Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-27 / 9. szám
u| ifiusag A TARTÁN ÉS MIT REJXEGET AZ IDEGEN FÖLD Vendéglátóim rengeteg újdonsággal, no és hamisítatlan régiséggel ismertettek meg mexikói tartózkodásom idején. Az egyik újdonság — a tartán. A konzervatív felfogásúak ugyan legyintenek, amikor meghallják ezt a szót. — Mit nekünk a műanyag, a salak is megteszi. Elvégre a sportolók felkészülésén múlik: milyen eredményeket érnek el. Az újért rajongók viszont ezt mondják: — A műanyag pályaborítók forradalmasítják az atlétikát. Emlékezzenek az üvegrúd feltalálására ... Akkor is hitetlenkedtek és ma már valósággal az eget ostromolják a rúdugrók ... A LOVAS HÁLÁJA Akármit hoz a jövő, a kezdeti jelek az utóbbiakat, a derűlátókat, igazolják. — Mi nem félünk az újtól — mondta dr. Eduardo Hay, a Centro Deportivo Olimpieo Mexicano igazgatója. — Az olimpiák történetében először nálunk versenyeznek műanyag- pályán az atléták. A tartán jó tulajdonsága elhomályosítja az egyetlen rosszat, mármint a költségességét. A tartán sokak szerint tulajdonképpen hálából született meg. William McNight, az egykori híres lovas versenyző pályafutása alatt megfigyelte: milyen rossz a hatása a gyakori talajváltozásnak a lovakra. A legtöbb sérülés ebből adódott. A tetemes anyagi kárról nem is beszélve, hiszen egy-' egy klasszis ló értékesebb mondjuk egy Mercedes személyautónál. — Hogyan lehet segíteni? — töprengett. S mivel az anyagi és tárgyi feltételek birtokában volt, a gondolkodást rövidesen tettek váltották fel. Lelkes és a legapróbb részletekig terjedő kutatás kezdődött. A The Minesota Mining hat helyen alkalmazzák az új anyagot. — Nagy előnye — mondta dr. Hay —, hogy nem igényel olyan sok karbantartást, mint elődei Ehhez pluszként jön, hogy jóval rugalmasabb a salaknál ... Régi probléma oldódik meg. Az időjárás változásai sem befolyásolják a tartán minőségét. Esőben vagy napsütésben egyforma talajon versenyezhetnek a futók. Lényegében hazai környezetet teremtenek számukra idegenben is. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség technikai bizottsága már jóváhagyta alkalmazását. A szakemberek megegyeztek abban is, hogy a tartánon mindenki képes legjobb formáját elérni, ha egyéb körülmények nem akadályozzák. BIOLÓGIAI MOZGŐ EGYSÉG A tartán rengeteg sportolónak újdonságot jelent. Mondhatni meglepetést. Szerencse, hogy azok is hamarosan alkalmazkodnak hozzá, akik előzőleg még nem találkoztak ezzel a sportot forradalmasító műanyaggal. Természetesen ezenkívül is rejteget néhány meglepetést az olimpia földje. Szerencsére ezek zömükben kellemesek lesznek és csaknem kivétel nélkül a sportolókat, valamint a várható nagy számú közönséget szolgálják. Az egyiket a tudósok tartogatják a versenyzők számára. A mexikói olimpián — mint már előzőleg említettem —, gazdag kulturális program várja majd az érdeklődőket. Ezenkívül a tudósok is kihasználják az alkalmat, hogy a világ minden részéről érkeznek a vendégek. A legnagyobb tudományos fegyverténynek ígérkezik az a genetikai és biológiai kutatás, amelyet a dr. Alfonzo L. de Garay professzor vezette csoport végez. Számukra az olimpia szervező bizottsága az egyetemváros közelében kutató laboratóriumot biztosít, ahol nyugodt körülmények között végezhetik munkájukat. A laboratóriumBécs István riportja and Naufacturing Company of St. Paul (USA) vegyészei hosszú hónapokig csak ezzel a problémával foglalkoztak. De megszületett az új anyag. Természetesen a hála lerovása mellett ez a találmány üzletnek sem rossz. HAZAI KÖRNYEZET — IDEGENBEN Jártuk a pályákat, a stadionokat, ahol az olimpia versenyeit rendezik. Mindenütt tartán fogadja majd a versenyzőket. Áz edzöhelyekkel együtt ban dolgozó tudósokat harminchét tagú úgynevezett „Biológiai mozgó egység“ (Biological Mobile Unit) segíti, ök rövidhullámú rádió adóvevővel felszerelve cirkálnak azokon a helyeken, ahol a sportolók megfordulnak és ahol szükséges, akcióba lépnek. MIRE KIVÁNCSIAK A KUTATÖK? A fizikum, az alaktani testi felépítés és az elért eredmények viszonyára és még számos egyéb problémára, amelyeknek tisztázása elősegíti a sport további fejlődését. Már 1960-ban Rómában is végeztek hasonló kutatásokat. Az eredményeket két műben összesítették és bocsátották közkézre. Az egyik: J. M. Tanner „Az olimpiai sportolók fizikuma“ (The Physique of the Olimpic Athlete) című könyve. A másik: dr. Veneran- do Correnti „Olympiada“ című tudományos munkája. A versenyek befejeztével a tudósok konferenciát tartanak, majd a későbbiek során publikálják is kutatásaik eredményeit. A NEMESEK ÉS PAPOK OTTHONÁBAN A szervezés és az építkezés párhuzamosan folyik. Az olimpiai falu rövidesen elkészül, noha itt már a tudósok a kezdettől komoly problémák elé kerültek. Rengeteg archeológiái lelet bukkant elő, amikor a házak alapozásához az építők a láva réteget áttörték. Egyebek között napvilágra került huszonhat sír is, sok-sok csonttal. Az egykor itt élő indiánok temetkezési helyén agyagból készült edényeket, figurákat és egyéb értékes leleteket találtak. Ezekből arra következtetnek, hogy nemesek és papok laktak itt, akik eredményesen hódoltak a művészet különböző ágainak is. A sportolók tehát az ő egykori otthonukban lesznek elszállásolva. S alig teszik ki lábukat a házból. máris ősi múzeumban találják magukat. Az olimpiai falu a maga két— Aha, szőval nem részeg, miután nem is egy órával azelőtt még részegen dülöngélt Itt a folyosón, mi? De a férfi már nem hallgatta, hanem ment az ablak felé. Mióta száraz ez a kaktusz? — kérdezte. Liliké megfordult az ágyon: — Nem tudom. A fiú megérintette a kaktuszt. amelyik lefordult, mintha csak oda lett volna állítva. A fiú a lánynak vitte a cserepet. — Nézze itt volt valami, elvihetem, azzal fogott egy újságot az asztalról, becsomagolta a cserepet kaktuszostól, és a hóna alá csapta, majd újra az asztalra tette és a lányhoz lépett, három összekötött kulcs közül levett egyet. — A többit magamnál hagyom, nehogy megint annak az alaknak adja, és a kulcsok közül egyet a leány felé nyújtott, a többit zsebre- vágta. Lili szótlanul átvette, aztán a férfi egészen hozzálépett, felrántotta az ágyról és szorosan magához ölelte. Higgyen nekem, Ilona, mondta nagyon komolyan, én ezekről a dolgokról e- gyelöre nem mondhatok semmit. mert nem akarom magát bajba keverni, de egyszer majd mindent elmondok őszintén, addig csak arra kérem, — de a lány félbeszakította. Miért törődik velem annyira? — Nem tudja, kérdezte egészen közelről a férfi, majd hirtelen ráhajolt és megcsókolta hosszan, közben úgy szorította magához, hogy Lilinek a lélegzete is elakadt. — Ezért — mondta rekedten és olyan hirtelen eresztette el, hogy Lili szinte visszazuhant az ágyra. Aztán felkapta a csomagot és vissza se nézve, bevágta az ajtót maga mögött. És Liliké? Kérem a hölgy e- gészen különösen viselkedett, mindannak ellenére, hogy a fülébe ordítottak, terrorizálták a kulcsokkal, le és föl rángatták, üdvözölt mosollyal bámult az után az alak után, aki még köszönni is elfelejtett, mikor kilépett a szobából. Aztán még meri állítani valaki, hogy ért a nőkhöz? AZ ELSIKKASZTOTT PARADICSOM. Amilyen szerencsétlennek és fölöslegesnek érezte magát Liliké reggel, olyan vígan futkosott most a szobában, szellőztetett. takarított. Milyen kevés kell egy nőnek a boldogsághoz! Ámbár az örömbe üröm is vegyült, mert azért Jancsi volt mégis az első nagy szerelem. Nem mintha még imádta volna. Elsősorban szégyellte magát rettenetesen, meg sajnálta is Jancsit, hogyan mondja meg neki? — Jaj de vacak ez az élet — sóhajtozott — miért nem szeret bele az ember mindjárt az igaziba? Milyen kompliká- ciőmentes paradicsomi élet lenne itt! Csöngött a telefon. — Lili — jelentkezett a lány. — Nekem Ilona — hangzott túloldalról a bariton és a lánynak nagyot dobbant a szíve. — A városból hivom — folytatta a hang, eszembe jutott, hogy egyedül van, jól zárja be az ajtót! — igen — mondta engedelmesen a lány. — És kérem vegyen papírost! — Mire? — Egy telefonszámot diktálok. És diktált. Ez milyen telefonszám? — Kérem akármilyen kellemetlensége. vagy kívánsága volna. csak hívja fel a számot, ha nem vagyok otthon. És Ló- nácska... — Tessék? — Délben nem találkozhatnánk a városban? Együtt ebédelhetnénk! — Jó, mondta a lány és miután megbeszélték, letette a kagylót, hallotta, hogy valaki matat az ajtó előtt. — Mi a fene van ezzel a zárral, morogta Jancsi az ajtó előtt. A zárral semmi — nyitott ajtót Liliké. — Akkor miért nem nyílik? — Nem illik bele a kulcs. — Miért?, — Nézd Jancsi, én ezt neked megmagyarázom — kezdte Liliké és közben húzta a fiút befelé, aki egy éktelen nagy bőrönddel tolatott az előszobába. — Na gyere, ülj már le — sürgette Liliké. Na? — nézett Jancsi kérdően a leányra egy fotel mélyéből. — Más zárat csináltattam — bökte ki Lili. — Aztán mi a fenének? — érdeklődött a fiú. — Azért, mert én csak neked adtam kulcsot és nem annak a megszámlálhatatlan mennyiségű alaknak, aki ki-be jár. Mond milyen jogon adtad te az én kulcsomat idegen embereknek? — Miféle idegen embereknek? — Például annak a hindunak, akitől én ma halálra ijedtem. — Megijedtél attól az ártat-' lan. félhülye pasastól? — Igenis, vedd tudomásul, hogy megijedtem, de ez már nem fontos. Azt mondd meg végre, miért az én kulcsomat adtad neki, mikor a szobád csak két ajtóval van odébb. — Tévedésből — vágta rá a fiú. — Ügy — nézte csodálkozva a fiút, és magában azt gondolta, hogy tudott ő egy i- lyen önző. hazudozó frátert szeretni, aki még annyira sem törődik vele, hogy legalább megkérdezné, nem történt-e valami baja, nem ijedt-e meg nagyon. — Ne nézegess engem, szakította félbe durván a fiú. hanem inkább add Ide a csomagot. — Miféle csomagot? — Hát amit nekem hozott az a turbános alak. — Nem hozott semmit. — Te nekem ne hazudozz — kiabálta a fiú magából kikelve — hol a csomag — lépett fenyegetően a lány felé. De Liliké sem ült a száján, csak a szerelem némította el idáig, mindjárt ki is kelt magából. — Ahelyett, hogy bocsánatot kérnél, vagy valamiféle magyarázatot adnál, itt ordítozol. — Mire adjak magyarázatot? — Arra. mélyen tisztelt dón Juan, hogy milyen jogon van annak a mindenféle szedett-ve- dett népségnek, aki ide ki-be jár, saját kulcsa? Miért nem adtad nekik a te kulcsodat, mi? — A te kulcsod akadt a kezembe — vágta rá gondolkodás nélkül Jancsi. — És akkor most mivel akartál bejönni? — kérdezte diadalmasan a lány? — A, a... — Éhe — csak hápogsz — darálta Liliké magán kivül, ha találkoztál azzal a maskarával, akkor mit kérdezed tőlem hol van a csomag, ő már biztosan referált, ha pedig nem találkoztál vele, honnan van a kulcs? Talán bizony több példányban leledzik nálad? Felelj! — kapta marokra a fiú télikabátját és jól megrázta — felelj a mindenségedet, olyan utolsó senki vagy, hogy a kulcsomat sokszorosítottad. és minden jött-mentnek a kezébe nyomtad? — A fiú megbénulva bámult — ez véletlen volt nyögte. — Ügy, véletlen — csattant fel Liliké, az is véletlen volt múlt csütörtökön, hogy idegen, sáros lábnyom volt a szobámban és ez az ócska szelence — perdült a lány egy fiókos szekrényhez és a mutatta az ócska cigarettatárcát, mit hallgatsz — ordított a fiúra — megkukultál? — De Lilikém, nézd ez egy barátom volt... — Rengeteg barátod van az utóbbi időben, úgylátszik közkedveltté váltál, — jegyezte meg gúnyosan, persze most bámulsz mi? Mert őszintén szerettelek, azt hitted azt csinálhatsz velem, amit akarsz? — Csak szerettél? Már nem szeretsz? — kérdezte kis fölényes iróniával a fiú és lassan húzta maga felé a lányt. — Most nem erről van sző, hanem arról, hogy milyen jogon adtad te az én kulcsomat.., a fiú nem hallgatta tovább, hanem egy rutinos mozdulattal maga felé húzta a lányt, mert idáig mindent egy csókkal szokott elintézni. — Eressz, tolta el Liliké, e- lőbb felelj! — Ugyan szívem — kezdte a fiú és a lány fölé hajolt, de az engedelmes, kis meleg száj helyett egy pofon csattant a képén és a lány szikrázó szemmel hátraugrott. — Ne felelj! — már nem is vagyok kíváncsi a hazugságaidra, a zárat kicseréltem, kulcsot nem kapsz és ezzel a dolog el van intézve. — Szőval el vagyok intézve — felelte gúnyosan a fiú — majd jössz». még utánam... könyörögve, leoorulva, sírva — é- nekelte. — Megy a frász — jegyezte meg Liliké lakonikusan. — És most ki vele, mit a- karsz itt — förmedt a fiúra. — Téged látni... — Hát már láttál, most mehetsz, és a jövőben kímélj meg a társaságodtól. — Hű, de felvágták a nyelved, no adod te még olcsóbban is, ja igaz, majd elfelejtettem... — Mindjárt gondoltam, hogy1 nem jöttél feleslegesen! — Drágám, meg akarlak kérni, hogy ezt a koffert vidd ki az állomásra. — Ezt a marha nehéz vacakot? — Nézd szívem... — Nem vagyok a szíved — de Liliké hirtelen észbekapott, jő lesz tudni mi van abban a kofferben — no jó — jelentette ki engedékenyen — majd hívok taxit. — Ne — kérte Jancsi — azt szeretném, ha észrevétlenül mennél ki itt a kávéház mellett és egy autóbusz mégsem olyan feltűnő. — Mondd, miért veszed körül ilyen titokkal ezt a marha bőröndöt? — Nem titok! — Akkor miért nem mondod? — Nézd drágám, most nincs idő erre, de én neked egyszer mindent elmagyarázok —. Liliké ezt a kijelentést ma már egyszer hallotta, és már előre félt, hány napját veszi igénybe a sok pasas, ha egyszer mesélni kezd. De hangosan, egy kis kétkedő mosoly kíséretében, csak annyit mondott, na jő. — Hidd el a te érdekedben történik — Lilikét ennyi hazugság hallatára rázta a düh, de- hát azért csak jó képet vágott és úgy kérdezte: millió háromszázezer négyzet« méter területével szervese» illeszkedik be az egyetem« városba. Remek érzékkel vá- lasztották meg helyét. Innea valamennyi sportpálya és edző- hely könnyen megközelíthetó a kitűnő utakon. Legfeljebb harminc percet kell utazni. Eli pedig nem nagy idő. Kivétel a lovasversenyek színhelye, Oaxtepec, amely 92 kilométerre fekszik a fővárostól és természetesen a vitorlásparadicsom, a tengerparti üdülőhely — Acapulco. Ám mind a kettő olyan szép, hogy megéri a hosszabb utazást is. « EGY HELYETT NÉGY Sokan azt mondják, hogy a mexikóiak szerencsések, mert ők tulajdonképpen nem egy, hanem négy olimpiát rendezhetnek és láthatnak. A szokatlan magasság miatt ugyanis ai olimpiát megelőző három évben nemzetközi játékokat szerveztek, hogy a világ sportolói maguk győződhessenek meg: a kétezernégyszáz méteres tengerszintfeletti magasság nem okoz különösebb problémát. Én megfordítanám a véleményt A világ sportolói szerencsések, hogy egymás után négyszer utazhatnak Mexikóba. Ez a négy utazás, ha csak egy kicsit is odafigyelnek, felér egy történelmi disszertációval. Legalább annyit lehetne tanulni, mint a tudományos dolgozat elkészítése közben. A vendéglátók ezt elő is segítették már az előző években is, de különösen sokat tesznek ennek érdekében ez évben, az olimpia időszakában. Sorozatomat azzal kezdtem: hogy miért éppen Mexikó kapta az olimpia rendezési jogát? A kérdésre igyekeztem választ adni. Magam győződtem meg, hogy méltóbb kezekbe aligha kerülhetett volna e nagy sport- esemény szervezése. Gondolom, a cikkekben vázolta tények alapján önök is Mexikóra szavaznának! — És mit csináljak a kofferrel az állomáson? — Add le a ruhatárban, és hozd el nekem a számot. — Jó! van — nyugtatta meg Liliké és tuszkolta kifelé. A- lig csukta be Jancsi után az ajtót, hívta a számot. — Itt a V-88-as — jelentkezett egy érdes hang. — Kérem itt Nemessy Lili, nekem azt mondta Kolcsay... — Igen, tudunk róla, egy pillanat — és már hallatszott is a kedves meleg bariton. — Mi az Lónácska, történt valami? — kérdezte ijedten. — Semmi, csak itt volt az imádóm... — Nem megmondtam, hogy senkit se eresszen be — kiabálta a fiú. — Na de Jancsit... — Azt a pernahajdert főképp nem. Ha mi volt vele? — Idehozott egy koffert, a- tnit. én vagyok köteles feltűnés nélkül az állomásra szállítani. — Helyes, szállítsa oda. — Nem kiváncsi rá? — De. — Hát akkor? A férfi csak belenevetett a telefonba. — Drágám, csak öltözzön fel és pontosan negyed óra múlva induljon az állomásra, minden el lesz intézve. — És Lónács- kám — tette hozzá melegen — ne feledkezzen meg az ígéretéről. — Nem — mondta a lány — pontosan délben ott leszek az ebéden — és sóhajtva letette a kagylót. Lili alig bírta kicipelni a koffert a ház e- lé. — No még tíz lépés — bíztatta magát és elindult a he- pe-hupás úton az autóbuszmegálló felé. Ebben a pillanatban egy autó kanyarodott eléje és kiugrott egy férfi belőle, valahogy ismerősnek tűnt, de az arcát nem lehetett látni mert kalapja szemére húzva, gallérja felhajtva volt. A salja egész az orra magasságáig ért. csak villogó fekete szemei látszottak. — Adja ide azt a koffert — sziszegte és kirántotta a leány kezéből a bőröndöt. Lili csodálkozva nézte, miért ilyen durva? Hiszen megbeszélték, hogy ő csak induljon el. majd a kofferrel valami történik, i- gez, nem képzelte, hogy mindjárt a kapuban... A sötét alak éppen emelte a koffert az autóba. mikor süvöltve egy másik kocsi érkezett, közvetlenül Liliké mellé — a lány ijedten ugrott, de jaj. megcsúszott és egész hosszában elvágódott. (Folytatjuk)
