Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-06 / 1. szám

LIDÉRCNYOMÁS

Rakamazi Lóránt a korhelyek reggeli álmát aludta, átszel- lemülten mosolygott. Csakhogy ez a sunyi mosoly szerfelett bosszantotta hitvestársát. A kéjesen megránduló szájszógle- tek, a huncutul megrezdiilő szempillák azt a benyomást keltették, mintha gyengéd női kacsók cirógatnák, simogatnák álmában a nagydarab embert. Cuncit ilyenkor epeömlés veszélye fenyegette. Hiába, a hitvesi hűség nem tartozott Rakamazi uram erényei közé.

— Bár kikotyogna valamit álmában az az okleveles szoknyavadász! — szokta Cunci panaszolni barátnőinek. — De úgy hallgat a komisz, mint egy némaságj fogadalmat tett szerzetes.

Rakamaziné ezúttal is felrázta álmából mennybéli hurikkal hancúrozó életpárját:

— Mit röhögsz olyan pimaszul?! — mordult rá az emberre.

— Mit?... Kit?... Micsoda?... — kapkodta a szavakat a felébresztett, mint a tetten ért bűnös. — Méq aludni sem hagynak1

— Entölern akár estig is durmolhatsz. Azt áruld el inkább, kivel álmodtál az előbb, hogy olyan bárgyú képet vágtál? Te Lóránt, nem kísértetted meg újra Csipcsalánét, azt a lehetetlen Cincimókust, aki után a nyálad folyik? De ne ha- zuóozzá! megint összevissza!

Rakamazi becsületére legyen mondva, hogy amennyire azt „személyi biztonsága“ engedte, általában nem hazudott. Inkább csak — tagadott. Hitvesi kínvallatása során azonban olyan borzalmas átkokat helyezett kilátásba „igazának“ alátámasztására, amelyeknek bekövetkezése merő képtelenségnek látszott. — Ezúttal mégis megjárta a sors kihívásával:

— Fusson le a Nap az égről, ha Csipcsalánéval álmodtam!

— vágta ki Rakamazi a rettenetes átkot szokásához híven. De mi ez? Hajnali alkony, vagy napfogyatkozás lenne? Hiszen semmi hasonlót nem jelentettek a meteorológusok. Pedig semmi kétség, a Nap egyre gyérebben ontotta előbb még ragyogó sugarait.

Rakamazival forogni látszott a világ. Szörnyű balsejtelem villant át agyán: hátha az ő lelkén szárad majd egy kisebb világkatasztrófa! Cunci is elszörnyűlködve szemlélte a ritka égi tüneményt és szapulni kezdte a tagadás ősi szellemét:

— Látod, látod, te csendőrfárasztó haramia, még romlásba döntőd a világot!

— Hát — adta be derekát a kékszakáll kényszeredetten — valami keveset álmodtam Cincimókussal — (az égbolt kissé kitisztul) — akit én csak Csipcsalánénak ismerek — (újabb elsötétedés) — Nono! Távozz tőlem, egyiptomi sötétség, inkább bevallom, hogy én is Cincimókusnak becézem — (kiderül).

— Szóval tegnap is vele bitangoltál! — csapott le Cunci.

— A ménkö üssön... (villámlás derült égből, mennydörgés)

— Nem, ne üssön sehová! — helyesbítette Rakamazi előbbi fohászát. — Jól van, no, hát találkoztam vele — (újból kisüt a nap).

— És nagyokat udvaroltál neki, mi?

— Ha udvaroltam neki, essen le nagyapám képe a falról!

— (az öreg Rakamazi képe gyanúsan kezd lefelé csúszni a falon) — Állj! Vissza az egész! Hát megdicsértem a Cincimókus új kosztümjét — (a Rakamaziak őse újból felfelé kúszik a falon).

— Ha udvaroltál neki, bizonyára meg is ölelted azt a férfiéhes perszónát! — majtogatta a vallató.

— Szakadjon le a luszter a mennyezetről, ha...

A hatalmas csillár olyan robajjal zuhant a földre, hogy belerengett az egész épület. Az istenesebb szomszédok keresztet vetettek magukra. Rakamazi Lóránt pedig egyszeribe feltápászkodott fektéből, megdörzsölte csípés szemét és csodálkozva meredt a lakás ékességének romjaira.

— Nem megmondtam, hogy előbb-utóbb leszakad az egész szakramentum? — jajveszékelt Cunci kezét tördelve.

— Ügy kell neked, minek festetted az ördögöt a falra,

illetve a mennyezetre! Kozics Ede

Egy képaláírás

Kissé nyugtalanul nézel Párkányban, a Duna partján a tá uolba, oda a másik oldalra, Esztergomba. Régen, évekkel ezelőtt egészen kényelmesen átjutottál oda, a közismert történelmi nevezetességű. Esztergomba és mindig találtál itt valami újat. Nemcsak a gyönyörű, monumentális katedrális vonzott, amely valóban kora és alkotói mesterműve; csábított a városka szép és kellemes környéke is, no meg végül egy pohár —/ kitűnő bor.

és mindez ma nem létezik. Nincs, holott jobban élünk, szabadabban, hazánk nemzetei és a baráti Magyarország között nincs semmiféle súrlódási felület, igazi testvért szomszédi kapcsolat áll fenn közöttünk. A mi hazánkfia jó egyetértésben él magyarországi bárdijaival és fordítva. És mégis...

Az Esztergom-Párkány közötti híd romlat — az utolsó háború öröksége — valahogyan furcsán illeszkedik ebbe a barátságba... Nincs igazunk, kedves olvasóink? Azt hisszük, hogy egyetértenek velünk.

Nem, nem akarod elhinni, hogy eme híd rendbehozására vagy esetleg egy „vadonatújéra“ ne lenne pénz! Az igazság az, hogy — hogy valamit mi adhatnánk, valamit szomszédaink. A technika az utolsó 20 esztendő alatt nagyot fejlődött, tehát ezen a téren nem lenne probléma. Es végül, Magyarország, de különösen budapesti barátaink sok tapasztalattal rendelkeznek a hidak építésében. Tehát rajta, csak meg kell kezdeniI Ha valóban nincs pénz — valahogyan szerezni kell, és majd ha ez a fontos mű felépült, fizessen mindenki, aki átmegy rajta „vámot“, mondjuk í.— koronát és a befektetés bizonyára hamarosan megtérül majd. '

Párkányban már megkezdte üzemelését az újonnan épült cellulóz-kombinát, amely hazánkban az első ilyen üzem. Termékeit a baráti Magyarországba ts szállítjuk. Azonkívül 1969- ben megkezdi termelését Párkányban a Dechtochema üzem is. Évi kapacitása kereken 110 000 000 négyzetméter különböző, (de kiváló minőségül: izolációs anyag, idáig „kemény“ valutáért vettük. Bizonyára szívesen megvásárolják tőlünk a szomszédos magyar építészek is.

Híd... Ha már nemcsak a híd váza meredne az égnek, akkor kapcsolataink Magyarországgal még élénkebbé válnának. Ezekben az üzemekben például magyar barátaink ts dolgozhatnának. Ez nem utópia. Hiszen egyszer a határ is megszűnik határnak lenni.

Ezenkívül — több tíz, sőt, ma már talán ezer hajó is szántja a Duna vizét. Hajók, amelyeken a világ minden táláról turisták utaznak. Ki tudná mindezt felsorolni? Es vajon ezek az emberek, mit gondolnak rólunk?... Ezek a dunai utasok... Több mint húsz évvel a háború befejezése után... Ha országainkban különböző társadalmi rendszer lenne — akkor talán akadna rá magyarázat. De így?... A választ add meg magad, kedves olvasó! i Í1-]

Válás Európában

Nem is hinnénk, hogy a válásra vonatkozó törvények a különböző országokban mennyire eltérnek egymástól. Ausztriában például a legnyomósabb válóok a hűtlenség. De a legtöbb házasságot azért bontják fel, mert egyik vagy másik házastárs nem kíván gyermeket és erre vonatkozólag nem tudnak megegyezni. Az osztrák törvények szerint, ha például az egyik házastárs házon kívül töltött egy éjszakát és bebizonyítható, hogy hűtlen volt, másnap a- zonban a házastársával töltötte az éjszakát, — a házasságtörést elismerik. Németországban viszont, ha a házastárs a házasságtörés után legalább még egy éjszakát a törvényes partnerével tölt el, akkor a hűtlenség „nem számít".

Svájcban csak akkor mondják ki a válást, ha a házaspár megegyezik a válásban. Hollandiában is csak kölcsönös megállapodás u- tán mondják ki a válást, de a bíróság nem követel bizonyítékokat. Görögországban ha a bíróság megállapítja, hogy a házasság felbontásához mindkét házastárs egyforma arányban járult hozzá, akkor a válást nem mondják ki.

