Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-03-18 / 11. szám
2 új ifjúság---------------------------POLITIKA MINDENKINEK A nemzeti kisebbségek Csehszlovákia etnikai felépítésében JURAJ ZVARA CIKKE A NOVA MYSL HASÁBJAIN KLUBHÍRADÓ így látiuk helyzetünket A töketerebesi járás Magyar Ifjúsági Járási Tanácsa, figyelembe véve az ifjúsági kongresszus eredményeit, a következő levéllel fordult a belügyminiszterhez, az SZLKB KB-hoz és az SZGYISZT KT-hoz: Ülésünkön, melyet 1969. március 1-én tartottunk, meghallgattuk az ifjúsági kongresszusról szóló jelentést. Felelősségünk tudatában megtárgyaltuk és értékeltük a meglevő problémákat és álláspontunkat, kéréseinket a következő pontokba foglaljuk: 1. A 60-as évek elején a magyar fiatalok egyre Inkább tudatosították, hogy a CSISZ képtelen óhajaikat, kérelmeiket teljesíteni. E- zért 1964-től magyar ifjúsági klubok kezdtek alakulni. Létrejött a klubok metodikai-koordinációs központja is. Az 1968-as év folyamán a klubok száma 150-re, a taglétszámuk 15— 17 ezerre emelkedett. A klubok tevékenysége kulturális nevelési és önmüvelési irányzatú. 2. A csehszlovákiai magyar fiatalok 1968. április 6án megtartott I. országos konferenciájának határozata értelmében a Magyar Ifjúság Központi Tanácsa 1968. augusztus 2-án a belügyminisztériumban kérvényezte az önálló magyar ifjúsági szervezet regisztrálását. E kérvényre a MIKT mindmáig nem kapott választ. 3. A II. országos konferencia 1968. december 7-én kikiáltotta az önálló Magyar Ifjúsági Szervezetet. 3. A SZGYISZT kongresz- szusán a magyar fiatalok képviselői igyekeztek a magyar fiataloknak azt a helyet biztosítani az ifjúsági mozgalomban, amelyre joguk van. A kongresszus filyamán azonban megfosztották őket még legelemibb demokratikus jogaiktól is, azon a címen; hogy nem képviselnek önálló szervezetet, miután a belügyminiszter nem adta jóváhagyását. Pl. a csehországi ifjúsági kongresszuson a Lengyel Fiatalok Szövetsége alapítőtagként vett részt, bár ezidáig a belügyminiszter őket sem regisztrálta. A töketerebesi járási Ma-- gyár Ifjúság Járási Tanácsa elvileg nem érthet egyet az ifjúsági kongresszusi eredményeivel, határozataival. Ezek a határozatok nem biztosítanak számunkra megfelelő terei, nem veszik figyelembe, hogy mozgalmunknak már hagyomá- nya van, hogy 15—17 ezer fiatal nem tudja, miért nem lehet joga önmagáról döntenie. Ha összehasonlítjuk a kongresszuson elfogadott alapszabályzat 3. §-nak 1. bekezdését, az 5. §-ban már nyilvánvaló a magyar fiatalok degradálása. A kongresszus eredménye és a hivatalos szervek eddigi ál-! lásfoglalása bebizonyította, hogy a magyar ifjúságot nem tartják az ifjúsági mozgalom egyenrangú és egyenjogú részének. Megtagadják tőle a jogot, lehetőséget, hogy az ifjúsági szervezetek föderációjában szervezetként működjön,- annak ellenére, hogy a nemzetiségekről szóló alkot-1 mánytörvény 3. §-nak d. bekezdése e jogot elismeri és biztosítja. A magyar fiatalok az elmúlt években állandóan bi- zonyították helyes viszony-“ lásukat a Csehszlovák Szocialista Köztársasághoz; hogy ezt az országot saját hazájuknak tekintik. Ez a fiatalság továbbra is alkotó módon kívánja kivenni részét az országépítésben. A föderációról és a nemzetiségekről szóló alkotmánytörvények nemzetiségre való tekintet nélkül biztosítják minden állampolgár e- gyenjogúságát. A magyar fiatalok bíznak, hisznek e törvények őszinteségében és ebből kiindulva kérjük: ismerjék el, hagyják jóvá a magyar fiatalok önálló szervezetét. Szeretnénk végre az if- júsági mozgalom aktív részesei lenni. Ügy gondoljuk, hogy ezeket a dolgokat még jóvá lehet tenni. Mi is dolgozni akarunk az ifjúsági mozgalomban — ezt már jónéhányszor kijelentettük. Szükséges azonban, hogy helyzetünk olyan legyen, amilyenre joguk van. Kérjük önöket, támogas- sanak minket, hogy mindezt elérhessük. 