Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-05-13 / 19. szám
6 új ifjúság NAPIRENDEN: TANÁCSKOZOTT a nemzetiségi TANÄCS oktatásügyi ÉS művelődésügyi szakbizottsága A tavaly elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény alapján napjainkban előkészületek folynak a nemzetiségi törvények kidolgozáséra. Minthogy a nemzetiségi kérdés nagyrészt oktatás- és művelődésügyi vonatkozású, különös jelentősége van az Iskolaügyi és népművelési problémák megoldásának. A Nemzetiségi Tanács ilyen irányú tevékenységét segíti elő a most megalakult oktatás- és művelődésügyi szak- bizottság, amely 1969. május 6-án, illetve 7-én tartott első ülésükön megtárgyalták a készülő nemzetiségi törvény politikai irányelveinek oktatás- és művelődésügyi vonatkozású téziseit, és munkacsoportokat hoztak létre a magyar oktatás- és művelődésügy egyes területeinek elemzésére, távlati fejlesztési tervének kidolgozására, valamint a hazai magyar oktatás- és művelődésügy önigazgatási elvével kapcsolatos elképzelések kidolgozására. Az Oktatásügyi Szakbizottság tervezetet vitatott meg az a- nyanyelven történő külföldi főiskolai tanulmányok elveinek és gyakorlatának megvalósításával kapcsolatban. U- gyancsak ideiglenes munkacsoportok alakultak az óvodai, a tanonciskolái és szakképzőiskolai problematika tanulmányozására. A művelődésügyi szakbizottság szintén munkacsoportokat hozott létre az egyes szakterületeken előttünk álló feladatok megoldására és további javaslatok kidolgozására. Az oktatásügyi szakbizottság elnöke dr. TURCZEL LAJOS, docens, a tudományok kandidátusa, a Komensky E- gyetem magyar tanszékének vezetője; titkára BÖSZÖRMÉNYI JÄNOS a Nemzetiségi Titkárság oktatás- és művelődésügyi osztályvezetője. A művelődésügyi szakbizottság elnöke FŐNÖD ZOLTÄN, az Üj Szó kulturális rovatának vezetője, titkára TÖTH GÉZA, a Nemzetiségi Titkárság előadója. ÁTLAGEMBERNEK IS SZÜKSÉGE VAN ARRA, HOGY A SZÍV MEGSPRICCELJE NAPONTA LEGALÁBB EGYSZER AZ EREKET“ BATTA GYÖRGY: FENYVESI U&TÉ EVANGÉLIUMA, «'• Az elmúlt számban olyan bevezetőt, olyan bő előkészítést előlegeztünk Fenyvesi sérülésekről alkotott véleményének, hogy megtörténhetett: az olvasók némelyike csodákat vagy új összefüggések felfedezését várja e nyilatkozattól. Végeredményben nincs itt semmi új, illetve mégiscsak van. Hallgassuk tehát Fenyvesi Mátét: „A sérülés réme mindig ott lebeg a játékosok feje fölött. A labdarúgó bármely pillanatban megsérülhet és harcképtelenné válhat, de ez, véleményem szerint, elsősorban a játékos idegállapotától függ. Ha az ember élénk és jó idegállapotban játszik a mérkőzésen, tud ügyelni és vigyázni magára! Meg tudja oldani a legkínosabb helyzeteket is, úgy, hogy nem kerül sor sérülésre. Én elég sokat sérültem, s feljegyzéseket készítettem magamnak sérüléseimről. Megfigyeltem, hogy a sérülés mindig akkor történt, amikor idegileg fáradt voltam, például szigorlatidőszakban, amikor nem voltam olyan friss, amikor egyes helyzetekben pl. „bent felejtettem“ a lábamat és ráestek. Nem is a rúgások azok, amelyek a sérüléseket elsősorban okozzák, hanem inkább az esések, csúszások. Az ellenfél megcsúszik, ráesik az ember lábára, és ekkor fordulnak elő a törések, térdsérülések. A becsúszó játékos „elviszi“ az álló ellenfél lábát. Rúgástól ritkán sérülnek. Ma már olyan puha cipőben játszunk, amelyek papucsnak