Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-05-13 / 19. szám

JÓ NAPOT DANIA! Miből él az ország polgára? Nincs olyan ország a vilá­gon, amely feloldotta volna a város és falu között feszülő ellentéteket. Dániában nem sok a város. E kevés közül a legnagyobb Koppenhága, a „ke­reskedők kikötőié“, nem egé­szen "másfél millió lakossal. Az utána következő második legnagyobb városban Aarhus- ban mindössze százötvenezer, a nagy meseköltő, Andersen szülővárosában, Odensében pe­dig alig százezer ember él, pedig Fünen szigetének ez a legnagyobb települése. Egy nagyvárosú ország, akárcsak Magyarország, vagy Ausztria (ahol a lakosság több mint 20 százaléka a fővárosban össz­pontosul), de a főváros, aztán város. Dánia fővárosában a háztartásokban felhasznált egy főre jutó villamosenergia 609 kWő. (Csak az összehasonlítás kedvéért: ugyanabban az év­ben Stockholmban 472, Ham­burgban 469, Bécsben 313. Bu­dapesten 178 és Bukarestben 88 kWő háztartási villamos­energiát használtak el polgá­ronként.) Ha most véletlenül vissza lehetne forgatni az idő kerekét és azt az energia- igényt teszem fel a rabszolga­tartó társadalomban kellene kielégíteni, a termelőerők fej­lettségének adott színvonalán, emberi erővel, azt hiszem bor­zasztó dolgok történnének, és nagy szerencse, hogy eddig senkinek sem sikerült vissza­felé forgatni az idő kerekét! Dániában nem sok a város, mégis az orszáq lakosságának a nagyobbik fele városokban él. Nem a városok nőttek, a falvak tagadták meg önma­gukat. Koreában negyvenezer lakosnál kezdődik a városi jel­legű település, Dániában 230 lakosú városokról beszélnek. Egy háromszáz lakosú dán vá­rosból — szinte felesleges mondani — hiányoznak a szel­lemi felépítmény ötvözött ele­mei, de a tevékenységi körök szerinti megoszlás városi te­lepülést sejtet. A társadalom szerkezete — ez már tudomá­nyosan bebizonyított szabály — meghatározza a társadalmi mozgékonyság fokát. Mozgékonyság minden tekin­tetben. Térben, időben a tár­sadalom tevékenységi szerke­zetében, a műveltség, elsősor­ban a szakmai műveltség ré­gióban. Nem akarom emlegetni az utakat, a gépkocsikat, a szellemi kommunikáció kiépí­tett rendszerét, vagy a kerék­párokat, mert Dániára ez ha­gyományosan jellemző... A tevékenységi szerkezet belső erőforrásaiból táplálkozó tár­sadalmi mozgékonyság elsö­pörte a falu szellemi életére jellemző szokásrendszereket, a természeti környezet merev ‘korlátái közé szorult parányi közösségekre jellemző hiedel­meket, babonákat, cselekvési és magatartási normákat. A műszaki civilizáció a mozgé­konyság adottságai között ki­szakította a falut a naturális viszonyok talajából, és a falu tagadni kezdte önmagát. „Meglátod.“ mondta egyik ismerősöm, amikor az útra készültem, „Dániában otthon érzed magad. Látsz ilyen apró fehérre meszelt házakat, mint mifelénk." Igaza volt. Sok, apró takaros kis falusi házat láttam. Meg magányos tanyá­kat az utak mentén. Csakhogy ezekhez a tanyákhoz portalan és sártalan bekötő utak vezet­nek. Ezeken a tanyákon szinte kivétel nélkül villany világít és nemcsak világít, és a lakók foglalkozása nem a földmű­velés, hanem valami más. Az aprp tanyák funkciója válto­zott meg. Valamikor termelési tevékenység fészke volt. Most inkább lakóhely. Az útközei­ben ' levő magányos házakon címtáblákat, kiabáló reklám- szövegeket látni. Pótalkatré­szektől kezdve a söritalig min­denfélét kínálnak a betűk. Az egyik falusi ház előtt valósá­gos ócskatelep. Használt ko­csikerék, saroglya, régi rokka, viharlámpa, szíjostor, meg a jó ég tudná felsorolni; mi min­den. A kerítésen címtábla: „Régiségek". A tulajdonos fi­gyelmesen nézegette gépko­csink rendszámtábláját, s ha­mar megállapította, hogy nem olyan turisták vagyunk, akik­től remélni lehetne valami­lyen üzletet. Persze Dánia tőkés ország. A tőkés társadalom törvény­szerűségei határozzák meg a falu átlényegülésének folya­matát. A kisbirtok felszámolá­sa itt sem fájdalommentes. Az emberek nem azért változtat­tak foglalkozást, mert öntuda­tosakká váltak: a sors kény- szeritette őket. A versenykép­telen kisbirtok először eladó­sodott. A FAO (hiányos) ada­tai szerint például 1950-ben a kisbirtok eszményi paradicso­mának tartott országában az adósságok kamatai emésztet­ték fel a forgalomba hozott mezőgazdasági termények ér­tékének 4.3 százalékát. Az adók ugyanabban az évben az el­adott termények értékének három százalékát vitték el. Az eladósodás ellen egyetlen or­vosság van: a gazdaság fel­számolása. A földet és a ter­melési eszközöket megveszi az adott körülmények között élet­képes nagybirtok (ha a bank nem foglalja le az adósság ellenében) a kisember pedig — láttuk — foglalkozást cse­rél. Foglalkozást cserél, de nem muszáj elhagynia lakó­helyét. Nem is hagyta el. A tönkrement kisbirtokos először a farmeroknál dolgozott. Igen ám, de az ötvenes évek elejé­től a gépesítés térhódításával a felére csökkent a mezőgaz­daságban az élőmunka iránti szükséglet. A farmerik több­nyire géphez értő szakembert kerestek. Ezeknek ugyanannyit fizettek, mint a? ipari munká­soknak. Körülbelül másfél dol­lárt óránként! Nagy pénz, nem kommenció. Munkát követel érte a tulajdonos. Aki nem tud dolgozni, abból nem lesz mezőgazdasági munkás. Fog­lalkozást cserél... „Tanulj fiam, mert paraszt mindig lehet belőled.“ Ezt itt­hon hallottam. Dániában sokat kell tanulni a farmer fiának, hogy paraszt lehessen belőle. A mezőgazdasági munkának itt becsülete van, mint minden szakmunkának, amit csak tu­dás és szakértelem birtokában lehet végezni. A mezőgazdasá­gi munka növekvő becsületé­vel fokozatosan feloldódnak és elmosódnak a falu és a város között feszülő hagyományos ellentétek, amelyek erre mi­felénk — és még nagyon sok­felé a világon — sok gond magvát hintik a társadalmi át­alakulás barázdáiba. Nincs olyan ország a világon, amely teljesen feloldotta volna a város és a falu közötti el­lentéteket, de ha lesz ilyen ország, az valószínűleg Dánia lesz. Gedserről például nem tudni, hogy város-e vagy falu. Nálunk, a házak számáról ítél­ve, Igen jelentéktelen kis fa­lucska lenne. A ház, amelyben aludtunk, tipikusan falusi ház: homlokzatán az 1887-es év­szám díszeleg ugyan, de az udvara akárcsak egy hazai fa­lusi udvar: deszkakerítés, is­tálló, tyúkól, három kerékpár és személygépkocsi. A tetőn anténnacsomó: egyik délkelet felé mutat, arra van Lengyel- ország, a másik délnyugatnak, Nyugat-Németorszáq irányába, a harmadik Koppenhága, a ne­gyedik Svédország felé... Szó­val tipikus falusi ház. Tipikus falusi ház Dániában. A bplső elrendezés, a bútorzat és minden egyéb használati kellék városi lakást sejtet. Egy jómódú városi család lakását. Az este a gazda várt bennün­ket a kapuban, ő mutatta meg a szobát, de a számlát a há­ziasszonynál egyenlítettük ki. (Lehetséges volna, hogy ezt a szokást tőlünk örökölték?! A falon hatalmasra nagyí­tott családi fényképek, vala­mivel kisebb szentkép és a családi képeknél is nagyobb olajnyomat, amelyen tehenek legelnek, és az égen hófehér bárányfelhők úsznak. Nappali szoba, amelyben a bútor má­sodlagos szerepet kapott a sokféle használati kellék kö­zött: varrógép, televízió, rá­dió, villanymelegítő és — a jő ég tudja minek — egy rég* rokka. Egyszerű falusi házról beszélek, de aki ebből arra a következtetésre jut, hogy mi­lyen jő sora vaTI Dániában a parasztnak, az téved. Téved, mert Dániában nincs paraszt. Az ország nemzeti jövedelmé­nek a fele a mezőgazdaságból ered ugyan, de a javaknak ezt a roppant halmazát a gazda­ságilag tevékeny lakosság ti­zenöt százaléka valósítja meg! Ezt a magas termelési színvo­nalat elaprózott parcellákon, paraszti módszerekkel sohasem érték volna el. Dániában nincs paraszt. „De akkor mi van? „Farmer“ — hangzott a kurta válasz. Tudom, sokan a virágzó me­zőgazdasági kisüzemek para­dicsomának tartják ezt a ta* karékos kis országot, ahol még a tengerekről jövő szelek ere­jét is befogják és hasznosít­ják. de sajnos a tények a ter­melés erőteljes összpontosítá­sára utalnak: a viszonylag kis területen nagy tőkebefekte­téssel működő gazdaságilag erős közép- és nagygazdasá­gok vannak túlsúlyban. Az összes gazdaság negyvennyolc százalékát jelentő tíz hektáron aluli kisüzemek a megművel­hető földterületnek mindössze tizenhárom százalékát bírják. Ezek már nem tudnak megélni a földből. De akkor miből él­nek? Miből élnek ilyen jől? Miből? Mindenki abból él, a- mivel foglalkozik. Száz dán polgár közül tizenhét földmű­veléssel. állattenyésztéssel, er­dőgazdálkodással és vadászat­tal foglalkozik. Harminchat a gyáriparban dolgozik és abból éi. Százból nyolc polgárnak a közlekedés ad kenyeret. (Nagy a kereskedelmi flotta.) A ke­reskedelem ugyanannyi embert foglalkoztat, mint az úgyne- vezeí primárls szektor együtt- véve. Százból tizenhetet. És — ez kimondottan a gazdaságilag fejlett társadalmak sajátsága — minden száz munkaképes állampolgár közül huszonkettő szolgáltatásokat végez. A ter­melt javak tipikus agrárorszá­got sejtetnek, de a társadalom összetételében a paraszti jel­leg elenyésző. Gedsertől Koppenhágáig 140 kilométer. Végig falusi házak, sőt: tanyák között haladtunk. Ezen a száznegyven kilomé­teren kilencvenvalahány ben­zinkutat hagytunk el, és a benzinkutak előtt több teher­gépkocsit. traktort és a mező- gazdaságban alkalmazott egyéb erőgépet láttunk, mint sze­mélygépkocsit. A benzinkutak előtt — minden harmadikhoz- neqyedikhez javítóműhely is tartozik — találkozni lehet a farmerokkal, vagy a farmerek alkalmazottaival, akikről vélet­lenül sem tételezhető fel. hoqv parasztok. A legtöbbjük kék munkaruhát visel, és a mun­karuha alatt tiszta ing, sőt: nyakkendő. A farmer traktort vezet, munkagépet kezel, és semmiben sem különbözik a javítóműhelyek dolgozóitól, akik szinte az ő tanácsai alap­ján szerelik ki a motorbő! a kifogásolt pótalkatrészt. Új ifjúság 5 Koppenhága minden túlzás nélkül Észak Ve­lencéjének nevezhető, mert a várost a csa­tornák százai szelik át. így a közlekedés rész­ben csónakok segítségével is lebonyolítható. A királyi gárda őrségváltása látványos parádé Az észak-írországi zavargások háttere Ezek az események azért ér­demlik meg, hogy foglalkoz­zunk velük, mert nagyon ta­nulságosak valamennyi ország számára. Azt mutatták, hogy a gazdasági bajok, az elmaradott politikai viszonyok véres val­lást leszámolásokra adhatnak okot a XX. század második fe­lében és egy olyan fellett or­szágban Is, mint Nagy-Brltan- nta. A zavargások gazdasági a- lapla: Eszak-lrország, Nagy Britannia legelmaradottab ré­sze, és a hatóságok semmit sem tettek az elmaradottság leküzdésére. Az ennek követ­keztében elhatalmasodott ba­lok oda vezettek, hogy a ke­reső lakosság 19 százaléka munka nélkül maradt. Az elma­radott politikai viszonyok Jel­lemzésére pedig elég elmonda­nunk, hogy ebben az ország­részben még mindig nincs ál­talános szavazati Jog, hanem csaknem középkori szabályok a- lapján határozzák meg, hogy ki szavazhat. így például törvény­be Iktatták, hogy a családfők­nek van szavazati Joguk, de még ezt a Jogot is vagyoni helyzetükhöz kötik és ehhez Já­rul a legképtelenebb rendelke­zés: a gazdag üzletemberek­nek hat „pótszavazatuk" van, vagyis összesen hét szavazatot adhatnak le akkoé, amikor a lakosság Jelentékeny részének egyetlen szavazata sincs. A gazdasági elmaradottság és az avult politikai viszonyok mindenütt más ellentétek for­máját öltik magukra. Hol Jajt, hol meg nemzeti ellentétek formájában robbannak kt. S- szak-írországban vallást ellen­tét formájában nyilvánulnak meg. A tartományban 820 000 protestáns és 430 000 katolikus él, de a protestánsok minden hatalmat a kezükbe ragadtak. Sőt vannak olyan városok, pél­dául Londonderry, ahol a la­kosság kétharmada katolikus, a városi tanácsban mégis 12 pro­testáns és csak 8 katolikus ül. Ezek a körülmények vezet­tek a második világháború