'v A MIJT nevében: Bojtos József mérnök, a MIJT elnöke További két Magyar Ifjúsági Klub Az a tény, mely abból a jellegből adódik, hogy államunkat két nemzet alkotja, az 1945- ös nemzeti és demokratikus forradalom után egyöntetűen megerősödött. Azonban továbbra is elfoglalja a maga helyét a négy nemzetiség, a magyar, az ukrán, a lengyel és az itt maradt német kisebbség töredéke, sőt még néhány tízezer más nemzetiségű is. mint például a hatezer bolgár. 1948, és az ezt megelőző törekvések után „nem visszatérni az 1938 előtti kisebbségi rendszerhez“, a két nemzet és a nemzetiségek közötti viszonyok rendezésére fokozatosan egy bizonyos „modell" alakult ki. E keretek között ellentétben a München előtti köztársaság viszonyaival, a nemzetiségi folyamatok különböző intenzitásával találkozunk a köztársaság mind a négy határmenti körzetében. 1965-ben 551000 magyar, 69 000 lengyel, 65 000 ukrán, és 134 000 német élt Csehszlovákiában. A nemzetiségi probléma így a cseh területekről Szlovákiába tolódott át, A legszámottevőbb a magyar kisebbség, mely a lakosság több mint 14 százalékát képezi. Egyúttal új belpolitikai változásra került sor a két nemzet és a nemzetiségek viszonyában. E minőségi változások az osztálytársadalom különböző megosztó erőforrásainak megszűnése, az egymáshoz való közeledés és az integrációs folyamatok — a kisebbségek szempontjából ennek ellenkezőjét — gyorsította meg, A nemzetiség helyzetét érintő új csehszlovák „modell“ kialakítása folyamatára azonban számos negatív jelenség is hatott és egészében véve nem használtuk ki e viszony demokratikus kialakításának lehetőségét. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségi összetétele jelentőségének nem éppen kellő értékelése kihatott a nemzetiségekre is. München és „a határmenti irredenta kisebbségek“ kisértete különösen az 1950-53-as években összekapcsolódott a burzsoá nacionalisták elleni hajszával. Mindez azonban nemcsak a szlovákokat, hanem a kisebbségeket is érintette. A magyar kisebbségnek mint e- gésznek, 1945 után üldöztetésben volt része. De hasonlóan üldözték más kisebbségek egyes tagjait is. A nemzeti kisebbségi egységek kettétört etnikai hovatartozásuk tudatában természetes törekvéssel védekeztek etnikai hovatartozásuk megmentéséért a többség nyomása ellen. Ezért támadták, rágalmazták és gyanúsították őket. Ez oda vezetett, hogy mindkét nemzetnél még inkább fokozódott a kisebbségek iránti bizalmatlanság. Ennyit bevezetőként Juraj Zvarának a Nova myslben, a CSKP KB elméleti és politikai folyóiratában megjelent tanulmányából. A továbbiakban azt fejtegeti, illetve hibáztatja, hogy a nemzetiségek helyzetét 1948 után sem rendezték kellőképpen, sem politikai, sem pedig jogi szempontból, majd példaként megemlíti, hogy a nemzeti kisebbségekről továbbra is csak mint a nemzetiségek egyes tagjairól, tehát