Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-03-05 / 10. szám

* új ifjúság ­Párbeszédek, amelyek a problémák megoldását célozzák % A kblcsbnbs bizalom szellemében £ A falusi fiatalok sem akarnak mostohagyerekek maradni A LEGÉGETŐBB PROBLÉMÁKRÓL 1 . Számokkal kezdem: A VÄGFARKASDI JÄRÄSI FESZTIVÁL RÉSZTVEVŐINEK EGY RÉSZE 16*5 A MIKROFON ELŐTT Február 25-én volt az első csehszlovákiai magyar tánc- és népdalénekesek galántai járási fordulója Vágsellyén. A dön­tőnek 22 résztvevője volt. 16 lány és 5 fiú: Bozi Mária, Farkas Rozália, Kollár Etel, Szabó Margit, Blahó Klári, Vince Margit, Tóth Magda, Farkas Imre, Kántor Mária, Beres Ildikó, Horváth Rozália, Köpcsényi Mária, Kalmár Ist­ván, Púkkal Sándor, Zalka Ce­cília, Sziszák Katalin, Lukacso- vics István, Fölös Erzsi, Kertész Aranka, Tyukos Ferenc, Nagy Marianna. És még egy kis sta­tisztika, főleg azok kedvéért, akik a mini-méretű kultúr­terembe már nem juthattak be: 5 versenyző énekelte az Adám hol vagy-ot és 4 a Nem várok holnapig cimú Zalatnay- slágert. A lányok öltözködésé­ben dominált a mini, a fiúk viselkedésében a lámpaláz. Minden versenyző 2-2 szám­mal indult, amelyeket egymás után adtak elő. Az énekesek rendelkezésére három tánc­zenekar állott. A zsűri döntése szerint a fü­lek! elődöntőbe Horváth Rozá­lia és Pukkai Sándor kerültek. Dióhéjban az Oj Ifjúság nagy­dijának további két kandidátu­sáról: Horváth Rozália diószegi lány, 21 éves. A bratislavai nagy­postán dolgozik. — őrül, hogy első lett? — Nem számítottam rá, d« nagyon örülök. — Szeretne professzionális énekes lenni? — Az éneklés benne van a véremben. Szeretnék tovább­ra is énekelni. Horváth Rozália az Öh misz- ter Alkohol, és a Ne szóljon meg senki című dalokkal indult a versenyen. Vágfarkasdon Az áprilisi fülekl elődöntő két résztvevője: HORVÄTH RO­ZÁLIA és PUKKAI SÄNDOR < Pukkai Sándor felsőszeli fiú, 19 éves, a vágsellyei Duslo villanyszerelő-inasa. Először lépett fel közönség előtt. Ked­venc énekese Poór Péter. — Előadásmódja nagyon ha­sonlít Václav Neckár cseh éne­kes stílusához. — Semmi közöm hozzá és különben sem kedvelem őt. A járási fesztivál harmadik helyezettje és egyben legna­gyobb meglepetése Blaho Klára volt. Szencen jár a gimnázium első osztályába. Énekelt már valamikor? — Igen, nyolcadikos korom­ban a 3. helyen végeztem a járási fesztiválon. — Várta, hogy ilyen kitűnő helyezést ér el? — Arra számítottam, hogy bejutok az első tíz közé; és nagyon kellemesen lepődtem meg. — Kitűnő volt a fellépése. Csak nem a tükör előtt gyako­rolta a mozgás-technikát? — Próbáltam úgy is, de ez nem a legmegfelelőbb, mert akkor valóban csak a mozgásra összpontosul a figyelmem. — Vannak kedvenc tantár­gyai? — Igen, a testnevelés. A beat- és pop-zene vágfar- kasdi találkozójának legszim­patikusabb résztvevője Beres Ildikó volt. A zsűri döntése révén, sajnos a negyedik he­lyen' végzett. Hiába, Sandy Shaw sem volt azonnal sztár és Zalatnay is sokat pityergett a függöny mögött, amíg a zsűri úgy döntött, hogy méltó az első helyre ... A győzteseknek gratulálunk és köszönjük az énekesek rész­vételét, valamint a rendezők­nek a fesztivál realizálásában nyújtott segítséget.-ze­Hogy milyen a világ egyik legszebb filmszínésznője, azt legjobban volt férje, az is­mert színész és rendező, John Derek tudja. Ezért elhatároz­ta, hogy az egyik francia he­tilap segítségével megpróbál tanácsot adni elöreiáthatőlagos utódjának — a „csúnya szép­ségnek“, Jean-Paul Belmondó- nak, aki Ursula miatt elhagy­ta feleségét és három gyere­kéi. A volt férj a kővetkező­ket javasolja Belmondönak: „Sohase légy féltékeny: Ur­sula hűséges nő, de állandóan arról akar meggyőződni, hogy még semmit sem veszített bá­jaiból és ezért flörtöl, szóra­kozik más férfiakkal is. Légy türelmes a barátnőivel szemben: a férjén kívül szíve­sen veszi körül magát más em­berekkel is. Igyekezzél mindig friss len­ni, sohase mutasd, hogy fá­radt vagy és aludni akarsz: Ursula szívesen vacsorázik vendéglőkben és esténként szí­vesen jár táncolni. Nem tűr­né maga mellett az olyan fér­jet, aki az estét otthon akar­ná tölteni. Ne engedd őt autót vezet­ni: nagyon rossz sofőr, amit nem akar beismerni és min­dig őrült gyorsasággal hajt. Készülj fel arra, hogy oly­kor-olykor hirtelen magadra hagy minden komolyabb ok néikül. Ha türelmetlenség fog­ja el őt, néhány napra szó nélkül eltűnik „rejtekhelyére“, amelyről senki sem tud, mert maga akar lenni és ilyenkor nem szereti, ha valaki zavarja őt* Szegény férj- — ti— A PÄRT és az Ifjúság „Október és a ma“ címmel megrendezett párbeszéde a losonci járásban nagy sikerrel járt. A beszélgetéseken összesen 5188 fiatal vett részt. S hogy miről beszélgettek...? Talán nem is a beszélgetések száma és a megjelent fiatalok tö­mege a mérvadó. Inkább az, hogy miről és hogyan beszél­gettek. Ki ne hallott volna már olyan hangokat, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a politikai, gazdasági és a kulturális problémák iránt, hogy csak a szórakozásnak élnek és csak a pillanatnyi örömöket ke­resik? Kár, hogy az ilyen és hasonló elvek apostolai nem vettek' részt egy másik párbeszéden — mondjuk Ipolyvarbón, Ipolynyéken, Füleken, Kokaván vagy a járás bármelyik szervezetében. Adatok, vélemények, nézetek és javaslatok’ tömkelegéből keilen» választanom: melyek a legérdekesebbek? Melyek kívánkoznak legin­kább a nyilvánosság elé. Általános érdekű dolgok, amelyek nemcsak ebben a járásban, hanem az ország más vidékein is gondot okoznak a fiataloknak. De nemcsak nekik. A felnőtteknek is. Mert ezeken a beszélgetéseken elsősorban az a közös akarat nyilvánult meg, amely egyaránt jellemző idősebbekre, fiatalabbakra. Maradjunk csak a konkrét dolgoknál. Fentebb Ipolyvarbő' község nevét említettem. Nos, az itteni fiatalok olyan probléma megoldását sürgetik, amely hazánk sok más községében is gyakran szerepel napirenden. A fia­talokról, a mezőgazdasági dolgozókról van szó. — Nekünk állandó munka kell, állandó kereset kell, télen-nyáron, mert mi nem aka­runk a városba menni, nekünk jobb falun, de télen is szükségünk van pénzre, rendszeres jövedelemre, elvtársak, ebben segítsetek i falusi fiataloknak! — Talán Így lehetne tömören kifejezni a varból fiatalok állásfoglalását. Nyáron nincs semmi baj, nyáron szépen ke­resnek a szövetkezetben a fiúk is, lányok Is, de télen... szóval ezt a problémát kell megoldani. De hogyan? Hiszen ha a megoldás köny- nyü volna, már régen megtalálták volna a módját. Nos, a fiatalok — Itt nincs valami csodálatos receptről sző, csupán a fiatalqk elkép­zeléséről — azt javasolták, hogy a nemzeti bizottságok, a szövet­kezetek és az állami gazdaság vezetői legyenek kezdeményezőbbek: létesítsenek kisüzemeket, műhelyeket, amelyekben akármit gyárthat­nának — s a fiatalok télen sem tétlenkednének. Ezt a nézetet han­goztatták a fiatalok a leszenyei, szlovákgyarmati, szécsénkei, inami stb. beszélgetéseken is VALAMI nincsen rendben a kulturális életfel sem felvamkban. Ezt viszont az ipolykeszi fiatalok említették meg. Nálunk például ml a baj: van szép, korszerű, új kultúrház a falu legszebb pont­ján, szóval nem akadályozza helyhiány a kulturális élet kibontakozását. De akadályozza valami más: náluk például az. hogy a kultúrházban székel a helyi nemzett bizottság, a szövetkezet, csupa iroda az egész épület — de nincsen megfelelő terem — nem jutott helyiség a fiatalok munkája számára. Van ugyan egy helyiség, erről sző sincs, de abban még székek sincsenek. S kinek lenne kedve egy ilyen elhanyagolt helyiségben estéről estére Üldögélni...? A fiatalok nem hallgatták el nézetüket az egyes mezőgazdasági üzemekben levő szociális berendezésekkel kapcsolatban sem. Nin­csen például fürdőszoba az állattenyésztésben dolgozók számára. Sok helyütt még a kezüket sincs hol megmosni. S hogy nincsen pénz például zuhanyozó, meg mosdófülke létesítésére — mondogatják a szövetkezetek vezetői. Ugyanakkor pedig nem egy szövetkezetből a tagság egy töredéke — harminc-negyven ember — igen költséges külföldi kirándulásokon vesz részt. Az ilyen kiruccanás tízezrekbe kerül. Persze, nem arról van szó, hogy a szövetkezeti tagok nem érdemelnek meg egy-egy kirándulást akár külföldre Is. De ezért az sem mindegy, hogy egész éven át milyen körülmények között dolgoznak... SZAKKÉPZETTSÉG. Sokat hangoztatott szó ez napjainkban. Sokat beszélnek róla a fiatalok is. Beszéltek róla a partszervek küldöt­teivel való találkozásokon is. A fiatalok — szövetkezetbe került fiatal szakemberek arról panaszkodtak, hogy sok esetben nem kap­nak szakképzettségüknek megfelelő beosztást. Persze, nem arról van szó, hogy a fiatal agrármérnök kedvéért azonnal leváltsák a tíz év óta kiválóan dolgozó, de nem mérnök agronómust. Viszont lehe­tővé kell tenni a fiatal szakembernek, hogy a saját útját járhassa munkahelyén, hogy kísérletezhessen, hogy tanítson és tanulhasson, hogy... szóval: jobb kapcsolatokat kellene teremteni az idősebbek és a fiatalok között a munkahelyeken, hiszen lényegében mind a ketten ugyanazt akarják: többet termelni. Ez a kedvezőtlen helyzet nem kerüli el például a járásban működő üveggyárakat sem. A mál­napataki, zlatnői, utekáöi és a katarlnska-hutai üveggyárak fiataljai sem minden esetben elégedettek a beosztásukkal. Például a tényle­ges katonai szolgálatukat letöltött fiatalok csak nehezen kerülnek vissza üvegfúvói szakmájukba, sokszor kisegítő munkát végeznek s ez persze a jövedelmen is megmutatkozik. Rugalmasabb ügyinté­zést várnak az üzemek vezetőségétől ezen a téren is. A FIATALOK a gyárakban, üzemekben és minden vonalon egyen­rangú partnerei az idősebbeknek. Nem félnek a feladatoktól. Van azonban valami, ami mégis megkülönbözteti őket az idősebb nem­zedéktől. A koron kívül is. Éspedig az, hogy a társadalmi élet iránti Igényük fokozottabb. Klubot akarunk, jól berendezett klubokat, ahol szórakozni lehet, beszélgetni lehet, tanulni lehet — szöval ahol tel­jes mértékben húszévesnek érezheti magát az ember: ezt a néze­tet hangoztatták a beszélgetéseken a losonci Béke bútorüzem fia­taljai, a losonci Konzervgyár Ifjú dolgozói, a zlatnól üveggyár ti­zennyolcévesei. S még egy sereg más üzem fiataljai, akik munka után szórakozni akarnak. Szebben, kulturáltabban, mint jelenleg. Nem egy üzemben van is klub, működik is, de sok olyan dolog nincsen benne, ami a klubélet velejárója sava-borsa. HÉTSZAZHATVAN vitafelszólalő minden gondolatát, ötletét papírra vetni — lehetetlen feladat. S végeredményben nem is célom. Hi­szen a javaslatok megfelelő kezekbe kerültek, illetékes helyeken foglalkoznak velük, kutatják, keresik megvalósításuk és életrevál- tásuk módját. A jelenlegi pillanatban a hangsúly azon van, hogy a fiatalok komoly segítséget akarnak nyújtani a pártnak az egyes problémák megoldásában. Nemcsak azzal, hogy munkahelyeiken be­csülettel helytállnak. Azzal is, hogy a tizennyolcéves diák, a hason­lókorú üveggyári dolgozó vagy diák részt kér a közös gon­dokból. S persze a sikerekből is. Hiszen a beszélgetéseken nem­csak negativ jelenségekről esett sző. Nagyon sok fiatal neve is el­hangzott — olyanoké, akik máris tettek valamit a közösségért,- olyanoké, akik már v-itak eddigi sikereiknek. Agócs Vilmái Ursula ANDRESSRÖL

Next

/
Thumbnails
Contents