Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-27 / 9. szám

Nincs olyan földrajzkönyv, amelyik a Dunáról szólva ne fmá meg, hogy a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig 2850 kilo »méter hosszan kanyargó folyam évezredek óta Európa leg­fontosabb víziútjai közé tartozik. Nyolc országot köt össze. Fekete-tengeri torkolatán át a hajók a Dunáról közvetlenül is kijuthatnak a nagy tengerekre, így a nemzetközi keres­kedelemnek is fontos ütőere. • HADIŰT AZ OSZLOPO­KON • A részletesebb könyvek kü­lön fejezetet szentelnek az Al- Dunának. Költői szavakkal ecsetelik a folyamnak a Kár­pátok és a Balkán-hegység közé, a Kazán-szorosba ékelő­dő szakaszának, különösen leg­szűkebb pontjának, a Vaskapu­nak vadregényes szépségét. Írnak a szédítő zuhatagokról, a vízből meredező szirtekről. De írnak azokról a nyílt és alattomos veszélyekről is, amelyek — bár páratlan szép­ségek között — a hajósokra leselkednek itt. A Dunának ez az Ő-Moldovától Túrna Severi- nig húzódó 117 kilométeres vonulata már az ókorban is rengeteg gondot okozott a ró­maiaknak. Nemcsak hajóik akadtak fenn alacsony vízál­lásnál a homokpadokon, vagy zúzódtak szét viharos időben, sőt, sokszor teljes szélcsend­ben is a szirtek között rohanó zuhatagokon, de a rendkívül összeszűkülő, meredek szikla­fal még annyi helyet sem adott, hogy szárazföldi utat vezesse­nek el a folyó mellett. Traia- nus császár hadmérnökei hal­latlan munkával a Vaskapu szakaszon külön csatornát épí­tettek gályáik számára, a szik­lafalba vájt üregekbe rögzített oszlopokra pedig olyan hadi- utat emeltek, amelyet marad­ványaiban még ma is csodál a világ. Nemhiába kapta az „isteni Traianus“ sok dicsérő jelzőjéhez ezt is: „a hegyek és a Danubius menti sziklák legyőzője“. A Vaskapu jobb partján a sziklafalban máig fennmaradt a Traianus-út épí­tőinek dicsőségét hirdető tábla. Traianus halála után sok, nagyon sok víz folyt le az Al- Dunán, amíg napirendre került e folyamszakasz hajózhatóvá tétele. A terv és megvalósítása gróf Széchenyi István, vala­mint a reformkor nagy vízi­mérnöke. Vásárhelyi Pál nevé­hez fűződik. Óriási munkával csatornákat létesítettek, kőpá- takat emeltek, víz alatti szír­ieket vertek szét, a sziklafalba szárazföldi utat véstek. E mun­kálatok a századforduló táján készültek el, a Duna volta­képpen csak ez idő óta hajóz­ható végig. • SZÉCHÉNYI ISTVÁN KŐVETŐI • A Széchenyi-Vásárhelyi-íéle szabályozás azonban nem ho­zott — az akkori technika felkészültséggel nem hozhatott — végleges megoldást. A zu- hatagokat nem szüntethette meg. Míg például Budapestnél a Duna vizének esése kilomé­terenként 10 centiméter, se­bessége pedig óránként keve­sebb. mint négy kilométer, addig a Vaskapunál az esés meghaladja a 2 métert, a se­besség pedig eléri a 20 kilo-« métert. A víz alatti sziklák miatt alacsony vízállásnál a hajózás szünetel, éjszaka még normális vízállásnál is tilos, egyes szakaszokon pedig csak speciális révkalauzok irányí­tásával és csak egy irányban lehet haladni. A víz rendkívül erős sodra miatt árral szem-' ben a hajókat a parti síneken haladó mozdonyok vagy külön­leges vontatóhajók vontatják fel. Mindennek következtében a 117 kilométeres Al-Duna szakaszon az áthaladás átlag 120 órát vesz igénybe. Az Al-Duna végleges szabá­lyozására a zseniális Bánki Donát, majd a két román mér­nök. Dórin Pavel és Gregor Vasilescu dolgozott ki tervet, de az első, illetve a második világháború miatt ezek meg­valósítása komoly formában fel sem merült. 1956-ban aztán a közvetlenül érintett Románia és Jugoszlávia megállapodott, 1963-ban pedig a kész terv alapján egyezményt írt alá egy gigászi duzzasztómű és erőmű közös felépítésére a Vaskapu­nál. Az építés 1964-ben mind a jugoszláv jobb, mind pedig a romániai bal parton megin­dult és olyan ütemben halad, hogy a jelek szerint 1971-re feltétlenül be is fejeződik. A duzzasztómű a jugoszláv Kladova és a román Turnu Severin között szeli majd át az itt mintegy 1000 méter széles Dunát. Mindkét oldalról egy- egy földgáttal kezdődik (130— majd egy-egy vízierőművel (214—214 méter), 6—6 agre- gáttal folytatódik, középen át­eresztő gát lesz (310 méter hosszú), A gigászi mű így 1618 méter hosszú, 54 méter magas és 36 méter széles lesz. Tete­jén műút és vasút fut majd. • JÖKAI SZIGETE IS VÍZ ALÁ KERÜL • A két erőmű kapacitása két­ezer megawatt lesz, évente tíz és fél milliárd kilowattóra energiát termel, Jugoszlávia és Románia 1970-es teljes villa- imosenergia-szükségletének 15 százalékát. Egyike lesz a világ hat legnagyobb erőművének, Európában pedig a volgai erő­mű után a második. A duz­zasztómű annyira megemeli a vízszintet, hogy annak hatása fel, egészen Újvidékig érezhető lesz, a kritikus al-dunai sza­kaszon pedig lehetővé teszi, hogy a hajók teljes biztonság­gal haladjanak át az így immár mélyen fekvő szirtek és zuha- tagok fölött. A hajók két irányban közlekedhetnek, az áthajózás időtartama a jelen­leginek egynyolcadára csökken. Az Al-Duna áruáteresztö ké­pessége a mostani évi 10 mil­lió tonnáról 45 millióra nő, egy tonna szállítási költsége egy- harmadára csökken. Egy ilyen óriási építkezésről szólva gyakran írják — olykor kissé túlozva is —, hogy meg­változtatja az egész környék arculatát. A Vaskapu esetében azonban szóról szóra így igaz. A gát fölött alaposan meg­emelkedő és kiszélesedő fo­lyam több falut és városkát fog elnyelni. Jugoszláv oldalon Golubinje, Szip, Tekija, román oldalon Svinita, Ogradina, és talán Orsóvá kerül víz alá. El­tűnik az egykori Traianus-út egy darabja, az addig fennma­radt emlékeket, köztük a Trai- anus-táblát elviszik és másutt állítják fel), a Széchenyi-út egy szakasza elnyeli a Duna a Jókai-regényből ismert Ada Kaleh szigetet is. Ada Kaleh török származású csónakosai egyelőre még szorgalmasan szállítják a kirándulókat a kies Duna-szigetre, felkalauzolják őket a karcsú minaretbe, a „halálraítélt“ települések még megszokott életüket élik, de már nem sokáig. A házakat feketével mázolt nagy számok­kal jelölték aszerint, hogy mi­lyen sorrendben kerül sor la­kóinak átköltöztetésére a hegyoldalban épülő új, modern kisvárosokba. Összesen 25 ezer embert telepítenek át. 25 ezer élőt. Rajtuk kívül — a holta­kat is. Amennyiben a hozzá­tartozóik kívánják, új kopor­sóban az új városkák temetői­be szállítják át azokat, akik a víz alá kerülő temetőkben pihennek. A kiürült épületek közül csak azokat bontják le, amelyeknek anyaga megéri az elszállítást. A többit úgy hagy­ják. Majd „lebontja“ azokat egy-kettőre a fölöttük szinte tóvá terebélyesedő Duna rop­pant víztömege. • EGY SZENZÁCIÓS RÉGÉ­SZETI LELET • Az építkezés — mondhatni: mellesleg — egy régészeti szenzációval is járt. A föld­munkák során a jugoszláv Szrejovics professzor egy kő- korszakbeli város maradványai­ra bukkant, amely időszámítá­sunk előtt a hatodik évezred­ben létezett. A leletek igen nagy mennyiségben és kitűnő állapotban maradtak fenn. Bár teljes feldolgozásuk, egyezte­tésük. összehasonlításuk, vizs­gálatuk még sok időt vesz igénybe, az eddigi megállapí­tások lázba hozták a világ régészeit: a vaskapui ősváros feltárása ugyanis megdöntötte az európai civilizáció kezdeté­ről tartott eddigi feltevéseket. Egyáltalán nem kizárt, hogy az Al-Duna végső rendezése so­rán napvilágra került ősváros az európai régészet legfonto­sabb lelete. Tizenkét milliárd forintnak megfelelő összeget irányoztak elő az építkezés teljes költsé­gére. Még számtanfeladatnak sem csekélység kiszámítani, hány vasúti kocsi és milyen hosszú szerelvény kellene, hogy egyszerre elszállítsa azt a Ü millió köbméter földet és szik­lát, amelyet a munkálatok so­rán . megmozgatnak, és azt a két és fél millió köbméter betont, amelyet a gátakba, gépházakba, zsilipekbe beépí­tenek. A foglalkoztatott munkások létszámáról már könnyebb fo­galmat alkotni: összesen tíz­ezren dolgoznak itt. Az óriási munkaterületen azonban any- nyira eloszlanak, hogy úgy tű­nik: nagyon kevés itt az ember. — u| if|u$ag 9 Viszont nagy teljesítményű gépcsille, teherautó, szállító-* szalag, exkavátor, betonkeverő, lift, földgép, daru, de ki győz­né valamennyit felsorolni — annál több. Ilyesmiről persze, Traianus. Széchenyi István és Bánki Donát nem álmodhatott. De még a két világháború közti időszak tervezőmérnökei sem. Amikor az óriásdaru-erdő ' és a félelmetesnek tűnő gép-1 monstrumok mellett a látoga-» tó „felfedezi“ az ezeket hasz-» nos munkára szelídítő embert, meglepődve állapítja meg, mi­lyen sok köztük a fiatal. • AZ ADRIÁTÓL A FEKETE­TENGERIG • Az itt dolgozó 10 ezer ember közül nyolcezer 35 éven aluli, több mint 4000 pedig még a harmincat sem töltötte be. EH jöttek ide a környező falvak­ból éppúgy, mint az Adria meg a Fekete-tenger partjáról, a Kárpátok erdőségeiből és Mon­tenegro hegyei közül. Sokan jöttek csak kíváncsiságból, szerencsét próbálni, másokat: a magas kereset vonzott, me­gint másokat a szokatlanul nagy vállalkozás romantikája. Soknak a kemény munka ked­vét szegte, a kezdeti nehézsé­gektől, a Kazán-szorosban ál­landóan süvítő szél, téli, der­mesztő leheletétől visszaret­tentek és odébbálltak. De az ilyesmi jobbára csak kezdetben, 1964—65-ben volt napirenden. Ma már a fiata­loknak is kialakult egy olyan törzsgárdája, amely a vaskapui építkezés derékhadát alkotja. Ide jöttek egészen fiatalon, mondhatni „életrajz nélkül“, s itt nyomban kalandokkal, veszélyekkel, sikerekkel regé­nyesen kezdődött munkás éle­tük. Kiállták az első hetek nehézségeit, a nyári árvizek és a téli, kemény fagyok megpró­báltatásait, megértek olyan szélviharokat, amikor a darura fel sem lehetett menni, a töl­tés tetején meg kapaszkodni kellett, hogy az embert le ne sodorja. Kialakult jellemük, át kellett esniük az emberség vizsgáján. Akik átmentek ezen a vizsgán, akik kiállták ezt a próbát, azok megszerették Vaskaput, sajátjuknak érzik az épülő óriást, büszkék rá. Megérdemlik, hogy az utókor úgy tekintsen rájuk, mint Traianus császár és Széchenyi István. Vásárhelyi Pál és Bánki Donát, Dórán Pavel és Gregor Vasilescu nagyszerű követőire. FÁBIÁN FERENC írása CSAK HÁZASULANDÓKNAK Mudr. L. ELGER: A báj varázsa Á nemi varázs — a sex appeal — nem függ csupán a szép kül­sőtől. Tagadhatatlan ugyan, hogy nagy szerepet játszik főleg az is­merkedésnél. Leköti, magára von­ja a figyelmet. Amíg azonban csak afféle külső burkot jelent, amely mögött nem rejtőznek további ér­tékek. hamarosan köznapivá vá­lik. elveszti vonzóerejét. Vannak leányok — ugyanez vo­natkozik persze a férfiakra is — akikre öröm ránézni. Hamarosan azonban ellenszenvessé válik felü­letességük. érdektelenségük, elha­nyagolt külsejük, örökös sértődött­ségük és érzelmi szegénységük. Nincs velük miről beszélgetni. Má­sok viszont ellenkezőleg — jólle­het kevésbé tetszetős külsejűek — egyszerűen elbűvölök mester­kéletlen viselkedésükkel, természe­tes mozdulataikkal, mások érdek­lődését felkeltő tehetségükkel, ka­cajt kiváltó őszinteségükkel. A ke­vésbé csinosnak, inkább csúnyá­nak mondható írónőt, George San- de-t például kedvessége és szel­lemessége miatt a rajongók egész gárdája vette állandóan körül. A francia kulturális és tudományos társadalom világhírű nagyságai kö­zül többen is megkérték a kezét. — A testi bájak különben is köny- nyen sebezhetők, kíméletlenül ki­kezdi őket az idő vasfoga. Fontos szerepet játszik a ne­miségben a hallóérzék is. Bizonyí­téka ennek maga a természet. Ta­vasszal, párzás idején, mindenütt ujjongva felcsendül a szerelmesen csalogató madárdal, a'rovarok dön- gicselése. a békák kuruttyolása. Az ember dalolásának is hasonló a rendeltetése, ahogyan azt az éne­kek tárgyköre is bizonyítja. Már sokan szerettek bele mások hang­jába. mielőtt arcukat megpillan­tották volna. Számos rádióénekes­nek van mit kérkednie olyan sze­mélyek írásbeli szerelmi vallomá­sával, akik sosem látták. A hang színével, magasságával, kifejezé­sével, ritmusával, különféle árnya­latával kellemesnek vagy ellenszen­vesnek tűnhet. Sőt az idegen nyel­vű, számunkra érthetetlen beszéd az egyiknek fülbemászónak tűnik, míg a másik visszataszítóan riká- csolónak vagy jajgatónak, nyafo- górtgk vagy keménynek találja. Éppúgy a nevetés is lehet csen­gő, magával ragadó, ujjongó épp­úgy, mint annyira kellemetlen, hogy szinte ünneprontót látunk abban, akinek szájáról elhangzott. Egyes hangok vagy zörejek való­ságos émelygést váltanak ki ben­nünk. — Tudomásom van olyan e- setről, amikor a férj csámcsogá- sa étkezés közben a házasélet hely rehozhatatlan felborulásához, sőt a házasfelek teljes elhidegüléséhez vezetett. Különös, hogy a csalá­di körben, amelyben a személyi kényelemnek kellene elsősorban érvényesülnie, gyakran megfeled­kezünk azokról az illemszabályok­ról, amelyeket idegenek társasá­gában egészen természetesnek ta­lálunk. Sokan nem tartják fontos­nak, hogy otthon még ennél is un­dorítóbb megnyilvánulásoktól tar­tózkodjanak. Az emberi beszédben azonban annak tartalmán nyugszik a hang­súly. Főleg a nőkről állítják, hogy mindenekelőtt a fülükkel, halló- szervükkel szeretnek. A beszéd éppúgy hathat simogatóan, mint a- hogyan lúdbőrözhetünk tőle. A szerelmesek egyetlen szóval külö­nös varázst képesek kölcsönözni kapcsolatuknak. A milliószor ismé­telt, soha meg nem únt gyengéd szó mindannyiszor az újdonság va­rázsával hat. Támadását egyene­sen a szívhez intézi és elbűvöl. Minden egyébnél közelebb hozza egymáshoz a szerelmeseket. Termé­szetes azonban, hogy egymagában képtelen szerelmet kiváltani. De o- lyan fénysugár, amely ujjongást, világosságot támaszt a mindennapi élet hajszájában. A kölcsönös kap­csolatok romantikája soka veszít gyönyöréből, ha a házastársak ki­törlik szótárukból az enyelgést. mint fölösleges gagyogást. Ha ez elmarad, könnyen felébredhet ben­nünk a kísértés lehetőségeinek ki­használása, mert reményt kelt ben­nünk szerelmeskedésünk idejének felújítására, A gyakori hűtlenkedés semmi egyéb, mint azoknak a gyen­géd megnyilatkozásoknak a vissza- sírása, amelyeket maga a házasság már nem nyújt nekünk. De az el­képzelhetően legnagyobb jutalmat mégis a szeretett személy szájá­ból elhangzó elismerésben és cso­dálatban látjuk. És éppen ezekkel az elismerő szavakkal, gyakran fe­lette takaréskoskodunk a házas­ságban. A házastársak és szerelmesek közti kapcsolatok annál szebbek és annál több esélyük van az állan­dósulásra, minél több alkalom nyí­lik a kölcsönös eszmecserére, a- mellyel módunkban áll újra átél­ni az örömöt és enyhíteni a fáj­dalmat. Főleg annak lehetősége fűzi szorosabbra a kötelékeket, hogy valakire rábízhatjuk magun­kat. A legsivárabbak a kilátások abban az esetben, amikor két em­bernek nem az a fontos, mit mon­danak egymásnak, jóllehet éppen nekik kellene egymáshoz legköze­lebb állniuk. Az embernek szüksé­ge van valakire, aki előtt feltár­hatja belső világát, rábízhatja örö- mét-búját, vágyait és terveit. Min­denekelőtt ezért örvendtek valami­kor népszerűségnek a gyóntatószé_ kék. Az idők múlásával azonban egyéb kárpótlás után kellett néz­nünk. Az orvos például, aki lehe­tővé teszi a beteg csordulásig telt szívének „kiöntését“, nemcsak a közkedveltség, hanem a siker fel­tételeit is megteremti. Minden vonzóerő azonban tüstént szertefoszlik, amikor a házasok vagy szerelmesek között elhangzó beszélgetések kizárólag a kellemet­lenségekre és nehézségekre szorít­koznak. Ezek a beszélgetések u- gyan átmenetileg megszüntetik a kölcsönös szemrehányásokat, bírál- gatásokat és az örökké ellentétes álláspontra helyezkedő vélemény- nyilvánításokat, amelyekből rend­szerint civakodások, .veszekedések, sőt sértégétések származnak, de egyúttal az elidegenedés fő okát is képezik. A válóperek békélteté­si tárgyalásain elhangzó válöokok —nevezetesen a hűtlenség, a csa­lád elhagyása és az alkoholizmus — elemzésük után rendszerint csak ennek következményeiben nyilvá­nulnak meg. A szerelmi kapcsolatok érvénye­sülésénél valamennyi érzékszerv közrejátszik. Semmilyen véletlen nem jellemzi ékesebben a szerel­mi vágyódást, mint az érzékszer­vek játéka. A csók utáni vágya­kt -ás. az érintés gyönyöre, a ba- busgatás a szerelem velejárója. Nem kevésbé jelentős a szaglóér- zék az embernél. — jóllehet a töb­bi élőlénnyel történő összehason­lítás során lényegesen veszített e- redeti jelentőségéből. Az ember főleg a tisztaság illatát szereti. Il­latszerek mérsékelt alkalmazásának is megvan a létjogosultsága. Túl­zott mértékben azonban kijózaní­tóan, sőt visszatetszőén hatnak, a- kár csak az átható szagok. Felet­te visszataszító az ún. szájszag. Kellemetlen, sőt nemdohányosok számára szinte undorító a dohány­szag, főleg a nikotín-szagú nők­nél. Legkellemetlenebb azonban a hiányos tisztaság „illata". A higié. nia hiányának rovására kell írnunk számtalan kiábrándulást. Előfordul, hogy az első fizikai közeledési kí­sérlet — egyúttal az utolsó is. fokán ezt nem képesek tudatosíta­ni, értetlenül állnak azzal a tény- nyel szemben, hogy szerelmük tár­gya elhidegült, elidegenedett tőlük. Szaglóérzékünk ugyanis nagyon ha­mar megszokja a szagokat s ezért az ember a saját kellemetlen sza­gát nem is érzékeli. A bájt és a vonzóerőt még a té­nyezők egész sora határozza meg: a mozdulatok kecsessége, a test­tartás. szóval mindaz, amit ka- cérságnak nevezünk. A mozdula­tok sokfélesége csaknem annyit érzékeltet, mint maga a beszéd. Annyi elragadó kellem, hódolat és szerelem árad belőlük, amelyet semmilyen más módon nem lehet kifejezni. És mégis, ezt a renge­teg szépséget, amely összehozta a szerelmeseket, amely felejthetet­lenné tette számukra ismeretségük hajnalát — nagyon gyakran elha­nyagolják, elfelejtik, amint kap­csolataikat a házasság frigye tör­vényesíti. Otthon az ember még azt is elhanyagolja, amit mások kapcsolataiban természetesnek mi­nősít. Ügy véli, a hozzá legköze­lebb álló személyre fölösleges te­kintettel lennie, annak úgyis min­dent el kell viselnie. De annak a másiknak gyakran alkalma nyílik, hogy összehasonlításokat tegyen társaságban vagy a munkahelyén s :My könnyen előfordulhat, hogy az összehasonlításokból leszűrt kö­vetkeztetések kevésbé előnyős fényt vetnek a házastársra. Azon is könnyen átsiklunk, hogy hiszen házastársunk a tökéletesség min­taképeként szerepel környezetünk­ben és elfelejtjük, hogy ott csu­pán álarc mögé rejtőzik. Az otthon valóban az a hely, a- hol az embernek jogában áll a kényelmét megteremteni és levet­ni minden nyűgöt.. Emellett azon­ban sosem szabadna megfeledkez­nie a másik jelenlétéről. Feldolgozta: K. V. MOTTÓ: SZERETET NÉLKÜL SEMMILYEN HALANDÓ SEM KÉPES VALAMI NAGYOT, VALAMI JÓT TENNI. G. BOCCACCIO

Next

/
Thumbnails
Contents