Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-05-20 / 20. szám

új ifjúság 7

sZAKálJLSzáRÍt<t>

Ki-ki az iziése szerint...

Ezzel a felirattal láttuk meq a közölt köpet a CSTK pozsonyi kirakatában. A képen látható dán festőművész „ízlését“ főleg fiatal, csinos lányok képezték. Tisztelői ezért ízlésének megfelelő ajándékot agyaitok ki születésének 60- ik évfordulóidra. Két csinos, megfelelően „dekorált" lány és egy bábu, teletűzdelve csábító üvegekkel. Hát igen az ízlések és a pofonok különbözők.

Kép tavaszban

Apa vagyok, de nem találok ebben semmi különöset, mert hiszen minden ép és egészséges ember az, vagy legalább az lehet. Tehát nincs mit dicsekedni vele! Nem is szeretem azokat az embereket, akik, amikor megszületik a nuk vagy lányuk, széltében-hosszában kurtolik es úgy vélik, hogy ez az öröm csak nekik adatott meg. Sőt, azokat sem szeretem, akik a fiúgyermekükre büszkébbek, mert hiszen ez is a természet rendje, adománya, sőt csak a szerencse müve, tehát ezzel sincs mit dicsekedni.

Ha most mégis elmondok a lényemről és magamról egy kis történetet, akkor nem azért, mert büszke vagyok rá, vagy éppen, hogy ilyen lányom csak nekem van, hanem azért, mert ezt jó elmondani.

Amolyan tavaszi , .alkot ó szabadság on" van a lányom a nagymamánál, mert nemcsak én vagyok elfoglalva, hanem a feleségem is tanul és így kénytelenek voltunk tőle megválni pár hétre. Az asszony nagyon sokat emlegette, már az első héten szaladt volna utána, én makacsabb. talán kevésbé érzékeny természet vagyok, ezért ritkán emlegettem, és talán az életemből sem hiányzott annyira. Később azonban gyakrabban az eszembe jutott és egyszercsak alig vártam, hogy lássam. Aztán úgy adódott, hogy a harmadik héten módomban állt megállni egy pillanatra szolgálati utam közben, megnézni a kis teremtést. Ki is használtam az alkalmat. Az első pillanatban, amikor meglátott, meghökkent és amolyan sóhajszerűen mondta „Apa“. Szaladt hozzám. Még kicsiny; hiszen kétéves sincs. Még csak szavakban beszél, nem nyelvészkedik, ami tellett tőle, az csak annyi volt, hogy „apu, adjál!“. Tehát nem tudja elmondani élményeit, nem tudja kifejezni szóban, hogy mennyire örül annak, hogy megjöttem. Marad a keze, teste és természetesen a szavak.

Nos, mindezt kihasználva, bújt is hozzám, szorított Is magához szalagait, viháncolt, sikoltozott, ujjongott. De a nagy mutatvány csak az után következett, hogy megjöttek az udvarbéliek hazajöttek, az iskolából, óvodából a gyerekek.

Amikor Margit néni megjött, annak úgy hozta tudtára jelenlétemet, hogy ki s be szaladgált és váltakozva kiabálta hogy „mama", majd pedig, hogy „apu“. Egész addig, míg Margit néni be nem jött megnézni a szobába. Aztán megnyugodott.

Amikor az elsőosztályos Árpi gyerek érkezett meg, annak mintegy be is mutatott, mert ahogy váltakozva kiabálta, hogy „Árpi — apu", közben paskolta a kezemet, térdemet és örült és nevetett, kiabált — szóval tudomására hozta, hogy lám, az apja vagyok.

Az ember nem is hinné, hogy egy husaon- valahány hónapos gyereknek ennyit jelent az életében az apja. Jó ezt tudomásul venni.-nthFELEKI LÁSZLÓ

Van-e olyan ember, aki hirtelen felindulásában bocsánatot kér?-OZ azért nem szereti a jó tanácsokat, mert qyengítik az önmaga tökéletességébe vetett hitét.-OBeképzelt ember azt hiszi, hogy mindenki öt bántja.

OOlyan könnyen belátja az ember, hogy igaza van.-OA szerencsétlenség hírhozója néha nagyobb ellenszenvet kelt, mint a szerencsétlenség okozója.

OA legtöbbször a hiúságunkat éri sérelem, és nem az erkölcsi világrendet.-OA legtöbb embernek csak a 1 óta mögött lehet megbocsátani, mert különben megsértődik.

KÉNYES PER

160 ezer márka kártérítésért perelte be a fiatal. 22 éves „filmcsillagocska“ Claudine Perrot azt a filmvállalatot, amely öt évvel ezelőtt megnyitotta előtte a hírnév kapuját. A filmproducerek hálátlan teremtésnek bélyegzik, ő viszont szadistáknak titulálja a vállalkozókat. A történet ott kezdő dött, amikor a szép Claudine csak 400 márka gázsit kapott egy eléggé fájdalmas filmszerepért a „Párizs — a titokzatosában. A szerep szerint el kellett tűrnie, hogy a filmfelvevőgép előtt az Eiffel-tornyot, no meg egy rózsát tetováljalak testének alsó, gömbölyded részére... De ez még nem minden. A tetoválás következményeként a fiatal szépségnek még egy bőrátültetést is végig kellett szenvednie. — természetesen már nem a kamera előtt — és már a premier után... Azt suttogják, hogy azt a bizo nyos rózsát egy Picasso kép értékének megfelelő áron vesztegették... Ez a mende- monda, meg a maradandó sebhely váltotta ki Claudine haragját és ezért indította el a „kényes pert“.

INGRID THULIN HITVALLÁSA

A világ legigényesebb filmközönsége Is fogalomként ejti ki Ingrid Thulin nevét. Fiimcsillag is, de elsősorban nagy színésznő — Ingmar Bergman színészgárdájának olyan személyisége, aki már első szerepében sejtette azt, amit azóta alkotott. Érthető tehát, hogy Bergman terveiben, s természetesen kész alkotásaiban mindig az első helyen szerepel.

Láthattuk őt a Földieperben, a Mire megvirrad, Az arc. Az Úrvacsora és a Csend című világhírű Bergmann alkotásokban.

A nálunk múlt héten végre műsorra került híres Fesnais film a Háborúnak vége, szintén Ingrid Xhulinnal készült a főszerepben.

Amikor a nagy művésznő Olaszországban járt, a következőképpen válaszolt az olasz újságíróknak az Éjszakai játékok és az ehhez hasonló svéd alkotások elleni kitételekre; „önöknél vétek a szerelem, nálunk a gyermekeket az iskolában tanítják rá. Önök az istentől kérnek bűnbocsánatot, míg ml fizetünk hibáinkért, önök a hajadon anyákat kiűzik otthonaikból, mi védjük őket és államunk anyagi támogatást biztosít számukra, önöknél szentség a házasélet, nálunk szokatlanul drága dolog, mert ha házasodni akar az ember, rengeteget kell fizetnie, önök állatnak, macskának nézik a nőt, mi egyenrangú embernek, önök borzalmasnak tartják az erotikát, számunkra a boldogságot jelenti, önöknek a pornográfia a meztelen testet jelenti, számunkra az egyes olasz filmek vulgarizmusa az. önöknek még nincs civilizált társadalmuk, nálunk viszont már a civilizáció szorít: akár a ruha. amely szűk és fullasztja az embert. Önök énekelnek az utcán — akik nálunk énekelnek, azt bezárják: mert részeg. önöknek a szexualitással vannak gondjaik, nekünk a szerelemmel. A mi szokásaink önöket elrémítik — míg az önök szokásai számunkra érthetetlenek.

A begyöpösödött olaszországi erkölcs — álerkölcs, az évszázados vallási konvenciók valóban társadaiomfullasztó ereje ellen még senki sem lázadt őszintébben, nagyvonalúbban, természetesebben. S hogy mennyire növelte ennek értelmét az, hogy nő szájából hangzottak el ezek a mondatok, egy az egész világon elismert művésznő szájából — azt mondani sem kell.

Tudta, hogy mennyire hivatott erre a forgatókönyv nélküli „szerepre“. Legalább annyira, mint filmszerepeire. Sajnos, a mi közönségünk még kevés alakítását ismerheti. Az utolsó a Csend volt. Kevés filmről beszélt még annyit a közönség ebben az országban, mint éppen erről.

Olyan filmről és olyan alakításról van szó, amelyről többek között a következőket is elmondták: „Tény azonban, hogy nem egy polgári humanista számára ez is a valósághoz vezető utak egyike és lehetetlen nem gondolnunk József Attilára, aki olyan nagyon kívánta az értelem harmó-i niáiát és „az ösztönökét idebent“.

Ingrid Thulin különben a napokban folyó Ca*nes-i filmfesztivál zsűrijének tagja.-kszl-