Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-06 / 1. szám
2 új ifjúság Foto: E. Pavlacka EZEK IS FIATALOK Sokszor hallottam az idősebb generációt a fiatalokról beszélni — de legtöbbnyire rosz- szat. Ezért bátorkodom önöknek egy pozitívumot megírni életünkből. Tudom, hogy ez még kevés és nekünk ennél sokkal többet kell tennünk. írásomnak a következő címet adnám: Ezek is fiatalok! Már szinte szállóigévé válik a mondás, hogy „ezek a mai fiatalok", ‘nem tudnak semmit, udvariatlanok vagy szemtelenek, huligánok, meg „bezzeg, a mi időnkben“... Jó, jó, mi ezt megértjük. Igen, sajnos, egy-két ifjú barátunk nagyon elbizakodott, de mentségünkre mondjam — ezekből van a legkevesebb. Azért vannak olyan fiatalok is, akik ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Nem azért mondom, hogy az ifjúságot védjem, — mert közéjük tartozom, — azonban a rágalmat nem szeretem. Igaz, hogy hirtelenek vagyunk, sokszor többet beszélünk, mint amennyit kellene, de... És ott van mindenhol az a „de“. „De“ nem szeretném feleslegesen izgatni az idősebb korosztályt. Hogy mennyire nem illik ránk fiatalokra ez a szállóige, ezt bizonyítja az a kiállítás is, amit a Járási Népművelési Ház mellett működő képzőművészeti szakkör nyitott december 5-től december 11-ig Dunaszerdahelyen. Amikor elolvastam a plakátot, nem akartam hinni a szemeimnek. Ez csalás — gondoltam. Ez nem lehet igaz. Hát mégis tud nyújtani valamit ez az ifjúság? Vajon mit tudnak ezek a „mai fiatalok“? Én magam is ellátogattam a kiállításra, mindjárt a megnyitás napján. Bevallom, egy kicsit féltem ettől a bizonyítástól. Délben, a- mikor nem volt ott senki, bementem a hátsó bejáraton. Nem akartam hinni a szemeimnek. Elkápráztató látvány fogadott. Olyan szép, o- lyan művészi — szóval nem is lehet leírni, látni kell. Ezek az ifjú tehetségek még sokra viszik az életben. Nem tudom befejezni levelem anélkül, hogy egy-két tehetséget meg ne említsek. Rácz László Dunaszerdahely, Lelkes Mária Felsőpatony, és \?gül, de nem utolsósorban Teleky Tihamér Nagymegyerről, aki különösen nagy közönségsikert aratott képeivel. Ezekután úgy gondolom, emelt fővel, nyugodtan mondhatom, nem is kell olyan komo- nyan venni azt a szállóigét. Az idősebb korosztály sem gondolja olyan komolyan, amit mond, mert hisz ők is voltak fiatalok, és talán valamikor régen, sajátmagukról is hallhatták: „Ezek a mai fiatalok“. Bálint Ilona Beszámoló a nagykürtösi járás CSISZ konferenciájáról December 13-án tartotta rendkívüli konferenciáját a CSISZ nagykürtöst járási szervezete. A konferencia pozitívan értékelendő abból a szempontból, hogy a szokottnál sokkal több maqyar felszólaló kapcsolódott be a vitába. Nagyra kell értékelőt a maqyar fiatalok törhetetlen aktivitását, akaratát. A felszólalók valóban konkrét dolgokat vitattak, olyan problémákat vetettek fel. amelyek nem tűrnek további halasztga- tást. A CSISZ keretén belül különféle szociális csoportok alakulnak. A csoportok egyike a Magyar Fiatalok Tanácsa. E szociális csoport azonban nem rendelkezhetik olyan szavazati joggal, mint amilyennel a többi csoport rendelkezik — jelentette ki a CSISZ KB egyik képviselője. A magyar fiatalok természetesen ezzel nem értenek egyet, mert hiszen ebből az következik, hogy nem rendelkeznek teljes logokkal. Varga Lajos felszólalásában helytelenítette, hogy egy magyar faluban több szoctális csoport alakul. Alakuljon meg a Magyar Ifjúsági Szervezet, mely minden szempontból a magyar fiatalok érdekeit szolgálná és védené. Sokan hiányolták a CSISZ eddigi munkáját, hiszen nem sokat tett a fiatalság, főleg a magyar fiatalság érdekében. A magyar fiataloknak sajátos problémáik vannak, főleg kulturális téren, márpedig ezeket csak a magyar fiatalok oldhatják meg. Valamennyi magyar fiatal a- zon a nézeten volt, hogy szükséges létrehozni a Magyar Ifjúsági Szövetséget, amely a nemzetek és nemzetiségek közötti viszony rendezésére törekedik. Nem nacionalista szellem diktálja ezt az elképzelést. Nem fajulna ellenzéki csoporttá, sőt inkább elősegítené az eddigi figyelmen kívül hagyott problémáink megoldását. Mi, magyar fiatalok uqyonolyan kötelességet érzünk köztársaságunk iránt, mint valamennyi más nemzetiségű fiatal. M> u- gyanúgy helytállunk az élet bármely szakaszán, ugyanolyan szorgalommal végezzük munkánkat, mint a cseh vagy szlovák fiatalok. Egyforma kötelességeink vannak, miért ne lehetnének egyforma jogaink is? Mert eddig nem voltak. Már azért sem,, mert nem lehet o- lyan szervezetünk, amely valóban a mienk. A félmegoldás nem megoldás. A konferencián érezhető volt a magyar fiatalok eddiginél sokkal barátságosabb „kezelése“. Külön tárgyaltak velünk. Igyekeztek megqyőzni arról, hogy a MISZ nélkül is meg lehet oldani problémáinkat. Fölösleges szerintük (szerintünk nem) egy új szervezet létrehozása. E- iég lesz egy tanács is a CSISZ keretén belül. Kérdem én, ha a magyar fiatalok nem kezdeményezik a MISZ megalapítását, akkor is megalakult volna a magyar fiatalok tanácsa? Vagy csak most vettek ém<e minket? Csáky Károly iiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiim KLUB HÍRADÓ iiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiii A helembai ZR1MIK eddigi tevékenysége és jövőbeni tervei Nem elsőként alakult meg klubunk a járásban ám kevés klub dicsekedhetik olyan eredményekkel, mint a mienk. 1968 szeptember 14-én volt az alakuló taggyűlés. Eltelt két hónap, a sikerek édes örömét már megízleltük. Anyagi támogatás nélkül indultunk. Elég volt számunkra az erkölcsi támogatás, amelyet a HNB elnökétől kaptunk. Ö volt az, aki megértett bennünket és a kor követelését, hogy a szórakozás terén tágahb lehetőséget kell biztosítani a fiataloknak. Első számú feladatunk a falu kulturális színvonalának az emelése. Szeptemberig a kultúra ápolása és a szórakozás biztosítása abban nyilvánult meg, hogy két-három bált rendeztek, egy-két színelőadást, és az Osveta keretén belül filmvetítésre került a sor. Ez viszont nem elégíti ki a fiatalok igényeit. A hétvégét rendszerint a csárdában, vagy a kocsmában töltötték. Gyökeres változást hozott a klub megalakulása. Október 28-án egy esztrád- műsorral örvendeztettük meg a falu lakosságát. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy közkívánatra meg kellett ismételni. Mind a két alkalommal telt ház volt. Minden második héten klubestet rendezünk Havonta egy-egy nyilvános teaestet. A zenét a klub zenekara szolgáltatja. A zenekar tagjai fiatalok. Eddigi jövedelmünkből már két elektromos gitárt vettünk, és szeretnénk a zenekart teljesen felszerelni. Ez rövid időn belül meg is lesz. Aki ott volt az Erzsébet- és Katalin-bálon, valamennyien elismeréssel szóltak a zene minőségéről. December 6-án Mikulásestet rendeztünk és szilveszteri estet is. Januárban előadjuk a Kaviár c. színdarabot. Nagy gondot okoz az, hogy még nem rendelkezünk külön klubhelyiséggel. ♦ Reméljük, hogy a jövőben ezt az egyetlen kívánságunkat is teljesítik. Elvégre senki sem várhatja, hogy saját erőnkből építsük fel. Ideiglenesen a kultúrházat használjuk, ez azonban nem lehet örökös otthonunk! Bízunk benne, hogy megértésre találunk, mert hiszen az igen fontos, hogy bármikor összejövetelt rendezhessünk! Pál Pál klubvezető A szőgyéni józselatt ilá sok klubhehyiságet építettek Szőgyénben 1968 szeptember 20-án alakult meg a MISZ. Elnöknek Nágel Dénest, klubvezetőnek Koterman Lászlót, titkárnak Onody Bélát választották meg a fiatalok. A> alakuló gyűlésen Juhász elvtárs felajánlotta a szervezetnek a volt pékség helyiségeit, saját tulajdonát. Igaz, egy kissé megrongálódott állapotban vette át az Ifjúsági Klub a helyiségeket, de a helyi EFSZ támogatást ígért, tehát a fiatalok munkához láttak. Áz EFSZ állta szavát és é- pítkezési anyagot juttatva a szervezetnek jelentős segítséget nyújtott a fiataloknak. Igaz, a legnagyobb támogatást a HNB-től várták, de csalódniuk kellett, mert a HNB passzívan válaszolt minden kérésre. A fiatalok nem adták fel a harcot. Szabad idejükben szorgalmasan brigádoztak. Kőművessel bevakoltatták a falakat, a többi munkát már maguk végezték el. A fiatalok között sok ipari tanuló van, de akad villanyszerelő, asztalos és más szakmabeli is. Minden tag kivette részét a közös munkából. Két hónap szorgos munkája után elérkezett a nap, a helyiségek átadásának napja. Az ajtóban frissen meszelt fal illata csapja meg az érkező orrát. Az oldalfalakon hangulatlámpák fénye teszi otthonossá a helyiséget. A szemközti falon hatalmas betűkkel írott szöveg hirdeti a tennivalót: rendezni végre közös dolgainkat, ez a m munkánk és nem is kevés.“ Kissé oldalt a felír; tói József Attila komoly arcképe tekint az éri zőkre. A fiatalok arcára elégedettséget és vidám varázsolt az új, barátságos környezet. A s lók néhány versben megemlékeztek József A ról. majd a MISZ tulajdonát alkotó zeneszek^ televízió és egyéb társasjátékok segítségével rakoztak. Az örömet tetézte a fiatalok kedvenc szórakozása: tánczene. Elégedetten mondogatták egymás között: „érdemes volt küzdeni!“ Moncz László, Szőgyén Mit csinálnak az inámi fiatalok? Erre a kérdésre kerestem választ a minap. Különféle kérdéseket tettem fel a falubeli lányoknak, fiúknak. És ők feleltek. Ez a kérdés - feleletes „közvéleménykutatás“ érdekesen alakult. Mivel töltőd a szombat és vasárnap estéket? „Nézem a TV műsorát.“ „Hülyülünk a faluban.“ „Olvasok és tanulok.“ „Általában nőzéssel.“ „A szomszéd faluba járok.“ „Nekem nincs is szabadidőm.“ „A szüleimmel szórakozok." A válaszok különfélék, önmagáért beszél mindahány. Nem kell magyarázat. Jöhet a következő kérdés! Hiányolod-e, hogy nincs a faluban ifjúsági klub? „Nagyon.“ „Ügy érzem, hogy egy kicsit el vagyunk maradva más falvak fiataljaitól.“ „Nekem mindegy, hogy van- e vagy se. Estéről estére csak otthon ülök.“ „Nagyon jó lenne egy ifjúsági klub!" ,,I*r .távolom persze, mert nem kellene a szomszéd faluba járni!“ Az utolsó válaszból kiJ derül tehát, hogy a fiatalok segítenek önma- gukon és ha nincs ifjúsági klub a faluban, hát elmennek a szomszédos községekbe. Nem kellene megalakítani Inamban is az ifjúsági klubot? „Bizony jó lenne!“ „Nekem mindegy!“ „Kellene, bizony, legalább nem ülnék otthon. Már unom a TV-t is.“ „Nekem így is jó, meg úgy is jó." „Van nekem elég pénzem, megkeresem a szórakozási lehetőségeket, ha nem itthon, ha' másutt!" Alapjában véve n rosszak az inámi fi< lók. Sőt, a válaszok mutatják, hogy vé. egyszer lehetne ve úgy igazában is kezei valamit. „Közvélemér! kutatásom" végére i' a kérdés: Kik le1 azok, akik valóban denek valamit? Remélem, valaki m< csak felel erre a kérdés re. Bodzsár Gyula
