Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-04-22 / 16. szám

új ifjúság 5 Az Apollo-10 nem száll le a Holdra Véglegesen úgy döntöttek, hogy a május 18-án fel­bocsátásra kerülő Apollo—10 űrhajó legénysége ne szálljon le a Holdra. A repülést az eredeti tervnek megfelelően bonyolítják le. Az űrhajó 110 kilométer magasságban 63 órán át kering majd a Hold körüli pályáján. Közben a LEM holdmodul leválik a fő űrkabinról és számos manőverrel 15 kilométerre megközelíti a Holdat, majd újból összekapcsolódik a fülkével. Thomas Stafford és Eugene Cérnán kozmo­nauták a modulban tartózkodnak majd, míg a legény­ség harmadik tagja tovább fog keringeni a Hold kö­rül. A holdraszállást a július 15-én felbocsátásra kerülő Apollo—11 holdkörüli repülése folyamán tervezik. Az első holdraszállás megtisztelő feladatával Neil Arm­strong és Aldrin Will amerikai űrhajósokat bízták meg, Michael Collins nevű társuk pedig közben folytatja repülését az Apollo—11 fülkéjében. A két amerikai űrhajós helyet foglalt az Apollo—11 űrfülkéjében. A kísérlet idején a fülkét egy különleges, vákuumos szobában helyezték el, miközben a kozmi­kus térséghez hasonló körülményeket hoztak létre. Edwin Aldrin és Neil Armstrong egy napot töltött a fülkében, amelyet műszaki próbáknak vetettek alá. Ez már a második műszaki ellenőrzés, áz elsőt a múlt hét elején tartották. A NASA szóvivője szerint a fenti döntésre azután került sor, miután megállapították, hogy a holdkörüli repülés, különösképpen pedig a holdraszállás művelete sokkal több problémát vet fel, mint korábban hitték. Az Apollo—10 feladata éppen az, hogy tisztázza ezeket a kérdéseket és biztosítsa a lehető legjobb körülmé­nyeket a nagy kísérlet sikeres végrehajtására. Miután júliusban a Holdra szállnak majd az első amerikai asztronauták, a NASA 1974-ig további tíz holdraszállást szándékszik végrehajtani — közölte hi­vatalosan az Országos Űrhajózási és Űrkutatási Szer­vezet. A tíz művelet nem szerepelt az Apollo-program- ban. Az új tervet azért vették fontolóra, mert az Apollo-program sikeres végrehajtása ideje alatt a NA- SA-nak sikerült „megtakarítania“ tíz Satura—5 raké­tát 3,4 milliárd dollár értékben, s így ezek a rakéták szabaddá váltak újabb repülések lebonyolítására. Az illetékesek remélik, hogy az amerikai Kongresszus jó­váhagyja a többi berendezéshez szükséges pótalapokat. A NASA terve szerint az illető űrhajók a Hold kü­lönböző pontjain szállnak majd le, s mindegyik külön tudományos programot folytat majd. Tervbe vették pl. a Hold szeizmikus tevékenységének tanulmányozását, a holdi nap és éj közötti hőmérséklet-változás kuta­tását, a Hold legfontosabb övezeteinek lefényképezését és pontos holdtérképek készítését. Kikísérleteznek egy új űrhajós ruhát is, amely lehetővé teszi' ía szabad közlekedést a Holdon stb. ' Az első „pótrepülésre“ valószínűleg az ősszel kerül sor, majd pedig évi két-három holdraszállást szándé­koznak végrehajtani. Az itt látható képet az archívumból kerestük elő, mert még 1962-ben készült. John Glennt, az első amerikai űrrepülőt és German Tyitovot, a kettes számú szovjet kozmonautát ábrázolja. Az elmúlt hét esztendő leforgása alatt sok minden változott az űrrepülés terén és az űrrepülők személyes éle­tében is. Míg Tyitov továbbra is hű maradt a „szak­mához“ a jövő évben már 50. évét betöltő Glenn megvált a repüléstől és egészen polgári foglalko­zásnak él. A volt ezredes ma a Royal Crown Coca Company (hasonló cég, mint a Coca-Cola) elnöke. Ügy látszik a frissítőket gyártó cég hasznosítani tudja. £lenn ezredes népszerűségét és tekintélyét. Glenira napokban a Rudé Právo New York-i tudó­sítójának nyilatkozott. Ebből kitűnik hogy figye­lemmel kíséri az űrverseny alakulását. Szeretné, ha a szovjet és az amerikai tudósok együttműködné­nek az idegen égitestek megismeréséhez vezető úton. Sajnálatát fejezte ki, hogy a szovjet űrkuta­tási programból keveset tud, nem áll ugyanis ren­delkezésére megfelelő mennyiségű tájékoztató anyag. Glenn elmondotta azt is, hogy miután meg­vált az űrrepüléstől, úgy gondolta, hogy a