Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-06-10 / 23. szám
K 2 !'Í ifiÚSáR jE@eményí^Pt(íp Június 10. 1819-ben született Gustav Courbet, a francia festészet egyik legnagyobb alakja. 1905-ben született Franti- iek Hecko, szlovák prózairó. 1942-ben ezen a napon égették fel a németek Lidicét. Június 11. 1864-ben született Richard Strauss, német zeneszerző. 1880-ban született Albert Prazák, cseh irodalom- történész. 1937-ben halt meg Mihail Nyikolajevics Tuhacsev- szkij, a szovjet hadsereg mar- sallja. 1937-ben mait meg Zalka Máté. Június 12. 1937-ben halt meg Mária Iljinyicsna Uljanova, Lenin testvére. 1946-ban halt meg Karel Toman, cseh költő. Június 13. 1811-ben született Vassziron Grigorjevics Belin- szkij, orosz filozófus és irodalomkritikus. Június 14. 1798-ban született Frantisek Palacky, cseh történész és politikus. 1886-ban halt meg Alekszander Nyikolajevics Osztrovszkij, a nagy orosz drámaíró. Június 16. 1871-ben halt meg Jankó Kalinciak, szlovák prózaíró. 1969, június 7-én rendezték meg Galántán a járás magyar ifjúsági klubjainak járási találkozóját. FELHÍVÁS Ä Magyar Ifjúság Központi Tanácsa és a magyar ifjúsági klubok ebben az évben megrendezik az V. ‘ Nyári Ifjúsági Találkozót Kéménden (Kame- nín). az érsekújvári járásban, 1969. július 17-től (csütörtök) 27-ig (vasárnap). Az V. NYIT műsora: szórakozás. sportrendezvények, találkozás belföldi és külföldi személyiségekkel, ismeretterjesztő előadások, szemináriumok, kirándulások. A részletes műsortervet június végén közöljük az érdeklődőkkel. A táborozás szervezési kiadásainak fedezéséhez (sátorkölcsönzés, autóbusz, stb.) a jelentkezők 20 Kos összeggel járulnak hozzá. Étkezési díj naponta 15 Kés, elszállásolás sátrakban. A jelentkezéseket 1969. július 15-ig küldjétek a következő címre: Magyar Ifjúság1. Központi Tanácsa. Bratislava, Karpatská 2/214.----szilMilan Horváth Rudolf írása a Tompa Mihály Napokról Keszeli Ferenc: Beszélgetés Pintér Istvánnal, a Déli-sarki expedíció, egykori tagjával, az ógyallai csillagvizsgáló munkatársával 500 szó külpolitika Politika mindenkinek Cseh lapokból Sztáralbum Csúzli A szerelem buktatói 1 Ä monogramos púderdoboz Betty Collins: Szabadságra nem jó menni — novella TV-músor Divat Veronika válaszol ____ ... .............■...... * 'i».'».« mmmmk Szlovákia Gyermek és Ifjúsági 9 Megjelenik Minden kedden 9 Kiadja a SMENA kiadóvállalata 9 Szerkesztőség és adminisztráció Bratislava. Prazská 9. Telefon: 485-41-45. Postafiók 30. 9 Főszerkesztő dr. STRAS- SER GYÖRGY, föszerkesztőhe- lyettes és kultúra: TÓTH ELEMÉR. Riporterek: ZÄCSEK ERZSÉBET, HORVÁTH REZSŐ, KESZELI FERENC. NÉMETH ISTVÁN, kelet-szlovákiai szerkesztő és sportrov8tvezető BATTA GYÖRGY, grafikai szerkesztő GYURÄK ÉVA. Nyomja: Západoslovenské tlaciarne 01 9 Előfizetési díj egész évre 52.- Kős, Tél évre 26.- Kés, negyedévre 13.- Kés 9 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetni minden postán lehet 9 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza 9 A lapot külföld számára a PNS Üstred- ná expedíeia, Bratislava, Gott- waldovo nám. é. 48 - útján lehet megrendelni. Vannak események, amelyekről az újságíró nem írhat színesen, nem ecsetelheti az eseményen belüli események sokaságát és mégis nagyon komoly és fontos dologról van szó. Ezek rendszerint az előkészületek, nagyobb dolgok vázolásai vagy a részlet- munkák és azért inkább szürkébbek egyhangúbbak, annak ellenére, hogy több és tetemesebb energia rejlik mögöttük, mint amazok mögött, amelyekről annyi színnel, annyi lelkesedései lehet írni. Ma két ilygn eseményről szeretnék beszámolni. Az egyik a csehszlovákiai magyar főiskolás klubok képviselőinek a találkozója, a másik pedig a Jókai Napok keretén belül megrendezett Ifjúsági Napok. A csehszlovákiai magyar főiskolai klubok képviselőinek a találkozója 1969. május 24-én volt Pozsonyban és talán azért figyeltünk föl rá, hogy hosszabb szünet után ez az első, vagy talán egyáltalán az első csak főiskolások találkozója. A meghívd és a hivatalos program szerint azt kellett volna leginkább megtárgyalni, hogy milyen formában segítheti a Magyar Ifjúság Központi Tanácsa a főiskolásokat, milyen munkaformákat dolgozhatnak ki maguknak és hogyan fognak hozzá kapcsolódni a magyar, illetve az összifjúsági mozgalomhoz. Az első kérdésre kézenfekvő volt a válasz és meg is állapodtak abban, hogy a tanács rendszeresen összehívja a főiskolások képviselőit és hogy ezeken a találkozókon megvitatják a felmerülő gondokat, problémákat. A többi kérdésre már nem lehetett ilyen egyöntetű választ adni, mert hiszen itt számolni kell az idővel, az időről-időre adódó lehetőségekkel, a munka közben felmerülő feladatokkal. Ebből a tárgykörből leginkább a prágai Ady Endre Diákkör gyakorlatából már régen ismert és jói bevált közép- iskolásoknak, érettségizőknek nyújtott segítség kérdésének a megvitatása volt a legjelentősebb. Az említett diákkör már vagy négy éve rendszeresen informálja levélben és személyesen is a középiskolákat, illetve az érettségizőket arról, hogy milyen tanulási lehetőségek kínálkoznak Prágában. A tájékoztatás és személyes kapcsolatok révén az idei iskolaév elején már ennek a munkának az eredményei meg is mutatkoztak, mert eddig nem tapasztalt érdeklődésnek lehettek tanúi a felsőéves prágai egyetemi hallgatók. Most ez a munka szélesebb alapokat nyert, mert nemcsak hogy a múlt évtől már a pozsonyiak, nyit- raiak és kassaiak is tájékoztatják az érettségizőket, hanem egységes, átgondolt és szervezetileg is összefogott munkában állapodtak meg az értekezlet részvevői. A megbeszélés értelmében pozsonyi székhellyel megalakították a tájékoztató központok koordinációs bizottságát, tisztázták és kibővítették a tevékenység méreteit. A jövőben pontos és gyors információkat akarnak szerezni maguk is, hogy már az iskolaév elején és aztán az egész év folyamán folytatni tudják ezt a tevékenységet; egymást is tájékoztatni, hogy ne csak saját főiskolai városuk életéről, lehetőségeiről, tudják felvilágosítani a hozzájuk fordulókat, hanem hogy minden központ legalább hozzávetőleges adatokkal szolgálhasson az ország egész területén lévő tanulási lehetőségekről. Az elképzeléshez társul az információk összegyűjtése, sajtóban való publikálása, valamint könyvalakban való kiadása. Ugyancsak érdekes az a szándék, hogy regisztrálni óhajtják a főiskolásokat. Az összejövetelen még sok más kérdésről is szó esett, így például a főiskolai fesztiválokról, vetélkedőkről, tudományos szakkörök kérdéséről de a szervezeti életről, a brünní, zólyomi, zsolnai, eperjesi és más városokban lévő főiskolások kérdéséről, illetve az ott megalakulandó főiskolai klubokról. Az összejövetel résztvevői egyes fontos kérdésekről határozatokat hozták, megállapodtak a feladatokban, más kérdéseket pedig elnapoltak azzal, hogy a következő találkozón vitatják majd meg. Azt hiszem, okos gondolat volt összehívni ezt a tanácskozást és hatása is lesz, mert hiszen a főiskolások mindig a legaktívabb részét képviselték ifjúsági mozgalmunknak. A másik ilyen esemény, amelyről nem lehet széles palettát festeni és mégis jelentős, a Komáromban megrendezett Jókai Napok Ifjúsági Napjai, amelyek az ünnepségek utolsó két napján zajlottak le. A hivatalos műsor a következő: Szombat, 1969. május 31-én: 9.00 Gyülekező, 9.30 Ifjúsági Színpadok bemutatója (Komárom: Zengő Dunatáj, Keszegfal- va: Paragrafusok árnyékában, Nagymegyer: A szegény kisgyermek panaszai) 13.00 Városnézés 14.00 Kurucz Sándor fényképkiálíitásának a megtekintése, 15.00—18.00 Vita — beszámoló és beszélgetés az ifjúsági klubok jelenlegi helyzetéről, a klubok legalizálásáról. A magyar ifjúság bekapcsolódása a szlovákiai ifjúsági mozgalomba Nemzetiségi tanácsok jogköre, költségvetés, klubvagyon, klubképviselők beszámolója. 