Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-27 / 9. szám

• VISSZHANGOK ZÄCSEK ERZSÉBET: ENNIVALÓ PROBLÉMÁK CÍMŰ RIPORTJÁHOZ • FARKAS ISTVÁN: A Ml RÉGI „KULTÜRHÄZUNK“ - EGY ÖREG TANÍTÓ FELJEGYZÉSEIBŐL • MÖRA FERENC: KOLIBRIK • NEVESSEN VELÜNK A CSÜZL1 CÍMŰ ROVATUNKBAN • A SÉTÁLÓ HALOTT — CÍLEK JÜLIA KRIMI-REGÉNYÉNEK FOLYTATÁSA • DANUBIUS FÁBIÁN FERENC VÉGIGVEZET A DUNA LEGÉRDEKESEBB PONTJAIN • CSAK HÁZASULANDÓKNAK • KILLY, A LEGNÉPSZERŰBB FRANCIA SPORTOLÓ • IV-MÜSOR • KERESZTREJTVÉNY • A MINOTAURUS/ PUSZTULÁSA — KÉPREGÉNYÜNK FOLYTATÁSA • TÁRSADALMI KRÓNIKA • ÉRETTSÉGIZŐK FI­GYELMÉBE • DIVAT. A JÓÍZLÉS VIZSGÁJA KÉRDÉS-FELELET FORMÁJÁBAN • i ■ ■ -mű $ m rj es szel. ’ LA ROCHEFOUCAULD Megjelenik minden kedden i Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóválla­lata V Szerkesztőség és adminiszt­ráció: Bratislava, Prazská 9. Tel.: 185-41-45. Postafiók 30. • Fő­szerkesztő: SZŐKE JÓZSEF, tő- szerkesztöhelyettes: STRASSEH GYÖRGY, kultúra: TÓTH ELEMÉR, kül- és belpolitika: SÁRKÁNY ÁR­PÁD, riporterek: MICHAL MARTA, ZÁCSFK ERZSÉBET, BAGOTA IST­VÁN. keletszlovákial szerkesztő: BATTA GYÖRGY, műszaki szer­kesztő: KOPÓCS TIBOR. Nyomta: Západoslovenské tlaélarne 01 • Előfizetési díj egész évre 52.— Kis. fél évre 26.— Kis, negyed évre 13.— Kis • Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetni minden postán lehet Ö Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk visz- sza • A lapot küllőid számára a PNS Ostredná expedida, Bratis­lava, Gottwaldovo námestle i. 48 — útján lehet megrendelni. K—18*81105 FOTO: TIBOR BORSKY Februárról és önmagunkról Ez a beszélgetés már régen esedékes. Sajnos, nem volt rá idő, megfelelő légkör és alkalom. Mindig akadt más munka, fontosabb intézendők: politikaiak, társadalmiak, amelyek be- folyásolták, illetve megváltoztatták felfogásunkat, elképzelés seinket. Viszont a legutóbbi párthatározatok a KB ülésein, aktuálissá tették ezt az eszmecserét. Aggasztó a hallgatásunk. Az egész ország együtt él, az új­stílusú pártpolitika, pártmunka kialakításának izgalmas ese­ményeivel. Csehszlovákiai magyar sajtóban, kevés kivételtől eltekintve, alig esik szó' a közelmúltban történtekről. Nem szólunk a megoldásra váró dolgainkról, s mint nemzetiség, ha egyáltalán csak alig folyunk bele az események aktív for­málásába. Február a saját ünnepünk. Sokan vannak olyanok, akik a húsz évvel ezelőtt lejátszódott eseményeknek szinte min­dent köszönhetnek. A fiatalok erről, sajnos, nem sokat tud­nak. Éppen ezért szükségesnek tartottuk, hogy szerkesztősé­günkbe kerekasztal beszélgetést hívjunk össze, amelynek témáját már a cím is jelzi: februárról és önmagunkról. Meg­hívtuk szerkesztőségünkbe dr. Szabó Rezsőt a Csemadok KB- nak vezető titkárát, és Dobos Lászlót az Irodalmi Szemle főszerkesztőjét. A szerkesztőség részéről Szőke József, a lap főszerkesztője és Dr. Strasser György helyettes főszerkesztő vett részt a beszélgetésen. Szőke J.: Azzal a megállapítással kezdeném, hogy a csehszlovákiai magyarság sokat köszönhet a húsz évvel ezelőtt, februárban leját­szódott eseményeknek. Nemzetiségi jogokat, szociálpolitikai fejlődé­sünk útjának megnyitását. De