Az észak-európai országokban a házastársak elválhatnak egymástól, anélkül, hogy a válást törvényesen kimondanák. Dániában például a házastársak beadhatják a válópert, évekig külön élhetnek, és azután ismét összeköltözhetnek. Svédországban a házastársak egy évi különélés után kérhetik a házasság felbon-, tását. Norvégiában, Finnországban, most legújabban a homoszexuálisok kérik, hogy

a közös háztartásban élő „partnerek“ együttélését házasságnak minősítsék.

A Német Demokratikus Köztársaságban nagyon nehezen megy a válás, a bíróságra hárul az a feladat, hogy kivizsgálja, milyen „értéket“ jelent a fennálló házasság a társadalom számára. Bulgriában csak kétéves együttélés után lehet a házasságot felbontani. Romániában az elvált férjnek akkor is gondoskodni kell a feleségéről, tekintet nélkül arra, hogy maga esetleg még többet keres, mint a férje. Angliában három évi házasság után mondhatják ki a válást, elismerik az „ágytól és asztaltól“ való elválást, a házasság formailag még fennáll, de mindkét fél külön élhet. Jugoszláviában a következőképpen nevezik meg a válóokokat: a közös háztartás rosszindulatú elhagyása; a feleség gyakran jön össze olyan férfivel, a- ki nem áll barátságban a férjjel. Franciaországban csak akkor választhatók el a házasfelek „ágytól és asztaltól“, ha valamelyik fél vállalja a „bűnösséget.“ A válás rendkívül sokba kerül. A katolikus Belgiumban a nők határozottan hátrányosabb helyzetben vannak mint a férfiak. A férj csak akkor követ el „hűtlenséget“, hogy ha idegen nőt hoz a saját lakásába, és ez a körülmény „nyilvánosan sértő“ a feleség számára Ha azonban mindkét fél beleegyezik a válásba, akkor a válópert gyorsan bonyolítják le. Portugáliában csak

akkor lehet elválni, ha mindkét fél beleegyezik a válásba és ha) mindkét fél elérte legalább a 25. életévét. A válást mindig feltételesen, egy évre mondják ki és csak azután véglegesen. A katolikusok természetesen nem válhatnak el. Spanyolországban nemcsak a katolikusok, hanem a protestánsok és mohamedánu- sok sem válhatnak el, legfeljebb bíróságilag, de ú- jabb házasságot nem köthetnek. Ha újabb házastársi viszonyba lépnek és gyermekük születik, akkor azokat törvénytelennek tekintik.

A házasság csak akkor bontható fel, ha az egyik házastárs:

© eretnek

O kilép az egyházközösségből és ateista lesz

® belép egy papi rendbe Hogy Olaszországban csakis „olasz módra“, revolverrel a kézben megy a válás, az nem igaz. Az olaszok is kérhetik az egyházat, bontsa fel a házasságukat, mégpedig hűtlenség, súlyos testi sértés, lelki gonoszság e- setében. A törvény nagy különbséget tesz a férfi és a nő hűtlensége között. A férfi hűtlensége a házasság felbontásához vezethet.

Írországban 1937-ben változtatták meg az alkotmánytörvényt, mely szerint nem létezhet olyan törvény, amely a házasság felbontásához vezet. A katolikus egyház nem akarja elfogadni, hogy a házastársak, a- mikor egy életre esküdtek — tévedhettek. (m)

Hogyan ízlik az álom?

Elővarázsolni a kókuszdió, ananász, vagy valamelyik más ínyenc falat ízét, aromáját, hát ez nem mindig volt oly könnyű, mint manapság. Most elegendő, ha az ember bemegy az üzletbe, kér egy hosszúkás üvegcsét, kifizet egy pár koronát, s olyan ízesítőt kap, amilyent csak óhajt. Vagy nyolcvan félét gyártanak belőle Liptómiklóson.

Bent a teremben félhomály, nyoma sincs az álomnak, csupán prózai csövek, katlanok. A keskeny ablakokon nehezen tör át a fény, a félhomályt nem tudja elnyelni a magasan elhelyezett villanyvilágítás. A hideg betonpadlózaton víz folydogál. A csövekből szivárog ki, buborékokat képezve. Mellettem gőz sistereg, gomolyog, s fátyolba vonja a desztillációs készüléket. Már csak a középkori alkimisták kémcsövei hiányoznak. Hát itt főzik, desztillálják, alakítják, sajtolják a messzi vidékek édes álmait, a napégette elátkozott ültetvények és tengerek illatát itt varázsolják elő. Csakhát a szomorkás környezet, a prózai valóság erről eddig semmit sem sejtett. Ez azonban csak látszat. Az ismeretlen vidékek ízét-za- matát a termelési folyamat, a gépezet és technológia segíti előteremteni. A modern zűrzavarban, káoszban a bogyófélék, trópusi és mérsékelt égövi növények korszerű technológiai operációk hatása alá kerülnek. Hőfok, nyomás, erjedés, s a szeszt pontosan megállapított sorrendben és adagban, szügséglet szerint kivonják. A káoszból és a lecsapódás mennyiségéből tiszta és drága koncentrát csepeg ki Ez ismét őserdő; napfény meg tenger, vagy még több, jobban koncentrált, nagyobb átütő- erejü. Negyven, hetven fokos szeszben tartósított éterolajokban, ízesítőkben, anyagokban marad meg- a távoli vidékek illata, varázsa. Lényegében kétféle módon állítják elő a kivonatokat: hideg és meleg eljárással.

A különféle kivonatok, ízesítők nem lehetnek együtt, egymás közelében, hogy az egyik fel ne vegye a másik idegen kivonat, utőízét, szagát, vagyis hogy el ne rontsák egymást. Például a kávé. Azt mondják, más kivonattal még égy helyiségben sem lehet. S aztán más is van a dologban. A kivonatok nem olyan színűek, mint azok a bogyók, stb., amelyekből készítik őket. Világosak, tiszták, színtelenek. A kávé-íz fehér. A köményből finom olajat készítenek, akárcsak a borókabogyóból. Szakmegjelölése: juniperus komunis. A bogyókat Liptómiklősba a napfényes Olaszországból szállítják, és a hegyes-dombos Albániából. A zú- zóban azonban azt állítják, hogy a Kékkő környéki bogyófélék a legjobbak. Állítólag ebből van a legjobb olaj. De amíg a dolog idáig jut, a borókabogyót először is erjedni hagyják, aztán desztillálják, s az olajat cseppenként nyerik belőle. így már borovicska, a trencséni Juniperus lesz belőle.-OA kisfiú anyjával a cukrászda körül sétál, a szeme majd szikrát hány az ínyecségek, édességek láttán Likőrös süteményt kér. Egyszeriben nagynak képzeli magát.

— Mondd, anyu, hány ilyen süteményt kel-' lene megennem, hogy dalolni kezdjek?...

Lehet, azt is hozzá akarta tenni, akárcsak apu. Dehát ehhez már nem volt bátorsága. Lehet, hogy nem akarta megbántani az anyját, csupán a figyelmét kívánta felhívni menynyire hálás neki, amiért olyan jő sora van.

— A rum, az gyalázatos dolog. A világ minden kincséért sem innám meg, — mondja a desztillatőr.

Keze borókaola] illatú volt.

— Az egészségügyiek is tiltakoznak a rum ellen, — teszi hozzá, — mivel árt az egészségnek.

Még az elmúlt században fedezték fel, állítólag mint az egyedüli szeszfélét, amit teljesen mesterséges úton készítenek. S állítólag kénsav is kell hozzá. Reméljük csak a rum olyan megvetendő, s a többi alkoholfajtára már nem lehet ráhúzni ezt a jelzőt?!-OLiptómiklósort már tíz éve gyártják az ízesítőket. Szlovákiai viszonylatban valamennyi élelmiszeripari helyre szállítják. Talán legtöbbet a Figaró vesz át, de a péküzemek, likőrkészítők, konzervgyárak, cukrászdák is kap-* nak belőle jócskán. Décínből került ide a termelés. S jó, hogy így történt.

Az üzemben dolgozó nők már jól ismerik egymást. Tudnak egymás családi problémáiról, a gyerekekről, a férjek természetéről, még arról is, melyikük mit fog főzni, és hogy mikor mosott.

Ha változik az időjárás, a négy fal belvi-* lága is változik. Asztalok, padok, rajtuk kartondobozok szorosan egymás mellett. A he-- lyiség Szlovákia hegyi terméseinek illatával telik meg Kapcsolat a természettel, és álmok. A fürge ujjak ügyesen csomagolnak, más álmokat, mások számára. (Á)

>