19.30 A Kaviár és lencse színházi előadásának megtekintése, utána beszélgetés és szórakozás. Vasárnap, 1969. június 1-én; 10.00 Ünnepi akadémia, szobor-koszorúzás. Ha ennek a találkozónak a jelentőségét valami kiemelte a barátkozáson, ismerkedésen túl, akkor elsősorban az időszerűsége. Amolyan kis konferenciának is nevezhetjük. Tudjuk, hogy ifjúsági mozgalmunkban napról-napra változik az alaphelyzet, hiszen a központi tanács tagjai a napokban fejezték be a tárgyalásokat a belügyminisztériumban, jelenleg pedig a Szlovákiai Gyermek és Ifjúsági Szervezetei Társulásának vezetőivel, az egyes rétegszervezetek vezetőivel, funkcionáriusaival tárgyalnak, hogy véglegesítsék a magyar ifjúságra vonatkozó megállapodásokat. Ezért szükségesek ezek a találkozók, hiszen hogyan tudnának tájékozódni, cselekedni a járási tanácsok, ha a központi tanács tagjai nem informálnák őket ezekről a kérdésekről. Már régebben tervezték ezt a találkozót, hiszen a Jókai Napok előkészületei már egy fél éve folytak, de így teljesen időszerű jellege lett. Ezt az időszerűséget emelte ki azután a klubvezetők és klubtagok érdeklődése, mert majdnem mindenki, aki fontos szerepet játszik az ifjúsági mozgalomban, ott volt. Vegyük csak: Terebes, Losonc, Nyitra, Galánta, Újvár, Komárom, Dunaszerdahely, Pozsony is képviseltette magát. Rendkívül kedves és megható eseménye volt a találkozónak, hogy a fiatalok közé ismét eljött Szabó Gyula festőművész, és hogy körükben üdvözölhették dr. Rehák László jugoszláviai magyar tudóst, a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó szakembert, aki a fiatalok Jugoszláviával kapcsolatos kérdéseire válaszolt. —nth— Sokaknak talán nem is kell bemutatni, mert 1 ifjúsági klubjaink egyik legaktívabb vezetője, annak ellenére, hogy vidékén él, országosan ismert ember. Középkori várúrként is el tud“ nám öt' képzelni, de nem parancsolgatása, erőszakossága miatt, — ilyen vonásai nincsenek — hanem jókedve, öblös hangja és széles gesztusai miatt. Szinte magam előtt látom, amint középkori várúrként szolgái és jobbágyai között mulat. Igaz, ott az alázat talán kizökkentené ebből a szerepből, hiszen egyenes, férfias jelleme mellett épp a tiszta barátságon és önfeláldozáson nyugszik a népszerűsége. Talán nem is veszi észre, mennyire- kiviláglik ez a tulajdonsága még az olyan rövidke kis beszélgetések alatt is, mini amilyen ez. Szinte él a fiatalokért, a klubjaikért és főleg az irodalmi színpadokért. Nem véletlen ugyanis, hogy Komáromban és környé- kén annyi irodalmi színpad van. Ha róluk esik szó, sem nappalát, sem pedig éjszakáját nem sajnálja ahogy mondja: ez a hobbyja. Sok ifjúsági vezető megirigyelheti közvetlenségét. Szinte természetes, hogy tagja a Magyar Ifjúság Központi Tanácsának és hogy ő a járási tanács elnöke. Ha munkáról van szó, rá mindig lehet számítani. Búcsról szár“ mazik, Komáromban érettségizett, majd pedig a kassai ipari középiskolát végezte el, hogy Komáromban a hajógyárban mint technikus dolgozzon. Elhagyván a szakmáját, most Ko“ maromban a Csemadok Járási Bizottságának másodtitkáraként a kultúrának, a falusi színjátszóknak, önképzőköröknek; irodalmi színpadoknak és főleg fiataloknak él. Ahol megjelenik, vidámság, jókedv és ba“ rátság kíséri. —nth— s cseh lapudból Vádolnak a számok Ismét a Mladá frontéból, most a 113-as számból vettünk át egy cikket. Olyan fájó dolgokat tárgyal, amelyeket nekünk Is napirendre kell tűznünk, hiszen ezek az arányszáraok nálunk is érvényesek, éreztetik hatásukat. Szerkesztőségünk a jövőben szívesen fogad el olyan szociológiai adatokra, társadalom-mérlegelő tényekre vonatkozó cikkeket, amelyek az írásban említett és egyéb problémákra hívják fel a figyelmet, hozzájárulnak a mi saját, tehát magyar vonatkozású társadalmi gondjaink megoldásához. Aki ilyen adatok birtokában van, vagy ilyen adatok birtokába juthat, összegezze azokat, üljön le és írja meg ügy, hogy azok általános érvényű igazsággá nőj jenek — szívesen közöljük. Hátrány a műveltség? Az észak-csehországi kerület ifjúsága elhelyezkedésének és tartalékainak statisztikai