Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-04-08 / 14. szám

A fiatal Mahatma Gandhi foghallgató korában, 1906-ban

Gandhi, aki később a Mahatma, azaz a Nagy Lélek jel- zőt kapta, 1869-ban született Porbandarban gazdag, művelt családban. Egyetemi tanulmányait Indiában végzi, majd 1892-től Bombayban Ugyvédeskedett. 1895 ban átmegy Dél-Afrikába és lelkesen küzd annak a 150 000 hindunak az egyenjogúságáért, akiket kevéssel korábban telepítettek be. E küzdelem során alkalmazza először teljes sikerrel a passzív ellenállás politikai módszerét. 1914-ben visszatér Indiába, ahol az első világháború alatt lojális magatartást tanúsít az angolok iránt, azonban 1919-ben, az áprilisi vérengzések után, meghirdeti a megszállók elleni harcot. Ennek során párthívei kettős taktikát alkalmaznak: egyrészt megtagadják az együttműködést, bojkottálják a kormány iskoláit, nem fogadnak el polgári vagy katonai állásokat, másrészt követelik az ország függetlenségét. Az angolok Gandhit perbe fogják, és 1924-ben bebörtönözik, de ő a perből mint „szent" hős kerül ki. 1930-ban újra töraegharcot indít az angol uralom ellen, mire ismét hezárják, de Lord Irwin, az al- király közbelépésére nemsokára kiszabadul, és részt vesz a londoni kerekasztal-értekezleten. Fő követelése India függetlensége, amit az angolok visszautasítanak. Ezért 1932-ben Ismét meghirdeti a passzív ellenállást, és többszörös éhségsztrájkkal gyakorol erkölcsi nyomást a megszálló hatalom képviselőire. Megint bebörtönzík, de most már az egész világközvélemény mellette áll. Kiszabadulása után néhány évre (1934—1939) visszavonul a pollíi-f kai élettől, de megtartja befolyását a függetlenségi mozgalomra. A második világháború alatt, 1942-hen, újra bezárják, és csaknem a háború végéig börtönben sínylődik. A háború után részt vesz azokon a tárgyalásokon, melyeknek eredményeként 1947 augusztus 13-én India elnyeri függetlenségét.

Gandhi egy új politikai harci forma — a passzív ellenállás, az erőszakmentesség — első nagy teoretikusa és alkalmazója. Elméletét az anarchisták elleni harcában dolgozta ki és az két alaptételen nyugszik. Az egyik, hogy hogy az elnyomottak szabadságát nem az erőszak, a fegyverek, belháborúk, gyilkosságok és vérengzések útján, hanem békés eszközökkel: felvonulások, tüntetések, be- börtönöztetések, bojkottok, éhségsztrájkok, a politikai, gazdasági és társadalmi életben az együttműködés megtagadása révén kell elérni. Vagyis az elnyomottak erkölcsi fölényét, Gandhi szavaival a „lelkierő“-t állítják az erőszakkal szembe, és az ellenfél erkölcsi megszégyenítésével akarják kicsikarni a politikai egyenjogúságot, vagy az ország függetlenségét. A részvétel első feltétele a töretlen bátorság és mindenfajta félelem kiküszöbölése. Ezért Gandhi a passzív ellenállók számára a következő főerényeket tartja szükségesnek: önmegtartóztatás és önfegyelmezés, szegénység, az igazság szolgálata, bátorság és a félelem legyőzése.

Tanításának második alaptétele a felszabadult társadalom minőségi megváltoztatásának elkerülhetetlen szükségessége. Gandhi ugyanis elveti a nyugati civilizáció hagyományait, új mindenekelőtt erkölcsi alapokon nyugvó társadalmat akar. Ezért a hazai kormányzat nem egyszerű felszabadulás, a megszállók elűzése, hanem a megváltozott új ember és ennek következtében létrejött új társadalom. Gandhi ugyanis úgy véli, hogy a nyugati civBizá- cóért nem érdemes küzdeni, mert ez az élet céljának egyedül a testi jólétet teszi meg. „Európa népei ma jobb házakban laknak, mint száz évvel ezelőtt — mondja és ezt a civilizáció jelének tekintik“. Ennek azonban — szerinte — kevés köze van az igazi civilizációhoz. Felfogása szerint a civilizáció az a mód, amely kijelöli az ember számára a viselkedés ösvényét. A kötelességteljesítés és az erkölcsiség követése annyit jelent, mint uralkodni lelkűnkön és szenvedélyeinken. így cselekedve megismerjük önmagunkat.

Gandhi számára tehát az igazi cél nem az anyagi jólét megvalósítása, hanem a „jómagaviseletü“, tiszta erkölcsű társadalom kialakítása.

Ezzel elérkeztünk Gandhi elméletének sokai vitatott, erősen sebezhető pontjához: gépellenességéhez. Mintha a XIX. század géprombolóinak elképzelését elevenítette volna fel, mert ö is a gépekben látja a társadalom minden rákfenéjét. Álma olyan India, amelyben a rossz fertőző csatornái: a nagyvárosok, a gépek, vasutak, a modern élet többi jellemző megnyilvánulásai eltűnnek, és az ország visszatér a falusi települések, a földművelés, a kézművesség, a háziipar tiszta, patriarchális, emberséges lég]

centenárium

köréhez, amelyben mindenki saját becsületes munkájával keresi kenyerét önfegyelemben és boldogan él.

Honnan ered nála ez a felfogás?

Egyik forrása a hagyományos hindu vallásos gondolkodás. Gandhi fájdalmas nosztalgiával tekint a múltra, amely vallásos, tiszta életével egyenesen az elveszett paradicsomot jelenti számára. A másik forrás a kiábrándulás a nyugati civilizáció, a kapitalizmus torzító életformájával szemben Végül nem kis része van benne a tolsztoji műveknek hiszen vallási és politikai felfogása nagymértékben éppen Tolsztoj hatása alatt formálódott ki. Gandhi magát demokratának és szocialistának vallotta: szocializmusa azonban nem a marxi tanításokra épült, nem gazdasági alapokon nyugszik. Innen adódik gépellenessége. Mégis mikor 1924-ben megkérdezték tőle, vajon ellene van-e mindenfajta gépnek, ezt válaszolta: „Hogyan lehetnék, amikor tudom, hogy testem Is a legfinomabb gépdarab. A fonókerék gép, a fogpiszkáló Is gép. Ami ellen vagyok, az a gépőrület és nem a gép mint olyan. Az ezért való őrület, amit munkamegtakarltó-gépnek neveznek. Munkát takarítanak meg, mialatt ezer és ezer embert az utcára dobnak, hogy éhenhaljon. Én nem az emberiség egy töredékéért, hanem mindenkiért akarok időt és munkát megtakarítani. Azt akarom, hogy a vagyon ne a kevesek, hanem mindenki kezében halmozódjék fel. Ma a gép csupán arra szolgál, hogy a kevesek a milliók hátán filantrópiája, hanem a kapzsiság "

Gandhit a vagyoni és társadalnff egyenlőség kérdése csak másodsorban érdekelte. Eszményképe olyan társadalom kialakítása volt, melyben az Igazság plátói eszméje válik valóra. Becsületessége, az általa felállított erkölcsi lovagoljanak. Az ösztönző erő nem a munkamegtakarítás mérce hősöket kívánó Igénye nemcsak hazájában, hanem a világon mindenütt, ahol elnyomottak élnek, óriási hatással volt az emberekre. Erőszakmentes mozgalma nagymértékben hozzájárult India felszabadításához és hatása világszerte szüntelenül nőtt. A második világháború előtt és után főként a békemozgalomban volt óriási szerepe; hatására a békeharcosok ezrei, sőt milliói emelték fel szavukat az elnyomás, kizsákmányolás, erőszak és a háború ellen.

Mozgalma sok helyen, de főként az Egyesült Államokban újraéledt. Luther King nyíltan Gandhi tanítványának vallotta magát, és a passzív ellenállás jelszavával állt az egyenjogúságot követelő négerek élére. Mindkettőjüket az a vallásos meggyőződés hatotta át. hogy a háború a legfőbb rossz „Személy szerint inkább meghalnék, mintsem, hogy öljek" — jelentette ki Gandhi.

Van-e jövője a passzív ellenállásnak? Sokan úgy vélik, nincs. Eredményei azonban olyan nagyok, hogy azokat nem lehet kézlegyintéssel elintézni. A háború után a német tábornokok perén kiderült, hogy ott, ahol a népi mozgalmak nem rendelkeztek hatalmai erőkkel, á passzív ellenállás sokkal hatékonyabb, nehezebben megtörhető

ui ifjúság 5

Az Idős Gandhi telleqzetes portrét a

volt, mint a nyílt, erőszakos haro (például Dániában, Hollandiában és Norvégiában).

Az sem kétséges, hogy az Egyesült Államokban a négerek harcát távlatilag a King kezdeményezte non-violence eszméje befolyásolja. Ha a mozgalom időlegesen el is lanyhul, Ismét új erőre kap Olyan emberek fegyvere ez, akiket az erkölcsi meggyőződés, a mélységes humánum hat át, és nagy társadalmi célok vezetnek.

Gandhi eszméje és tanítása mindaddig él és hat, amíg az emberiség jelentős hányadát az erkölcsi meggyőződés és humánum nélküli osztályok elnyomás alatt tartják. Ezeknek érdekel vezettek Gandhi tragikus halálához is: 1948 ban az egyik indiai konzervatív párt fanatikus tagja merényletet követett el ellene.

