Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-15 / 15. szám
10 RÓNA TIBOR: Gyalogosok és vezetők Rengeteget halljuk manapság, hogy „haladó emberiség“. Nos, senki előtt nem kétséges, hogy a haladó emberiség két részre oszlik, úgymint: autón haladó emberiség és gyalog haladó emberiség. Az autón haladó emberiséghez tartoznak a lottónyertesek és az egyéb szerencsés emberek, a gyalog haladó emberiségnek j tagja lehet bárki, aki dolgozik. Kétségtelen az, hogy a mi társadalmunkban alapjában már eltűntek az osztálykülönbségek, a munkások, parasztok és értelmiségiek érdekazonosságban és barátságban élnek, van azonban egy terület, ahol két réteg még mindig hevesen szembeáll egymással, és ez a közlekedés területe, ahol autósok és gyalogosok ma j is hevesen vívják „osztályharcukat“. Ennek a harcnak különböző for- | mái vannak. Van nyílt összeütközés, amikor egy autós és egy gyalogos j nyíltan összeütközik. Ez szerencsére : ritka. Sokkal gyakoribb ennél a tak- ! tikázó, álló- és mozgóharc. Jön a gépkocsi, megy a gyalogos. Érdekeik ' ellentétesek. A gyalogosnak az az érdéke, hogy lehetőleg kiprovokálja, , hogy az autós elüsse őt, és ezzel komoly kellemetlenséget okozzon l magának. Az autósnak viszont az az érdeke, hogy kikerülje, mert közben arra gondol, hogy juszt sem fogja annak a szemtelen gyalogosnak megszerezni azt az örömet, hogy elüti. Mind a kettőnek haditerve van. A , gyalogos kiválaszt egy átkelőhelyet, < természetesen nem a kijelölt „zeb- Iránár, hanem valahol máshol, jól Ikörülnéz, nehogy akkor induljon el, »amikor nem jön arra autó, megvárja, i,míg a kocsi olyan gyorsan megy, t hogy elég nagy legyen a féktávolság, lés utána elindul, cikcakkos irányiban. Ugyanígy az autósnak is terve van. ö biztosra megy, megáll, és int |a gyalogosnak, hogy mehet. A gyalogos visszaint. Idegjáték kezdődik. j*Ki bírja tovább, ki indul el? A gyalogos azt várja, hogy az autós bedől s az integetésnek, elindul, és akkor ;,ő kényelmesen alásétál a kocsinak. ■Az autós azt várja, hogy a gyalogos <dől be: valóban átmegy a kocsi előtt, lés ő csak akkor indul. Vannak azután ravasz gyalogosok lis, akik úgy csinálnak az egyik autóval, mintha hagynák elmenni, de ez ; csak csel, mert rögtön alámennek a másiknak! Nyáron, üdülőhelyen ez ' különösen gyakori játék, vannak, »akik olyan sikerrel játsszák, hogy .két hét üdülésből játszva csinálnak |hat hét kórházi ápolást. Szerencsére ezt a játékot nem jjmindenki játssza ügyesen, így azután Iminden igyekezet ellenére is számos Igyalogosnak marad meg a testi ép- Isége és számos autósnak a betétlapja. Sajnos, az autósok és gyalogosok ^rétege közötti viszály nem szüntethető meg. A tapasztalat ugyanis az. hogy ha egy gépkocsivezető vagy Kbárki, aki egyébként autós ember, fvégigsétál gyalogosan egy Balaton- Iparti sétányon, az olyan szabályta- tlanul közlekedik, mintha sohasem glett volna autós, ha pedig valaki, ^mondjuk egy lottónyereménvből autót vesz, vagy más módon lesz í,„vezető“ — sokszor elfelejti, hogy Ivalaha is gyalogos volt! 1 / MENTÉS Nyári történeteket mesélnek az üdülőben: — Állok a Duna partján — mondja egy férfi —, amikor a Duna közepéről egyszerre csak rémült ordítozást hallok. Habozás nélkül beugróm a vízbe, odaúszom a fudoklóhoz. hát látom, hogy egy nagyon kövér pasas, lehetett vagy százhúsz dió, akit úgysem bírtam volna kihúzni. Legalább egyet mentsünk meg, gondoltam magamban... és habozás nélkül visz- szaúsztam a partra. MEGOLDÁS A skóttól megkérdezi egyik barátja: — Mi az, hová lettek a fogaid? — Kihúzattam őket. — Hogyan, minden fogad rossz volt? — Egy sem volt rossz. — Hát? A skót panaszosan sóhajt: — Elvesztettem a fogkefémet. OK Kovácstól megkérdi a bíró: — Mikor akarja az egyhavi büntetését leülni? — Ha lehet, februárban, mert két napot megspórolok. EGY ÁRÉRT A skót új kalapban megy haza. A felesége megjegyzi: — Ejnye, de lötyög a fejeden ez a kalap. Miért nem vettél kisebbet? — Azért, mert a nagy számokat is annyiért adták, mint a kicsiket. A szerelem buktatói 2. ELSŐ NAPOK A HADSEREGBEN Két nézet a modern férfiről • Közvélemény és a „kipróbált címek“ • Arc és álarc • A szemétdombon Aki átélte, tudja, hogy az első napok a legnehezebbek. Minden kaszárnyába felkészülnek az újoncok fogadására. Izgatott a légkör, mindenki költözik, mindent tisztára súrolnak, átfestenek, kimeszelnek. Feldíszítik a klubot, a mozihelyiséget, programot készít az énekkar, a zenekar. A megérkező újoncok félénkek, de minden léptüket megértéssel fogadják, hogy az új környezetet minél előbb megszokják. Néha hosszú hetekig, hónapokig tart, amíg a változásokat felfogják, tudomásul veszik, hogy itt minden más, nem olyan mint odahaza a szülők, a barátok körében. Vannak olyan fiatalok, akik néhány őrá alatt otthonosan érzik magukat, akik pár napon belül úgy kiismerik a „dörgést“, hogy mint a halak a vízben, úgy lubickolnak az új környezetben. De a legtöbb fiatalnál tovább tart. őket kell az öreg katonáknak a legjobban támogatniok. Az öregek már jól ismerik a katonaéletet, a várost, a kaszárnyát. Mindannyian tudják, hogy mit jelent az első napokban a segítség, a jó szó, a megértő támogatás és fordítva, a durva sző, cselekedet duplán fáj, sért. Az úgynevezett „dörzsölt alakok“ akik kihasználják aj újöncok tájékozatlanságát, ügyetlenségét és érzéketlenül kitolnak velük, sokat ronthatnak. A „férfias viselkedés“ szószólói, durvák, erkölcsileg primitívek és a nőkről lenézően nyilatkoznak. Azt állítják, hogy az nem is férfi, aki két évig képes hú maradni az otthon maradt lányhoz, aki nem használja ki az alkalmat és nem szerez néhány szép emléket. A legtöbb fiatal nem ért egyet ezzel a felfogással, de nem szól semmit, mert fél, hogy régimódi felfogásúnak kiáltják ki, hogy a nagyképú hangoskodók kicsúfolják. Sokan valóban elhiszik, hogy e durvaság együtt jár a férfiassággal, hogy a gyöngédség lányos és nem helyén vaíó. Elrejtik barátaik elől is. hogy érzékenyek, hogy nem hívei a lányok gyakori cserélgetésének. A fiatalok ugyanis szívesen dicsekednek a sikereikkel, barátaik előtt megjátsszak a kalandok hősét, az ellenállhatatlant, de ha négyszemközt maradnak a lánnyal, ők is félénkek, ügyetlenek, mint minden erkölcsileg romlatlan húszéves fiatalember. Léteznek azonban olyanok is, akik túljutottak a szavakon, akik nem csak hirdetői e kispolgári felelőtlen szabados er- ölcsöknek, de égrehajtói is. lem kell részle- eznünk, hogy lennyit árthat, Dnthat egy-egy yen vagány a atalok kollekti- ájában. Sok levert kaptunk, nem jy példa mutatja, ogy még ma is iteznek „felhaj- )k“. Igaz, sokan zt se tudják, hogy mit jelent ez a sző, pedig ott élnek a katonák között, ők is katonák. Kereskednek a „könnyű lányokkal", néhány szó, vagy féldeci fejében biztos címet ad, vagy elvezet a helybeli szépasszonyok. széplányok lakására, ahol a tapasztalatlan katonák intim kapcsolatba léphetnek velük. Mi tagadás, léteznek ilyen katonák és léteznek ilyen nők. Természetesen titokban, mert a törvény elől bújniok kell. Sajnos sok becsületes fiatal ismeri őket, s nem lép fel ellen- nük. Különbséget kell azonban tennünk a valóban romlott erkölcsű fiatal és a romlatlan, de nagyképü durván viselkedő fiatalok között. Sokan éppen védekezésből öltik magukra e durva külsőt és viselkedést, hogy a barátaik előtt, a környezetükben elrejtsék valódi énjüket, érzékeny, gyöngéd valójukat. Szépen ír erről az egyik katona: „Sok fiatal körében uralkodik olyan nézet, hogy a lányoknál csak a testi szépségük a lényeg, hogy a jellembeli tulajdonságaik nem lényegesek. A lányokról durván beszélnek, szerelmi ügyekben tapasztalt embereknek akarják magukat feltüntetni. A legtöbbjüknek azonban még egyetlen lánnyal sem volt dolga, s titokban fülig szerelmesek egy lányba. Hogy nagynak tűnjenek, hogy a barátaik előtt elrejthessék gyengeségüket, durván nyilatkoznak az összes lányról. A legtöbbjük azonban azonnal megváltozik ha szerelmes lesz, ha egy lány közelébe kerül. Nem egyszer tapasztaltam, hogy a lányok hatására levetkezik minden durvaságukat...“ Ez azonban nem jelenti azt, hogy szó nélkül nézzük a fiatalok egy részének ilyen magatartását. A kispolgári cinizmus sok fiatalnak okozott már nehéz pillanatokat az életben. Senki sem lehet felelőtlenül köny- nyelmű a szerelemben, egyszer mindenki ráfizet, de akkor már késő. Aki a szemétdombra kerül, az maga is szemétté változik, szemét emberré. Következik: Mintha minden megszürkült volna.
