Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-04-08 / 14. szám

4 új ifjúság

— Az elmúlt év decemberében beszélgettünk Tolvaj elvtárssal. Akkori társalgásunk csupán nagy vonalakban vetette fel a problémákat. Inkább tájékozódó jellegű volt. Kerek három hónapja ennek. Most legelőször is arra volnánk kiváncsiak, hogy nemzetiségi vonalon ml változott azóta. Mi lett a sorsuk az akkoriban készülő részlegtörvényeknek?

—■ Mi változott azóta? Nem sok. A Szlovák Nemzeti Tanácsnak ugyan magyar aielnöke lett dr. Szabó Rezső személyében, okkal-jog- gal állapítják meg azonban sokan, hogy az SZNT-nek már volt magyar aielnöke, a jelenlegi eredménnyel tehát nem nagyon kérkedhetünk. Igazat kell adnunk a kétkedőknek. Különbség azonban mégis van. A hajdani SZNT-alelnök ugyanis csak egy választókerületet képviselt, a mostani pedig a szlovákiai magyarságot. Ez nem lebecsülendő differencia. Vitatható marad azonban még az a körülmény, helyes-e, hogy alelnökünk nem csupán nemzetiségi ügyekkel van megbízva, holott a nemzetiségi kérdésnek ma kellene olyan jelentőséget tulajdonítani, hogy a négy aielnök közül az egyik csak azért legyen felelős. A tárgyhoz tartozik még, hogy az SZNT elnökségének van még egy magyar és egy ukrán tagja.

Köztudott az is. hogy az új szlovák kormány egyik tagja. Dobos László magyar nem-_ zetiségű. A tárcanélkülisége körül folyó viták' és viccek ma már alábbhagytak, hiszen azóta a kormány egyértelműen megbízta a nemzetiségi ügyek intézésével. Az ötvenes évek megbízotti (povereníki) tisztsége és a mostani miniszteri tisztség között ez a lényeges különbség. És ez sem lebecsülendő.

További eredményként könyvelhető el, hogy a szövetségi képviseleti testületek legfelsőbb szerveiben is — lélekszámúnk arányában — ott vannak a magyar nemzetiség képviselői.

Tisztségébe lépett egy magyar mezőgazdasági miniszterhelyettes is, Németh Jenő. Mivel a magyarság zöme mezőgazdaságból él, sokat várunk ettől a funkciótól is.

Nyugtalanító azonban, hogy az egészségügyi, de különösen az oktatásügyi miniszterhelyettesek kinevezése körül két hőnapja tart a huza-vona. Az oktatásügyi számunkra kulcskérdés. Iskoláink sorsa szempontjából pedig egyenesen létkérdés. Mert valaki bábája, valaki azonban sírásója lehet a magyar iskolaügynek. Márpedig nem mindegy, hogy bölcsőnél vagy koporsónál állunk. Boldog volnék, ha mire ez az interjú megjelenik, ez a kérdés kedvünkre dőlne el.

A részlegtörvények még váratnak magukra Ennek egyik oka. hogy még nincsenek jóváhagyva a nemzetiségi törvények politikai alapelvei, másrészt pedig a kormány még mindig nem hagyta jóvá a nemzetiségi tanács alap- szabályzatát és összetételét. Ez a tanács lesz hivatva a kormány elé terjeszteni a szlovákiai nemzetiségi törvénytervezetet s azokat a rész- legtőrvényeket, amelyek ebből adódnak. Megítélésem szerint erre még mintegy két hónapot várhatunk.

— Akkor felmerült az a kérdés is, hogy van ugyan nemzetiségi titkárságunk, de iesz-e, aki a döntéseit, határozatait, elképzeléseit „lent“ realizálja? Hogyan látja Tolvaj elvtárs most a helyzetet? Kialakultak-e már azok a „levezetőcsatornák“, amelyek az eredményes munkavégzéshez alapvetően szükségesek?

— A nemzetiségi titkárság az ügyek egy részét önállóan, más részét nemzetiségi miniszterünkkel egyetemben, további részét pedig a leendő nemzetiségi tanácson keresztül intézi majd. A döntések, határozatok, intézkedések zöme azonban egyelőre elsősorban a központi szerveket érintik, a kérdések megoldásának szintje most „fent“ van. „Lent“ nehéz addig intézkedéseket foganatositani.

amíg „fent“ egész sereg tisztázatlan probléma van. A „levezetőcsatornák“ csak aztán alakulnak ki. Ilyen csatornák lehetnek a nemzetiségi területeken a járási nemzeti bizottságok nemzetiségi tanácsai, a járási oktatási szakosztályok nemzetiségi osztályai, a járási művelődési házak nemzetiségi szakcsoportjai stb. Természetesen mindez ma még csak a javaslat stádiumában van, realizálásához még néhány hónap türelmi időre van szükség.

— Tudjuk, hogy a nemzetiségi titkárság januárban átalakult. Azó*a a kormány nemzetiségi titkárságaként működik. Változtatott-e ez lényegében a titkárság szerepén?

— Igen, változtatott Amíg az SZNT-n belül a tevékenységünk valójában a törvények előkészítésére korlátozódott volna, addig a kormányon belül jóval nagyobb mozgásterünk van. Ez már csupán abból is adódik, hogy amíg az SZNT törvényhozó, a kormány végrehajtó szerv. Az államigazgatáshoz három szálon kötődünk. Mint a kormányhivatal része egyik szál a miniszterelnökhöz, másik szál a nemzetiségi miniszterhez, harmadik pedig a leendő nemzetiségi tanácshoz köt bennünket. Ilyenképpen közvetlenül részt veszünk az államigazgatásban. a kormányanyagok előkészítésében, a kormányhatározatok megszövegezésében és végrehajtásában. Módunk van beleszólni minden ilyen kérdésbe, amely a nemzetiségeket érinti. Nem akarok előre kikotyogni dolgokat. Mihelyt a kormány jóváhagyja titkárságunk és a nemzetiségi tanács végleges statútumát, az Oj Ifjúság olvasóit részletesen tájékoztatjuk hatáskörünkről, munkaterületünkről s a munkamódszerekről.

— Az utóbbi időben gyakran járnak vidékre. Milyen tapasztalatokkal térnek vissza? Mik a legtöbbször visszatérő kérdések?

— Az elmúlt két hónapban Dobos László miniszterrel voltam Nagymegyeren egy nép- gyűlésen, Tiszacsernyőn járási értelmiségi találkozón, Királyhelmecen városi nagygyűlésen, Tőketerebesen járási nemzeti bizottsági plenáris ülésen és Kassán városi értelmiségi találkozón, dr. Szabó Rezsővel ugyancsak Kassán kerületi méretű értelmiségi találkozón. Sádovsky miniszterelnökkel Eperjesen. Munkatársaimmal Böszörményi Jánossal és Gyönyör Józseffel is voltam néhány helyen Azt tapasztalom, hogy a nép módfölött igényli ezeket a találkozásokat. Igényli az első kézből való pontos tájékoztatást, várja a jó híreket. Sokat várnak az új kormányzattól és a nemzetiségek új képviselőitől. Talán többet is, mint amennyit valójában a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben nyújtani lehet.

Legtöbb panasz a iskolaügyre hangzik el. Rendkívül nagyfokú a méltatlankodás amiatt, hogy mindmáig megoldatlan a magyar tanoncképzés és hiányos a magyar szakközépiskolák hálózata. Évek óta mindhiába követel magyar tanonciskolát vagy szaktanintézetet Kassa. Rozsnyó, Tornaija, Rimaszombat, a Csallóköz — két évtizede nem volt szerv, vagy vezető poszton ülő egyén, akinek a dobhártyája érzékenyen reagált volna ezekre a jogos követelményekre. Egészségügyi iskolát kíván Duna- szerdahely környéke. magyar egészségügyi osztályokat Rimaszombat. Hihetetlenül sok a szülők és a diákok panasza a kassai közgazdasági „magyar" osztályokban folyó oktatás miatt, mivel alig két-három tantárgyat tanítanak magyarul, s egyes pedagógusok tekintetnélkülisége nem ismer határt. Nagyfokú az elkeseredettség a Szepsi-környéki magyar iskolák sorvadása láttán, számtalan falu magyar óvoda nélküli tengődésén, türelmetlenség tapasztalható a magyar iskolák kelló színvonalú szakfelügyelete megoldatlansága miatt stb Fölhalmozott gondok.

Az elhangzó problémák másik csoportja a közigazgatásra vonatkozik. Elégedetlenség a

nemzetiségi járások többségének irányító munkájával s a volt járási székhelyek vészes kulturális és gazdasági elmaradottságával. Az ilyen indítékú nyugtalanság különösképpen erős a Bodrogközben és környékén. A fentebb emISett tiszacsernyői találkozó részvevői például kijelentették, hogy ha a kormánynak nincs eiég pénze, a bodrogközi járás visszaállítására, a szövetkezetek összeadják ezt a néhány millió koronát, ami szükséges a járás létrehozására és az új funkcionáriusok fizetésére, de akkor sem mondanak le szándékukról.

Csodálatos akarterő és tettvágy rejlik a népben. Valahol baj van, hogy ezt nem tudjuk kellőképpen gyümölcsöztetni.

— Tolvaj elvtárs múltkori szavaiból idéznék: „A politikához nemcsak határozottságra és kiállásra, de megfontoltságra is szükség van.“ A mi életünkben nem tartja-e túl soknak a fontolgatást? Bocsásson meg. Tolvaj elvtárs, de feltennék egy kérdést. Ugyanis az az érzésem, hogy ha az újságírókban nem élne a kezdeményezés, vajmi keveset tudnánk meg az Önök tevékenységéről. Nem gondol- ja-e, hogy a nemzetiségi titkárság — és nemcsak a titkárság — elhanyagolja a csehszlovákiai magyar sajtót? Felmerül a kérdés, vajon abból ered-e ez, hogy a titkárságnak nincs mondanivalója a háromnegyed milliónyi magyarnak. vagy a sajtót nem tartja arra érdemesnek, hogy időnként tájékoztassa dolgaink állásáról?

— Alapos kérdéscsomag, nem mondom. A válasz elől azonban semmiképpen sem térek

ki.

Nem arról van szó, hogy talán túl sok a részünkről a fontolgatás, hanem egyelőre a lehetőségeink korlátozottak. Eredményeink nincsenek arányban az erőfeszítéseinkkel. Jelképesen szólva — ahogy azt már máshol írtam — gyakran sziszifuszi munka és tantaluszi kínok előznek meg egy-egy megfogható vagy látható eredményt. Más a látszat kifelé, lent, s más az államhatalmi és politikai realitás belülről, fent. Másak az erőviszonyok lent, s megint másak fent, ahol a különböző nemzetiségi szervek 111. a nemzetiségek ügyeivel foglalkozó apparátusok és intézmények most vannak kialakulóban, s ez a folyamat — szo- katlansága és újszerűsége miatt nem mindenki számára egyformán szimpatikus. Bizony idegek játéka is ez, s az eredmények gyakran azon is múlnak, ki bírja jobban idegekkel.

Ami a sajtóval való kapcsolatot illeti, én más véleményen vagyok, mint Tóth Elemér elvtárs. Én az újságírók kezdeményezéséről vajmi kevés elismerő szót mondhatok. Az elmúlt három hónap alatt például az ön, Mács József, Gágyór Péter és Miklósi Péter kivételével egyetlen magyar újságíró sem érdeklődött nálam afelől, mi újság a berkeinkben.

S hogy mi nem hanyagoljuk el a csehszlovákiai magyar sajtót, annak bizonyítására elég felhoznom, hogy mióta a nemzetiségi titkárság létezik, azóta Gyönyör József, Böszörményi János és magam is nem egy cikket írtunk a Hétbe és az Oj Szóba. A tájékoztatási szándék megvan bennünk. A baj ott van, hogy akad olyan sajtószerv, amely nem hajlandó közölni a véleményünket. Az Oj szó például nemrég megtagadta Gyönyör József egyik írásának közlését. Különben is az a véleményem, hogy nem volna helyes, ha mi járnánk az újságírók után ajánlgatni magunkat. A sajtó szokjon hozzá utánajárni a dolgoknak és eseményeknek. Újságíróink legyenek szemfülesek, legyen jó szimatjuk, jó fülük és szemük az időszerűségek meghallására és meglátására Én még egyetlen, jószándékkal érkező újságírót sem utasítottam el.

Ettől függetlenül ezentúl rendszeresen sajtótájékoztatókat fogunk rendezni — valószínű, hogy havonta —. Így tehát egyenesen lesz majd tájékoztatva az egész szlovákiai sajtó.

Beszélgetett: Tóth Eiemér

ÉRTÉK

ÉS HIÁNYÉRZET

Kármán lózsefről a felvilágosodás korának eqytk legjelesebb magyar irodalmáráról meglehetősen keveset tudunk, lexikális Ismereteknél ts silányabbak Kármánra vonatkozó ismereteink. Ha azt mondanám tisztelet a kivételnek, azt mondanám ezzel, tisztelet azoknak, akik Kármán József életét, munkásságát akadémiai szinten ismerik.

De Kármán születésének kétszázadik évfordulóján az ünnepelten kívül sok másnak is tár most a tisztelet, azoknak, akik nem feleltették el, hogy Kármán lózsef Losoncon született, nem feleltették el hogy élt, nem feleltették el, hogy müvet tolmácsolása ma is nemes élményt jelenthet, hogy emlékének, szellemének felidézése kötelességünk.

Losonc nem feledkezett meg az évfordulóról, vagy ha pontosabban akarok fogalmazni, sajnos azt kell mondanom, hogy Losonc megfeledkezett, csak egynéhány ember nem. Azok, akik mindent megtettek a háromnapos ünnepség-sorozat méltó lebonyolításának érdekében. Ez a benyomásom. Lehet, hogy más lenne akkor, ha Kármán lózsef emlékművének megkoszorúzásánál nemcsak azt a kétszáz arcot látom, hanem ott látom Losonc lakosságát. Még szerencse — gondoltam akkor — hogy az obe- liszk ettől a naptól a város közepén, a híres kakastornyos losonci templom tövében áll, ahol sokan megnézik majd, elolvassák aranybetús feliratát. De szerencsétlenség, hogy azok azt mondták, tudjuk kt volt Kármán József: Losoncon született, írt és itt halt meq. És ezért keveslem kimondhatatlanul azt a százötven embert számláld hall- .qatósáqot, akik az ünnepség másnapján résztvettek azon a sztmpózionon, amely méltón adózott Kármán emlékének. Onnét pontosan azok hiányoztak — és nagyon sokan vannak — aktk az emléktábla elolvasása után kijelentik: „tudjuk ki volt az a Kármán.“

A rendezők tökéletes, vitathatatlan dicséretet érdemelnek, ők mindent megtettek. Hogy kevesen voltak, nem volt az ünnepségnek tömegmozgató erefe, a városnak csak egy helyisége, egy-egy kts szigete élt az ünnepség atmoszférájában, — az nem az ö hibájuk. Losoncra csak rá kell nézni a közönségétől többet nem ts várhat az ember.

De követelhet.

A Kármán emléknapokkal kötötték össze a járási szavalóversenyt, Kármán emlékkiállítást nyitottak, ünnepi estet rendeztek, eqésznapos szimpóziont, — ahol tudományos és népszerű előadások hangzottak el, s a Csemadok helyi szervezetének féltucat nagyon tehetséges műkedvelővel felfrissített színjátszói bemutatták Kármán József: Fanni hagyományai című színmüvét. Remekül.

A harmadik napon a losonci temetőben megkoszorúzták Kármán József sírját. Az azt követő matinén magyarországi előadóművészek adtak nagyon szép műsort s fellépett a Korunk Hiúsági klub Irodalmi színpada.

. / készéit I

■

«Kitti-SlMQ

Szerda: Dobos László miniszter és Tolvaj Bertalan a Szlovák Kormány Nemzetiségi Titkárságának vezetője befejezték keletszlovákiai kőrútjukat. A körút során több értekezleten vettek résza és több ízben találkoztak kelet szlovákiai magyar értelmiségiekkel.

Csütörtök: A Csehszlovákia-Szovjetuniő jégkorongmérkőzés után több csehszlovák városban tüntetésekre került sor. A tüntetések helyenként szovjetellenes megnyilvánulásokká fajultak. Prágában egyes felelőtlen elemek tönkretették az Aeroflot és az Inturist irodáját.

Péntek: Ludvík Svoboda köztársasági elnök a Tanítók Napja alkalmából a prágai Várban fogadta a csehszlovák tanítóság ötven tagú küldöttségét. A fogadáson jelen voltak dr. Villibald Bezdícek és dr. Matej Lúöan oktatásügyi miniszter.

Szombat: A komáromi mezőgazdászok bálján résztvett Ing. Stefan Sádovsky a szlovák kormány miniszterelnöke és Ing. laromír Hetteä docens, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, és Csehszlovákia kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára.

Vasárnap: Stockholmban -t jégkorong világbajnokságon Csehszlovákia csapata a bronzérmet nyerte el. Világbajnok mar hetedszer egymás után a Szovjetunió csapata lett

liétfó: Pozsonyban végétért a Prága-Po- zsony ifjúsági találkozó. A találkozón a két város ifjúságának küldöttségei kicserélték tapasztalataikat az ifjúsági mozgalomról.

Kedd: Ülésezett Csehszlovákia Kommunista Pártjának elnöksége. Az ülésen állást foglaltak a március 28-án lezajlott eseményekkel és megtették az intézkedéseket a hasonló esetek meggátolására.--V .

POLITIKA MINDENKINEK

a Kormány Nemzetiségi Titkárságának vezetőjével

iESZÍLGETÍS TOLVAJ BERTALANNAL