogy a sógorékat keresi, akik nemregen költöztek oda es elhozta nekik az asztali lámpaernyőt, amit ő maga javított meg, mert hát szeret barkácsolni és... és __ közben odaégett a hagyma és kifutott a tej... Egyszóval nem szeretem, ha zavarnak, nemcsak amikor dolgozom, de akkor sem, amikor pihenek és olvasok, mert a gázleiró egészen biztosan akkor csenget be, amikor a legérdekesebb fejezetnél tartok. Éppen ezért értem meg annyira a pozsonyi Leningradská utcai Silón bolt elárusitónőit, akiket a múlt hétfőn akaratlanul is megzavartam, mert — uram bocsá! — egy pulóvert szerettem volna vásárolni. Hárman voltak az üres üzletben, kényelmesen a falnak, jobban mondva az áruval megrakott polcoknak támaszkodva. Nem akarok igazságtalan lenni, kérdésemre, van-e rövid ujjú pulóverük, az egyik lány rábökött az üveg alatt elhelyezett pulóverekre „ez van“, sőt mikor sötétebbet bátorkodtam kérni, nagy kegyesen kettőt kitett a pultra Is. majd gyorsan vissza is tette őket a helyükre — gondolom, nem akart tőlük megválni, azért nem szólt egy jó szót sem az érdekükben, mert félt, hogy megveszem — azután sietve ismét nekitámaszkodott a polcoknak, hiszen időközben elmulasztott valamit társnői beszélgetéséből. Lehangoltan folytattam pulóver-kereső utamat. Ezúttal a Palace újonnan átalakított exkluzív bolthelyiségében próbáltam szerencsét. De itt is nagyon tapintatlanul viselkedtem. Úgy érzem, nem lett volna szabad megzavarnom az eláru- sitónőt holmi pulóver-kereséssel, mert szem- melláthatóan fülig merült a beszélgetésbe ismerősével. Meg is bántam* tettemet és megfogadtam, máskor tapintatosabb leszek, megvárom, míg megkérdik mit akarok venni — no persze, hogy ne vesztegessem hiába az időt, ha vásárolni indulok, ellátom magam olvasnivalóval... Csak még egy dologra szeretnék felvilágosítást kapni: hogy szívességet kértem-e az elárusító- nöktól, ebben az esetben zavartam őket, csak azt nem tudom, hogy munkájuk vagy pihenésük közben...?! MESTYAN KATALIN John Lennon, a legidősebb Beatles (28 éves) elvált fe-> leségétől, Cynthiától és feleségül vette a 34 éves Yo- ko Ono, japán botrányhősnőt. Yoko Ono azzal a filmmel vált ismertté, amelynek „cselekménye" 300 meztelen emberi hátsó felvonultatásából állt. További „működése“ az volt, hogy akkor még csak mint „jegyesével“, Johnnal, meztelenül állt modellt olyan pózban, amely minden önkritikát kizár. A menyasszony, aki az esküvője tiszteletére külön nem fésülködött (ugyanis ez a specialitása) a házasságkötés napján kijelentette: „Férjhez menni olyan, mint egy régi ruhát felvenni.“ A többszörös miliomos John Lennon Yoko asszony harmadik férje. •V,x John Lennon és újdonsült felesége. Filmkarrierre vágyik az amerikai újságkirály unokája Deborah Hearst Igazi jó „parti“. Száz és száz fiatal amerikai férfi szívest-örőmest venné feleségül. De őt nem érdekli sem a pénz, sem a férfiak. Az amerikai újságkirály unokája úgy érzi, neki is Hearst-vagyon örBllftsüftjé maga akarja megkeresni a millióit. követnie kell a családi hagyományt: keresse meg mindenki sajátmaga a millióit. Deborah bízik benne, hogy a filmen keresztül megtalálja a hírnévhez, a boldogsághoz — és a gazdagsághoz vezető utat. Első cselekedeteként nevét Debo- rah-ról Debra-ra rövidítette. Debra elhatározását — hogy filmszínésznőként „keresi meg a kenyerét“ — a véletlen befolyásolta: Tavaly súlyos agyhártyagyulladást kapott. Alig volt esélye, hogy felgyógyuljon és szellemileg is egészséges maradjon. Mégis sikerült. De az orvosok egy évre eltiltották a tanulástól és mindennemű szórakozástól, még a mozitól és tévétől Is. Persze, ez igen fád és unalmas életmódnak Ígérkezett. Debra, hogy valamivel elüsse az időt, énekórákat vett. Egy napon énektanára. Jon Gregory azt mondta: „Ha valaha is rendesen akar énekelni, színjátszást is kell tanulnia.“ Debra teljesen felgyógyult és megfogadta tanítója tanácsát. A Hearst-milllók örökösnője Jelenleg egy bútorozott szobában, a Hollywood Studio Club színinövendékeknek berendezett internátusában él és reggeltől estig Shakespeare és Anouilh szerepeket magol. Nem fogad el támogatást hazulról és a családi összeköttetéseket sem akarja igénybe venni.-Saját erejéből akar karriert csinálni. Ebben egyelőre csak jó alakjára és szép kebleire támaszkodhat. aszszonyok Ismerik az életét. Ők mindent megértenek és mindent megbocsátanak...“ Ez utóbbiban signora Mastroianni — aki természetesen már szintén jóval elmúlt 30 éves — minden bizonnyal nagyon gyakorlott. Férje így nyilatkozott. „Nem vagyok Szent József. És más asszonyok mindig érdekesebbek... Ha az emberek mind tökéletesek lennének, az eléggé unalmas lenne, nemde?“ Nos, Mastroianni gondoskodott róla, hogy az élete sose legyen unalmas. Amint bevallotta, 28 és 38 éves korában épp úgy álmodozott a szerelemről, mint 18 éves korában. — s még ma Is ezt teszt. Es álmainak középpontja nyilván nem mindig Flora Carabella volt. „Mit lehet még tenni, hogy a házasságban megtartsuk az erotikus feszültséget“ — kérdezi a színész és meg Is adja rá a választ: „Itt-ott váltogatni az asszonyokat... Hiszen ez évszázadok óta így megy... És mi férfiak ilyenek vagyunk, azt hiszem azért, mert ez kényelmes.“ Persze, az asszonyoknak, akik hasonlóan szabad szexuális életre vágynak, nehéz a helyzetük, különösen Olaszországban. Mastroianni ebben a tekintetben nem gondolkodik „olasz módra“. „Az asszonyoknak egyenrangúaknak kell lenniük a férfiakkal. Nekünk ezt el kell fogadnunk és aszerint bánni velük.“ Ez ugyan nehezen megy. mert Marcello nyomban rámutat arra, hogy miután a férfi felületesebb természetű, nem veszi olyan komolyan a szerelmi kalandot, mint az asszony. ..Saját tapasztalatomból beszélek mint színész, és azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom: Egy férfinak mindig lehetnek szerelmi ügyei, de egy asszonynál föltétlenül mélyebb erkölcsi problémát vált ki, ha a házasságon kívül folytat viszonyt valakivel. Egy aszony mindig teljes szivével szeret.“ Néhány pillanat múlva hozzáfűzi: „Egy napon majd valószínűleg ez Is megváltozik.“ Hangjából nem érezni, hogy ezt helyesli, vagy sem. De inkább az utóbbi felé hajlik, mert így fejezi be: „Helyes, hogy a férfi szabadabban élhet, mint a nő.“ Ez ugyan összevetve azzal, amit előzőleg mondott, egyáltalán nem logikus, de tipikus férfi-beszéd — legalábbis tipikus olasz férfi-beszéd.-OEz a romantikus szemű és melanköllkus mosolyú olasz „szuper-férfi“ a világ legszebb színésznőivel játszott — vagy talán úgy is mondhatnánk, hogy ők játszottak vele: Sophia Loren, és Jeanne Moreau, Claudia Cardinale és Anita Ekberg, Gina Lollobrigida és Brigitte Bardot. De a magánéletben partnernőinek legtöbbje csak egy „Papagello“-nak tartja a mosolygó hősszerelmest, aki — ha éppen nem forgat — mindig fáradt és álmos. Marcello bevallja, hogy csakis a pénz miatt filmezik, habár szerinte a pénz és siker rossz hatással vannak a szerelemre és boldogságra a magánéletben. Felesége azonban más véleményen van: „Éppen a pénzhiány, a mindennapi gondok ronthatják el a házasságot. Ha az embernek elég pénze van, kényelmesebben élhet, többet szórakozhat és nem kell a mindennapi apró-cseprő bajokkal törődnie.“ Flora Carabella tapasztalatból beszél, mert Marcello oldalán elég sokáig volt része szűkös anyagi körülményekben. Mert bár férje ma egyike a legjobban fizetett sztároknak, a hivatalnokból lett színész kezdetben Igen keveset keresett. Flora: „Anyagilag Igazán nem álltunk jól. Marcello mégsem tudott lemondani az autók iránti szenvedélyéről. Amikor 1951-ben megszületett a kislányunk. Barbara, még alaposabban kellett számolnunk. Minden fillért meg kellett forgatnunk, pedig a szüleimnél étkeztünk. \ szülés is sok pénzbe került és még annyi minden beszerezni való volt a gyerek számára. És akkor Marcello egy új kocsival jön értem a kórházba! Nem volt pénzünk kifizetni a kórházi számlát és ő új kocsit vásárolt! A kórházi költségeket végül is az apám fizette ki. Sokszor voltunk a segítségére utalva.“-OA Mastroianni-házaspár sokat és hangosan veszekszik. Flora: „Marcello minden kicsiségből drámát csinál. Ha valaki hallaná, ahogy pörölünk, méltán hihetné, hogy másnap elválunk. De mi már 18 éve ily módon „beszélgetünk“. Az utóbbi években még rosszabbodott kettőjük helyzete. Mert a növekvő siker negatív jelenségeket hozott a magánéletükbe. Marcello idegesebb, kimerültebb lett, nemcsak testüeg, de szellemüeg is. Nyilvánvalóan fárasztó mindig egyforma szerepet játszani, hogy a közönség elmondhassa: Ez Marcello Mastroianni! De milyen is valójában? Valóban két különböző lény a színész és a magánember? Mastroianni: „Annyit hazudozom, hogy a fejemre eshetne a csillár. Otthon ezt tudják és a feleségem meg is érti. Én azonban nem tudnám elviselni, ha nekem hazudna valaki, különösen a feleségem.“ Signora Mastroianni ugyan nem használja a hazugság szót, úgy fejezi ki magát, hogy „Marcello otthon is színházat játszik. Talán megszokásból, mert úgy benne van a játékban.“ Ezért emlékezik Flora oly szívesen azokra az időkre, amikor férje még nem volt nagy sztár, csak egy szürke kis színész, amikor volt még ideje a számára. Mastroianni szerint a boldog házasság három feltétele: a hűség (?!) türelem és intelligencia. De csibészesen megjegyzi: „Úgy is mondhatnám, hogy ha egy nő nemcsak intelligens hanem hű is, akkor csak csúnya lehet.-OMarcello Mastroianni a sztár, tudja, hogy otthon mindig szerető felesége és kislánya várja. Flora: „Marcello alig van otthon, de azért nem mond le a családjáról. De a családi élet csak álom részére... volt egyszer egy asszony és egy kislány... és az apa az asztalnál ült..." 1
