Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-04-08 / 14. szám

Ói ifjúság 3 BESZÉLGE­POZSONYBAN TÉS HAMAR IS MEGALA­KÁLMÁNNAL KULT A MA­A CSEMADOK GYAR ÉRTEL ­VÁROSI BÍZOTT MISÉGI KLUB SÁCÁNAK TAGJÁVAL ® Az elmúlt hetekben kellemes hír kelt szárnyra a po­zsonyi magyarsáp, de elsősorban az értelmiség körében. Hogy magyar értelmiségi klub létrehozásán fáradoznak az illetékesek. Mit tud ön erről, mint az előkészítő megbe­szélések résztvevője és mint a Csemadok pozsonyi vá­rosi bizottságának tagja, honnan, illetve kitől származik ez a — annak ellenére, hogy kései — de annál fontosabb ötlet? — A klub-mozgalomnak a szlovákiai magyar értelmiség körében hagyományai vannak, de elsősorban az ifjúság, a tanuló ifjúság körében alakultak meg a klubok. A fel­nőtt értelmiségi klubok megalakításának konkrét gondo­latát az 1968 őszén Ötátrafüreden rendezett országos értelmiségi találkozón vetették fel. De már ezelőtt is mű­ködtek klubok különböző vidéki városokban, például a vágsellyei Vörösmarty-klub, amely szép eredményeket ért el. Pozsonyban a Csemadok Városi Bizottsága kezdemé­nyezésére és a kívülálló szakértelmiségiek összefogására történtek meg az első lépések. Az értelmiségi klub meg­teremtése érdekében • A csehszlovákiai magyar értelmiség eléggé számot­tevő része Pozsonyban összpontosul, ami bizonyos elő­nyökkel jár számára, de ezekkel az előnyökkel párhuza­mosan megnövekedik az értelmiség felelőssége is az egész pozsonyi magyarsággal szemben. Miben látja ön a közeljövőben megalakuló klub jelentőségét? — Először is abban látom, hogy a pozsonyi magyar értelmiséget közel hozza a magyar kulturális élethez, a magyarság problémáihoz és lehetővé teszi, hogy színvo­nalas, önkéntes szellemi tevékenység bontakozzék ki a pozsonyi magyar lakosság körében, amely az előző évek negatív politikai körülményei folytán stagnált, annak el­lenére, hogy a szlovákiai magyar értelmiség jelentős ré­sze itt összpontosul a városban, de mint kulturális kö­zösség nem rendelkezett megfelelő súllyal a város szel­lemi életében. Szétszóródva él, különböző munkahelyeken. *s Milyen szerepet tölthet be egy ilyen klub az értel­miség és a többi pozsonyi magyar dolgozók között, illetve milyen szerepet szánna ön a klubnak, az imént említet­tekkel kapcsolatban? — Amint a klub tevékenységének szervezési és tárgyi feltételei kialakulnak, véleményem szerint meg kell szer­vezni az értelmiségi szak-klubokat anélkül a további fej­lődés elképzelhetetlen a klubok tevékenységében. A klub vagy klubok tagjai foglalkozzanak a város magyar lakos­ságénak kultúráiis, iskolai, politikai és gazdasági kérdé­seivel és a tagság az adott munkahelyen segítsen a ma­gyar dolgozóknak a konkrét feladatok megoldásában. A klubtevékenység a teljes önkéntesség alapján álljon, a klubnak nem lehet tömegszervezeti jellege, a klubtagok nyilvántartása is csak adminisztratív jellegű lehet A klub hivatalos megalakulása után a választott vezetőség: az elnök és a titkár, irányítaná a klub életét és biztosítaná az értelmiségi klub programjának megvalósítását ® Az emberek többsége inkább optimista. Azért kezdem így a kérdést, mert alakulófélben lévő klubról van szó egyelőre — és reméljük, hogy csak egyelőre — és opti­mistaként máris így kezdem: Blzik-e egy élénk klubélet kialakulásának hatásában többi