Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-20 / 8. szám
fO"i • Ifi » A fehér olimpiának vége. Ismerjük a győztesek neveit a küzdelmek történetét, az érdekességeket és íuraságokat. A jégkorongtorna küzdelmeit magunk is láthattuk a képernyőn. Az érdekesség kedvéért közzé- tesszük a Csehszlovák Jégkorongszövetség elnökének, Dr. Zdének Andrstnek nyilatkozatát az olimpiai jégkorong-tornáról. Mi az ér* dekes ezekben a feleletek* ben? Az, hogy az Interjú az olimpia megkezdése e- lőtt készült! Az olimpiákon sohasem é- rünk el átütő sikereket. Hol lehet a kutya elásva? — Mindenki nagyon jól tudja, hogy az olimpiai a- r*nv értékesebb, mint a világbajnoki győzelem. Ezzel a tudat alatt is hatő gondolattal készül a mérkőzésekre, s lép a pályára minden ellenfelünk. Sok múlik azon, miképp van a társaság összeválogatva, ötvenhatban jő volt a kollektív, mondtak a kapusok. Inns* bruckba eleve elkeseredetten utaztak a fiúk, nem voltak elégedettek a válogatással. Olyan rutinos öregeket mellőztek pi. mint Va- nék. A játékosok közötti viszonyt sem nevezhettem 'eszményinek. Grenobleban más lesz a helyzet. Innsbruck után Grenoblere készítettek perspektivikus tervet. Mit valósítottak meg belőle?, — Az alapvető élvünk: az Erőnlét és az érő fokozása volt. Még előbb kezdtük a jeges edzéseket, mint annak előtte. Az egyesületek mintaszerűen segítették a válogatott edzőjét a játékosok felkészítésében, dé még így sem oldottunk meg mindent. Például a védekezésből a támadásba történő gyors átmenetet. Mivel okolja a játékosok beválogatását? — Meglepő dolognak tűnhet Lacky nevezése, ő volt az idénv legkiválóbb kapu- védőié. Kár, hogy nem utazMegmagyarázom a bizonyítványom haf. A védőiemről talán nem is beszélek, mért jelen pillanatban nincsen nagy konkurencia. Jaroslav Hoitk elsősorban azért maradt ki, mert nincs megfelelő formában. Már a szezon felőtti nagy tornákon kitűnt, hogy ez évben nincs a bőrében. Sokáig töprengtünk a Havel és Hejma-támadósorokon. Havel eredetileg nem volt a szükebb keretben, végül- is az döntött, hogy a liga legjobb lövöjé volt, s mi nem dicsekedhetünk 36 lövőkkel. Hejma sorával úgy döntöttünk, hogy a azélsők otthdn maradnak, mert a -nagyobb tornák légkörét nem bírják. Ez bebizonyosodott Moszkvában. 1969- bén viszont, a prágai VB- n már számítunk velük. Évek óta sopánkodunk néhány kiváló ligajátékos telÚ. i. SPORT lesítménye fölött a nagy tornákon. Cerny-, Kiapáé és Nedomansky sohasem tudnak ott érvényesülni, mégis helyet kaptak a keretben most is. Miért? — Nedomansky és Cer- ny valóban kiestek egy időre a válogatottból. Mindkettőjükre az volt káros hatással. hogy azt hitték, pótolhatatlanok. Cemy azonban már ekkor kijelentette, hogy bebizonyítja igazát. Ebben az évben jól játszik. Nedomansky is megváltoztatta nézeteit. Most sokkal jobb helyzetben van, mint tavaly. A múlt esztendőben Kanadában volt csúcsfohná- ban. és Bécsben formán kívül. Most nem kezdett olyan ragyogóan, de egyre jobban belelendült, s sok Esetben ő maga dönti el a Slovan mérkőzéseinek sorsát. És Kiapáé? Reméljük, hogv Nedomanskyva! legalább o- Ivan jól megértik egymást, mint Holikékkal. Ráadásul Nedomanskyval jó barátságban vannak, éz viszont Ho- likékról nem állítanám. Megpróbál tippeket adni az olimpiai jégkorongtornára? — A moszkvai és kanadai eredmények olyan különbözőek voltak, hogy semmilyen következtetést nem vonhatunk le belőlük. Itt van Kanada» Ez az együttes talán gyengébb lesz, mint tavaly. A svédek? Csupa titok. Megverik Kanadát vagy a Szovietuniót és kikapnak — mint Kanadában — az Egyesült Államoktól. Náluk elsősorban a lelki felkészítés a döntő. Ogy tűnik sokkal erősebbek ebben az évben az amerikaiak. A Szovjetunióról talán fölösleges szólnunk. Mi az ezüstért vagyunk versenyben. Nagy előnyünk, hogy ezúttal nem az utolsó mérkőzésünk a Szovjetunió, nem erre a találkozóra marad a döntés. Ezúttal a svédekkel küzdünk meg utolsó találkozónkon, így hát reménykedjünk az ezüstben, az talán sikerül. Persze az aranyat is elfogadnánk, szívesen. Ugye? Az első gól. Magyarország — Nyugat-Német ország 4:3. Góllövök: Tichy 2, Albert és Sándor ELŐZETES: Vasas - Benfica 68:41 Real - Sparta 74:35 A február tizenötödike! határidőn túljutottunk. Olvasóink szép számmal tippeltek a Bajnokcsapatok Európa Kupijának két-két, bennünket legjobban érdeklő találkozójára. Meg kell várnunk, hogy a gyepen dőljön el az eredmény, előzetesnek viszont közzétesszük a beérkezett tippeket. A prágai Spartaés a madridi Real párharcából — az Cj Ifjúság olvasóinak véleménye szerint a világhírű Real kerül majd ki győztesen. Hetvennégy olvasónk hiszi igy. Harmincötén Kvaáfták csapatában bíznak. A budapesti Vasas és a lisszaboni Benfica összecsapása a piros-kékek sikeréve! végződik olvasóink megérzése szerint. Farkasék továbbjutását hatvannyolc, Eusébio- ékét negyvenegy olvasónk várja. Rövidesen eldől, kinek lesz igaza. Addig la:' köszönjük a népes részvételt, a levelezőlapokra írott jókívánságokat és üdvözleteket rovatunk részére, s külön üdvözöljük táborunkban több magyarországi, is egy romániai olvasónkat. Spörfrövat Ez a felvétel már labdarúgó-történelem. Baróti belső hármasa: Göröcs, Albert, Tichy BATTA GYÖRGY: TICHY 5. Puskás kollégiális volt: társait, a labdarúgókat nagyon szerette, mert amint mondogatta: a futball nem nyugdíjas foglalkozás. Czi- borral kimondottan rossz viszonyban volt. mint mindenki. Tehát nem Kocsissal, ahogy mondogatták! Czibor összeférhetetlen természetű ember benyomását keltette, mindig azon törte a fejét, miképpen tolhatna ki társaival, s néha nagyon durva vicceket engedett meg magának. Lám, külföldön sem úgy boldogult, mint Puskás. Tichy Lajos külföldi útjain alkalomadtán találkozik egykori játékostársaival, ilyenkor elbeszélgetnek, és 6 megállapíthatja, hogy Puskásnak — bár semmiféle anyagi gondja nincs — hazahúz a szíve. Hiányzik a pörkölt, a halászlé, a barátok és a pesti aszfalt. Az MTK-sokat, Hidegkútit és Sándor Csikart mindig szerettem — folytatja Tichy, ök nagyon meg tudták érteni a fiatalokat. Igazi sportemberek. Budai II. ma pedig Bene és Farkas jő lövöcsatárok, remek készségük van a rúgáshoz. Erősen és helyezetten lőnek. Kocsis inkább a csavart labdák mestere volt. Grosics? A világ egyik legkiválóbb kapuvédője. és azt is elmondhatom, hogy az ö idejében jobb volt az NB I kapusátlaga. — Milyen volt Puskásék, Kocsisék életmódja? — Tudod mit? Erről ne írj részletesebben, tette hozzá Tichv Lajos. — És te? Fénykorodban mit engedtél meg magadnak? — Semmit! Inni nem ittam, cigarettázni máig sem tanultam meg, s ha nagyritkán ráfüs- tölok. nem szívom le a füstöt. Általában nem nagyon szeretik a labdarúgók a labda-nélküli, erőnléti edzéseket. Hogyan áll ezzel a híres csatár? — Ogv mint a többiek. Ha nem volt nálam a labda, nehezebben ment az edzés. — Miért roppan össze a magyar válogatott a sorsdöntő, nagy csatákon? — Mert nem tudunk felnőni a feladatokhoz, lelkileg. Nem tudtunk hozzászokni ahhoz, hogy esetleg a legjobb négy közé kerülhetünk, vagy netán a döntőbe, s elfelejtünk játszani. E- gyetlen vonaglás az egész csapat ilyenkor. A nagyon jó szerepléshez Chilében voltunk a legközelebb. Ahhoz a bizonyos mérkőzéshez már hozzászóltam. Mielőtt ismét Tichynek adnánk át a szót, térjünk vissza a futball-labda motívumához, azaz ismételjük meg: a futballista lakásának bejárati ajtaja kovácsoltvasból készült, s a figurákat, a formát Lajos tervezte, méghozzá úgy, hogv felül és alul labda gömbölyödik az érkező szeme előtt. Elgondolkoztam ezen a dolgon, s áfféie jelképnek érzem. Di Stefáno színaranyból készítette azt a labdát, amely madridi kertjében pompázik, egy labdarúgó-szobor talapzatán, s mely fölött ez a mondat díszeleg: Mindent neked köszönhetek. Tichy Lajos kovácsoltvasból csináltatta a gömböt. Talán, ha ötvenhétben ő is kint marad, a- ranyra is telt volna. Én azonban úgy érzem, Igy is elégedett fiú ez a Lajos, mert neki nem kell sóvárognia a pesti srácok és a halászlé után. Talán csak az bántotta, hogy érdemtelenül maradt ki a válogatottból. Most pedig szóljon ismét ő. hiszen a korszerű labdarúgás követelményeiről, és a góllövésről lesz szó, s ki szólhatna hitelesebben e témához, ha nem ő? — Az elsó rongylabdától, az első úttörő- mérkőzéstől a válogatott mezig Igen sok változás történt az életemben, de ez ugyanígy volt a LABDARÚGÁS életében is. A ma korszerű csatára az. aki a labdarúgás alapvető éleméiből egyre többet tud: gyors, tökéletesen kezelj « labdájj, időzítve js tud aasszolnl és pontosan lő kapura. Hallomásból Tűdóm, hogy a harmincas évek labdarúgásában igen sokszor zavartalanul vették át a labdát a csatárok, a WM-rendszer emberfogása már nehézség elé állította őket. A ma labdarúgásában pedig, ahol a szoros emberfogás, a „gólt nem kapni" dominál, tovább nehezítette a csatárok életét. Most aztán igazán nagy jövő áll a minden előkészület nélkül pontosan lőni tudó csatárok előtt. Aki olyan testhelyzetből, amikor mindenki még egy lépést, egy cselt vár, lőni tud, az lesz a klasszis. A tömörülő védelmek ellen az átlövés igen eredményes, hiszen mind nehezebbé válik csupán összjáték után gólt elérni: a kapura-lö- vés készségének fejlesztésére kell hát törekednünk. A labda rúgásának, lábbal való továbbításának több módja ismeretes. Saját egyéni tapasztalataim szerint a teljes csüddel való ka- Duralövést tartom a legeredményesebbnek. A legrövidebb idő alatt a legrövidebb úton jut így a labda a kitűzött célba. Góljaimnak mintegy hatvan-hetven százalékát iőttem ilymó- don. A rűgótechnika is váltakozó, aszerint, honnan, milyen helyzetből, milyen körülmények között történik a kapuralövés. Minden esetben azt tapasztaltam, ha nagyon biztos voltam abban, hogy a helyzetet értékesítem, szinte mindig hibáztam. Rájöttem arra, hogy a százszázalékosnak megítélt gólhelyzet rejti magában a legtöbb hibalehetőséget, mert az ember hajlamos a könnyű, laza megoldásra. Az az elgondolás, hiszen ezt úgyis berúgom vonja maga után, hogy nem összpontosítok megfelelően, és csak akkor eszmélek, ha a labda már nem az enyém, vagy elkerülte a kaput. Előfordult velem például, hatalmas nézősereg előtt, hogy a gólvonal és az ötös vonal közé élesen belőtt labdát, melyet a kapus dermedten figyelt, a gólvonalon elegánsan. szinte magától értetődően belsővel akartam bepasszolni, de egy felületes lábtartás, az elégtelen összpontosítás megbosszulta magát, s a labda magasan a kapu fölé vágódott. Erre még a leglaikusabb néző is azt mondta: Nahát, ezt én is berúgtam volnál A szélekről beívelt labdák nagy többségénél igen ritkán lehet manapság kapásból történő kaouralövéseket látni. Részben a védekező taktika, a szoros emberfogás, de sokszor a csatárok hiányos rúgótechnikája is szerepet játszik ebben. Kétségtelenül igen látványos megoldás az egyre ritkább, kapásból történő kapuralövés. Ha a csatár megfelelő ütemben indul az ívben érkező labda felé, ha jó lábtartással igyekszik a labdát eltalálni, fe- lülről-lefelé történő rúgó-mozdulattal, úgy az technikailag tökéletes, eredményes lövést eredményez. A rendszeres, tudatos gyakorlás során Ezek a mozdulatok kikristályosodnak, koordináltak lesznek és a feladat könnyed végrehajtását; eredményezik: vérünkké válik a mozdulat. Az én módszereim közé tartozik többek között egy-egy rúgásfajta minél tökéletesebb beidegzése, hogy a bajnoki vagy nemzetközi mérkőzéseken már tudatosan tudjam végrehajtani a feladatot, értékesítsem a kínálkozó helyzetet. Minden edzésen rendszeres kapuralövés! gyakorlatokat végzek, ahol a számomra a legfontosabb szempont az, hogy inkább tízszer a kapu mellé rúgjam a labdát, mint egyszer a kapu fölé. A fő szempontok a lövőgyakorlatoknál elsősorban: a helyes összpontosítás, a jő lábtartás, a megfelelő eró. a rúgás végrehajtásának tökéletes technikája és a céltudatosságra való .törekvés. [(folytatjuk)’