számítanak a régi cipőkhöz képest. Jobban fáj annak a lábfeje, aki rúg, mint annak a lába, akit megrúgtak! Ha idegileg friss az ember, gyanús helyzetekben egyszerűen visszahúzza a lábát vagy a labdát. Megelőzi, elkerüli a sérülést. A fáradt idegzetű játékos viszont megteszi, hogy a lába elöl elpöckölt labda helyett a védő lábába rúg, vagyis: idegrendszere nem reagál már, nem tud alkalmazkodni. Részletes, kimerítő alaposságú naplót nem vezettem, de a fontosabb dolgokat lejegyeztem azért. Felírtam, mikor milyen sérülés ért, mikor gyógyult meg, mennyi idő alatt, hogyan kezeltem, s ha újabb sérülés ért, fellapoztam a füzetet, elolvastam, melyik stádiumban hogyan haladt előre a gyógyulás, stb Ez a napló megnyugtatott. A játékosok zöme nyugtalan, ha sérült, türelmetlen, nem tudja kivárni a gyógyulást, előbb szeretne pályára lépni, s van olyan is, aki ezt megteszi, persze az eredmény általában az, hogy a sérülése tovább súlyosbodik. Ezért jöttek jól a bejegyzések, mert tudtam, hogy melyik stádiumban mit csináltam a sérüléssel és mennyi időm van még hátra a gyógyulásig. Sohasem estem vissza ezért a betegségbe!“ Jópár beszélgetést abszolváltam már válogatott és ligás labdarúgókkal. Láttam, ahogy injekciózzák őket félórával a meccs előtt, hogy rendbetegyék úgy-ahogy egy meccsre a kulcsjátékos lábát, aki szenvedett ugyan, de az ellenfél hátrányos lélektani helyzetbe került, ha a „félelmetes nagyágyú“ is kivonult, minden előzetes híresztelés dacára a gyepre. Külön téma, helyeselhető-e az edző és a vezetőség ilyen irányú igyekezete? Mindenesetre Fenyvesi volt eddig az első olyan futballista, aki a sérülésekről szólva nem a durva hátvédeket és a véletleneket emlegette, hanem az idegállapotot, aki igyekezett mindig — tudatosan! — jó idegállapotban pályára lépni, mert tudta, hogy ez nemcsak a jó teljesítmény előfeltétele, hanem az egészség megőrzéséé is. Ezért tartottam figyelemreméltónak és rendkívülinek nyilatkozatát Beleborzongok, ha a kisvárosok és falusi pályák jutnak eszembe, a nem egy esetben alaposan „beszeszelt“ focisták, akik nemcsak vakmerőbbek az alkohol hatására, hanem reflexeik is gyengébbek, vagyis a sérülés nem egy esetben elkerülhetetlen. Fenyvesi Máté elmondotta, miképp lehet összehangolni a főiskolai tanulmányokat az élsportolással. Most a családi életről lesz szó. éppen ezeknek az összefüggéseknek a kapcsán. „Először is egy megértő, a labdarúgást szerető feleségre van szükség. Az az asszony, aki élvezettel nézi a játékot, megértőbb, ha edzésekre, edzőtáborokra, túrákra kell férjének mennie, nem zúgolódik, mert tudja, hogy mindez szükséges velejárója azoknak az előnyöknek, amelyeket a labdarúgás anyagilag biztosít." A. visszavonult balszélső befejezte a rendszeres intenzív edzések sorozatát. Mégsem szakadhat el teljesen a sporttól, hiszen a szervezete is kívánja még azt, amit évtizedeken át megkapott Hogyan elégíti ki mozgásvágyát a visszavonult Fenyvesi? „Egyrészt azokon az edzéseken, amelyeket én vezetek, mint a Ferencváros egyik ificsapatának edzője. Eléggé megterhelő bemutatni és gyakoroltatni, javítgatni, a mozdulatokat, elmagyarázni a fiúknak, miért nem sikerült egy csel vagy rúgás, lassítva elemezni a mozdulatokat. Ez tehát eléggé kimerít. De: van egy kutyám, és én azzal esténkéit meg reggelente futni járok, azzal az ürüggyel, hogy neki kell futni. Igénybe van véve az én szervezetem is, nincs az azonnali „leállás“ az eddigi edzések után. Általában este nyolc körül szoktam futni a kutyával, egy félórát, három-négy kilométert Reggel csak egy negyedórát és a fele távot tesszük meg. Az ember így frissnek érzi magát, nincs a másoknál szokásos fáradtság, levertség, ami esetleg rendszeres szokott lenni. Véleményem szerint kell a testnek ez a kis „meghajtás“, nem szabad a vérkeringésnek lelassulnia, az átlagembernek is szüksége van arra, hogy napjában legalább egyszer megspriccelje a szív az ereket, a vérrel átmossa egy kicsit, annak pedig, aki mindezt éveken át csinálta, lehetetlen lenne teljes nyugalomba vonulnia.“ Hol lehet Budapesten reggel vagy este futni? „Én olyan helyen lakom, ahol nyugodtan futhatok az utcán, mert kertes házak vannak mindenütt. Közel van a Sashegy, oda szoktunk a kutyámmal fölfutni és vissza. Ez nem a világváros ismert és jellemző része, este nyolc körül már szinte senki sincs az utcán, esetleg egy-két járókelő. Többnyire majdnem egészen sötét van, mert kevés a lámpa. Futunk a sötétben a kutyával." Beszélgetésünk visszakanyarodik a családhoz: „A családom életét is úgy irányítottam, hogy az a labdarúgást elősegítse és ne gátolja. Ezért annak Idején a feleségemet is úgy választottam, hogy labdarúgást szerető és kedvelő valaki legyen, aki nem akadékoskodik, ha az ember készül a mérkőzésre, vagy pedig edzőtáborba megy a csapattal. A feleségem valaha úszott, de versenyszerűen nem űzött egyetlen sportágot sem. A családi életen belül mindig alkalmazkodni kellett a labdarúgáshoz, és a mérkőzésekhez. Az ember a családdal együtt tulajdonképpen csak a hét elején volt. Ilyenkor színházba, moziba jártunk, a hétfői napokat pedig kirándulással töltöttük. Jólesett hétfői napokon a városból a hegyekbe, vagy a Balatonra menni “ Ügyelt-e valaki a Fradiban vagy a válogatottban a játékosok magánéletére? „A Ferencvárosban nem nagyon volt szükség ilyesmire, mert a hatalmas szurkolótábor elvégezte ezt a feladatot. Ha a játékos kimaradt itt vagy ott, azonnal felhívták az edzőt, akinek így nem volt nehéz dolga a felügyelettel. Volt persze ellenkező eset is, amikor a szurkolók csalták el a játékoso kát. Ezek többnyire fiatalemberek voltak, akik dicsekedni akartak, hogy „ezzel vagy azzal mulattam“, s ezek akkor is elcsalták a játékosokat, amikor egyáltalán nem lett volna szabad szórakozóhelyek felé nézni. Égy komoly játékos persze nem dőlt be az ilyesminek. Legfeljebb elmegy meccs után, hétfőn, amikor kipihenheti az idegfáradtságot és szórakozhat. A felügyelő nem volt okvetlen szükséges a Fradiban. Megtörtént olyasmi is, hogy az edző este ellenőrizte, otthon van-e a játékos, és amikor elment, a játékos is vette a kabátját és pár perc múlva elment ő is. Edzőtáborban is előfordult ilyen eset. A Fradiban viszont olyan gárdánk volt, hogy megértettük, mit szabad és mit nem, akik pedig másképp gondolták, úgysem jutottak he tartósan a csapatba, mert nem tudtak olyan erőt összegyűjteni, hogy megállják a helyüket. Büntetések inkább csak a pályán előfordult fegyelmezetlenségért fordultak elő. Rendszerint az edzők szabták ki a büntetéseket, ha a játékos nem viselkedett megfelelően a vezetőkkel, a játékvezetővel vagy játékostársaival szemben. (Folytatás) Az Új Ifjúság sportrovatának AUTOGRAM - MÚZEUMA: Hidegkúti Nándor