városunk — hogy csak né­hányat említsek — Érsekújvár, Léva, Losonc, Kassa — értelmiségére is? — A szlovákiai magyar értelmiség az utolsó másfél év folyamán a kultúra, a politikai élet területén aktivizáló­dott; és mindinkább az értelmiség jelentősebb csoportjai — különösen azok, akik a Csemadok vezetésében és az ötvenes évek politikai deformációi következtében távol maradtak a nyilvános szerepléstől, Így a kulturális moz­galomtól is — mindinkább bekapcsolódtak a magyarság szellemi életébe. Minden dél-szlovákiai magyar jellegű városban a magyar értelmiség csoportjai élnek, melyek nem tagjai a tömegszervezeteknek, a klubok létrehozásá­val ezeket az embereket is bekapcsolhatjuk a kulturális, de a társadalmi élet vérkeringésébe is. Véleményem sze­rint az értelmiségi mozgalom, a klub-mozgalom kibonta­kozása nélkül, nem jutunk tovább a szlovákiai magyar társadalmi élet területén. A klub-mozgalom ügye nem lehet csak a Csemadok szervezetek ügye és nem is he­lyettesítheti a Csemadokot, mint politikai jellegű kultu­rális szervezetet, illetve annak munkáját. De bizonyos szinten meg lehet a Csemadok szervezetek és a klubok együttműködését valósítani, elsősorban a vidéki kisváro­sokra gondolok. Értelmiségi klubot lehet és kell ott is szervezni, ahol nem működik Csemadok szervezet. Leg­fontosabb a cél, amelyet a magyar értelmiség kövessen; hogy a kulturális feltételeihez megfelelően egy magasabb színvonalú szak-, kultúráiis és szellemi mozgalmat hozzon létre a szlovákiai magyarság körében és ezt a mozgalmat elsősorban csakis a szak-értelmiség megszervezése való­síthatja meg. # Sajnos, a csehszlovákiai magyarság a Csemadokon kívül nem rendelkezik más társadalmi szervezettel, Ezért úgy véiém az ilyen klubok — bízom abban, hogy így lesz — nagyban hozzájárulhatnak az itt élő magyarság társa­dalmi aktivizálódásához, ami tágabb teret biztosíthatna számára az élet minden területén. Mi a véleménye ezzel kapcsolatban? A Csemadok sajátos helyzetéből adódott, hogy a szű- kebb értelemben vett népművelésen kívül foglalkozott és foglalkozik a magyar tudományos élet megteremtésével A szlovákiai magyarság társadalmi életének további fej­lődése érdekében szükséges, a magyarság szellemi élete, felső szintjének megteremtése, a tudományos élet kiala­kítása Ez elképzelhetetlen az alkotó értelmiség összefo­gása, a klub-mozgalom kialakulása és tevékenységének intézményes megszervezése nélkül Beszélgetett; Sárkány Árpád ISIWIIQ FÜVEKKEL A RÁKOS DAGANAT ELLEN? Itt él, velünk együtt, ezen a bolygón a füvek királya is. Feje fölött Közép-Európa ege domborul, nem az őserdők zöld ku­polája. A füvek titkát olyannyira ismeri, hogy uralkodik fölöttük. És talán az em­beri test girhe-görbe ér-ösvényein is olyan ismerősen mozog, mint az erdők meg rétek növényzete, bokrai között. Éjjel egy órakor felkel, és hajnali ötig rendezi a füveket, hogy gyógyteát készíthessen belőle a be­tegeknek. A füvek királya fél évszázada jött el az erdélyi hegyek alól, nincs orvosi vagy gyógyszerész diplomája, de veleszületett intelligenciája minden bizonnyal van. Déltájt kopogtattunk ajtaján. Az udvaron pulykák, kacsák és libák rikoltoztak, trá­gya-kupacok gőzölögtek. Az apró konyha ósdi tűzhelyén éppen akkor kísérelt meg tüzet rakni egy anyóka, aki mindenese a fűkirálynak. Egy kis túlzással — ha már mesemotívumokkal élünk — első számú udvarhölgynek nevezhetnénk. Fogai rég ki­hulltak, a megmaradt három, csorba kerí­tést idéz, az évek rozsdája alaposan mun­kál rajtuk. A tűzhely kékes füstöt áraszt, amiből vígan kitalálhatja a betoppantó is­meretlen, hogy szilvafa-gallyak szolgáltak gyújtásként. A konyha asztalát és padkáját még há­rom vén, fogatlan szipirtyó üli körül, aka­ratlanul is kipillantok az ablakon, nincs-e az udvarban seprőnyél-jármüvük leparkol­va. A falon dísztálak és dísztányérok füg­genek, az egyikre Éljen a haza! van má­zolva, a másikra: Jóreggelt Bözsi! A konyhában található még: néhány edény, üres és félig telt, titokzatosnak tű­nő doboz és néhány napilap. A fűkirály nem tartózkodik otthon, az anyókák mondják el a róla keringő legen­dát: Bizony, szivecském, akinek ő teát ír elő, az meggyógyul, pedig az orvosok már lemondtak róla. Van a fúkirálynak egy könyve, abba néz bele, nem is kell látni a beteget, elég ha a fényképét vagy ruha­darabját elhozzák. Jár ide egy francia em­ber is, meg mások, mindig visszatérnek, mert használ az orvosság. Voltak aztán fiatal lányok is, akik teherbe estek, de azokon már a tea sem segít, és a fűkirály szörnyű haragra gerjedt, amikor megtudta, miről van szó. ő csak az agydaganatokat gyógyítja, meg a legfontosabb szervek megbetegedéseit. A fűkirály-legenda városi változata így szól: egy hatvan év körüli ember számos rákos beteget mentett már meg. Előzőleg az orvosok értesítették a beteg hozzátar­tozóit, hogy a daganat rákos, és készülje­nek fel a legrosszabbra. A rövidesen be­álló halálra. A beteg hozzátartozói elvitték a szerencsétlen fényképét a fükirályhoz, mire az újságpapírba csomagolt füveket adott. Reggel és este kellett fogyasztani a teát, s az eredmény? A halálos beteg Ismét munkaképessé vált. A hazaérkező ember maga a legendahős. Valóban tájékozott és éleslátó, monda­taiból értelem és logika sugárzik. Szó sincs primitívségről! „Én először a vér állapotára és tulajdon­ságaira következtetek az arcvonásokból és arcszínböl. Minden a véren múlik. Akinek jó a vére, annál nem lehet nagy baj. A teát is a vér javítására, frissítésére adom. Ezért áll be általában javulás.“ (Meg kell jegyeznem, hogy a Mexikóból nemrég érkezett hír szerint az öregség tit­ka, s egyhen a fiatalságé is. a vér állapo­tában rejlik.) „A füveket körülményes dolog beszerez­ni. Néha a török határra utazom értük. Pénzt nem fogadok el. Jó szóval is meg­elégszem. Szeretek segíteni az embereken. Naponta harminc-negyven ember keres fel, s amellett még gazdálkodom is, pulykát, disznót, kacsát tartok, mert férjhez keli adnom a lányomat, és szegény lányt nem akar senki ebben a világban.“ Köztársaságunk egyik legnépszerűbb po­litikusa feleségének, illetve sógornőjének is használt a gyógytea. Arca egyre jobban zsibbadt, nem segítettek a gyógyszerek, a fürdők. Szlovákiában járva, a fürdőváros egyik vendégétől hallotta a fűkirály hírét. Kapcsolatot teremtett vele, és az ered­mény? A hölgy a gyógyulás útjára lépett, a fűkirálynak pedig szabad belépése van (és ezt pecsétes okirattal igazolja) a vár­ba! Bőséges utóirat: Az írásban szándékosan használtam me­se-motívumokat, mert egyrészt nem akar­tam a fűkirályra szabadítani a félorszá­got, másrészt a riport úgy készült, hogy a főszereplőnek fogalma sem volt