Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-22 / 16. szám
új ifjúság 5 Az Apollo-10 nem száll le a Holdra Véglegesen úgy döntöttek, hogy a május 18-án felbocsátásra kerülő Apollo—10 űrhajó legénysége ne szálljon le a Holdra. A repülést az eredeti tervnek megfelelően bonyolítják le. Az űrhajó 110 kilométer magasságban 63 órán át kering majd a Hold körüli pályáján. Közben a LEM holdmodul leválik a fő űrkabinról és számos manőverrel 15 kilométerre megközelíti a Holdat, majd újból összekapcsolódik a fülkével. Thomas Stafford és Eugene Cérnán kozmonauták a modulban tartózkodnak majd, míg a legénység harmadik tagja tovább fog keringeni a Hold körül. A holdraszállást a július 15-én felbocsátásra kerülő Apollo—11 holdkörüli repülése folyamán tervezik. Az első holdraszállás megtisztelő feladatával Neil Armstrong és Aldrin Will amerikai űrhajósokat bízták meg, Michael Collins nevű társuk pedig közben folytatja repülését az Apollo—11 fülkéjében. A két amerikai űrhajós helyet foglalt az Apollo—11 űrfülkéjében. A kísérlet idején a fülkét egy különleges, vákuumos szobában helyezték el, miközben a kozmikus térséghez hasonló körülményeket hoztak létre. Edwin Aldrin és Neil Armstrong egy napot töltött a fülkében, amelyet műszaki próbáknak vetettek alá. Ez már a második műszaki ellenőrzés, áz elsőt a múlt hét elején tartották. A NASA szóvivője szerint a fenti döntésre azután került sor, miután megállapították, hogy a holdkörüli repülés, különösképpen pedig a holdraszállás művelete sokkal több problémát vet fel, mint korábban hitték. Az Apollo—10 feladata éppen az, hogy tisztázza ezeket a kérdéseket és biztosítsa a lehető legjobb körülményeket a nagy kísérlet sikeres végrehajtására. Miután júliusban a Holdra szállnak majd az első amerikai asztronauták, a NASA 1974-ig további tíz holdraszállást szándékszik végrehajtani — közölte hivatalosan az Országos Űrhajózási és Űrkutatási Szervezet. A tíz művelet nem szerepelt az Apollo-program- ban. Az új tervet azért vették fontolóra, mert az Apollo-program sikeres végrehajtása ideje alatt a NA- SA-nak sikerült „megtakarítania“ tíz Satura—5 rakétát 3,4 milliárd dollár értékben, s így ezek a rakéták szabaddá váltak újabb repülések lebonyolítására. Az illetékesek remélik, hogy az amerikai Kongresszus jóváhagyja a többi berendezéshez szükséges pótalapokat. A NASA terve szerint az illető űrhajók a Hold különböző pontjain szállnak majd le, s mindegyik külön tudományos programot folytat majd. Tervbe vették pl. a Hold szeizmikus tevékenységének tanulmányozását, a holdi nap és éj közötti hőmérséklet-változás kutatását, a Hold legfontosabb övezeteinek lefényképezését és pontos holdtérképek készítését. Kikísérleteznek egy új űrhajós ruhát is, amely lehetővé teszi' ía szabad közlekedést a Holdon stb. ' Az első „pótrepülésre“ valószínűleg az ősszel kerül sor, majd pedig évi két-három holdraszállást szándékoznak végrehajtani. Az itt látható képet az archívumból kerestük elő, mert még 1962-ben készült. John Glennt, az első amerikai űrrepülőt és German Tyitovot, a kettes számú szovjet kozmonautát ábrázolja. Az elmúlt hét esztendő leforgása alatt sok minden változott az űrrepülés terén és az űrrepülők személyes életében is. Míg Tyitov továbbra is hű maradt a „szakmához“ a jövő évben már 50. évét betöltő Glenn megvált a repüléstől és egészen polgári foglalkozásnak él. A volt ezredes ma a Royal Crown Coca Company (hasonló cég, mint a Coca-Cola) elnöke. Ügy látszik a frissítőket gyártó cég hasznosítani tudja. £lenn ezredes népszerűségét és tekintélyét. Glenira napokban a Rudé Právo New York-i tudósítójának nyilatkozott. Ebből kitűnik hogy figyelemmel kíséri az űrverseny alakulását. Szeretné, ha a szovjet és az amerikai tudósok együttműködnének az idegen égitestek megismeréséhez vezető úton. Sajnálatát fejezte ki, hogy a szovjet űrkutatási programból keveset tud, nem áll ugyanis rendelkezésére megfelelő mennyiségű tájékoztató anyag. Glenn elmondotta azt is, hogy miután megvált az űrrepüléstől, úgy gondolta, hogy a politikai életben keresi jövőjét. Tervét azonban kénytelen volt megváltoztatni, mivel fürdés közben elcsúszott a kádban és olyan sérüléseket szenvedett, amelyek egy évre lehetetlenné tették közéleti szereplését. Érdekes véletlen, hogy az a férfi, aki minden baj nélkül megjárta a világűrt, majdnem egy fürdőkádban ért* a vesztét. nek eredményeként az 1967- már menne, mint a karikacsa- ben magát függetlennek kikí- pás. Zsarolni lehetne a millló- áltott Anguilla lényegében is- mosókat. Ennek ők megtalál- mét brit gyarmattá vált... nák a módját! Sheepskin AKCIÓ PARTRASZÄLLNAK A „VÖRÖS ÖRDÖGÖK“ Gyönyörű hajnal volt. Talán ilyen lehetett akkor is, amikor Kolumbusz Kristóf éhes, szomjas és reményvesztett matrózai közül az egyik teli torokkal és félőrülten elkiáltotta magát: Föld! Föld! Akkor sem viharzott az Atlanti-óceán. Azért is nevezték el a Kolum- busz-hajó tengerészei a felfedezett új földet Szélcsendesszigeteknek. Most sem tornyosultak árbócnyi magasra a tenger hullámai. A nap még nem emelte ki lángvörös koronáját az óceán vizéből. Ezért a Szélcsendes-szigetcsoporthoz tartozó Anguilla-szigetet még nem árasztottak el a tikkasztó hőség. A sziget hatezer lakója az igazak álmát aludta... A három angol fregatt — a Minerva, a Rotheasay, a Hms Rhyl — lassan vagy inkább óvatosan közeledett a part felé. A víz mind sekélyebbé vált. A hajók végül horgonyt vetettek. De néhány perc múlva helikopterek szálltak fel róluk és a sziget felé vették útjukat. A brit Red Devill, azaz magyarul a Vörös ördög nevű rohamosztag ötszáz katonája ült bennük. A „vörös ördögök“- nél gyorstüzelő automata fegyverek, kézigránátok, aknavetők és gépfegyverek voltak. Amikor a helikopterek légcsavarjai Anguilla fővárosa fölött kelepeltek, a szigetlakok már talpon voltak. Ronald Webster, a kilencven négyzet- kilométer területű szigetország ideiglenes elnöke felhívással fordult a lakossághoz: senki se fejtsen ki ellenállást, el kell kerülni a vérontást! A brit elit-alakulattal valóban nehéz lett volna felvenni a harcot. Igaz, a szigeten volt tizenkét ágyú, de azokat emberemlékezet óta senki sem használta. Beléjük ült a rozsda. S nem is csoda, hiszen még a spanyol kalózok hagyták őket a szigeten. Azonkívül volt tizenhárom karabély, két múzeumi tárgynak is beillő gépfegyver és mintegy kétszázötven vadászfegyver. Nos, ezzel a felszereléssel nehezen lehetett volna ellenállni a „vörös ördögökének. A brit katonák rövid félóra alatt elfoglalták a szigetet. A Sheepskin-, vagyis a Juhbőr- akció „sikerrel“ zárult. S enMESE A GENGSZTEREKRŐL Mindez a napokban történt. A partraszállást megelőző időben a londoni kormánykörök azt a hírt terjesztették el, hogy Anguillát a Cosa Nostra amerikai gengszter-szervezet kerítette hatalmába, ezért kel-' lett sürgősen beavatkozni. Az ürügy-mese folytatása így hangzik: Anguillát az útikalauzok amolyan földi paradicsomnak reklámozzák. S valóban a sziget természeti szépségei, kellemes éghajlata, dús, egzotikus növényzete vonzza a turistákat. Állítólag ezt a körülményt akarják kihasználni a gengszterek. Egy második Las Vegast akarnak építeni a szigeten, játékbarlangokkal és sztriptíz-bárokkal. Ezzel szeretnék odacsalogatni a floridai dúsgazdag amerikai kéjence- ket. S ha ez sikerülne, a többi A t font/- o c e. <r .n ANGUILLA j ST.IÜTS> 4 * NEVis . ANTICUA »DOMINICA «samt tuciA * BARBADOS MÚ&lWk ^TRINIDAD .'.TOBAGO VENEZUELA De a mesének ezzel még nincs vége. A sziget vezetői — állítják a londoni Forrigen Office hivatalnokai — paktál- nak a gazemberekkel. S hogy törvénybeütköző tevékenységüket akadálytalanul folytathassák, kikiáltották az ország függetlenségét és megszakítottak minden kapcsolatot Nagy-Britanniával. Mindez — kardoskodnak az intervenció hívei — szükségessé tette a beavatkozást. A „TÁRSULT“ RENDSZER — A GYARMATI URALOM ESZKÖZE A világsajtó azonban egészen más érveket emleget a brit „vörös ördögök" anguillai partraszállása okaival kapcsolatban, A sziget több mint háromszáz éwel ezelőtt került angol gyarmati fennhatóság alá. Idővel a nemzeti felsza- badítási mozgalom hulláma a Kis Antillák-szigetcsoportjához tartozó brit területekre — többek között a Szélcsendes- szigetekre — is átcsapott. London belátta, hogy nem tudja letörni a szigetlakók szabadságvágyát. Ezért elhatározta, hogy formálisan engedményeket tesz nekik, a valóságban azonban továbbra is szigorú politikai, gazdasági és katonai ellenőrzés alatt tartja őket. A tervet 1967 márciusában ütötték nyélbe. A Kis Antillák szigetei külön-külön „társult viszonyba“ léptek Angliával. Három szigét — St. Kitts, Nevis és Anguilla — kivételt képezett. Ezek együtt „társultak“ Nagy-Britanniával. A „társult“ szigetek belső önkormányzati jogot kaptak és t Commonwealth teljes jogú tagjaivá váltak. A külpolitikai és a védelmi kérdések azonban továbbra is az angol kormány hatáskörében maradtak. A „társult-rendszer“ tehát a brit gyarmati uralomnak más formában való fenntartását szolgálta. Ez elégedetlenségre adott okot a „társult szigetek“ lakóinak sorában. Az elégedetlenség Anguilla-szigeten nyilvánult meg a legerőteljesebben, 1967-ben a sziget kivált az „államszövetségből“ és kikiáltotta függetlenségét. Ez év januárjában pedig a sziget lakossága népszavazással úgy döntött, hogy teljesen függetleníti magát Nagy-Britanniától. A népszavazás eredményei a lehető legjobban szemléltetik azt a hangulatot, amely e parányi szigeten uralkodik. A szavazati joggal rendelkező lakosok közül 1739-en a függetlenség kikiáltása mellett foglaltak állást, míg ellene csupán négyen. Ezek után a szigetlakok elűzték a brit helytartót és minden kapcsolatot megszakítottak Londonnal. A BRIT OROSZLÁN FOGAI Az angol vezető körök ezt nem tudták megbocsátani a „zendülőknek“. Attól féltek, nehogy Anguilla követőkre találjon a Karíb-tenger térségében. S elhatározták: megleckéztetik az anguillai „lázadókat“. A megszálló csapatok magukkal hozták az annak idején elkergetett brit helytartót. Ez pedig első intézkedésként bevezette a statáriumot. A „vörös ördögök“ tüzetesen átkutatták a sziget 1500 házát. A lőfegyvereket elkobozták, a „gyanús“ _ személyeket pedig letartóztatták. A brit vezetókörök által megszervezett intervenció világszerte nagy felháborodást keltett. Ugyanis mindenkiben még nagyon elevenen él Rhodesia esetének emléke. Néhány évvel ezelőtt Jan Smith is „egyoldalúan“ kikiáltotta Rhodesia függetlenségét. Az Angol kormánynak azonban eszeágában sem volt fegyveres erővel térd- rekényszerlteni Jan Smith-t és híveit. A Washington Post a lényegre tapint, amikor felteszi a következő kérdést: „Miért folyamodik Anglia erőszakhoz az anguillai színes bőrű lakosságai szemben és nem a rhodesiai fehér rasszisták szakadár rendszere ellen?“ A válasz egyszerű: Smith és hívei fehérek, az anguillák pedig színes bőrűek. Cheddi Jagan, a Guavanai Haladó Párt vezetője hangsúlyozta: a londoni kormánynak inkább Rhodesiába kellett volna elküldenie hadihajóit. Anguilla megszállása arra vall, hogy a brit kormány egyféleképpen jár el a négerekkel és másféleképpen a fehérekkel szemben.“ A britt küldött tiltakozása ellenére az ENSZ dekolonizá- ciós különbizottsága „sürgős problémának“ nyilványltotta e karíb-tengeri kis sziget megszállását. „E helyzet nemcsak az anguillai lakosságot fenyegeti — mondta az egyik afrikai küldött — hanem az egész további békés féjlődéséf is.“ A UPI szerint az ENSZ több afrikai tagja „a rasszizmus legkirívóbb formájának" minősítette az angol csapatok anguillai partraszállását. Shaarer, Jamaica miniszter- elnöke követelte, hogy azonnal vonják vissza az Anguilla szigetén partraszállt brit erőket. Eric Williams, a karib-tengeri államszövetséghez tartozó Trinidad miniszterelnöke hasonló követeléssel lépett fel. íme egy újabb példa arra, hogyha saját érdekeikről van szó az egykori Brit Birodalom hatalmasságát jelképező oroszlán még ki-kimutatja, meg- megvicsorgatja vén odvasodó fogait. Sőt, még arra is futja „bátorságából“, hogy beleharapjon a kisegérbe! SZÉKELY LÁSZLÓ