u- tánl történelem egyik legvére­sebb európai zavargásához és a legképtelenebb terrorhoz. Miközben mi ünnepeltünk és két-három napra elfe­ledtük a világ gondjait, más országokban még a májusi ünnepek alatt is drámai események zajlottak le. Vietnamban és a Közel-Ke­leten lankadatlan hévvel tartanak a harcok, csatáro­zások, bombázások, meg­torlások. Libanonban szi­gorú kijárási tilalmat ren­deltek el, és Bolíviában — Barrientos elnök helikop­ter-szerencsétlensége után — úgyszintén. Franciaor­szágban az egyelőre még nyugodt felszín alatt nagy­méretű politikai szervezke­dés és erőátcsoportosítás folyik, mert De Gaulle, a legendás elnök távozása után a franciák június el­sején új elnököt választa­nak. Észak-Irországban a hetek óta tartő zavargáso­kat, politikai válságot és Terence O'Neill miniszter- elnök lemondását követően új miniszterelnököt' válasz­tottak, de a feszültség vég­leges rendezéséhez még to­vábbi mélyreható intézke­désekre van szükség. Különösen aggasztó a Kö­zel-Kelet mind élesebb vál­sága. Most csak ezzel a kérdéssel foglalkozunk,- ez azonban nem jelenti azt, hogy a többi válság jelen­téktelen, másodrendű. A Közel-Keleten napirenden vannak az 5—6 őrás vagy még hosszabb tüzérségi párharcok, a gerillákkal va­ló összecsapások. A múlt héten is például főbb őrás lövöldözés folyt a Szuezi-* csatománál; a Jordán fo- lyőnál és a Golan fennsí­kon, Szíria térségében. A tűzszünetet már senki sem tartja tiszteletben, teljesen önkényesen, egyszer az egyik, máskor a másik fél keid lövöldözni. Azzal egy­általán nem törődnek, hogy kit ér a tűzszünet megsze­gésének vádja. Közben folyik a készülődés egy újabb, végső és véres ’eszámoiásra. El Atasszi szlriai elnök váratlanul, akárcsak Husszein jordánial király Kairóba utazott. Az Izraellel határos három vesztes arab ország vezetői tehát fontos megbeszélése­ket, egyezkedéseket kezde­nek, ugyanúgy, mint két évvel ezelőtt, júniusi vere­ségük előtt. Nincs kizárva azonban, hogy összejövetelük a vi­haros libanoni események­kel áll összefüggésben. Az Izraellel határos kis Liba­nont higgadt és békés po­litikája eredményeként so­kan a Közel-Kelet Svájcá­nak tartják. AZ utóbbi idő­ben azonban ez az ország is drámai események szín­helye. Az arab gerillák,- a Pa­lesztinái ellenállók koráb­ban csak közvetve vették igénybe Libanon területét az Izrael elleni hadművele­teikhez, beszivárgásokhoz. Ojabban azonban Libanonra is kiterjesztették tevékeny­ségüket, amit a bejrúti kor­mány hevesen ellenez, olyannyira; hogy katonasá­ga véres harcot (12 halott) vívott a gerillákkal és a Kerame-kormány emiatt le is mondott. Bejrutban ki­sebb megszakításokkal már napok óta kijárási tilalom van, a politikai feszültség és a kormányválság még tart, és valóban végsőkig kiéleződött a helyzet. New Yorkban a négy nagyhatalom nagykövetei tárgyalásokat kezdtek, hogy megtalálják a válság ren­dezése felé vezető utat. Et­től függetlenül azonban a Közel-Kelet térségében ve­szélyes fejlemények vannak kialakulóban. Izrael szoká­sához híven nem akar adó­sa maradni az arab kor­mányoknak -és az általuk támogatott gerilláknak, az arabok is mind harciasab- bak, lassan elfelejtik a két évvel ezelőtti veréséget. s úgy érzik, hogy egy újabb leszámolásban ők kereked­nének felül. Nasszer elnök' május el­sején feltételeket szabott a béke helyreállítására. Kije­lentette: „Ha Izrael kivo­nul a megszállt területekről, és ha az ENSZ határozatá­val összhangban rendezik a Palesztinái menekültek helyzetét, akkor nem lesz probléma. Ha azonban Iz­rael nem vonul ki, akkor az egész világnak meg keli ér­tenie, hogy az utolsó izraeli vagy arab elestéig harco­lunk. Nincs helye á politi­kai alkudozásnak, mert be­csületbe vágó ügyről van SZÓ.“ Véleményünk' szerint á kardcsörgefés mitsem segít a helyzeten, a vitás kérdé­seket végül is tárgyalások útján fog kelíeni megoldani. —S— » t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents