Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-05-20 / 20. szám
Nem számoltam meg a fUléki Üzemi klub körüli autókat, autóbuszodat, Dunaszerdahelyből, Pozsonyból, sőt Klrályhelmecről Is különböző jármüveken jöttek a résztvevők. A kezdés kicsit váratott magára, de senki Sem türelmetlenkedett. — Az egyes számú énekes: Lengyel László — Jelentette be végre a konferanszié Reiman Karcsi. De nem azzal szeretnék most foglalkozni, ki hogyan énekelt, inkább azzal, ami nem látszott a színpadon, amit a zsűri nem is értékelhetett, de számunkra annál érdekesebb volt: a színpad mögötti légkörről, epizódokról, verseny szünetében körülbelül Így festett az öltöző: A bejáratnál Peharc Erzsi állott, boldogan szorongatva kabala-babáját, egy kis kutyust. Körülötte néhány agilis fiatalember versengett a bókolásban. Egyikük közülük egy cuppanós puszit nyomott az orrára. .. ■ ■ — Gratulálok, Erzsi! Jaj, de jő, hogy eddig az első vagy. Nézetem szerint a fiatalember sokkal izgatottabb volt, mint Erzsi. — Ki volt ez? — Az osztályfőnököm, Csömör István. — Csak nincs Itt -az egész iskola? — Vagy ötvenen jöttek szurkolni Léváról. Nem akarom, hogy csalódjanak. — Erzsi, aztán nekem is küldhetnél lapot Egyiptomból! részben fellépők közül került ki a győztes, sőt a harmadik és a negyedik helyezett is. Lengyel t ászló a pozsonyi járást és egyúttal Pozsony várost Is képviselte. Rossz nyelvek azt beszélték, hogy a pozsonyi járási versenyt egyáltalán nem szervezték meg és a város két képviselőjét is csak az utolsó percekben választották ki. Miért és kinek a jóvoltából? B ocsárszky Pálra, egy kaftánokba öltözött társaság közepén találtam rá. akikről már tudtam, hogy a The buffo, buffo vagyis . Békák“ zenekar. Megtudtam tőlük, hogy eredetileg csak Bocsárszky énekszámát kísérték, de a végén sok versenyző kívánt az ő kíséretükben énekelni. — Mikor alakultak? A kérdésre a zenekar egyetlen nő-tagja, Bucs- kó Kati válaszolt: — 1968 szeptember végén. — Ki a zenekar vezetője? — Ott az a zöldkaftános barna fiú, Danyi Ernő. — És maga hogyan került közéjük? — December és február között Tornaiján voltam gyakorlaton. (Kati a nyitrai Pedagógiai Főiskola zenei szakának utolsó évfolyamát végzi.) Ott találkoztunk és mivel nem volt zongoristájuk, szívesen maguk közé vettek. — És ezek a kaftánok? Csak nem 8Z egyenruhájuk? — Ezt a kölcsönzőből vettük, hogy jobban nézzünk ki. E z volt az utolsó mondat, omit halottam mert a sárokban ináris felfedeztető“ régi Ismerősömet: Bari Annát. Ugyanis két évvel ezelőtt résztvettem a füleki Kovosmalt énekeseinek Aranykakas cim alatt meghirdetett versenyen. Akkor az első egy vékony kislány lett,’ a nevére sajnos már nem emlékszem, a másodig Bari Anna. Hát innen ismerem. . •; •; • — Anna, csak nem fel? Néz rám, honnan ismerem? Amikor rpegmondom, végre felel: _. ir. — Nem, csak éppen most nagyon rekedt á hangom. — Ivott már tojást? — Rajtam az nem segít! — Szurkolok majd magának, rendben? — Köszönöm. . E gy másik sarokban Farkas Mária, a tavalyi fesztivál második helyezettje búsul. Vele szemben édesapja ül, mááik oldalról édesanyja vigasztalja. — Nem baj, Marikám, Pozsonyban második lettél, nem sikerülhet mindig. Másoknak is helyet kell adni. Mária pem panaszkodik, nem is sír, csak egy kicsit szomorú. ■ , — Volt egy másik számom is a Mama. de már nem adtak időt arra sem. hogy elpróbáljam. Lehet, hogy éppen az a szám jobban mént volna... A verseny után a zsűri és a szervezők egy kis tanácskozásra gyűltek össze. Ott hangzóit el a következő mondat Olláry Melánia szájábél: • — Ez a kislány (Farkas Mária) tavaly éta semmit sem fejlődött, míg a többiek nagyot. A mondatot talán nekem szánta, mert- a .múlt évben ő volt a zsűri elnöke Dunaszerd^helyen ,és emlékszem rá, milyen boldogan vette tudomásul, hogy a zsűri minden tagja Máriát tartotta' a legjobbnak. v • ' ' • ' Változnak az idők! Nekem Füleken is, tetszett Mária előadásmódja, a zsűrinek kevésbé. Jövőre talán majd jobban sikerül. A folyosón az 1-es számú versenyző, Lengyel Lászlé panaszkodik: — Egyszerűen nem állott módomban, hogy jobb sorszámot húzzak. Előttem már minden szám elkelt, csak az egyes maradt. A mikrofonnal is baj volt, meg a zenekarral is, de az első versenyzőnél ez mindig így szokott lenni. Ideiglenes minden, és ő issza meg a többiek sikerének levét. De magad is láthattad:, amíg minden konszolidálódott, már a 4-es számú versenyző is eléníácelte számát... — Ne búslakodj, inkább gondolkozz és adj jé tippet az első helyre. — Én azt hiszem. Peharc Erzsi utazik majd E- gyiptomba. A műsor második felébe* fellépő versenyzők nem ütik meg az ő sztnvoóaliK. A végén mégiscsak közülük, épperi a második E gy jpásik zenekar.New Wags, akik a má- . sodlk és harmadik helyezett számát kísérték, ott a helyszínen alakultak, két zenekar. a New Borns (újszülöttek) és a Wags nevű zenekarokból. A New Wags ,,Oj vidám fickókat“ jelent. Miért éppen ezt a nevet adták az együttesnek? — A logika diktálta így, A két zenekart összevontuk, tehát a nevünket. is kénytelenek voltunk valahogy összekomponálnl. A kérdésre Tóth Zoltán, a zenekar tagja válaszolt, és még hozzátette, hogy május végén Ma- gyaror^ágrá utaznak vendégszereplésre. s végül, mit csinált ä zsűri a szünetben? £ — Tanácskozott és málnaszörpöt Ivott. "" Moyzes Imrének, a zsűri egyik tagjának tettem fel a kérdést: — Ml a véleménye a fesztivál színvonaláról ? Kérem, hasonlítsa össze, a tavalyival. — Legalább olyan, mint a tavalyi. De véleményem szerint a járási fordulókat nem mindenhol bonyolították le tökéletesen, és ez a különbség szemmellátható az egyes versenyzők színvonala között. Köszönöm. ,ii: , Tizenegy óra körül, amikor az egyenlő pontszámot elért Rusznyák Ibolya és Bocsárszky Pál között is eldőlt a harmadik és negyedik hely sorsa, következett az ünnepélyes eredményhirdetés. 1. Bari Anna. — az Új Ifjúság nagydíja, az A- ranycsalogány tulajdonosa, egy kéthetes egyiptomi utat kapott jutalmul. 2. Peharc Erzsi, — a Csemadok Központi Bizottságának díját, az EzUstcsalogányt. és egy háromhetes nyaralást kapott jutalmul, amelyet bármely szocialista államban tölthet. 3. Rusznyák Ibolya, — a Bronzcsalogány tulajdonosa, a Népművelési -Otthon 1100 koronás Dolly tranzisztoros rádióját kapta jutalmul. 4. Bocsárszky Pál, — a füleki Kovosmalt külön- dlját, egy zománcozott édenykészletet, húsőrlőt és gyümölcsprést kapott. Ezeken a díjakon kívül a versenyzők között a közönség szavazatai szerint még négy „közönség- dijat" is kiosztottak, éspedig a következőképpen: Bocsárszky Pál kapta Fülek Város díját, egy kerámia vázát. Pál Tibor -kapta a Béke-üzem diját, egy művészi faragásé fadobozt. _ Peharc Erzsi kapta a füleki ÁG különdíját, egy porszívót. Vajda Valéria egy JAS olajkályhát kapott; amikor feljött a színpadra, hogy „átyegye" a jutalmat, egy kicsit slrdoffált. Nem tudom miért. A boldogságtól. hogy dijat kapott, vagy bánatában, hogy csak közönségdíjat kapott. Mindenesetre nagyon megérdemelte. A gálaest « A tizenkét első helyezett Bari Anna, Peharc Er-, zsi, Rusznyák Ibolya, Bocsárszky Pál. Kosztka József, Bolokosztolszk.v Zoltán, Pál Tibor, Wiedermann Gyula, Tóth Erzsi, Ge-cse József, Hornyák János és Horváth Gabriella még egy jutalmat kapott: résztvehettek a gálaesten és olyan művészek mellett énekelhettek, mint Benoze Márta, Bakacsi Béla, Olláry Melánia, Hermely Gabriella, valamint a Pannonia-egyUttes. A gálaest napján csaknem mind a tizenkét versenyző jobb teljesítményt nyújtott, mint egy nappal előtte. Hiába, ez már ném volt verseny, ez már csak „puszta" éneklés volt. Sugárzott belőle a zene iránti szeretet, sőt az Is, hogy nemcsak azt az egy számot tudják tökéletesen előadni, amit előző nap hallottunk tőlük', de sokkal többet,u Jui mi les? velem ez után? £ zt a tizenkilenc éves óvónőjelölt, Ruzsnyák Ibolya kérdezte. Fél talán a lövőiétől? — Egy hónap múlva érettségizem , állásom még nincs, és legszívesebben megmaradnék az énekesnőt pályafutás mellett. — Hol aratta első énekesnőt sikerét? — Már tavaly is indultam a fesztiválon, de nem sikerült tovább futnom. A versenyszámomat a szalagavatónkon énekeltem e- lőször mindenkinek tetszett, a lányok Is bíztattak, biztosan betűtök a döntőbe. — Milyen helyezésre számított Füleken? — Tudtam, hogy betűtök a tizenkét legtöbb közé, de a harmadik helyre még álmomban sem számítottam. — Igazságosnak tartja a zsűri által megállapított sorrendet? — Igen. Bari Anna tökéletes volt. — Mit jelent a maga számára az, hogy harmadik lett a fesztiválon? — Számomra felér egy érettségi értékével. — Holtversenyben 44 pontot ért el Bocsárszky Pállal; a végén maga lett a harmadik, habár a dlfak szerint inkább Bo- csárszkynak adtam volna a tranzisztoros rádiót, magának pedig az edényeket... — faf, dehogy. így jó, ahogy van. Ezt a mellettünk álló Bocsárszky mondta, maid egymás szávába vágva, magyarázkodásba fogtak. — Ugyanis, ml g függöny mögött már e- lőre megegyeztünk, hogy a helyezéstől eltekintve. a difakat egymás közt maid úqy osztjuk fel, ahogy azokra éppen szükségünk van. En már néhány éve nős vagyok, de Ilyen szép edényekre eddig még nem futotta. Ibinek meg a tranzisztorra fáft a foga. Kutyus, segíts! zt mondta Peharc Erzsi, amikor Ca színpadra lépett. Persze nem a mikrofonba, csak úgy magának meg a kabalának, amit egész idő alatt a jobb kezében tartott. — Minek az alapján választotta ezt az énekszámot? — Mary Zsuzsa a kedvenc énekesnőm és többen mondták, hogy ez a dal kitűnően „megy“ az egyéniségemhez. — Hány éves és mit csinál? — Tizenhat éves vagyok és a lávái AKI I/A osztályába járok. — Tavaly miért nem vett részt a fesztiválon? — A versenyfeltételek egyike az volt, hogy -a versenyzőknek' legalább tizenhétéi, f veseknek kelt lenniök. ßn még nem vbltam annyi. •- t •- ■ *• ' ' ; ■“ — Mióta énekel? — Hatéves korom óta. — Meg van elégedve a második hellyel? — Nagyon, ki sem tudom mondani, menynyire boldog vagyok. — Melyik szocialista államot választja majd a jutalom-nyaralás helyéül? — Még nem tudom, szüleimmel kell először beszélnem, eddig még nem voltam e- gyedül olyan messzire otthonról. — Aztán ne felejtsen lapot küldeni az Üj Ifjúság olvasóinak! — Nem, nagyón szívesen küldök. Ezen a két oldalon igyekeztünk visz- szaadni a csehszlovákiai magyar tánc- dalénekesek II. országos fesztiváljának légkörét, pillanatait, örömeit, bánatát. Az utóbbiról persze ott szó sem lehetett, mert az a tény, hogy minden versenyző Szlovákia egy-egy járását képviselte, megtisztelő volt számukra, és legjobbak közt utolsónak lenni, nem szégyen. Bár csak mi is úgy tudnánk énekelni, mint a fesztivál utolsó helyezést elért résztvevője! A gálaesten azzal búcsúztunk, találkozunk 1970-ben. Reméljük, hogy még sokkal előbb a rádióból, esetleg a tévéből fogjuk hallani Bari Anna, Peharc Erzsi, Rusznyák Ibi és a többiek hangját Kell, hogy érvényesüljenek azokon a fórumokon, amelyek az övék. hiszen fesztiválunknak is ez volt a célja: tehetségkutatás. új ifjúság 5 Kosztka fözsef Rusznyák Ibolya Bocsárszky Pál