vizsgálatai világosan mutatják, hogy a fiatal nemzedék minőségi és mennyiségi fejlődése erősen elmarad a korszerű társadalom szükségleteitől. Amíg a fejlett államokban az utolsó húsz évben erősen emelkedik a középiskolai végzettséggel rendelkező fiatalok száma, így például az Amerikai Egyesült Államokban, Japánban, Svédországban, stb. 50—80 százalékig terjed a középiskolai végzettséggel rendelkezők száma, addig nálunk csak mintegy 35 százalékra tehető ez a szám. Az észak-csehországi kerületben még ennél is alacsonyabb a számarány, és csak 5700 tizenötéves, azaz a fiatalság 27, százaléka tanul csak tovább a középiskolákban. Mindamellett 4000 diák, vagyis a diákok egy ötödé, alacsonyabb osztályokban fejezi be a kilencéves iskolát. Tavaly a tizenötévesek több mint fele tanoneviszonyba lépett — többnyire a nehézipari irányzatokban. A korosztály további 13 százaléka mindennemű előképzés nélkül lépett munkaviszonyba, és a legalacsonyabb minősítésű munkákat végzi. Az okokat a vállalatok elavult gépállományában kell keresni, továbbá abban, hogy mindeddig nincs minősítési különbség a betanított és szakképzett káderek között. Jelentős szerepet játszik az a tény is, hogy kimerültek az idős segédmunkás-tartalékok és a szakképzetlen ifjúság a gyors kereseti lehetőség fejében elfogadja ezeket a- segédmunkási állásokat. Hasonló, ha ugyan nem rosszabb a helyzet a kerületben a főiskolai és egyetemi tanulmányok iránti érdeklődés kérdésében is. Ebben a kerületben, amely minden bizonnyal erősen ipari jellegű, és ezért főiskolát végzett szakemberek iránt nagyobb kellene, hogy legyen az érdeklődés, csak 5 százalékot tett ki (kb ezer érettségiző) azoknak a középiskolásoknak a száma, akik főiskolai vagy egyetemi szinten folytatják tanulmányaikat. Az okok szorosan összefüggnek össztársadalmi fejlődésünk kérdéseivel. Ezen okok egyike, hogy társadalmunkban az egyetemi végzettségű szakembereket nem fizetik kellőképpen. Elméletben ugyan mi is elismerjük, hogy az egyetemi és főiskolai műveltségű szakember hozzájárulása a nemzeti vagyon növeléséhez nagyobb, mint a manuális dolgozóé, továbbá, hogy a szakemberek hiánya felmérhetetlen károkat okoz a nemzeti jövedelemben és élet- színvonalban, de tekintetbe mégsem vesszük. A gyakorlatban például az észak-csehországi kerületben jelenleg is legalább 13 000 egyetemi és főiskolai végzettségű szakkáder hiányzik. Ésszerűen még azok sincsenek kihasználva, akik a rendelkezésünkre állnak. Nem érdektelen, hogy a munkások nagy többsége még mindig azzal a megjegyzéssel tiltja el további tanulmányoktól a gyermekeit, hogy ezek később alacsony fizetést kapnak és hogy az iskolát végzett ember társadalmi pozíciója sem emelkedik. A statisztika megállapította, hogy harminc éves korukra a főiskolások — alacsonyabb fizetésük folytán — körülbelül 200 000 koronával károsodnak a nem szakképzett munkásokkal szemben. Ha ehhez hozzáveszük a mindennapi élet további kedvezőtlen körülményeit, mint például, hogy nincs elég lakásunk, alacsony a szolgáltatások színvonala, stb. akkor nem csodálkozhatunk már azon, hogy ezek a körülmények erősen éreztetik a hatásukat még a populáció terén is. A nem szakképzett házastársak előnyben részesítése és ellenkezőleg, az egyetemi végzettséggel rendelkező házastársak kedvezőtlen szociális helyzete arra késztetik az utóbbiakat, hogy elodázzák a házasságot és kevesebb gyermek szülessék. Ez a fejlődési lehetőség távlatban azt jelenti, hogy száz év múlva egyetemi és főiskolai végzettségű 50 házaspár után csak harmincegy utód maradna, ezzel szemben a nem képzett 50 házaspár után huszonnégyezer. Amennyiben ez nem változik meg, számolhatunk azzal is, hogy azoknak a száma is csökkenni fogf akik képesek lesznek elvégezni az egyetemeket és főiskolákat, mert a számuk csupán egy generációban 20 százalékkal csökken. Reméljük, hogy ezek a megrendítő számok felrázzák a társadalmat és gyors beavatkozásra késztetik, (nth) inKUBIIlADQim
