Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-04-01 / 13. szám

_ / • • # • r •

^ |j| í|jUS3n

_______________ ,_________________________—---------------------—

SPORT SPORT SPORT SPORT

B.

in

o

n a> in > u co CD

. N S

•í ^ N

D- S O o

W £ L,

CO 'CO x(D

s

_ g a

«üb

V -CO

cl

3 N .

X* <D fc, v >fl> tn

£« s

> 'S, £

0 cn

Z'%*

CO ^

| M N

1 U O

'CD C

**■* 4_) *rH

co CO

Cl'O i-i O XII U

'O a

CO TJ

5 c

3

Q«

g!4* n ra o ai 3 c o> C a> a>

53 >

< .M =3

BATTA GYÖRGY

MUSIL, DUKLA PRÁGA:

hívja meg a labdarúgót gyümölcsöt enni ?

Egy nyolc esztendeje készített felmérés szerint Magyar- országot nem Petőfi, hanem Puskás és Kocsis hazájának tudja a világ. A magyarázat egyszerű: őket, labdaművészetüket könnyebb volt élvezni, mint a sokszor lefordíthatatlan és sok helyütt ki sem adott Petőfi-verseket. Persze ez nem a nagy költő hibája és nem Puskás meg Kocsis érdeme. A tények azonban ezek.

Csehszlovákia is hasonló helyzetben van. Itt sem Sme- tanával kezdődik a Csehszlovákiát értékelők első mondata, hanem Cáslavskával, Zátopek- kel és Masopusttal, Novákkal. A prágai Dukla külföldön talán legismertebb csehszlovák klubcsapat. Edzőjével, MUSIL úrral beszélgettem nemrég, egy vasárnap délelőtt. Csapata már a délutáni mérkőzés lázában élt, az orvos egv sérült térdet „foltozgatott", az edző asszisztált. Néhány perc múlva pedig kimerítő, alapos, élvezetes válaszokat adott kérdéseimre

Musil úr, ön sokáig volt az UEFA-tornák- ra készülő cehszlovák ifi-válogatott edzője. Számos tehetséq tűnt fel és tűnt le közben. Mik a tapasztalatai: Befolyásolható-e egy bohém életmódra hajlamos fiatal labdarúgó élete, lehet-e rá vigyázni, ellenőrizni, vagy törvényszerű-e fokozatos elzüllése?

— Minden emberben élnek különböző ösztönök és öröklött

készségek. Közismert például egyes emberek betegeskedése, különös érzékenysége a betegségekkel, megbetegedésekkel szemben, vagy ha akár egy- egy nagyobb tehetséget vizsgálunk, nemcsak a sport területén — ott is tapasztalhatunk egyes káros tulajdonságokat.

Ehhez a témakörhöz és erre S területre tartozik pl az alkoholhoz való vonzalom is, különös érzékenység a szeszszel szemben. Tehát egyes labdarúgóknál már veleszületett negatívumokkal kell számolnunk. Jómagam szívesen megiszom egy kis sört étkezés után. A fiam viszont, aki teniszező — rá sem bír nézni az alkoholra. Persze, sohasem tanítottam sörözni, sót! Az edző első feladata megállapítani, mégpedig minél előbb, melyik játékos hajlik az alkohol fejé. A játékos nevelése

aztán nemcsak az edző, hanem a vezetők, családtagok, barátok és az egész társadalom ügye.

A sportban minden tehetség érték, és a tehetségekre vigyáznunk kell. Elítélem azokat, akik ún. „népszerű politikát" folytatnak, azaz elkényeztetik, itatják a játékosokat. Ugye milyen ritka eset, hogy a funkcionárius vagy a szurkoló nem bárba vagy kávéházba ment a labdarúgóval, hanem egy nagy pohár szörppel kínálta meg, vagy öt kiló gyümölcsöt vett neki. Esetleg bonboniert?

Leggyakrabban féldeciket, vagy egész üveg italt rendelnek azok. akik rontják, nem pedig nevelik a labdarúgót.

A legfontosabb feladat: a labdarúgót kiragadni abból a környezetből, amely a legtöbb rosszat jelenti számára. Á focista persze tiltakozik és nem kedveli rendreutasítóit, de megéri nevelni és figyelni rá. A labdarúgó legtöbbször így kesereg: Ügy bánnak velem, mint egy gyerekkel, pedig voltak nagy játékosok, akik ittak, és mégis micsoda kiváló teljesítményt nyújtottak a pályán, pedig előző este még boroztak vagy söröztek!

Ezt az állapotot kellene megszüntetni. Mellőzni kellene az „alkoholistákat", hogy ne érvelhessen senki ilyen példával. Fokozatosan a válogatottból is ki kellene őket szorítani, majd a ligacsapatokból, s ha csak második ligát vagy divíziót játszhatnának, lassan gyakorlattá válna, hogy aki iszik, az nem boldogul, az iszákosok pedig maguk éreznék saját bőrükön : vagy megtanulnak lemondani és akkor ötezret keresnek havonta, vagy isznak a havi kétezerből.

Ellenpéldaként Lád'a Nová- kot említhetném, aki szinte aszkéta-életet élt.

Mi történik mégis, ha sem az edzőnek, sem a vezetőknek nem sikerül jobb útra téríteni a játékost? Az én véleményem az, hogy akkor el kell küldeni, felbontani vele a szerződést, és új, fiatal, hasonló képességű, de becsületesebben élő labdarúgó után kell nézni.

Csehszlovákia kis ország. Itt minden tehetség kétszeres értéknek számít. Még mindig nem tudunk okosan gazdálkodni velük. Ebben azonban mi maaunk vagyunk a hibásak, és én bűnösnek nevezem azt az edzőt, funkcionáriust vagy

barátot, aki nem tesz meg mindent a tehetségek helyes irányú nevelése érdekében, mert ennek az egész ország kárát látja.

Lapunk műltheti számában közöltük V. Jezekkel készített interjúnkat. A beszélgetés egyik része a régi Duklára vonatkozott. A Sparta edzője szerint annak idején abban a csapatban négy olyan kulcsember volt, aki bármilyen akadályon segítette csapatát. Van-e vajon a mai Duklában Pavlishoz, Novákhoz, Masopusthoz és Bo- rovickához hasonló négy kulcs- játékos?

— A kérdés nem egyszerű. A mai Dukla nemzedék-változáson megy át, sok a fiatal játékos, s ezek a fiatalok, a Bendlek, Vojkúvkák még nem olyan érettek, mint elődeik voltak. Azt hiszem, Viktor, teljesítményei alapján valóban kulcsfontosságú ember a csapatban. Hivatalosan is számos elismerésben részesült. Persze Pavlis nem volt ilyen híres, de nagyon megbízható, egyenletesen jó teljesítményeket nyújtó kapuvédő volt. A maiak közül kulcsjátékosnak számít még Geleta.

A többiek egyelőre nem tudják azt produkálni, amit elődeik. Mihelyt képesek lesznek rá, Strunc és Hudec is nagyon fontos szerepet tölthetnek be.

Szólni kel még Vacenovsky- ről, Cadekről, Dvorákről és Brumovskyrői. Véleményem szerint bizonyos szempontból ők is kulcsembereknek nevezhetők a régi csapat tündöklése utáni években. Bár Vace- novsky sohasem csillogott, de mindig és mindenütt használható volt, akár Brumovsky is, és ezt egy edző roppant értékeli. Cadek és Dvorák megbízhatóságukkal tűntek ki. Én tehát elsősorban a sokoldalúságuk miatt tartom őket jelentőseknek. Az utóbbi időben kevesebb az igazán nagy labdarúgó-egyéniség csapatunkban.

ön — mint beszélgetésünk során köz• bevetette — huszonegy esztendeje hivatásos edző. Kikkel

• volt élvezetesebb a munkája: az ifi-válogatottakkal, vagy a felnőttekkel?.

— Ez két különböző munka- terület. Az ifik még a pályájuk kezdetén álló játékosok, akik minden tanácsot szívesen vesznek, és örülnek, ha az idősebbek megtanítják őket valamire. A felnőttek nem egy esetben sajátosan viszonyulnak az edző utasításaihoz, megtörténik az is, hogy nem szívesen fogadják el. A felnőtt játékosnak ugyanis többnyire már neve van, egy bizonyos karriert futott be, s a felnőtt csapat edzőjétől már eredményeket vár mindenki, azzal mérik munkáját is.

Utolsó témánk a játékosok fejlettségi foka erkölcsi téren. Musil úrnak alkalma van Csehszlovákia valamennyi élvonalbeli játékosát megfigyelni, hétről-hétre, a pályán és azon kívül is. Kik vajon véleménye szerint azok az emberek, akik a legnehezebb körülmények között is uralkodnak idegeiken, akik nem vesztik el a fejüket, akik mindig rokonszenvesen viselkednek?

— A liga légköre más volt Masopusték és Novákék idejében, és más ma. Akkor tisz- tább volt az egész bajnokság, nem voltak olyan furfangosak a szervezők, s lelkiismeretesebbek voltak maguk a játékosok is. Ma szinte kikényszeríti a légkör az alattomosságot Beszéljünk hát a régiekről inkább. Ismét Lád'a Novákot említhetem, aki sohasem nyú'.t tisztátalan eszközökhöz, aki sohasem torolta meg a durvaságokat, aki igazi személyiség volt és vérbeli játékos. Hasonló típus volt Tegelhoff a pozsonyi Slovanból, vagy Nepo- muckjy a Sláviából. Én még Beszterce színeiben játszottam, Losonc-Apátfalva ellen, Kacsányi ellenfeleként. Róla is csak a legjobbakat mondhatom.