egyénekről, nem pedig etnikai egységekről esett szó. Ért követően a nemzetiségi iskola-politikát érinti és az előbbiekre utalva a következő megállapítást teszi — Míg az iskolaügy terén a nemzetiségek túl nagy jogokat élveztek, addig a nemzetiségek jogi helyzetének rendezésében a „játékszabályok“ meghatározása értelmében a többség, valamint a kisebbség érintkezésében a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken még az első Csehszlovák Köztársaság mögött is elmaradunk. A szerző eme megállapítása már csak azért említést érdemel, mert e folyóirat olvasói elsősorban is csehek és szlovákok, akiket e kérdés aligha érintett közvetlenül, így tehát e téren szinte első kézből kapják a tájékoztatást. Ugyanakkor úgy tűnik, mintha az iskolaüggyel kapcsolatos felfogása az első Csehszlovák Köztársaság és a mai viszonyok közti összehasonlításból eredne, tudniillik az akkori és a mai iskolák számából, amit nem vehetünk mércének, hiszen az elmúlt húsz év alatt legalább annyira megnőtt a cseh és szlovák iskolák száma is, ami szintén természetes. Az iskolaüggyel kapcsolatban itt bizonyára felfogás-különbségről van szó, aminek következményét elsősorban is a csehszlovákiai magyar és a többi kisebbség érzi meg leginkább. A "továbbiakban a kisebbségek egyes típusaival foglalkozik, majd megállapítja, hogy a mi kisebbségeink egyszerűen a szomszédos anya-nemzetnek részei, akiket csak a határok választanak el egymástól. — Ha ezt tagadnánk — folytatja tovább — akkor sem vagyunk annak az elméletnek a hívei — melyet néha a kisebbségek képviselői hirdetnek — miszerint az anya-nemzettől egészen más eltérő etftikai egységről van szó,- amelyet az eredeti nemzettel csak a nyelv köt össze. Már megszoktuk Juraj Zvara objektív marxista világszemléletét a nemzetiségi viszonyok terén is, ezért nem is lep meg bennünket most sem őszinte véleménye, ám az sem, amit az egyes nemzetiségek képviselői „ideológusai“ állítanak saját nemzetiségükről. Ez szintén természetes, hiszen minden nemzetnek és még inkább nemzetiségnek mindig is akadtak hasonló ideológusai és ezzel a céljaik sem ismeretlenek — még rendezettebb kiegyensúlyozott viszonyok között is. De hogy a költő szavaival éljek: Jegyezd vele az égre örök tanúságul. Habár felül a jálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az úr! Azaz, a mi esetünkben a képviselők jönnek. a képviselők mennek, azért mi nemzetiség maradunk. A sző igazi értelmében. — Annak ellenére, hogy 1948 után a nemzetiségi politikában számos hiányosság mutatkozik, mégis több progresszív forrást fi- gyelhetünk meg benne. — folytatja tov.ább a szerző, majd megemlíti, hogy a kisebbségek fokozatosan beilleszkedtek az egységes területi-politikai keretekbe. Ezekután kifejti, hogy a vegyes lakosságú területek lakosainak viszonyát úgy kellene kialakítani, hogy lehetőség nyíljék a közös feladatok elvégzésére, hogy az etnocentrizmus leküzdése a demokrácia iskolájává váljék. — E feladat — állapítja meg a továbbiakban és most szó szerint idézem: — azonban nemcsak a nemzetiségi „modellünk“ lényeges átformálásának kérdéseibe ütközik, hanem szükségessé teszi a nemzetiségek helyzetének egybevetését is a szomszédos szocialista államokban, ahol szintén sajátos modell szerint rendezik azok helyzetét. Ez az egybevetés sehogy sem lehet a mi „modellünk“ kárára. A cikk további