Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-05-13 / 19. szám

új ifjúság 7 A botrányhősnőből családanya lett Mandy Rice-Davies-ről nem lehet azt mondani, hogy tisztességes lány volt. Ba­rátnőjével. Christine Keelerrel, no meg per­sze John Profumo hadügyminiszterrel o- lyan botrányt idézett elő, amely megre­megtette az angol birodalmat. S habár az ágy körül lejátszódott történetnek nem ő volt a főszereplője, őt is megérintette a „hírnév“ szele, ami elég volt ahhoz, hogy biztos egzisztenciát építsen ki magának: e- iőször is, könyv formájában kiadta a bot­ránnyal kapcsolatos feljegyzéseit és el­játszotta a főszerepet az önéletrajzáról készített tv-filmnek, majd mint énekesnő oróbált karriert csinálni. Miután ez nem sikerült, Izraelbe tette át működése szín­helyét s ott férjhez ment Ráfi Shaulihoz, az izraeli légitársaság stewardjához. Az új­ságok semmi jót nem jósoltak ennek a házasságnak, legalább is ez volt kivehető az eseményt kommentáló sorok közül. Mandy egykori barátnője, Christine Kee­ler is férjhezment, ennek ellenére, tár­sadalmilag nagyon lecsúszott a ranglétrán — egy dán cég kiadásában megjelenő por-< nonráf felvételekhez áll (és fekszik) mo­dellt. Mandy esetében azonban nem volt Iga^ zuk a borúlátó prófétáknak. Az egykori botrányhősnő ugyanis időközben nemcsak szerető feleség lett és gondos háziasszony, hanem boldog mama is lett. Életét kizá­rólag férjének és gyermekének szenteli, az éjjeli mulatók csak annyiból érdeklik, mert egynek a tulajdonosa. Az ő esetében tehát igazat mond a ré­gi közmondás: „Változnak az idők — és pii is velük.“ gyöngyvirág — Bácsi, tessék venni egy csokor gyöngy­virágot — zavarja meg egy gyermekhang elmé­lázó gondolataimat. Pöttömnyi emberke, kosár­kájában tucatnyi gyöngyvirágcsokor. — Csak három korona, nem drága — és már kezembe is nyomja a csokrot, olyan természetes moz­dulattal, hogy képtelen vagyok ellenállni. Za­vartan halászok ki egy háromkoronást a zse­bemből. Egy pillanat alatt könnyebb lettem há­rom koronával és kezemben szorongatok egy virágcsokrot, amivel nem tudok mit kezdeni. A hivatalba nem vihetem ezt a csokrot. Micsoda csodálkozást váltana ki, ha én, a kopaszodó, dörmögő. vén medve virágcsokrot állítanék az asztalomra. Az osztályfőnök talán még megro­vásban is részesítene, annyira nem illik hoz­zám. Haza, az albérleti rideg agglegényszobá­ba vinni, meg egyenesen veszélyes lehetne Hár­pia háziasszonyom szerelmi rohamot gyaníthat­na és a roham következményeitől való félel­mében képes lenne felmondani. így hát csak lassan ballagok az utcán, kezemben kilátásta­lanul szorongatom a gyöngyvirágot. Olyan, mint egy idegen kinövése a testemnek, ami ugyan itt van. de nem hozzám tartozik. Majd fele­melem és megszagolom. Mélyen magamba szí­vom üdítő illatát. És ekkor érzem, hogy tavasz van. Lelkemet valami fájdalmasan szép érzés járja át. Elmúlt régi szép tavaszok jutnak e- szembe. amikor nemcsak a naptár szerint, de az életemben is tavasz volt. Virágzó almafákra em­lékszem a zsenge tavaszi fűre és alkonyatokra, tele a cserebogarak rejtelmes zümmögésével. És gyöngyvirágra. Sok gyöngyvirágra, amit az erdő lombjai alatt, a bokrok között mászkálva szedtem. Istenem, milyen rég volt! Egy pil­lanat alatt visszatérek a jelenbe, életem dere- sedő őszébe. Egy táblát látok meg a falon. Már­ványtábla, alatta virágcsokrok. A tábla kihívó fehérjén aranybetükkel csak egy név. Tulajdo­nosa élete virágillatos tavaszából zuhant a meg­semmisítő visszavonhatatlan és sötét télbe. Sa­ját akaratán kívül — tragikusan. Megérintem ajkammal a gyöngyvirágot s leteszem a többi virág mellé. Észrevétlenül letörlök egy könnyet, amely a szemem sarkában bujkál. Talán mégsem dobtam ki feleslegesen azt a három koronát. Mandy Rice-Davies, Christine Keefer egykori barátnője, mint énekesnő próbált karriert csinálni. Nem sikerült... '«D> Takaré­kossági szem­pontból ? Egy csokor PUCÉRAN A BÖRTÖNBE? „A közönség kézzelfogható erotikát akar látni a színpadon“ — jelentette ki Paul Vasil, francia filmrendező. És a müncheni Eroticon színházában két egyfelvonásost mutatott be a közönségnek. „így kell a közönség szomját csillapítani" — mondván — minden szereplőjét meztelen felsőtesttel küldte ki a világot jelentő deszkákra. Az egyfelvonásosok meséje rövid: Egy gátlásokkal küszködő fiatalember felvisz a lakására egy fiatal lányt, majd miután elme­séli neki szexuális gátlásait és nehézségeit, a tettek mezejére lép... A második: Egy ameri­kai házaspár eléggé szokatlan módon igyekszik egyhangú szerelmi életébe új szint és hangu­latot vinni... Míg Münchenben az erkölcsbírák behúnyták félszemüket, sőt „alkalomadtán meg is akar­ták tekinteni“ az újszerű előadást, addig New York-ban a rendőrség rövid úton vetett véget az előadásnak. Az egész tíztagú szereplőgárdát letartóztatta. Nem tudjuk, hogy vajon volt-e idejük valamit magukra kapni?... Rosszul osztja be az életét az, akinek soha sincs ideje unatkozni.-0­Az első két törzs összeveszésével kez­dődött a nemzetközi helyzet.-0­A hírnév nem vész el. csak átalakul.-0­A valóban szerény és önzetlen ember senkiben sem csalódik.-0­A megsértődés nagyon sértő.-0­Legalább mások kedvéért legyünk jó- kedvűek.-0­X-nek már azt sem hiszik el, ha saját magáröl mond rosszat.-0­Nem rajongok különösebben a kórusmű­vekért. de nagyon figyelemre méltó jelen­ségnek tartom, amikor több mint három milliárd ember kiált fel egyszerre: „Mi lyenek az emberek!“ Marianne Faithfull, angol filmszínész- nő, legközelebbi filmjében, az „Ulti­mátum szex-téren"- ben, egy motorke­rékpárver senyző- nöt játszik — s ta­lán, hogy ne le­gyen túl melege versenyzés közben, bőrből készült sportöltözékét köz­vetlenül a testén viseli. A „kilátá­sai“ így mindene­setre sokkal job­bak! FELEKI LÁSZLÓ ■s-Zak^-lX

Next

/
Thumbnails
Contents