forgassuk vissza az eseményeket, próbáljuk áttekinteni, hogy a csehszlovákiai magyarság milyen mér­tékben vette ki részét februárt követő nagy változásokból. Szabó Rezső: Egy szubjektív gondolattal kezdeném az egészet. Az elmúlt hetekben a nemzeti front központi bizottsága a Csemadoknak nak is és a többi társadalmi szerveknek lehetőséget adott arra, hogy a tagsága köréből néhány embert februári emlékemre javasoljon, azokat az embereket, akik kivették a februári forradalomból a ré­szüket, s meg kell mondanom, hogy elég komoly zavarban voltunk. Ugyanis ahogy méregettük és nézegettük a dolgokat, rá kellett jön­nünk, hogy februárban a magyarok nemcsak mint tömeg, hanem egyedeiben is alig kapcsolódhatott be az eseményekbe. DOBOS L.: Ha mi, a csehszlovákiai magyarság egyes alakjai, vagy képviselői feltettük a kérdést, miért fontos a mi számunkra 1948 februárja, akkor véleményem szerint rá kell mutatnunk egy kettö- ségre, mely kettőség a társadalmi tudatunkban egész 1945 óta min­denütt jelen van. Ez a kettőség mit jelent? Elsősorban a féligaz­ságokat. a félmegoldásokat, ami érvényes társadalmi történeti vo­natkozásoknál is. Fábry Zoltán mondotta annak idején 1948 február­járól, hogy jégtörő február. Igaz, hogy jégtörő február is volt. Azon­ban ezzel — úgy érzem — hogy egy mítoszt is teremtettünk feb­ruár körül anélkül, hogy ennek az eseménynek alaposabban meg­vizsgáltuk volna az itteni magyarság életére tett hatását. Tehát 1948 februárja számunkra egy kissé mítosz, igazság és korforduló is. SZŐKE J.: Igen, mítosz és féligazság, de mindennek a gyökerei messzire nyúlnak. Egészen a köztársaság megalakulásának tényéhez, amely alapvetően új helyzetet teremtett számunkra és a velünk élő nemzetek számára is. SZABÓ R.: Valóban, február 25-e nézetem szerint is egy folya- matnak a része. Egy folyamatnak, amely 1919-el kezdődik, majd a párt megalakulásával folytatódik, azután a legális párt tapasz­talatszerzésévei. a szlovák nemzeti felkeléssel. 1945 májusával, a Szovjetunió felszabadító harcaival. 1945 májusa nélkül elképzelhe­tetlen 1948 februárja. De 48 februárja után sem oldódnak meg a problémák egy csapásra, még hosszú évekig számolni kell a legkü­lönösebb hátramozdltő erőkkel. Tehát 48 februárja egy folyamatnak egy pontja. Általános országos szempontból. Még inkább így van, ha a magyarság, a csehszlovákiai magyar nemzetiség szempontjából nézzük. SZŐKE J.: Ez mindenekelőtt 1945 értékelésének szükségét állítja elénk. SZABÓ R.: Igen. mindenekelőtt 45 kérdése merül fel. Micsoda 1945 májusa? 1945 májusa Csehszlovákia számára a nemzeti polgári demokratikus forradalomnak a dátuma. Mi a jellemzője ennek? Ennek a jellemzője elsősorban is a nemzeti felszabadulás, másod­sorban pedig a kassai kormányprogram értelmében a nagybirtokok­nak, egyáltalában a tőkének felszámolása. Ha ezt most a magyarság szempontjából nézem, akkor nekik 45 meghozza ugyan a fasiszta államgépezettől és a német megszállástői való megszabadulást, a felszabadulást, de nem hozza meg a nemzeti jogokat. Sőt, éppen ekkor szinte a nullpontra esnek. Még iskoláik sincsenek, állampol­gárságától is megfosztották a