Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-29 / 17. szám
XVII. évi. 1969 április 29. Ára 1.- Kcs KIS FERENC: Vannak dolgok afnelyekét csak tele e lménkkel kell hinnünk, a másik felét pedig szabadon kell tartanun k, hogy s/ükség eseté n, az ellenkezöjüket is befőgadhassa. Fontenelle r.SFHSZLOVÄKlAI MAGYAR FIATAT OK T APJA • Krónika • A cseh lapok Írják • Klub-Híradó • Ismét ülésezett a MIKT • Foglalkozása — vetközólány Dícséretreméltó kezdeményezés Politika mindenkinek Az Üt vitafóruma Néhány szó a kártyáról is interjú a dalai lámával 500 szó külpolitika Sport A szerelemi aktus tudományos vizsgálatok tárgya • Nathalienak elege van a férfiakból • Mama, szeretlek! • A monogramos púderdoboz • A Beatles-történet • Szakonyi Károly: A hetedik napon • Versek • Csúzli A szerelem buktatói Szerviz Törd a fejed Könyvespolc TV-müsor Divat Veronika válaszol 5 perc szépségápolás * -Ü? '■ % 7* m I Ki meleg v3gy és gazdag, mint a bánya, ó Május, dallal, hogy dicsérjelek? Te vagy a Dal, a tündér idő lánya, örök orcádon tündöklő jelek! Te vagy a tenger, népek Óceánja, feléd megáradt folyók ömlenek — s a folyókon át mennyi kis patak siet, hogy ők is gazdagítsanak? Gyönyörű vagy, ó Május! szép a márvány messzeség égi háború után, ha Örök békét hirdet a szivárvány, reményt minden kis falevél a fán, vigaszt, hogy győz az élet, mindé járvány elmúlik, gonosz álom lesz csupán — és lelkesülten milliók együtt ünnepelnek, ó Május, mindenütt! Ha ébredsz, tiszta láng lobog, világít s a szelíd dombok napsütötte felén gyenge sugarak, milliója játszik, mint kisded édesanyja kebelén; a Jövő magja, reménye csírázik a földben s a tört lélek rejtekén — nyújtódzna lelkem is. hogy szállana hiteddel, ahogy szállott valaha! LENGYEL |0ZSEF: ff* * • 111 1 lono rrn I A tornácon ül: lelátni az útra ás távolabb, a kócos fűzfák szegélyezte nagy folyóra. Az aitó félig nyitva. A szobában az unoka bölcsőié. A folyót nézi, a szoba felé figyel. Csend Egy macska megy át az utcán, hangtalanul. Ember nem fár most, mindenki ott van a nagy felvonuláson, vagy mint ö. kisgyerek közelében üldögél. „Csak eső ne legyen" ... De nem ... és akkor se volt eső, azon a májuson...-O- 'N Sudármagas fenyőfát tettek le még este a faluvégén, az uradalmi cselédházak előtt, a kút közelében. Éjfél lehetett már. ők észre se vették. Hajnalban kötözték a máfusfa fölső végére a gyenge vesz- szöböl font kosarat. A pohárban zöld pintesüvegben bor. Két- dects üvegben rum. Mézesbábbal, fonott kalácsokkal rakták körül az üvegeket, aztán az egészet piros, zöld, sárga, kék és fehér pántlikákkal erősítették a kosárhoz... ö a cselédház piciny ablakából lesett a kishúgával.. A fa körül csak fiúgyerekek és legények állnak, ö és a több* lány t: kú'nál. Hagyják, hogy az öregmamák megtöltsék vödrüket, még segítenek is, és néznek. Jönnek a fogatosok az Istállók felől, leszállnak. Nincs ünnep, csak titokban. __/ Ekkor lőtt Andris. Még hallotta, mit mondott a Gyula, ő meg éppen Ingben van, gatyában; éj jeles volt az istállóban, az anyia után lőtt, aki éppen vízért van a kútnál, hogy neki mosdóvtze legyen. — Azt lehet — mondta Andris újra. Odanéz a lányok felé, egyenesen őrá. Ogy néz, mint mindig, de még erősebben. És most ki is mondja: — Neked hozom le, Ilonái 0 nem felel. Nem akarja bíztatni, nem meri óvni... csak Igen nagyon visszanéz rá. A legény megmarkolja a fát, fölnéz és elindul. Lassan hú- zózkodtk, a karjáról visszacsúszik az ing. Aztán a combjával megszorítja a sudarat és feljebbre fogódzik. Olyan erős a keze, olyan szorító a combja, jó, hogy nem néz le rá, mert akkor észrevenné, hogy ő mennyire nézi és érzi... Vékony a májusfa csúcsa, hajladozik a legény súlya alatt. Es ő már szinte odarohanna, hogy testével fogja fel a zuhanást. hogy tegyen akármit, amit a lánybüszkeség tilt... De már ott van a legény a májusfa legtetején, szinte ül, a feszes combjai tartják. És két kézzel oldozza a kosarat. Lassan csúszik lefelé, fél kezével messze eltartja a libegő pántlikás szlvárványos győzelmét. A lányok tapsolnak, oi- háncolnak. ö csak áll, mozdulatlanul, akkor is, mikor Andris a karjára ölti a pántlikás kosarat. — Eriggy, hogy nézel ki — szólt most Andris anyja.-OIgy volt a reggel. A nappal ünneplő ruhás, szabadnapos napfény volt, fényes cstzmájú, fényes hajú, fényes szemű Andrissal kézen fogva. Az este pedig... abból született karácsony hetére a lány, akit most vár, hogy hazajöjjön, akinek a fia neki unokája... Két hét volt minden mátkasága, asszony volta, minden. Aztán búcsúzás, sokkal később egy tábori lap, aztán többé semmi... Sose bánta meg. Száz év se lett volna elegendő, a két hét is megmaradt máig. Baj, szegénység, jött elég, lányanyának több mint másnak...-OKiül a tornác lépcsőjére, ahol a legmelegebben sät a nap. Frtss, érzi, hogy erős. tudja, hogy szép; mióta a lánya felnőtt, meg is fiatalodott... Az unokának ómama, lányának- vejének mama, a fonodában Ilonka néni, a művezetőnek; Ica. Özvegy a művezető, feleségül ts kérte... „Bolond maga“, nevetett. Szinte szégyellt, hogy még fiatal.-OFerdén süt a nap, mikor látja: jön a lánya és a veje. Pántlikás kis májusfát hoznak, a vő feléje nyújtja. — Ezt magának, mama — és gyorsan tovább kérdez; — Jó volt a gyerek? Maga nem unatkozott? — Na. már — 'rnnsnlyog csendesen. A lánya lágyan megcsókolja. Az ő egyetlen lánya érez valamit az ő májusi emlékeiből. KÖNÖZSI FELVITELE ; E heti , számunk- f ban:
