Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-03-04 / 9. szám
6 ii| iffüsa PÁRNAK — Hogy vagy? Két párna beszélget; — Rosszul. — Miért? — Huzatot kaptam. VAJON MIÉRT? Ketten beszélgetnek a villamoson: — Vajon miért bocsátották el a koporsógyár igazgatóját? — Biztosan a legszebb koporsót hazavitte magának. TANOK Két zsebtolvaj beszélget: — Engem azzal vádoltak, hogy a vonatban egy embernek elloptam a pénztárcáját. Hat tanúval is bizonyítottam az alibimet, mégis elítéltek. — Hát ez hogy lehet? — Megtalálták a tárcát a zsebemben. NEM ENGEDI MAGÁT Azt mondja a bíró a zsebtolvajnak: — Most mesélje el, hogyan vette ki a károsult zsebéből a pénztárcát. — Hát tetszik tudni — mondja a vádlott egymás mellett ültünk a villamoson. Amint egyszer oldalt nézek, látom, hogy a szomszédom zsebéből kikandikál a pénztárcája, és még a százasok széle is kilátszik belőle. — Na és? — Na és. nem gondoltam én semmi rosszra, de hát tetszik tudni, egy idő múlva méregbe jöttem, és azt mondtam, hogy heccelni még- sem ha^onMnaganij^^^^^^^ EGYÜTTÉRZŐ Kovács meséli Szabónak, hogy a feleségének reumája van. és fájdalmában egész nap ordít. — Na és te nem teszel ellene semmit? - kérdi Szabó. — Dehogynem. Vattát dugok a fülembe. ÉRTHETETLEN A kutyakereskedőnél megjelenik egy úr és így szól: — Az a kutya, amit a múlt héten önnél vettem, megdöglött. — Érthetetlen. Nálam ilyesmit sohasem csinált. KÉSŐN SZOLT Az ifjú férj az első estén azt mondja az új asszonynak: — Tudod, fiacskám, csak arra kérlek, hogyha egyszer egy más férfit jobban fogsz szeretni, mint engem, mondd meg ezt nekem, mielőtt megcsalnál. — Jaj — sikolt 'fel az asz- szonyka —, most szólsz? TALÁLÉKONY A tanító felszólítja Pistikét: — Mondj nekem egy gyüjtőszócskát. — Persely. CSERE — Képzeld csak, a kávé- házban elcserélték a felöltőmet. — Es ennek örülsz úgy? — Hát hogyne, nem is volt felöltőm. SZOMJ A szónok nagy hévvel beszél. — Az emberekben sokféle vágy lakik. Vannak, akik hír után szomjaznak, és vannak, akik békés családi élet után szomjaznak. A hátsó sorokból egy borízű hang közbeszól: — Én a sült kolbász után szomjazom. MEGNYUGTATJA * A beteg Kovácsot megvizsgálja az orvos, majd félrehívja Kovácsnét: — Asszonyom, a férje csak abban az esetben gyógyulhat meg, ha leszokik a dohányzásról. — Le fog szokni — jelenti ki Kovácsné határozottan. — Nem fog könnyen menni. Roppant erős akarat kell hozzá. — Ne féljen doktor úr, nekem roppant erős akaratom van. BESZÉLGETÉS A KÁVÉHÁZBAN — Olvasta, hogy az Afrikában élő kétezer emberevő közé négy misszionáriust küldtek? — Négy misszionárius kétezer emberevőnek egy fogásra sem lesz elég. KÍVÁNSÁG SZERINT A meteorológus a heti időjárást állítja össze. Mikor készen van, felolvassa a feleségének: — Hétfő: mérsékelten hűvös; kedd: derült; szerda: szeles; csütörtök: változó; péntek: esős. Felesége erre közbeszól: — Elfelejtetted, hogy pénteken Málcsi néniékhez kell mennünk. Tedd át az esőt szombatra. Kedvenc vicceim GONDOLJA? — Ez a nevél nehéz. Még 20 filléres bélyeget kell ráragasztani. — Gondolja, hogy attól könnyebb lesz? DIÁKSZERELEM — Ha nem szeretsz, nekl- megyek a folyónak! De ha szeretsz, nekimegyek az érettséginek is. TUDNI AKARJA — Mit kotorászol a zsebedben? — Nézem, szomjas vagyok-e még? ■MRf SZOMORÚ Kovácsot meglátogatja egy amerikai rokona. Sorba mutogatja neki a főváros nevezetességeit, de vajmi kevés eredménnyel, mert az amerikai ugyancsak lefitymál mindent. Mikor már az ösz- szes középületeket lefitymálta, Kovács egy hatal- j más, vöröstéglás épület elé viszi. — Ez is valami - mondja az amerikai -, nálunk New Yorkban legalább tízezer ilyen ház van. — Na ez elég szomorú - feleli Kovács. — Miért szomorú? — Mert ez az őrültek háza. ÖRÖM Kovács elutazik. A két kisgyerek, Pistike és ; Rozika ettől kezdve minden este azon veszekszik, hogy ki aludjon a mamával. Kovácsné úgy segít ; a dolgon, hogy egyik este Rozikát veszi maga mellé, másik este pedig Pistikét. Kovácsné egy nap levelezőlapot ír férjének, • Pistike, mielőtt bedobná a lapot, hozzáír néhány szót: Kedves papa. mi jól vagyunk, minden este más alszik a mamával. Csókol szerető fiad. TENGERPARTI VILLA — Ugyebár ön mondotta nekem, hogy a villa, melvet nyaralásra ajánlott, ködo- básnyira van a tengertől. — Igen kérem. Mivel szolgálhatok? — Azt az embert szeretném benevezni az olimpiára, aki a követ dobta. GONDOS MAMA — Miért kötötted azt a csomót a zsebkendődre? — Nem én kötöttem, a mama. — Miért? — Nehogy elfelejtsek feladni egv fontos levelet. — No és feladtad? — Nem. A mama elfelejtette ideadni. FIZIKA — Mondj nekem egy átlátszó tárgyat. — Kulcslyuk: Beküldte: Kéri Magda, Okoc, 267. Szakállszárftő TÓTH ELEMÉR Z megcsinálta a szerencséjét. Idegsokkos fejrán- gásait helyeslő bólogatás- nak vették. ☆ A sarki lámpa szerint: „Minden út hozzám vezet“. ☆ A gomb álláspontja: „Én tartózkodom “. ☆ Vannak generációk, amelyek degenerációs problémákkal küzdenek. ☆ Z költőnek négy kerékkel van több. ☆ A bólogatás egyfajta nyakizom erősítő gyakorlat. ☆ A láb a cipőhöz: „Engem fel lehet tömi, de megtörni soha..." ■fr A 16 is megbotlik — védekezett a bank igazgatója, amikor rájöttek, hogy félmilliót sikkasztott. ☆ Teljesen kimerültem — mondta egy villanylámpa- elem.