része érdekes képet nyújt arról, hogyan kezelik az egyes európai országok a nemzeti kisebbségek ügyét. Majd az egyes „modelekkel“ kapcsolatban megjegyezi, hogy abból a szempontból kellene értékelni őket, hogy a legkisebb súrlódások nélkül mennyire segítik az integrációs, valamint a nemzeti és internacionalista fejlődés folyamatát és a sok nemzetiségű lakosság közele- dését, úgy, hogy a kisebbségek is saját hazá-i juknak tekinthessék azt a földet, ahol élnek. A cikk további része a két állam. Csehszlovákia és Magyarország közti lakosság-cseréről tesz említést, amelyre közvetlenül a második világháború után került sor, majd a kisebbségekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy a négy közül ketten a szlávokhoz tartoznak. Rátérve a magyar kisebbségre a következőket állapítja meg: A magyar kisebbség már nyelvénél, földrajzi helyzeténél, értelmiségének számánál, szociális összetételénél és egyéb összetevőinél fogva bizonyos nyelvi egységet alkot. Dél-Szlovákiában, mely a többségben erős ingerültséget vált ki és mindez sokszor gyakorlati és ideológiai problémákat szül. A továbbiak folyamán az integrációs és a dezin- tegrációs folyamatokból azt a következtetést vonja le, hogy a kisebbségek száma általában csökken, ám különbséget tesz e folyamatban is a kisebbségek között. — 1950 óta — folytatja tovább — csupán a magyar kisebbség nőtt számbelileg. Persze itt is csak különös esetről van szó, ami az erőszakos resziovakizálás következménye, a- mely gyakorlatilag egészen 1954-ig tartott. A München előtti helyzethez viszonyítva, még így is meggyorsul a magyar kisebbség dezin- tegrációs folyamata. A magyar és a lengyel kisebbség általában zárt egységet alkot. Ez különösen az előbbieknél tűnik ki. Szlovákia 451 községében, tehát Szlovákia községeinek közel 14 százalékában a magyar kisebbség képezi a többséget. Ezekután Dél-Szlovákia kisebbségi területének, a kisebbség, illetve a többség megoszlásával foglalkozik a szerző, majd még egyszer visszatérve az 1948—1954 közötti időszakra, megállapítja, hogy ebben az időben a nemzetiségek jogait- illetően számos kérdés tisztázatlan maradt. Végül a lengyel, a német és az ukrán nemzetiség problémáival foglalkozva, rátér az 1968. januárját követő időszakra. A magyar, a lengyel és az ukrán kulturális egyesületekkel kapcsolatban a következőket mondja: A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek nem voltak specifikus képviseleti szervei, és kulturális egyesületeik, melyek eredetileg az állam művelődés-politikáját voltak hivatva támogatni a nemzetiségek között, fokozatosan átvették a nemzetiségek képviseleti szerepét. Ez különösen 1968. januárja óta, de főkép a márciusi rezolúciók idején nyilvánult meg, amikor ezek az egyesületek egész nemzetiségek nevében nyilvánították véleményüket politikai, gazdasági, kulturális és egyéb speciális kérdésekkel kapcsolatban. A Csemadok rezolúciójára kitérve, említést tesz a „többség“ ingerült visszahangjáról és arra a következtetésre jut, hogy a kisebbségnek olyan szerve hiányzik, amely, rendszeresen kifejezésre juttatná annak sajátos érdekeit. De mindez art is igazolja, — jegyzi meg tovább — hogy a többség, tehát a két nemzet r.em tájékozódott kellőképpen a kisebbségek problémáiról, és hogy a kisebbségek nemzeti képviseletét meg kellene szokniuk. Bebizonyosodott, hogy