Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-29 / 17. szám
új ifjúság 7 FELEKI LÁSZLÓ Udvarias társaságban mindenki okos lehet. • Sok ember az önnevelés csődje. Sorsát csak akkor kerülhetné el az ember, ha ismerné. Ne csodálkozzunk az emberi önzésen, amikor az emberiség csupa énből áll. • A gyilkos nem alkalmaz enyhítő körülményeket. • Van, aki a szerénységére büszke. A gyűlölet még az önérdeket is elsöpri. Csodagyermek az, aki gyermekkorában többet tud, mint felnőttkorában. • A hatalom néha rabul ejti az embert. | Sandra Zahn, a boldog kislány, aki három és fél évi kényszer-hallgatás után- ismét visszanyerte hangját umm , szeretlek!“ m _ A szerelmi aktus - tudományos vizsgálatok tárgya Egyik ismerősöm mesélte: Az előadás háttere egy józan, fehér operációs-terem Rómában. A szereplőknek nincsenek kosztümgondjaik. És amikor a 21 éves svéd leány: Rágni Malcolm és vele egyidős olasz partnere: Franco Lente egymásra találnak a szerelemben — a kamera lencséje szemérmesen elfordul. Ezután már csak a felülvizsgáló központ tudományos műszereit filmezi, amelyek rá vannak kapcsolva a fiatal párra. Hangszalagok rögzítik az izgalom minden fázisát, veszik fel a szerelmi sóhajokat, skálamutatók vad táncot járnak... A szerelem tudományos, de nyílt beszéde ez. Alfonso Brescia, a film rendezője, nem úttörője ennek a műfajnak. Ilyen jeleneteket rögzítettek vászonra a gépek tizenegy éven keresztül a híres szexuológus, William Masters laboratóriumában, ahol 350 pár vetette magát alá önként a vizsgálatnak és adta beleegyezését, hogy filmen megörökítsék. Alfonso Brescia „Szexlabirintus“ című filmjében az egyedüli újítás az, hogy a szerelmi táncot — a műszerek skálamutatóján — a közönség is végignézheti. Mielőtt Rágni Malcolm a kb. 15 percig tartó szerepre vállalkozott — nyíltan beszélt partnerével és kifejezésre juttatta kétségeit. Franco azonban eloszlatta aggályait. Szerinte a szerep szép és hálás... Csak egy fa... — Éppen reggeliztem, amikor az ablak alól hatalmas tompa puffanás hallatszott, hogy még a ház is belerendült. A hang nem hasonlított semmihez sem — minden eddig megszokott zajtól különbözött. Egyszerűen csak egy tompa puffanás volt és semmi több. A következő pillanatban azonban már láttam, hogy mi történt: az ablak alatt orrával fenyegetően a háznak fordulva egy hatalmas teherautó állt és gondolom, hogy ment. törtetett volna tovább is előre, ha . .. Igen, tört. zúzott volna maga előtt mindent, lehet, hogy a gyalogjárón bevásárolni igyekvő asszonyokat, gyerekeket taposott volna el... De szerencsére nem Így történt, mert a hatalmas teherautónak útját állta egy fa. Egy egyszerű fa. az ablak előtt lévő három nyárfa közül az egyik. Egy fa. amely az embernek tavasztól — őszig állandóan eszébe juttatja, hogy a természetnek legalább egy ekkora darabkája itt van előtte egy karnyújtásnyira a sivár, poros utcák még porosabb házai előtt. A sofőrnek, és mellette ülő társának, nem esett baja. de a sofőr rémült tekintetét azt hiszem még sokáig nem felejtem el. A fa mentette meg az életüket — és ezt tudták mindketten. Aztán egy kis csődület támadt, az emberek a fejüket csóválták, az egész ugyanis olyan volt. mintha a fa a teherautóból nőtt volna ki, olyan kegyetlen erővel ütközött neki az autó. A nap azonban zavartalanul sütött, az emberek mondogatták. hogy milyen kár és hogy mekkora szerencse, hogy a fa ott volt és mondogatták azt is, hogy a mi utcánkba teherautókat egyáltalán nem is szabadna beengedni. Ennyi. Csak amikor a teherautót elvontatták, vettük észre a fa testén a hatalmas fehér sebet. £s ez a fehérség rettenetesen vádolt, a mellette heverő friss forgácsok nemkülönben. Az emberi kegyetlenséget. felelőtlenséget vádolták. Mi pedig, akiknek á fa már több mint huszonöt éve hús árnyat ad a forró nyárban sajnálkozással vegyes kíváncsisággal várjuk, hogy lesz az idén. Hüsölhetünk-e alatta vagy a nyár minden forrósága a nyakunkba szakad? (tő) Nathalienak elege van a férfiakból . Elvált — mert a férje verte és mert a „testőrét“ a szeretőjének tartották — belekeveredett egy gyilkos- sági perbe. Most Nathalie — a híres francia filmszínész Alain Delont exfelesége — nyugtot szeretne és lemond a férfiakról — egyelőre persze csak filmen. Egy ártatlan leány szerepét játssza legújabb filmjében, aki annyira csalódott a teremtés koronájában, hogy — felfedezi szerelmét saját nővére iránt. Nathalie partnernője „A nővér" című filmben Susan Strasberg (balról). De neki is megvan a saját bánata: kislánya Jennifer súlyos szívbetegségben szenved. Az orvosok feladták. Utolsó reménysugara Barnard professzor — a híres szívsebész. E napokban megvizsgálta a kis Jennifert és azt hiszi, hogy meg tudja menteni az élet számára. Minden anya szívét megmelegíti ez a két szó. Elképzelhető hát, mit érezhetett az az anya, akinek gyermeke három és fél évi némaság után ejtette ki ezeket a szavakat?! Gizela Zahn sem tudott megszólalni s az őrömtől, sírva ölelte magához ötéves kislányát, Sandrát. Az előzmények- Ausztráliában, Salisburyban a kis Sandra Zahn. 17 hónapos korában, egy óvatlan pillanatban elcsent egy kis üveg vitriolt. Bár édesapja, aki éppen autójavítással volt elfoglalva, észrevette, de mire odaugrott, hogy kivegye a kislány kezéből az üveget, az már lényéit egy kortyot az életveszélyes folyadékból. A Salisbury-i kórház orvosai mindent megtettek a kislány megmentése érdekében. A kis Sandra idegösszeroppanást kapott és a maró folyadék hatása következtében elvesztette hangját. A gyors műtét megmentette az életét — a légcsőbe metszett kis nyíláson tudott ugyan lélegezni — de hangját nem kapta vissza.-OA kétségbeesett szülők Ausztrália egyik orvosától a másikig vitték a kislányt. Felkeresték a leghíresebb specialistákat. Mindhiába. „Most még nem tudok segíteni, talán később“ — hangzott a felelet minden alkalommal. Emellett Sandra állandó életveszélyben volt, mert egy erősebb köhögési roham fulladást okozhatott volna. Az egyetlen segítség az oxigénpalack volt. Állandóan szükség volt rá. A berlini születésű édesanya német orvosokhoz fordult gyermeke megmentéséért. Mikor már csaknem feladta a reményt, értesítést kapott Heidelbergből, hogy egy orvos-team megkockáztatja a veszélyes beavatkozást. A megvalósulás előtt azonban óriási akadály állt: ki fizeti meg a költségeket? Hiszen Európába csupán a repülőút óriási összegbe (átszámítva kb. 60 000 korona) kerül! És mégis, egy széleskörű gyűjtési akció segítségével nyélbeütötték a dolgot. Segítettek a kollégák, a szomszédok, az ismerősök. Az anya 1967 májusában érkezett gyermekével Németországba, poggyászában a 30 kilós oxigénpalackkal. „A repülőgépben Sandrának szüntelenül oxigénra vd^t szüksége. Az egész úton senki sem dohányozhatott, mert robbanás veszélye fenyegetett“, emlékezik vissza Gisela Zahn az utazásra.-OZahn papa túlórákkal próbálta helyreállítani a csa-' Iád anyagi egyensúlyát, de az adósságok csak növekedtek. Ekkor az egyik ausztráliai bank nagyon előnyös hitelt ajánlott fel a családnak; a két nagyobb kislányról a szomszédok gondoskodtak. Ugyanakkor Gisela Zahnt Európában újabb csalódások érték. „Nem tudunk segíteni“ állapították meg a heidelbergi orvosok, „menjen Berlinbe Naumánh professzorhoz“. így is tett, s a professzor vállalta az operációt. A kis Sandra összesen nyolcszor feküdt a műtőasztalon. A specialisták darabról darabra, bőrfelületekkel és porcogókkal pótolták az ausztráliai kislány sérült, minimumra összehúzódott légcsövét. Sandra egész idő alatt bátran viselkedett, derekasan tűrte a fájdalmakat, s ő tartotta a lelket az édesanyjában, aki az állandó rettegéstől és izgalomtól kétszer kapott idegösszeroppanást. Az utolsó beavatkozást 1968 karácsonya előtt végezték. Sikerült: Sandra megszólalt. Habár még akadozva és gyerekhez szokatlanul mély hangon, de beszélt. „Életem legboldogabb pillanata volt“, meséli a most már megnyugodott Gisela Zahn. Sandra: „Mami, most utazzunk gyorsan haza, papihoz!“ Az apához, akitől betegen távozott és egészségesen tér vissza! Dr. Heinz Naumann professzor és dr, Irént Stemming nyolc operációja meghozta a boldogító eredményt. Sandra ismét beszél...