Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-22 / 16. szám
Ján Vecef: Az árszabályozás nem emeli a termelést Gazdasági nehézségeink megoldása rendkívül hosszadalmas és a háború utáni években szinte egyedülálló a világon. Csehszlovákia a leglassabban fejlődő országok közé tartozik, nemcsak a KGST keretében, hanem az európai ipari államok komplexumában is. A csehszlovák válság jellegzetessége hogy kisebb termelésből ered. Ennek bizonyítéka mindennapos. Közgazdászaink tudatában vannak ennek, tudják, hogy a gazdasági nehézségek mögött a gazdasági egyensúlytalanság áll, a kereslet túlsúlya a kínálattal szemben. Ezt a körülményt még nem elemezték ki eléggé. Néhány közgazdászunk 1968 januárja után nyilvános felszólalásában olyan hiedelmet keltett, mintha azért volna néhány árucikkből kevés a piacon, mert másokból meg sokat gyártanak. Ilyen rendkívül megnövekedett ágazatnak tartották pl. a szénbányászatot vagy az acéltermelést. Ez azonban súlyos tévedés. Azt, hogy acélból valójában nem gyártunk eleget, bizonyítja az a tény, hogy Csehszlovákia egyéb országokkal összehasonlítva — jóformán nem is használja az építkezésben. Amennyiben az acél fel- használását kiterjesztenénk a középületekre, termelési térségek és lakások megépítésére, csakhamar azt tapasztalnánk, hogy ez az ágazat sincs túlméretezve. Arról, hogy mennyi szenet termelünk a tavalyi korlátozó intézkedések után, az idei tél során győződhettünk meg. Ugyanakkor a vegyi ipar fejlesztését még meg sem kezdtük. Ha egy napon erre is rászánnánk magunkat, akkor rájönnénk, hogy a szénbányászat teljesen elégtelen. Azoknak, akik úgy vélik, hogy a vegyi ipart a nyersolaj (Ropa) révén fejleszthetjük, inkább tüstént emlékezetükbe idézem, hogy a vegyi ipar nemcsak a nyersanyag fogyasztására igényes, hanem a villanyenergiára is a nyugati országokban ez a szektor az egész villanytermelés 12—15 százalékát nyeli el.) Márpedig az energiatermelés legalábbis az évszázad végéig szénalapon történik. Közgazdaságunkban tucatjával találhatunk hasonló kapcsolatokat. Annak az elképzemissl-mm Szerda Jozef Zrak miniszterelnökhelyettes vezetésével ülést tartott a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya. Csütörtök Irena Svobodová a köztársasági elnök, felesége és lánya Zoja Klusáková és más jelentős vendégek kíséretében meglátogatta a bratislavai Figaro csokoládégyárat. Péntek Az első szlovákiai EFSZ-ek megalakulásának 20. évfordulója alkalmából országos aktívát rendeztek Nyitrán. Az értekezleten megjelent dr. Gustáv Husák a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, 3. Sádovsk^ az SZSZK miniszterelnöke, Vincent Cislák az SZLKP KB titkára, Anton Tazktf a SZNF elnöke. Szombat Alexander Dubcek elnökletével szombaton ülésezett a CSKP KB Elnökségének Végrehajtó Bizottsága. Megtárgyalta a CSKP KB április 17-én Prágában megtartandó plenáris ülésének előkészítését, valamint a jelenlegi belpolitikai helyzet alapvető kérdéseit. Vasárnap A Csehszlovák-Szovjet Baráti. Szövetség meghívására Prágába érkezett a Szovjet-Csehszlovák Baráti Társaság litván osztályának háromtagú küldöttsége, Vaclovas Pranaitisnek, a litván oktatásügyi miniszter helyettesének vezetésével. Hétfő Dr. Gustáv Husák. az SZ1KP KB első titkárának vezetésével ülést tartott Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége. Az elnökség foglalkozott a CSKP KB plenáris ülésének előkészületeivel, ügy döntött, hogy a SZ1KP Központi Bizottságának plenáris ülését mindjárt a CSKP KB ülése után ösz- szehívja. Kedd A Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a CSSZK és a SZSZK belügyminiszterei megbeszélést tartottak Prágában. A közös tanácskozás tárgya az állami és pártszervek határozatainak biztosítása volt. lésnek az együgyüsége, hogy például a vegyészeti szektort a szénbányászat rovására, az építészetet a nehézipar, stb. rovására fejleszthetjük, véleményem szerint világos. A közgazdászok haragja tehát ne a- zokra az ágazatokra irányuljon, amelyek aránylag fejlettek. Az utóbbi időben nálunk egyéb, érdekes elhajlás mutatkozik. Eszerint a gazdasági egyensúlyt árszabályozásokkal kellene elérnünk. Röviden ösz- szefoglalva: az áremelkedéssel kell csökkenteni a keresletet azon árucikkek iránt, amelyekben hiány mutatkozik. Ennek a politikának a képviselői a gazdasági egyensúly problémáját elsősorban pénzügyi kérdésnek tekintik. Ügy vélik, hogy a magasabb ár egyrészt az árkeresletet csökkenti, másrészt a gyártót serkenti, hogy esetleg jobb minőségű árut szállítson a piacra. Nézetem szerint ebben az esetben nem is annyira a gazdasági egyensúlyhoz vezető útról van szó, hanem inkább a pénz elértéktelenedéséről. Vállalataink természetesen élnek az alkalommai és emelik az árakat (ez egyszerűbb megoldás, mint a termelés fokozása). Az viszont nem bizonyítható, hogy a magasabb árak növelik a gyártó érdekeit a nagyobb termelésre. A piacra való gazdálkodásban gyakran éppen az ellenkezője történik. A könnyű jövedelem a gyártót hanyagságra, nemtörődömségre vezeti, kisebb igyekezetre a fogyasztók igényeinek a kielégítésére. Csehszlovákiai viszonyok között ehhez még hozzájárul egy fontos csekélység — a magasabb árak tulajdonképpen semmiben sem teszik érdekeltté az üzemet, mert az árszabályozással elért nagyobb nyereség javarésze az állami kasszába kerül. Ezért nem lehet ábrándképeket alkotni az árszabályozások gazdasági eredményeiről. A számok növekedése éppen ellenkezőleg még elmélyítheti tehát néhány nehézségünket. A pénzügyi és pénzértéki kapcsolatokban bizalmatlanságot kelthet, veszélyeztetheti a lakosság megtakarított pénzét. Az áremelkedés nem marad elszigetelt jelenség. Ha emelkednek az árak, fokozódik a szakszervezetek nyomása a béremelésről, előbb-utóbb meg kell változtatni a jövedelmi létalapot, ösztöndíjakat stb. Aztán már nehéz megállapítani, mi az oka és hol az eredője a gazdasági számok felfelé emelkedésének. Meggyőződésem, hogy a hasonló politika rövidlátása szembetűnő. Árszabályozással sem tartós, sem valóságos gazdasági egyensúlyt nem lehet elérni. Annak az érvelésnek, amely szerint a magasabb ár felkelti a gyártók nagyobb figyelmét, a közvéleményt kell hiányolnia, amelynek az ilyen politikával szemben ellenvetései vannak. Ennek az elképzelésnek a szószólói áldozatai annak, hogy csupán anyagi szempontból nézik a dolgot. Közgazdaságunkban a valójában egész sor olyan üzem van, amelyeknek a jelenlegi feltételek között is érdemes volna fokoznia a termelést, mert a jelenleg érvényes árak elég magas jövedelmet biztosítanak nekik. A termelés fokozásának a problémája azonban nem az anyagi érdekeltség kérdése, hanem kifejezetten műszaki kérdés. A termelés nem fokozható, mert a jelenlegi kapacitás teljesen ki van merítve, a világszínvonalnak megfelelő új gépek beszerzésére nincsen mód, esetleg nincsen elegendő nyersanyag, stb. Gazdasági politikánk megalkotói maguk tudják legjobban, hogy ez így van. Tavaly üzemeink egész sora „meggazdagodott". Azért, mert a kormány, véleményem szerint helyesen, gondoskodott arról, hogy ne emeljék túlságosan a béreket, a folyószámlákon ösz- szegyültek az eszközök és az üzemek érdeklődést tanúsítottak a gyártás korszerűsítése iránt. A fonák helyzetből visz- szariadó kormány (gazdag üzemek — tíz évvel elmaradva a világ színvonalától) a pénzelvonás újabb módját vezette be, amely ismét szegénnyé tette az üzemeket, de „kialakította" a gazdasági egyensúlyt. Az üzemek pénz nélkül maradtak és nyugalom van. Az üzemeknek nincsen pénzük, de lehetőségük sincs a termelés fokozására. A fogyasztóknak egyelőre még van pénzük és árut kérnek. Az a veszély áll fenn, hogy a helyzetet hasonló módon oldják meg. Emelik az árakat, hogy pénz nélkül maradjanak a fogyasztók is, „gazdasági egyensúlyunk“ lesz, olyan, amilyenről nem álmodhatunk és üres kirakatok meg üres zsebeink. Igen ám, ez az út azonban amelyre néhányéves, eddig még soha nem látott stagnálás után szántuk rá magunkat, szakadékba vezet. Gondolkodó nemzeteknek a megoldás egyéb módját kellene választaniok, olyan módját, amely az élethez vezet. Ez az út közgazdaságunk gyors korszerűsítése nagy teljesítményű termelési eszközök segítségével. A termelési eszközöket hazai forrásokból vagy külföldről kell beszereznünk. Amennyiben ehhez nem elegendők a hazai eszközök, ismét komolyan kell fontolóra vennünk a külföldi kölcsön lehetőségét. Elsősorban a barátainktól, de ha nem tudnak, akkor máshonnét, megfelelő partnerektől. A szocialista üzemre vonatkozó törvény elfogadása üzemeinknek azt is lehetővé kell tennie, hogy a termelési berendezéseket külföldről a kormány és külkereskedelmi üzemek bonyodalmas közvetítő tevékenysége nélkül szerezhessék be. Üzemeinknek egész sora csere útján vagy egyéb elfogadható módon fontos termelési berendezéseket tudna beszerezni. Az anyagi mérleg-kapcsolatok logikája könyörtelen. Nem lesznek lakások, amíg nem lesz cement, tégla és építkezési gép. Nem lesz gépkocsi, amíg nem lesznek megfelelő futószalagok. Nem lesz gyufa, amíg SuSicé- ben úgy folyik a gyártás, mint K. H. Borovsky idejében. A hajléknélküli ember hajlandóságának, 40 vagy 200 ezer koronát fizetni a lakásért, kisebb hatása van a megépített lakások számára, mint a cement hiányának vagy bőségének. Ezt a statisztika igazolja: abban az időszakban, amikor ingyen adták a lakást, évente többet Ritkán van a szép magyar szót kedvelő embernek alkat-* ma olyan élmény részesévé lenni, mint április 12-én volt a komáromi járás irodalmi színpadainak második fesztiválján Csailóközaranyoson. Egyedülálló este, hogy egy járás képes nemcsak mennyiségben, de minőségileg is ilyen színvonalas fesztivált megrendezni. Hat irodalmi színpad (ebből egy iskolai), mérte össze erejét, tu-* dását. Már ez a szám is figyelemreméltó. Ha pedig a be-' mutatkozó irodalmi színpadok teljesítményének minőségét nézzük, nyugodtan megállapíthatjuk, a csallóközaranyosi fesztivál bár járási méretű, megközelítette az országos szintet. Annak ellenére, hogy a fel-* lépő irodalmi színpadok „korban“ eltértek egymástól (volt olyan amely többször vett részt a Jókai Napokon, de olyan is amely itt mutatkozott be először) teljesítményük kiegyensúlyozott volt és a zsűri meglehetősen nehéz helyzetben volt, amikor objektiven és igazságosan akart ítélkezni. Az egyik legkellemesebb meglepetés a szép magyar beszéd volt. A több mint 50(1) szavaló tökéletesen, a szóló- szavalók pedig kiválóan uralták a nyelvet. Nyoma sem volt a tájszólásnak. Emellett hihetetlenül sok kiváló szavalót hallottunk. Az egész fesztivál színvonaláról talán az ad tanúbizonyságot, hogy a nézőtér (teltház!) ahol főleg a költészethez nem nagyon szokott falusi emberek ültek, figyelemmel és érdeklődéssel kísérte végig a több mint háromórás műsort. A szervezésért elsősorban a komáromi Járási Művelődési Ház és a CSEMADOK járási titkárságának dolgozóit A SZÉP MAGYAR SZÓ ÜNNEPE kell megdicsérni, de ugyanilyen dicséretet érdemel a csallóközaranyosi Kultúrotthon és a CSEMADOK helyi szervezetének vezetősége is. A műsorhoz két dolgot szeretnék megjegyezni. Kár, hogy az irodalmi színpad rendezői keveset használják ki a színpad adta lehetőségeket. Nézetem szerint az irodalmi színpadnak éppen abban kellene különböznie a csoportos szavalástól hogy a költészetet úgy vinné a színpadra, hogy kihasználna kosztümöt, díszletet, színpadi mozgást, világítást. A másik megjegyzés az egyes összeállítások témakörét illeti. Elismerem, hogy adott helyzetünkben létjogosultása van a komorságnak, a sötét képeknek. Azért mégis jó volna ettől az erőtől duzzadó ifjúságtól egy kis lírát, szerelmet, humort egyszóval optimizmust kapni. Az első díjat a komáromi Petőfi Ifjúsági Klub irodalmi színpada nyerte el Győri Dezső Zengő Dunatáj összeállításával. A műsor összeállítója és a rendezője Kiss Mihály. A búcsi Lant Irodalmi Színpad Illyés Gyula Az éden elvesztése című oratóriumával a