a nemzetiségileg vegyes területeken -valóságos ideológiai és egyéb problémáit lényegében rtérh oldottuk meg, hogy azokat a mesterségesen hangsúlyozott abszolút internacionalista egységgel lepleztük. A cikk azonban nem feledkezik még azokról a határozatokról, tervjavaslatokról sem, amelyek vagy csak papíron maradtak, vagy pedig még a sorsuk eldöntése előtt lekerültek az illetékes szervek programjáról. Végezetül megemlékezik mindhárom kulturális egyesület 1968. VIII. 14-én Pozsonyban megtartott közös megbeszéléséről és az ott elfogadott rézo- lúcióról, majd a cikk végén többek között ezeket mondja: — Egy államban a kisebbséghez való viszony mindig és minden demokráciának, de főkép a szocialista demokráciának egyik legfontosabb kérdése. A téma fontossága ellenére is csak részieteket közölhettünk a cikkből. Nagykövesden is megalakult a Magyar Ifjúsdgt Klub. Régi óhaluk teljesült ezzel a nagykövesdt fiataloknak, ugyanis az eddigi CSISZ szervezet döcögve, sokszor cél nélkül, kevés ambícióval, silányka sikerekkel és csak néhány taggal működött. Most üf célokkal, lelkes Igyekezettel és szebb eredményekbe vetett hittel indulnak. Egyelőre 46-an. Diákok, EFSZ-dolgozók, munkások. A közös cél azonos a többi klubokéval: felkarolni, egységbe tömöríteni az ifjúságot, hasznos tanácsokkal ellátni közösségi munkájuk kibontakozásában. Mind kulturális, mind politikai és ideológiai téren biztosítani a művelődés és szórakozás számos lehetőségét. A kezdet, az indulás sokat ígérő. Közvetlenül a megalakulásuk után értékes, nívós kultúrműsorral lelték meg a szövetkezet zárszámadására összegyűlt közönséget. A HNB elnöke közösen a szövetkezet elnökével egy klub-helyiséget ígért számukra az új kultúrház épületében, amely még ebben az évben tető alá kerül. A fiatalok önkéntes brigádmunkákat szerveznek, hogy mielőbb beköltözhessenek az új klub- helyiségbe. Nagy Elek, Gecse Laci, Nagy Klára, Vaszily Marika és a többiek is példás igyekezettel szorgalmazzák a fiatalok bevonását a klub-életbe, jelenleg fán Cha- lupka: „A vén szerelmes" c. vígjáték betanulását tűzték ki célul. A községben zenekar is működik Nagy József vezetésével. Néhány nappal ezelőtt magyarországi vendégszereplésen volt a zenekar. Megígérték, hogy a klub-rendezvényeken, műsorokon, ők is szívesen résztvesznek. A Járást vetélkedőre is beneveztek a „Marosszéki verbunkos" népi tánccal. A nagykövesdi „Karosa“ ifjúsági klubnak minden lehetősége megvan rá, hogy rövid időn belül Bodrogköz egyik élenjáró klubjává váljék. Szívből kívánjuk ezt a nagykövesdi fiataloknakI-OBodrogszerdahely a terebesi járás egyik legnagyobb községe. 85—90 százalékban magyarok lakják. Bár a fiatalság nagy többsége szlovák iskolába jár, mégis szükségét érezték annak, hogy a községben magyar ifjúsági klub alakuljon. Az első összejövetelen elég kevesen, míg a másodikon már szép számmal jöttek össze a szerdahelyi fiatalok. A szervezésben nagy segítségükre voltak néhányon a fiatal magyar pedagógusok közül. Közel 60 taggal megalakult az „Ady Endre“ Magyar Ifjúsági Klub. A bodrogszerdahelyi fiatalok most már csak arra várnak, hogy községükben a fólmenö állami birtok igazgatósága, valamint a HNB és a többi tömegszervezet is anyagi és erkölcsi támogatásban részesítse szervezetüket. Mert tőlük is függ, hogy milyen eredménnyel zárják az első évet. Kassai B.