A beszélgetés akár reggelig tarthatna, mert Musil úr roppant készséges és alapos, de nem zavarom tovább. Csapata nehéz mérkőzés előtt áll, s a taktikai meg lélektani előkészítés döntő stádiumába lép, ehhez pedig okvetlen szükséges az edző.

A TIZENNÉGYÉVES ÜSZŐ LÁNY BELESZERETETT FURFANGOS EDZŐIÉBE

Nemrégen zajlott le Ausztráliában az a házi úszóbajnokság, amelyen megfigyelőként résztvett Harry Gallagher is, korunk egyik legkiválóbb úszó-szakembere. Közreműködése, tanácsai, edzéstervei által több mint száz világcsúcs dőlt meg. Az ausztrál újságírók számos kérdést tettek fel Wenden kétszeres olimpiai bajnok edzőjének. (Közismert, hogy Wenden Mexikóban — hatalmas meglepetésre — legyőzte az amerikaiakat 100 és 200 méter gyorson.)

Többek között elhangzott egy olyan kérdés is, hogy vajon mi különbség van az ausztrál és amerikai úszók edzésmódszerei között? Gallagher kijelentette, hogy az amerikai úszóegyeduralom elsősorban annak köszönhető, hogy az amerikaiak többen vannak. Húszszor bőségesebb a választék Amerikában, mint Ausztráliában. Azonkívül az Egyesült Államok sokkal több kiváló fedett uszodával rendelkezik, mint Ausztrália. Ott évente négyszáz fedett uszoda 'épül, míg Ausztráliában mindössze kettő.

Gallagher elmondotta, hogy az ausztrál edzők ed- zésmődszerei legalább olyan jók, mint az amerikaiaké, sőt, talán jobbak is, dehát ott az úszás szimbólummá, nemzeti üggyé vált, sok tehetős család adja úszóiskolába gyermekeit, s az egyetemeken is mindenben támogatják az úszókat. Ausztrália tehát szerencsés nemzetnek mondhatja magát, hogy még így is eloroz egykét aranyat az amerikaiak orra elől, mint például legutóbb Mexikóban.

Az ausztrál példa megtestesítője Michel Wenden. A vágtaszámok előtt senki sem tippelte az esélyesek sorába, mégis két aranyat nyert. Győzelme elsősorban edzője rendkívüli pszichológiai érzékének köszönhető. Gallagher szoros kapcsolatban állt egy ausztrál órásmesterrel, aki úgy átalakította a stopperórát, hogy az percenként három másodpercet sietett. Az edzéseken Wenden mindig kiváló időt úszott, és ez önbizalmat adott neki.

Egy nappal a verseny előtt viszont igazi stopperen mérte Wenden idejét, s azon, természetesen, gyengébb idő szerepelt. Wendent felpaprikázta a dolog, s olyan hangulatban versenyzett, hogy mindent kiadott magából, azért is meg akarta mutatni a világnak, hogy edzéseredményei nem a véletlenen alapultak.

A versenyt persze megelőzte még az amerikaiak pszichológiai hadjárata is. Az uszoda egyik kis helyiségébe tömörített úszók ilyesmit mondtak egymásnak: De zöld vagy ma barátom! Csak nem vagy beteg?

Gallagher tudta, hogy Wendennek árthat az ilyesmi, ezért nemzetiszínű melegítőbe bújt és ott ült órákon át védence mellett, nem engedett senkit a közelébe.

Az eredmény nem Is maradt el, két aranyérem!

Gallagher ezenkívül még a női vegyesváltót is edzette. Az olimpián fura dolog történt. A tlzennégyéves lányokból álló ausztrál válogatott beleszeretett edzőjébe, és állandóan faggatta afelől, vajon kit szeret a csapat tagjai közül az edző a legjobban? Az edző nem nyilatkozott. A döntő előtti utolsó órában azonban félrehívta a lányt, és megmutatta stoppere hátlapján a fényképét. Az eredmény? A váltó eme tagja világcsúcsot javított!

Gallagher nem árulja el a lány nevét, mert becstelenségnek tartaná. mert már negyvenéves és régen nős.

Véleménye szerint az ausztrál úszók akkor érhetnek el újabb sikereket, ha edzőik megtalálják tudatuk felszabadításának módját, ha kikényszerítik a gátló körülmények, mellékgondolatok nélküli versenyzést.

Azt állítja, hogy az elkövetkezendő öt esztendőben, bár nem építenek jobb uszodákat, nem állítanak össze kalőriadúsabb étlapokat a versenyzők számára, s azok nem Is edzenek többet, mégis ötven másodperc alá kerül a százméteres férfi gyorsúszás világcsúcsa.

Azért, mert jobb lesz a versenyzők lelkiállapota.

S — Klochan Károly