politikai életben keresi jövőjét. Tervét azonban kénytelen volt megváltoztatni, mivel fürdés közben elcsúszott a kádban és olyan sérüléseket szenvedett, amelyek egy évre lehetetlenné tették közéleti szereplését. Érdekes véletlen, hogy az a férfi, aki minden baj nélkül megjárta a világűrt, majdnem egy fürdő­kádban ért* a vesztét. nek eredményeként az 1967- már menne, mint a karikacsa- ben magát függetlennek kikí- pás. Zsarolni lehetne a millló- áltott Anguilla lényegében is- mosókat. Ennek ők megtalál- mét brit gyarmattá vált... nák a módját! Sheepskin ­AKCIÓ PARTRASZÄLLNAK A „VÖRÖS ÖRDÖGÖK“ Gyönyörű hajnal volt. Talán ilyen lehetett akkor is, amikor Kolumbusz Kristóf éhes, szom­jas és reményvesztett matró­zai közül az egyik teli torok­kal és félőrülten elkiáltotta magát: Föld! Föld! Akkor sem viharzott az Atlanti-óceán. Azért is nevezték el a Kolum- busz-hajó tengerészei a felfe­dezett új földet Szélcsendes­szigeteknek. Most sem tornyo­sultak árbócnyi magasra a tenger hullámai. A nap még nem emelte ki lángvörös ko­ronáját az óceán vizéből. Ezért a Szélcsendes-szigetcsoporthoz tartozó Anguilla-szigetet még nem árasztottak el a tikkasztó hőség. A sziget hatezer lakója az igazak álmát aludta... A három angol fregatt — a Minerva, a Rotheasay, a Hms Rhyl — lassan vagy inkább óvatosan közeledett a part felé. A víz mind sekélyebbé vált. A hajók végül horgonyt vetettek. De néhány perc múlva heli­kopterek szálltak fel róluk és a sziget felé vették útjukat. A brit Red Devill, azaz magya­rul a Vörös ördög nevű roha­mosztag ötszáz katonája ült bennük. A „vörös ördögök“- nél gyorstüzelő automata fegyverek, kézigránátok, akna­vetők és gépfegyverek voltak. Amikor a helikopterek lég­csavarjai Anguilla fővárosa fölött kelepeltek, a szigetlakok már talpon voltak. Ronald Webster, a kilencven négyzet- kilométer területű szigetország ideiglenes elnöke felhívással fordult a lakossághoz: senki se fejtsen ki ellenállást, el kell kerülni a vérontást! A brit elit-alakulattal való­ban nehéz lett volna felvenni a harcot. Igaz, a szigeten volt tizenkét ágyú, de azokat em­beremlékezet óta senki sem használta. Beléjük ült a rozsda. S nem is csoda, hiszen még a spanyol kalózok hagyták őket a szigeten. Azonkívül volt ti­zenhárom karabély, két mú­zeumi tárgynak is beillő gép­fegyver és mintegy kétszázöt­ven vadászfegyver. Nos, ezzel a felszereléssel nehezen lehe­tett volna ellenállni a „vörös ördögökének. A brit katonák rövid félóra alatt elfoglalták a szigetet. A Sheepskin-, vagyis a Juhbőr- akció „sikerrel“ zárult. S en­MESE A GENGSZTEREKRŐL Mindez a napokban történt. A partraszállást megelőző idő­ben a londoni kormánykörök azt a hírt terjesztették el, hogy Anguillát a Cosa Nostra amerikai gengszter-szervezet kerítette hatalmába, ezért kel-' lett sürgősen beavatkozni. Az ürügy-mese folytatása így hangzik: Anguillát az útikalau­zok amolyan földi paradicsom­nak reklámozzák. S valóban a sziget természeti szépségei, kellemes éghajlata, dús, egzo­tikus növényzete vonzza a tu­ristákat. Állítólag ezt a körül­ményt akarják kihasználni a gengszterek. Egy második Las Vegast akarnak építeni a szi­geten, játékbarlangokkal és sztriptíz-bárokkal. Ezzel sze­retnék odacsalogatni a floridai dúsgazdag amerikai kéjence- ket. S ha ez sikerülne, a többi A t font/- o c e. <r .n ANGUILLA j ST.IÜTS> 4 * NEVis . ANTICUA »DOMINICA «samt tuciA * BARBADOS MÚ&lWk ^TRINIDAD .'.TOBAGO VENEZUELA De a mesének ezzel még nincs vége. A sziget vezetői — állítják a londoni Forrigen Office hivatalnokai — paktál- nak a gazemberekkel. S hogy törvénybeütköző tevékenysé­güket akadálytalanul folytat­hassák, kikiáltották az ország függetlenségét és megszakí­tottak minden kapcsolatot Nagy-Britanniával. Mindez — kardoskodnak az intervenció hívei — szükségessé tette a beavatkozást. A „TÁRSULT“ RENDSZER — A GYARMATI URALOM ESZKÖZE A világsajtó azonban egészen más érveket emleget a brit „vörös ördögök" anguillai part­raszállása okaival kapcsolat­ban, A sziget több mint há­romszáz éwel ezelőtt került angol gyarmati fennhatóság alá. Idővel a nemzeti felsza- badítási mozgalom hulláma a Kis Antillák-szigetcsoportjához tartozó brit területekre — többek között a Szélcsendes- szigetekre — is átcsapott. Lon­don belátta, hogy nem tudja letörni a szigetlakók szabad­ságvágyát. Ezért elhatározta, hogy formálisan engedménye­ket tesz nekik, a valóságban azonban továbbra is szigorú politikai, gazdasági és katonai ellenőrzés alatt tartja őket. A tervet 1967 márciusában ütöt­ték nyélbe. A Kis Antillák szi­getei külön-külön „társult vi­szonyba“ léptek Angliával. Há­rom szigét — St. Kitts, Nevis és Anguilla — kivételt képe­zett. Ezek együtt „társultak“ Nagy-Britanniával. A „társult“ szigetek belső önkormányzati jogot kaptak és t Commonwealth teljes jogú tagjaivá váltak. A külpolitikai és a védelmi kérdések azonban továbbra is az angol kormány hatáskörében maradtak. A „társult-rendszer“ tehát a brit gyarmati uralomnak más for­mában való fenntartását szol­gálta. Ez elégedetlenségre adott okot a „társult szigetek“ lakói­nak sorában. Az elégedetlen­ség Anguilla-szigeten nyilvá­nult meg a legerőteljesebben, 1967-ben a sziget kivált az „államszövetségből“ és kikiál­totta függetlenségét. Ez év januárjában pedig a sziget la­kossága népszavazással úgy döntött, hogy teljesen függet­leníti magát Nagy-Britanniától. A népszavazás eredményei a lehető legjobban szemléltetik azt a hangulatot, amely e pa­rányi szigeten uralkodik. A szavazati joggal rendelkező lakosok közül 1739-en a füg­getlenség kikiáltása mellett foglaltak állást, míg ellene csupán négyen. Ezek után a szigetlakok elűzték a brit hely­tartót és minden kapcsolatot megszakítottak Londonnal. A BRIT OROSZLÁN FOGAI Az angol vezető körök ezt nem tudták megbocsátani a „zendülőknek“. Attól féltek, nehogy Anguilla követőkre ta­láljon a Karíb-tenger térségé­ben. S elhatározták: meglec­kéztetik az anguillai „lázadó­kat“. A megszálló csapatok magukkal hozták az annak ide­jén elkergetett brit helytartót. Ez pedig első intézkedésként bevezette a statáriumot. A „vörös ördögök“ tüzetesen át­kutatták a sziget 1500 házát. A lőfegyvereket elkobozták, a „gyanús“ _ személyeket pedig letartóztatták. A brit vezetókörök által meg­szervezett intervenció világ­szerte nagy felháborodást kel­tett. Ugyanis mindenkiben még nagyon elevenen él Rhodesia esetének emléke. Néhány év­vel ezelőtt Jan Smith is „egy­oldalúan“ kikiáltotta Rhodesia függetlenségét. Az Angol kor­mánynak azonban eszeágában sem volt fegyveres erővel térd- rekényszerlteni Jan Smith-t és híveit. A Washington Post a lényegre tapint, amikor fel­teszi a következő kérdést: „Miért folyamodik Anglia erő­szakhoz az anguillai színes bő­rű lakosságai szemben és nem a rhodesiai fehér rasszisták szakadár rendszere ellen?“ A válasz egyszerű: Smith és hí­vei fehérek, az anguillák pedig színes bőrűek. Cheddi Jagan, a Guavanai Haladó Párt ve­zetője hangsúlyozta: a londoni kormánynak inkább Rhodesiá­ba kellett volna elküldenie ha­dihajóit. Anguilla megszállása arra vall, hogy a brit kormány egyféleképpen jár el a nége­rekkel és másféleképpen a fe­hérekkel szemben.“ A britt küldött tiltakozása ellenére az ENSZ dekolonizá- ciós különbizottsága „sürgős problémának“ nyilványltotta e karíb-tengeri kis sziget meg­szállását. „E helyzet nemcsak az anguillai lakosságot fenye­geti — mondta az egyik afri­kai küldött — hanem az egész további békés féjlődéséf is.“ A UPI szerint az ENSZ több afrikai tagja „a rasszizmus legkirívóbb formájának" minő­sítette az angol csapatok an­guillai partraszállását. Shaarer, Jamaica miniszter- elnöke követelte, hogy azonnal vonják vissza az Anguilla szi­getén partraszállt brit erőket. Eric Williams, a karib-tengeri államszövetséghez tartozó Tri­nidad miniszterelnöke hasonló követeléssel lépett fel. íme egy újabb példa arra, hogyha saját érdekeikről van szó az egykori Brit Birodalom hatalmasságát jelképező orosz­lán még ki-kimutatja, meg- megvicsorgatja vén odvasodó fogait. Sőt, még arra is futja „bátorságából“, hogy beleha­rapjon a kisegérbe! SZÉKELY LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents