Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-22 / 16. szám
új ifjúság 3 I ' *•" \ ;;1 f HP 1 • ÜPi X • • W -. PE?*? I '^'^A'-S'xV Ní.v- x'£:\■' ^ > \'?V $- ' • - < íi -- ' ’Mi ; - . > .. : ■ ■ : ■ ■ ....;■< «tfí|4 55 :í:x'"'':i:<%::f: HORTOBÁGY NAPJAINKBAN H ortobágy jellegzetessége ma is a híres csárda és a kilenc lyukú híd, a- melyet a múlt század elején építettek. Ugyanis 1827-ben a nagy árvíz elvitte a Hortobágy folyó fahídját. Közvetlen utána pályázatot hirdettek és Povolny Ferenc terve alapján néhány év alatt elkészült a kilenc ívű kőhíd. A csárda már a XVII. században a fuvarosok, utazók etető-itató helye volt. A jelenlegi ezelőtt 155 évvel épült fel. A neves csárdában különös berendezésű, éttermek vannak. Emellett - néhány szállodai szoba is van a vendégek részére. A csárdának tavasztól őszig óriási a forgalma. Sokszor a vendéglátó üzem dolgozói a legjobb akaratuk mellett sem győzik kiszolgálni a nagy vendégsereget. A csárdában ételkülönlegességekben sincs hiány, és a legjobb, legtüzesebb magyar borokat szolgálják fel. A cigányzenekar reggeltől a késő éjszakai óráig muzsikál s bizony sokszor nótától hangosak az ősi falak. A csárdában mulattak, szórakoztak irodalmunk nagyjai is. 1842-ben ott járt Petőfi Sándor is és megírta a „Hortobágyi kocsmárosné“ című versét. (A csárda falán Petőfi ottjártát emléktábla örökíti meg.) Közel a csárdához van -még egy műemlék, a régi szekérállás. Három évvel ezelőtt nyitották meg és azóta nagyon sokan látogatják az ott elhelyezett élethű pásztormúzeumot. A múzeum bemutatja a hajdani pásztoréletet, s e- mellett az érdeklődő sok mindent megtudhat Hortobágy múltjáról. Valamikor népes település volt Az okleveles adatok s régészeti emlékek Hortobágy mozJ galmas történetéről mesélnek. Az oklevelek szerint a későbbi nagy pusztán 52 falu volt. A Hortobágy középkori mozgalmas életét tükrözi, hogy a Vá- radi Registrant 1220-ban említi az ott' lévő óhatai és zárni apátokat. Őhat Árpád-kori román stílusú temploma a XVI.- XVII. század fordulóján pusz- tűit el. A XV. században Hunyadi János birtokolta a hortobágyi Zámot, Mátét és más falukat. A falvak pusztulásáról nem maradtak hiteles adatok. De több mint valószínű, a tatárjárás az akkor gyógyíthatatlan járványos betegségek, a török, majd habsburg zsoldosok dú- lása néptelenítette el a vidéket. A XVI. század közepén, amikor Debrecen behódolt a töröknek, Hortobágy határában még 19 falvat tartottak nyilván, de azok lassanként elnéptelenedtek és néhány környékbeli nagyobb helyiségbe költöztek. Manapság Hortobágyon kívül még nyolc település van a pusztán. Kúngyörgy, Borsos, Máta, Hont, Kónya, Halastó, Szásztelek és a távoleső Arkus. Hortobágy és a települések 1965 végéig Balmazújvároshoz tártoztak. Négy évvel ezelőtt községi rangra emelték Horto- bágyot. Most területileg Ma- gyaroszág legnagyobb faluja 50 ezer holdas határával. Ezernyi a tennivaló a fiatal községben, hogy a helyiségnek nevéhez méltó középületei legyenek. Az állami gazdaságnak ugyan hét helyen már szépen berendezett kultúr- helyisége van, ahol gyakran vetítenek filmet és színházi előadásokat is tartanak. A fiatalok, mint másutt, Hortobágyon is sportkedvelők. Főleg a labdarúgásért rajonganak és minden nagyobb településnek van csapata amelyek egymásközt a legjobb hortobágyi csapat címért versengenek. Egyre termőbb lesz a nagy puszta A utóbbi években sokan kíváncsiak a délibábos Horto- bágyra. Legtöbben a látogatók közül a romantikát keresik a nagy pusztán. Különösen a külföldiek csodálkoznak el, amikor jól termő gabonatáblákat, rizsföldeket látnak. E- mellett 4000 hektáron halastavat létesítettek, ahol a kitűnő húsú pontyok mellett a növényevő kínai halfajta: a Fehér Amúr is egyre szaporodik a halastavakban. A puszta földje különben a Hortobágyi Állami Gazdasághoz tartozik, amelynek területe több mint 70 ezer hold. A hortobágyi Állami Gazdaságban jelentős a juh és a szarvasmarha-állomány, és hírneves a lótenyésztés Is. A lótenyésztő farmot már sok külföldi megcsodálta. A ver- senyparirpák » valóban gyönyörű állatok. Egy-egy példány ára az autó értékével vetekszik. Hortobágyon évenként megrendezik a hagyományos lovas napokat, amely igazán látványos ünnepség. Főleg a külföldi turisták előtt futtatják a híres ménest, A paták dübörgése szinte megremegteti a szikes földet. Vadászat szempontjából is jelentős a Hortobágy. Főleg vadlibából van sok, amelyre nagy passzióval vadásznak francia, német és más nemzetiségű vadászok. A délibábos Hortobágy Nem esküszöm rá, hogy van, mert amikor ott jártam, szitált az eső, s bizony én nem láttam semmiféle délibábot. Nem láttam, de valójában mégis van. Igaz, hogy az egyre sokasodó új épületek, fasávok megtörik a táj egyhangúságát,- mégis: a délibáb megmaradt. Egy kijelölt területen mindig látható. (A délibáb lényegében légtükrözésen alapuló optikai csalódás a felszínen ugyanis inkább felemlegszik a levegő, mint a magasabban lévő leve- görétegben. A ritkább rétegben a fénysugár jobban megtörik és a szemlélő a tárgyat az erősen megtört sugár irányában felemelve látja.) A debreceni meteorológusok megállapították, hogy a délibáb „mozog“. A forró nyári napokon már korán feltűnik a jelenség, a reggeli órákban nyugati irányban, majd később észak felé látni a „hullámzó víztenger“ benne erdősávok felemelt tükörképét. Állítólag évente több mint száz délibábos nap van. Ezek voltak azok, amelyeket a múltban oly sokszor megénekeltek költőink, s regényeket írtak a Hortobágy romantikájáról. TÖTH DEZSŐ NE MENJENEK Naponta ki tudja hányszor hangzik el bíróságainkon ez a séma, taláros emberek szájából. Minden bírósági tárgyalás légköre tartalmaz egy közös vonást: a vádlott az, (amikor a bűntény már világos) akit az ítélet felolvasása teljesen lesújt. Egyszer kis mértékben, másszor teljesen, de a legtöbbször igazságtalannak találja azt. Vagy történt már olyan eset is, amikor a vádlott mosollyal az arcán hagyta el a tárgyalótermet? az Ítélet A Dunaszerdahelyi Járásbíróság az 1969. jan. 22-én lebonyolított főtárgyaláson P. Károlyt' a büntetőtörvénykőnyv 224 és 208-as §-a szerint bűnösnek találta és egy évi szabadságvesztésre ítélte. A vádlottnak továbbá másféléves próbaidőt állapított meg azzal, hogy elfogadta a H-i EFSZ kezeskedését P. Károly megjavulásáért. Eddig az ítélet, a vádlott már nem tiltakozik, sokan érzik ez a maximum amit elérhetett és kaphatott. A sokak között vannak a halott N. István hozzátartozói is. ők is azt érzik, ez a maximum, amit a bírósági tárgyaláson elérhettek? Nem tanúskodtak, hiszen a tett idején éppen meleg levessel várták a hazatartó éjjeli őrt... Mondhatok-e nemet, anélkül, hogy bevernék a fejem? — Hagyja csak mama, látja ezeknek hiába beszél. Véletlenül elkapott párbeszéd-foszlányok, de a teremben már nincs senki és én arra gondolok, menjek-e ki az utcára, vagy sem. Mert mi lesz, ha velem is megtörténik az, ami N. Istvánnal és még csak azt sem mondhatom a gyilkosomnak, hogy íe marha, mert az eliszkol a tett színhelyéről? TULAJDONKÉPPEN HOGYAN TÖRTÉNT? P. Károly 1968. 10. 15-én fél egy körül M. Máriával Barkas jelzésű autójába ült és a közeli Halászcsárdába hajtott. Terézia, egy további ismerőse névnapját készültek megünnepelni S. E. és P. E. társaságában. Nincsen névnap ital nélkül, ők Kolostori titkot ittak. Sofőr, nem sofőr. A tárgyaláson P. Károly váltig hajtogatta, eredetileg málnaszörpöt akart inni, de az nem volt a csárdában. így került sor a sörre, hiszen az majdnem víz ... A mulatozás elhúzódott négy óráig, amikor a társaság szedelőzködni kezdett. P. Karoly D. Évával a jobbján pálinkával és sörrel fűtve szerencsésen megérkezett Barkasán H» községbe. A szövetkezetben még ott tartózkodott V. M. ökonómus, aki P. Károlyt arra kérte, szállítsa őt haza. Közben Somorjén elromlott az autó és az ökonómus más járművel jutott' haza. KERÉKPÁR, TULAJDONOS NÉLKÜL Hat óra felé P. Károly rendbejött az autójavítással és ahogy mondta, 40 kilométeres sebességgel (azért, hogy szemügyre vehesse a környezetet) nekivágott a hazafelé vezető útnak. Nyolcszáz méterre Somorja után Pozsony felé, minden elővigyázatossága ellenére sem vette észre az út jobboldalán hajtó kerékpárost, N. Istvánt Csallőközcsütörtökböl. Több mint valószínű annyira elmerült a környezet vizsgálásába, hogy az M, Istvánnal való találkozás után még 80 métert hajtott és csak azután vette észre, hogy autója karosz- szériájának elülső részén egy oda nem tartozó idegen tárgy van. Kiszállt, a kerékpárt, mert az volt az idegen tárgy, az árokba dobta és talán arra gondolt, milyen jó, hogy utainkon emberek nélkül is futkároznak kerékpárok ... A vallatás során később bevallotta, hogy látta a sebesült öregembert, akit a találkozás helyétől a lökés 25 méternyire dobott el. Hetvenkét kilós testet 40 kilométeres sebesség mellett! Látta azt is, hogy a balesetnek nincsenek tanúi, úgyhogy minden habozás nélkül gyorsan autójába ült és továbbhajtott ... N. ISTVÄN, AZ ÉJJELIŐR, MEGHALT A rendőrség kezében azonban ott volt a corpus delicti: az autóról lepattogot színes zománctöredékek. Két nap múlva rátaláltak P. Károlyra és Barkósára, a H-i szövetkezetben. Éppen csakhogy befejezte a hepe-hupás karosszéria kikalapálását. Azt mondta, ráeset egy tégla ... Először váltig tagadott, de amikor látta, minden hiába, bevallotta, hogy elgázolta N. Istvánt, viszont italt aznap nem is látott. A kihallgatáskor. azt mondta, felesége tud az egész dologról; felesége arról tudott, hogy férje egy teherautóba szaladt... Mennyi felesleges hazudozás, agyafúrt kibe- szélés. És mindez egy ember agyában született meg, a legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül. az ítéletet mär tudjak De gondolkozzanak el felette kedves olvasóink. Nem éppen a leírt és hasonló esetek társadalmi veszedelmességének leértékelése-e az oka a közlekedési balesetek növekedésének és azok következményeinek? Érdemes-e élnünk olyan társadalomban, ahol az emberi élet ára egy évi szabadság- vesztés és másféléves próbaidő a megjavu- lásra? Milyen biztosítékai és okai lehettek annak a társadalmi szervezetnek, — ebben az eset- ben a H-i EFSZ-nek —, hogy hajlandó volt másfélévi kezességet vállalni egy olyan emberért, mint P. Károly? Az ő jelleméből ítélve a H-i szövetkezetnek nem lehet valami jó neve... Tudom, hogy a paragrafusok emberei egy napon át is képesek böngészni a törvény- könyvet, hogy végre megtalálják a legmegfelelőbb kibúvót, történetesen éppen az előző oldalon található paragrafus alól. Sajnos ilyen a törvényrendszerünk. Egyre viszont figyel-, meztetem kedves olvasóinkat: este lehetőleg tartózkodjanak otthon. Amíg ilyen és ehhez hasonló esetek történnek az úttesteken, olyan következményekkel, mint N. István, de inkább P. Károly esetében, az esti séta helyett biztonságosabb a tévé előtt ülni... Mert nincs sehol megírva, hogy nem történnek majd még súlyosabb esetek, hiszen az ítélet szerint P. Károlynak továbbra is megmaradt a hajtási engedélye. ZÄCSEK ERZSÉBET AZ UTCÁRA