második díjat nyerte el. A műsor rendezői a Szobi-házaspár. Az első és második dijások produkciója majdnem egy színvonalon mozgott. Horváth József Várnai összeállítása és rendezése, amelyet Paragrafusok árnyékában címmel mutatott be a keszegfalusi Kölcsey Ifjúsági Klub irodalmi színpada, nyerte el a harmadik díjat. Elismerést érdemel a csallóközaranyosi Radnóti Ifjúsági Klub irodalmi színpadának bemutatkozása. építettek, mint akkor, amikor egyre többen hajlandók olyan összegeket fizetni, amelyeket a mai átlagos keresetek mellett húsz év alatt keresnek meg. Hasonlóképpen a termelés érdekeltségének a köpenye alatt bizonyos árukra végrehajtott különböző árszabályozások semmit sem segítettek. A drágítás előtt éppen úgy kevés volt a toalettpapír, mint a drágítás után. A fejlett országok konjuk- túrájának rendszerint anyagtechnikai oka van. Áru elég van, mert nem probléma a gyártása. Nem probléma a gyártásuk, mert korszerű, nagyteljesítményű gyártási eszközök állanak rendelkezésre. Csak nálunk szokás, hogy magas képesítésű szakmunkásokkal végeztetjük a munkát olyan gépek mellett, amelyeket más országokban a múzeumokban mutogatnak a diákoknak. Gazdasági nehézségeinket nem úgy kell értelmeznünk, mint a látszólag hibásan megszabott árak következményét, hanem mint üzemeink műszaki elmaradottságának következményét, tehetetlenségünket a termelés fokozásában gyakran még a jövedelmező bérek mellett is. A föderációs kormánynak, amelynek nagy többségben bizalmat szavaztunk, véleményem szerint kezében vannak olyan eszközök, amelyekkel leküzdhető a kedvezőtlen helyzet. Közéjük tartozik a gépgyártás iránti figyelem, hogy a szükséges berendezések egész sorát hazai forrásokból biztosíthassa. Ide tartozik ajpa- gas teljesítményű gépek behozatala külföldről, továbbá a korszerűsítés átfogó támogatása, a termelés fokozása a termelőszövetkezetek vonalán, valamint kisebb magánvállalkozások körzetében. Am semmiképpen nem tartozik ezekhez az eszközökhöz az árak emelése, amely valamennyi fejlett országban többnyire a kormány és a polgárok közötti tragikus ellentét kezdetét jelenti, az inflációs pénzelértéktelenedés értelmetlen körfogását vezeti be és sok esetben az egyik legfontosabb gazdasági értéknek a pénzegység tartósságának, stabilitásának a végét jelenti. Az árszabályozás hatását és a gazdasági fejlődés megújított dinamikáját semmiképpen sem szabad lebecsülnünk. Az irányítás új szervezése sem oldja meg a nehézségeket önmagában. Éppen ezért a nehézségeket úgy kell felfognunk, mint technikai, műszaki problémát. Ezek a fesztiválon szerepeltek először és mindjárt szép sikerrel. Hernádi Ferenc összeállításában és Lovász Imre rendezésében Oly korban éltem én a földön című Radnóti ösz- szeállítást mutattak be. Figyelemreméltó volt az izsai Jókai Irodalmi Színpad kettős produkciója Torony az éjszakában és Még nem elég .,. címmel. Az összeállítást Varga Mária és Izsák Lajos végezték, rendezők Izsák Elvira és Komiisi Menyhért voltak. Nagyon kedves volt a csallóközaranyosi kilencéves iskola Kőmíves Ke- lemen-e. A Radnóti klubnak nem lesz hiánya utánpótlásban. Önkéntelenül ötlik fel az emberben a kérdés, miért éppen a komáromi járásban találkozunk ilyen szeretettel a költészet iránt. Ugyanilyen önkéntelenül adódik a válasz Is: Jókai Napok. De nem egészen igy van. A Jókai Napok ugyan inspirálóan és propagative hatnak, de a szavalók többségének nyelvkultúrája a költészet szeretete mélyebb gyökerekre utal. Rövid beszélgetés után az ember megtalálja a kulcsot a kérdéshez. Az irodalmi színpadok közreműködőinek többsége valamilyen kapcsolatban volt, vagy van a komáromi magyar gimnáziummal. Tehát ez az a központ, amely ezt a lelkesedést kisugározza. Pedagógia a gyakorlatban. Köszönet. Bár sok ilyen magyar gimnáziumunk lenne. HORVATH REZSŐ YYYYYYYYYYYYYYY Kedves olvasóink elnézést kérjük, hogy 15. számunkban Gergely József neve alatt Pte- ricska Júlia verseit közöltük. A szerkesztőség