Ez a felvitel Afrikában készült, amikor Gandhi egy Indiai cég képot se tét ének jogtanácsosa volt

Nem szokás külpolitikai kommentárt kéréssel kezdeni. Csak a körülmények kényszerítenek rá, hogy az olvasókhoz forduljak. Mindenekelőtt arra kérem olvasót, legyen nagylelkű, ne számolja utána a szavakat sem ma — sem a jövőben. Azon leszek, hogy ne szaporítsam a szót és legyen ez a kommentár is inkább tíz szóval rövidebb, mint hosszabb.

Tévedések elkerülése végett azt is meg kell mondanom, hogy a cím — amelyet állandósítani szeretnék a lapban — semmiféle összefüggésben sincs egy tavaly megjelentetett és legalább négyszer nagyobb terjedelmű belpolitikai jellegű dokumentummal. Minden hasonlatosság tehát csak kizálőlag a véletlen műve. Ami viszont nem a véletlené, hogy a cikk frója a minap megszámolta egy géppel Írott oldal szavait és épp kettőszázat talált rajta. Mivel a külpolitikai kommentár számára ezentúl rendszeresen két és fél gépelt oldalnyi helyet biztosítunk, egyszerű beszorzás eredményeként született az „500 szó“ cím is.

Strasser György

A nemzetközi élet porondján az elmúlt héten a szokottnál sajnos többet szerepelt Csehszlovákia is. Azért mondom, hogy sajnos, mert az utóbbi hónapok arra is megtanítottak minket, hogy nem olyan jő, ha a mi kis országunk az érdeklődés középpontjába kerül Igaz, a nemzetközi kapcsolatok alakulásához minden ország hozzájárulhat, de azt mégiscsak a

nagyhatalmak befolyásblják hatványozott mértékben.

A mi országunk földraj- zilaa különösen exponált helyen fekszik, nemcsak Európa szívében, de annak ütközőpontján is. Ez a tény épp úgy, mint az ország szocialista jellege és céljai határozzák meg a csehszlovák külpolitika cselekvési lehetőségeinek határait is. Ismert tény ez, de azért

időközönként mégiscsak ismételnünk kell.

S ha Európa szívében fekszik is országunk, korántsem jelenti azt, hogy itt a világ közepe. A nemzetközi helyzet eléggé a mi problémáinktól függetlenül alakul. A világhelyzetben ma az enyhülés jelei tapasztalhatók. Vonatkozik az elsősorban Európára, ahol a szocialista országok legutóbbi budapesti felhívása az európai biztonságra vonatkozóan meglepően kedvező visszhangra talált. Számos vélemény közül csak egyet szeretnék idézni. Bruno Pittermann, az osztrák szociáldemokraták közismert vezetője, a Szocialista In- ternacionálé elnöke (a nyugati szociáldemokrata pártok társulása, a szerk. megjegyzése) kijelentette: „Az a benyomásunk, hogy a kezdeményezés európai biztonsági konferencia összehívására feltétlenül figyelmet érdemel. A konferencia megrendezése előtt véleményünk szerint megfelelő terveket kell kidolgozni, például dönteni arról, ki hívjon össze egy ilyen konferenciát. A szocialista Internaclonálé egyébként továbbra is behatóan foglalkozik majd a budapesti tanácskozás egyes vonatkozásaival." Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a nyugati szociáldemokrata pártok egy egész sor országban a kormányokban jelentős szerepet játszanak, így ez a kijelentés reményeket kelthet.

Amikor Európa ege felett

derűsebb a légkör, nem így van Ázsiában és a Közép- Keleten sem. A moszkvai Pravdában olvashattuk az elmúlt napokban is, hogy Damanszki szigete lövöldözésektől és robbanásoktól visszahangzik és hogy a kínaiak ágyúkkal, meg gépfegyverekkel lövik a puszta szigetet. A cikkíró jelentésében ugyan nem mond la meg, hogy mikor folyt le az újabb csatározás az Uszuri folyón, de nyilvánvaló, hogy március 15-e utáni harci tevékenységről van szó. A cikkíró jelentéséből az Is kiviláglik, hogy az utóbbi hetekben sokat emlegetett sziget teljesen lakatlan és hogy nincs rajta állandó' szovjet őrség sem.

A feszült szovjet-kínai légkörben kezdődött meg Pekingben a Kínai Kommunista Párt kilencedik kongresszusa. A kongresszusról nagyon keveset tudunk, a pekingi televízió csak egy kis híradófilmet közvetített a Kínai Kommunista Párt kongresszusának megnyitó üléséről. 1966 óta először jelent meg Mao Ce-tung a képernyőn, amint beszédet mond de szöveget nem idéztek tőle. Az elnökség tagjai között felismerhető volt még Lin Piao, Mao Ce- tung helyettese és Csou En- lai miniszterelnök is.

A nyugtalan közép-keleti helyzet rendezésére valószínűleg már ezen a héten találkoznak a négy nagyhatalom képviselői, de erről majd a következő héten számolunk be.