Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-05-27 / 21. szám
BATTA GYÖRGY: Az íj Ifjúság sportrovatának FENYVESI HÁTÉ üvanöéliuiía Schöler az NSZK asztaliteniszezője GROSICS GYULA Elmúlt számunkban megszakítottuk Fenyvesi Máté „evangéliumát“, mert az Inter-Vasas mérkőzés utáni események és a közelgő Magyarország-Csehszlovákia mérkőzés szinte ki- kényszerltette belőlünk, hogy aprólékosan és részletesen végiggondoljuk azt, ami történt és józan tanulságot vonjunk le belőle. Most ismét visszatérünk Fenyvesihez, a magnő engedelmesen reprodukálja Budapesten megfogalmazott mondatait. Mi a véleménye a mérkőzés előtti hangulat kialakulásáról? Közrejátszottak-e pályafutása során (s pályafutása tulajdonképpen nem is szakadt meg, mert épfen májusban kaptunk hírt arról, hogy a magyar „öregfiúk-válogatottban“ nagyszerű gólt lőtt az osztrákoknak) olyan jelentéktelennek tűnő események és tények a játékkedv kialakításában, mint a mez színe, a pálya talaja, az időjárási körülmények, stb.? „Igen, ezek is behatással voltak rám, s ezek mellett vannak még élettani vonatkozású dolgok is: a játékos rosszul alszik, lehangolja a borús ég, stb. Itt az edzőnek is nagy részt kell vállalnia a munkából, mert az ö feladata jókedvre deríteni a csapat tagjait, föl kell őket „hangolni“ és úgy kell a pályára küldeni az együttes tagjait, hogy ne gondoljanak arra, ami negatív hatással van rájuk. Amellett persze a játékosnak magának is feladata, hogy „hozza“ magát, viszont vannak típusok, akiknek segédkezekre van szükségük, önön maguk nem képesek átvergődni a holtponton.“ Szó esett már a levelekről. A balszélső megemlítette, hogy volt egy időszak az életében, amikor egy bizonyos egyén jócskán küldözgette a leveleket neki, mert a helyére pályázott a válogatottban, s ezt is egy lélektani hadviselésnek tekintette. „Még most is kapok hetenként két-három levelet, rendszerint autogramot kérnek és fényképeket. Azelőtt is főleg ez volt a levelekben, és egy-egy nagyobb mérkőzés után gratuláltak, további jő szereplést kívántak, bíztattak. Hetente tfz-tizenötre tehető a levelek száma, amelyeket azokban az években kaptam, amikor válogatott voltam.“ Válaszolt is? „Legtöbbnyire igyekeztem megválaszolni őket, de nem mindig győztem. Voltak olyan mozgalmas Időszakok, amikor nem értem rá, de azért igyekeztem minél többet megválaszolni." Vonzódott más sportágak felé is? „Nagyon szeretem nézni a vízipólót, a teniszt, asztaliteniszt, az atlétikában a sprintek tetszettek, szívesen néztem a sprintereket. Más sportágakhoz nem is értettem annyira; az ökölvívásra jártam ki, ha tehettem, a felsoroltakon kívül.“ A focin kívül tehát semmi mással nem foglalkozott aktívan? „Semmivel.“ Mi az, amit meg lehet tanulni a fociban, és mi az, amit nem? „Szerintem mindent meg lehet tanulni, úgy mint az élet más területén. Persze akarni kell. Akaraterő szükséges hozzá, azonkívül pedig koncentrálni, odafigyelni-tudás. Mindent meg lehet tanulni, ami szükséges a labdarúgáshoz! Számos olyan játékost tudnék felsorolni, akik úgy kerültek be NB- es csapatokba, hogy megvolt a gyorsaságuk, beállították őket, ráakasztották egyik vagy másik játékosra és eleinte csak el kellett rugdalniok a labdát, persze nem is tudtak mást, alig tudtak belerúgni a labdába; négy-ötévi szereplés után az NB- I-ben válogatott játékos is lett némelyikből, olyan jól elsajátították a technikát! Megtanultak játszani. A játék lekötötte őket, tudtak rá figyelni, teljesen át tudták adni magukat a labdarúgásnak, és megtanulták. A cselektől kezdve a rúgásokig mindent meg lehet tanulni. Az ember megfigyeli a cseleket, kielemzi, gyakorolja — és tudja. Mindent meg lehet tanulni, csak oda kell figyelni." Mi volt az, amit a legtöbbet gyakorolt? Nem arra gondolok, hogy mi volt a legnehezebb gyakorlási elem, hanem arra, hogy mi az a futballban, amit egy játékosnak mindig gyakorolnia kell, nehogy „kiessen“ belőle? „A kapurarúgás és a beadás. Ezeket állandóan kellett gyakorolni. Ha az ember csak milliméterekkel pontatlanabbul találja el a labdát, az tizenhat-húsz méterről már métereket jelent. Hetente több órán át kellene gyakorolni a lövéseket, hogy pontos legyen a láb, de erre a mai viszonyok között nincs is meg a lehetőség. Azért is gondolom, hogy a magyarok — és világszerte is ez a helyzet — rosszul rúgnak Nem olyan jö a rúgótechnikájuk, mint az elődeiké volt. A felét Ha egy edzés előtt ! sem gyakoroljuk annak, amit ők. Sokkal több az edzéseken a futás, mint a kapurarugás. Pedig ez vonzza a közönséget, és mi ezt hanyagoljuk el a leginkább! Holott ezt kellene a legtöbbet gyakorolni. Az edzéseken olyan elemeket kellene beiktatni, amelyek a futást is és a rúgást is tartalmazzák, hogy az a iátékos valóban oda rúgja a labdát, ahová akarja.“ Edzésen Az edzést Fenyvesi Máté vezeti. A Ferencváros egyik if júsági csapata van gondjaira bízva. Sietek az Üllői útra, hogy idejében odaérjek. A randevút ugyan az edzés utánra beszéltük meg, de engem izgat maga az edzés is. A villamosban Kosztolányi: Üllői úti fák-ja zsong a fejem- az‘a hiegállapitás. hogy ez az út nem éppen » legreprezentatívabb része a világvárosnak. A Ferencváros stadionja, klubszobái, elnöki irodája, portája és egyéb helyiségei inkább egy vidéki kiscsapat házaié ját idézik. Ez a csatiat. amely rangban a legjobb nyugateurópai együttesek közé sorolható, amelyben két világválogatott és számos nagyválogatott szerepel, jelen pillanatban (és ez a jelen pillanat több esztendeje tart) nem rendelkezik méltó otthonnal. A vezetők belátták már, hogy ez az állatot tarthatatlan, és — ugyancsak évek óta — tart az újjáépítés, de a munkatempó vészesen hasonlít a Csehszlovákiában tapasztalható munkaritmusra. Ha egy Pelé vagy egy Rivera eljönne Budapestre, és odaszólna Szűcsnek vagy Páncsicsnak: mutasd meg csak, hol a pályátok, a Népstadiont ismerem, az gyönyörű de hol a Fradi otthona? — azt hiszem, nemcsak Szűcs vagy Páncsics, hanem a Frencváros vezetősége is zavarba jönne. Reméljük eljön az ideje annak is. hogy a nagyműltű középeurópai klubcsapatok felzárkóznak ezen a téren is a világszínvonalhoz. Az új Sparta-stadion után izgalommal várjuk, vajon érvényesül-e a budapesti tervezők ötletessége a Ferencváros otthonának megalkotásában? Most pedig nézzük az edzést. Fenyvesi a kapurarúgást gyakoroltatja fiaival, mintha igazolni akarná, amit sorozatunk során éppen az imént mondott, amit azonban — ha az igazi időrendet veszem alapul — éppen az edzés utáni beszélgetésen nyilatkozott. Jobbal és ballal egyaránt hajszálpontosan passzolja oda az ifiknek a labdát. 6n azt hiszem — intelligenciáját és gyakorlatiasságát ismerve, — hogy nagyszerű edző lesz belőle, s ha minden energiáját ide összpontosítaná — tehát az állatorvosi szakmát feladná e cél érdekében — rövid időn belül jelentkeznének az eredmények. Az ifik itt is fakó mezben edzenek, de az agyonmosott mezen is látni, hogy zöld-fehér volt valaha. Ügy láttam, szeretik és tisztelik új mesterüket, aki tekintélyt biztosított magának valamikori jö játékával, mostani technikájával és módszereivel. A kapu mögé kerülő labdákat én rugdalom vissza A levegő igazi márciusi, a gyep vadonatúj, de gyenge még. A cipőmet két napja vettem, fekete, csukaorrú. Az edzés után szomorúan, de azért a rúgások örömétől felfrissülve állapítom meg: a fekete szín sárbarnává, a csukaorr csőnakorrá változott. Annyi baj legyen! Cipőt vásárolhatok otthon, bármikor. A Fradi-stadionban ki tudja mikor segítek ki legközelebb Fenyvesinek? A fűkirály Xerebesen, (Trebiáov, keletszlovákiai kerület) él. Pista bácsit kell keresni és mindenki útbaigazítja az érdeklődőt. Reméljük, segít mindenkin