arról, hogy újságíró járt a házában. Emlékszem, amikor a Csontkovácsról szóló cikk megjelent, hány orvos háboro­dott fel. Micsoda tekintélyrombolás! Micso­da arcátlanság olyasmit leközölni, aminek semmi tudományos alapja nincs, ami logi­kátlan és alaptalan! A tapasztalatokat figyelembe véve leszö­gezhetjük: sem én, sem mások nem ha­toltak be a fűkirály gyógyfüveinek birodal­mába. Egyikünk sem rendelkezik labora­tóriumi felmérésekkel, így hát csupán a legenda szárnyain szárnyalunk és a meg­gyógyított betegek egyikével-másikával vál­tunk szót. Mindenesetre: ez a prágai egye­temi tanár, aki a legszigorúbb természet- tudományi előadásokat tartotta a Károly Egyetemen, s aki fél mondatot sem enge­délyezett tudománytalanságokra, azonnal repülőbe ült, mihelyt a füklrály látszott egyetlen mentségének, s mióta kigyógyult, nekilátott a gyógyfüvek tanulmányozásá­nak. Nem foglalok — nem is foglalhatok — állást ebben a kérdésben, de az tény. hogy az apró konyha kék füstöt árasztó tűzhe­lye körül, a kis padkán harminc-negyven ember ül naponta, s a fűkirály mindenkin segít. Van ki meggyógyul, s annak híre száll, van, aki nem, arról persze keveseb­bet hallunk. S mindez itt történik, Közép-Európa ege alatt. BATIA György JÁRÁSI TÁNCDALFESZ­TIVÁL ROZSNYÓN A már úgy látszik hagyo­mányossá váló csehszlová­ktat magyar táncdalfeszti­válra, a rozsnyót tárásban ts mintegy ötven versenyző je­lentette be részvételét. A tá­rást Csemadok titkársága a nagyarányú érdeklődés miatt négy helyen rendezte meg a selejtezőket: Berzétén. Gö- mör-Horkán, Almáson és PelsöcOn. Az innen kikerülő két első helyezett jutott to­vább a járási versenyre. Kivételesen azonban mé­gis tizenhárom versenyző állt rajthoz, mivel a Pelső- cön megtartott selejtezőn a zsűri úgy döntött, hogy Tóth Marika ts bekerüljön a já­rási döntőbe. Az előadókat a járás leg­jobb zenekarai kísérték, mint például a rozsnyót Templom zenekar, a hosszúszól beat és a Son-Boos. Az utóbbiak kísérték az elmúlt év győz­tes számát ts. Azonban a szerencse kis­sé cserben hagyta őket, mert előadójuk az egyes számot húzta. De az állandóan sze­replő együttesnél ez nem keltett túlságos izgalmat. Sőt még az sem, hogy Vaj­da Valériának a techniku­sok jóvoltából ismételnie kellett, mivel a hátul ülő zsűri nem hallotta teljes e- qészében az előadott számot. Mindennek ellenére mind­kétszer hatalmas tapsvihar tört fel. Nagy sikerrel mu­tatkozott be Demkó Péter is, akit a közönség alig akart leengedni a pódium­ról. Ha netán ismétlésre lett volna lehetőség, a pár száz fiatal őt hallgatta volna leg­szívesebben, hisz a „Nem tilthatom meg neked“ című szám minden fiatal szívében ott él. Már a verseny első részé­nek utolsó részvevőjét kon­ferálták be: névszerlnt Pit­cher Fedort A huszonöt éves fiatal ember túlszárnyalta a rozsnyót Demko Pétert, hisz előadóképessége olyannyira kifinomult volt, hogy szinte azt hittem, egy magyar Tom fones áll előttem. Kár, hogy nem ismételhette meg szá­mát, de reméljük, gyakran halljuk még kedves és me­leg hangját a rádión keresz­tül. Az este második felében a versenyzők igyekeztek tu­dásuk legjavát nyújtani, de Vajda Valériát és Pticher Fedort túlszárnyalni nem tudták. Gratulálunk a két győztesnek és a továbbiak­ban is sok sikeres szerep­lést kívánunkI Gaál István Rozsnyó

Next

/
Thumbnails
Contents