csehszlovákiai magyart. Ami a má­sikat, a föld, illetve a tőkétől való megszabadulást jelenti: igaz az, hogy megszűnnek a földbirtokok, de a földosztásból a csehszlovákiai magyar paraszt kimarad. Az államosítással megszűnt a banktőke uralma, viszont az államosítás hatásait a csehszlovákiai magyar köz­vetlenül nem érezheti, hisz mint említettük, „állampolgári jogai nin­csenek“. Tehát ha mi azt mondjuk, hogy február a nemzeti és de­mokratikus forradalom természetes következménye és a szocialista forradalom megvalósulásának a pontja, akkor a magyarság kérdé­sénél más a helyzet. Más. mert nem következett be ez a nemzeti demokratikus forradalom. DOBOS L.: És ha ezt ki akarnám szélesíteni, azt hiszem, hogy elmondhatnánk a szocializmus történetének elmúlt húsz évéről azt is, hogy a szocializmus építése Csehszlovákia magyarsága száméra győzelem, emberi és társadalmi győzelmek sorozata is. ugyanakkor emberi vereségek és társadalmi féligazságok torz megvalósulásának a folyamata is. Most arról van sző — ha erre képesek leszünk — hogy a féligazságokat, a történelmi félmegoldásokat, a történelmi, események olykor mitikus félremagyarázást és deformált kommentá­lását valahogy helyreállítsuk. Véleményem szerint, ha választ kere­sünk. nagyobb ívekben kell gondolkodnunk, ahogy ezt. Szabó elvtárs is mondotta 1945 jelentősége, a felszabadulás felemás megvalósulása, * számunkra 1948 februárja, végső fokon a nemzeti atrocitások meg­szűnését jelenti. Maga értelmében is későbbi kihatásában végső fo­kon felemás igazságokkal és felemás megoldásokkal, amely féligaz­ságok és félmegoldások egészen napjainkig rányomták bélyegüket az itteni magyarság társadalmi fejlődésére és társadalmi struktú­rájának az alakulására. SZABÓ R.: Dobos elvtárs felvetette a féligazságok kérdését, én azt hiszem a sorrend Így helyes a féligazságot követő félmegoldás. Arra szeretnék rákapcsolni, hogy mi, ellentétben a csehekkel és szlovákokkal, ahol nem kérdésfeltevések történtek már, hanem tel­jes igazságok megválaszolásai, mi a kérdésfeltevés stádiumához sem igen jutottunk el. Míg a cseheknél és a szlovákoknál húsz év alatt kinőtt a tudományos munkát végző generáció alapos felkészültség­gel, irattárak és dokumentumok kutatása alapján próbálja megfo­galmazni az egész igazságot, nincs szervünk, nincs emberünk, nin­csenek tudományos kutatóink, sem intézményeink, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkozhatnának. Mi pillanatnyilag még a jól megfogal­mazott kérdések felvetéséig sem juthatunk el. A kérdéseink dupláni kérdőjelezettek, SZŐKE J.: Igen, ez egy érdekes szempont, amit Szabó elvtárs mond. de szeretnék visszatérni a problémákhoz, amiket említettünk, félmondatban. Mégpedig ahhoz, hogy a csehszlovákiai magyarság helyzetének alakulását 1945 után jelentősen befolyásolták a nem­zetközi politikai változások, politikai események Is. Hosszú évekig úgy emlegettük ezeket az éveket, hogy azért nem oldhattuk meg a csehszlovákiai magyarság kérdését, nem szüntethettük meg jog- fosztottságát, mivel rendezetlenek voltak a két ország között —: Folytatás a 7. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents