Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-20 / 8. szám
Hogyha a (okvárosi csoda valósággá válik — és ez csakhamar bekövetkezhet — akkor a klinikákat furcsa lények töltik majd be: olyan hullák, amelyeknek szerveit mesterségesen életben tartják. A híres, nagy klinikákon már most is vannak ilyenek. Nyitott szemmel bámulnak a végtelenbe, mintha az álomvilágban keresnének valamit. Ők nem érzik, de a mellkasukban úgy ver a szívük, mintha mi sem történt volna. Münchenben például több mint egy évig tartottak így egy halottat. A haja nőtt, naponta kellett borotválni. Külsőleg nyoma sem volt annak, hogy már hónapokkal azelőtt, nikotinmérgezésben halt meg. Hogyha a szívátültetés már sorozatosan sikerül majd. akkor ezer és ezer emberi ..szerv-konzervre“ lesz szükség. — Ml tetszik? Szívre. májra, vagy esetleg vesére van szükség? — kérdezik majd az emberi szerveket konzerváló laboratóriumokban. A fokvárosi csoda reményt, de egyben félelmet is kelt az emberekben. Vajon szabad-e az embernek mindezt vég- hezvlnnie? Vajon kisajátlthatjuk-e egy halott szívét? Honnan vegyünk majd annyi szívet, vagy más emberi szervet, mint amennyire szükség lesz majd? A pótszívnek állítólag fiatalnak kell lennie, semmi esetre sem lehet 25 évnél idősebb. De aránylag kevés fiatal hal meg olyan betegségben, amelynél a szív valóban tökéletesen egészséges marad. Baleseteknél a halál viszont gyakran olyan körülmények között áll be. amelyek között a szerencsétlenül járt áldozat szívét nem tudják elég gyorsan olyan ..kezelésbe venni“ amilyenre az átültetendő szervnek szüksége lenne. PótS7Ívekben tehát valóban nagy hiány lesz majd. így hát majd olyan egészségügyi szolgálatot kell megszervezni, amely lehetetlenné teszi, hogy az elhunyt fiatalok szíve csak úgy egész egyszerűen elporladjon. Hollandiában a leydeni egyetemen már kidolgozták a következő tervet: Euro- Transplant néven olyan nemzetközi intézményt létesítenek, ahol emberi szerveket tárolnak majd. Az Intézet központját egy computer képezi. Ez az elektronikus agy majd feljegyzi azoknak az embereknek az adatait, akiknek sürgősen szívre, májra, vagy más szervre van Kié a halott teste? szükségük. Természetesen, pontosan le lenne fektetve, hogy milyen biológiai összetételű szervre volna szükség. Hogyha valahol valaki meghal és a szíve alkalmas arra, hogy átültessék, akkor annak a halálát mesterséges módon késleltetik. A leydeni szerv-computer n.yozónak nem szabad meghalnia, élet és halál között lebeg majd. • AZ UTOLSÓ LEHELET UTÄN - TOVÄBB ÉLNI A németországi freiburgi egyetemen is sikerült már hónapokon elé. Ha a tükör nem homályosult el, akkor az Illető végérvényesen halott volt. A modern orvostudomány felfe. dezte, hogy az ember még nem hal meg véglegesen, ha már nem is lélegzik. Légzögépek segítségével még oxigént vezetnek a tüdőbe és elektrosokkok útján újból működésbe hozzák a szívet. Az orvosok megállapították hogy az emberi test lassanként hal el. először az agy. utoljára a szív. A nagyagy, az emberi tudat központja már 3—4 perc múlva hal el. az agysejteket pedig nem lehet újra életre kelteni. Ma mar 20 perccel a klinikai halál beállta után is képesek feléleszteni a halottat. • MIKOR HAL MEG IGAZAN AZ EMBER? távirati úton megkapja a haldokló biológiai adatait és villámgyorsan megállapítja, hogy hol vár egy súlyos beteg, aki pontosan ilyen szívet tudna ,,használni“. Az átültetés műveletéig a szív-adomákeresztül biológiai hullákat konzerválni. Emberemlékezet óta a halál pillanata jelentette a véget. Az orvos a beállt halált úgy állapította meg, hogy figyelte a szívverést és tükröt tartott a halott szája Az újonnan felélesztett szervezet inkább egy biológiai preparátumhoz hasonlít, és nem az emberi testhez. Mesterségesen kell a légzést elvégeztetni és táplálni is csak így lehet. A test mozdulatlanul fekszik, nyoma sincs valami belső lelki folyamatnak. Gépek segítségével hónapokig, sőt talán évekig is ilyen állapotban lehet tartani az így preparált szervet. Az orvosok előtt felmerül ez a lelkiismereti kérdés: szabad-e a szervezetet mindenáron „életben tartani“? Vagy tegyék félre a mesterséges légzéshez szükséges gépeket és adják át az elhúnyt emberi testet az enyészetnek? Vajon az agy elhalása jelenti már a valódi halált, vagy az egész testnek kell meghalnia, míg az emberből valóban hulla lesz? Ezekre a kérdésekre még nem kaptunk választ. Az orvosok akkor tekintik holtnak az embert, ha az agysejtek elhaltak. Encefalogrammal állapítják meg az agy tevékenységének görbéjét. Ha ez a műszer egyenes vonalat rajzol, akkor ez azt jelenti, hogy már nem működik az agy, az ember halott. A Francia Tudományos Akadémia dolgozói kijelentették, hogy ha 48 órán belül nincs agy-impulzus, akkor a mesterségesen felélesztett ember is halottnak számít, még akkor if, ha a szíve szabályosan dobog. Svédországban 4 óráig tartó megfigyelést ajánlanak és Amerikában 12 órásat. Münchenben tavasszal jönnek ösz- sze az agysebészek szimpóziumára és akkor fognak ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozni. Ma már tehát a halál fogalma alatt mást értünk, mint régebben. Az egyes emberi szerveket teljesen ..friss“ állapotban lehet tartani a halál beállta után is. A konzervált szervet majd oda lehet szállítani, ahol egy haldokló már vár rá. Minél jobban értenek majd a sebészek a szerv átültetéséhez, annál több olyan hullára lesz majd szüksége, amelyekből fel lehet majd használni az egyes szerveket. Azt már most Is tudjuk, hogy sohasem lesz elég „élő“ hulla. Yoshua Lederberg amerikai Nobel-díjas biológus sorait idézzük: Sok ember elvben ellenzi, hogy hozzányúljanak a még ki sem hűlt teteméhez, hogy valamely szervét kioperálják. Ez a tudós azt ajánlotta, hogy olyan szervezetet létesítsenek, melynek tagjai haláluk után hajlandóak testrészeiket a tudomány rendelkezésére bocsátani. Ezzel szemben csakis ezek a tagok igényelhetik, hogy szükség esetén pótszerveket kapjanak. • AKI GAZDAG — HOSSZABB IDEIG ÉL Blanchi, a neves olasz orvostanár véleménye szerint az emberi testeket ..államosítani“ kellene, hogy aztán szükség szerint lehessen őket felhasználni. A Szovjetunióban például ma már kiszivattyúzzák a halottak vérét és konzerválják. A hullák „államosítása“ azonban — mondta az olasz professzor — sok veszélyt is rejteget magában. Lehetségesnek tartja, hogy felvírág- zik majd az emberi szervek zugkereskedelme. A hulla jogi szempontból nézve nem más. mint egy tárgy. A szervek, melyeket a hullából kioperálnak, közgazdasági értéket képvisel és az örökösöket illetné meg. Az örökösök eladhatják az elhűnyt szívét, veséjét, máját vagy más szervét. Doktor Spann freiburgi professzor szerint, az örökösök — új ifjúság 9 még kártérítést is követelhetnek, ha az orvosok nem annak adják oda az elhúnyt valamely szervét, aki a legnagyobb összeget ajánlotta fel érte. Ledenberg professzor már látja is a „feketekereskedelem“ virágzását. — A haldoklók majd fantasztikus összegeket ajánlanak fel — mondja —, hogy új szervhez jussanak. És ezért ajánlja, hogy a hullák mindig a klinikán és kutatóintézetek tulajdonába menjenek át és szükségtelenné váljék a hozzátartozók beleegyezése. Érdekes, hogy ezekhez a vitákhoz az egyház még nem szólt hozzá érdemlegesen. — Az orvostudomány feladata, hogy pontosan meghatározza a halál fogalmát és megállapítsa a halál beálltát — Így nyilatkozott XII. Plus pápa 1957- ben. A katolikus egyház —, hogy ha az orvosok az „élő halottakat“ holtnak nyilvánítják — ezt tudomásul veszi, elismeri és tiszteletben tartja az orvosok véleményét. — Ami az agy tevékenységének megszűnése után még fennmarad, az már csak egy „orvosi preparátum“ — mondják az evangélikus teológusok. A teológusok nem tartanak attól, hogy az elhalt agyhoz tartozó testrészek „preparálása“ káros hatást gyakorolhatna a lélekre. Marc Oralson, francia abbé ezeket mondotta: — Hogyha valaki meghal, akkor a lelke más formát, más ..ruházatot“ ölt. Mit sem tesz, ha valaki a levetett ruházatot — a testet, szükség esetén „molyok* ellen bebiztosítja? STERN 2/198* Mudr. L. ELGER: Szerelmesek és házastársak Egymás megismerésé nem könnyű. Nehezíti az a tény is. hogy a szerelmesek nem olyanok, mint amilyennek mutatják magukat. Mindegyik jobbnak akar tűnni. Hagyja, hogy csodálják előnyös tulajdonságait, eltakarja fogyatékosságait. Zavarólag hat az is, hogy idővel, bizonyos tapasztalatok után változnak az elképzeléseink, ízlésünk és mindez befolyásolja kapcsolatainkat. Ami valamikor ünnepet jelentett, szürke hétköznappá változik. Másrészről viszont sok olyan követelmény támad, amire azelőtt senki sem gondolt. A szerelmesek kapcsolata ósz- szehasonlíthatatlanul könnyebb, mint a házastársaké. Egészen más csupán a kellemes, intim kapcsolatokat fenntartani, mint közösen lépkedni az élet útta- lan útjain. A szerelem felemelő pillanatai sokkal kevésbé vesznek igénybe, mint a közös gondok, kötelességek. Szerelmi kábulatában az ember megfeledkezik minden gondjáról, de a tartós együttélés során nem menekülhet tőlük. A gondok nem egyszer annyira összegyűlnek, hogy elrontják a hangulatot, megrontják az egyetértést és nem egyszer az intim pillanatokat is lehetetlenné teszik. Amíg udvariunk, kapcsolatainkban dominál a kedvesség, figyelmesség, elismerés és csodálat. Minden kicsiséget hálával fogadunk: „Aranyos vagy!“ A házastársak viszont mindent természetesnek vélnek: „Hiszen mindez a te kötelességed!“ Különbség mutatkozik a figyelmesség fokában is. A jegyeseknél természetes, hogy tökéletesen figyelmesek egymással szemben minden apróságban. A házastársak szívesen megfeledkeznek a virágról, cukorkáról, sőt a születésnapi jókívánságról is. Gyakran még az együttélés legalapvetőbb követelményeiről is megfeledkeznek — az elnézésről, megértésről, tisztességes viselkedésről. Az ember a kelleténél is jobban elkényelmesedik. Ügy viselkedik, „mint otthon"! A kapcsolatok felületesekké válnak. A házastársak egymás mellett, és nem együtt élnek. Nem törekednek megértésre. A fér.i hazajön a munkából, és megy piszmogni a kertbe, házi műhelyébe, vagy az autóval foglalatoskodik. Nem beszélget a feleségével. Kelletlenül válaszodat, foghegyről, vagy elutasítőan. Este', amikor végre együtt a család, a televíziót nézik, vagy újságot; olvasnak. Még a hálószobára is unalom ülepszik. Szerencsére nem mindig festenek ilyen szomorúan a dolgok. De minden házasságban — még a sikerültben Is — sok minden megváltozik. Ezzel számolni kell. Az, hogy a férj már nem hord virágot, még nem jelenti, hogy kevésbé szeaz ésszerűség, a nyíltság lesz hangadó, sajnos, sokszor még a taktikai megértés rovására is. Kevesebbet dicsérnek, csodálnak, többet kritizálnak. Kevesebbet kérnek, többet követelnek. Megváltozik a gondolkodásuk és viselkedésük. Ismeretségük kezdetén minden új ruha csodálatot ébreszt. A házasságban inkább az után érdeklődnek, , hogy mennyibe került, és szükség volt-e ré. Tervezik a költséges kiadásokat — lakásépítés, autó, szabadság. Az apróbb kiadásokat — amit míg figyelmesek voltak egymáshoz. természetesnek vettek — csökkentik, sőt teljesen eltörlik. Átmenet a mesés álmokból a hétköznapi életbe nem kellemes, de természetes. Minden nap nem lehet ünnep. Aki ezzel a valósággal nem tud megbékélni, csalódni fog. Minden házasságban — előbb vagy utóbb — bekövetkezik a kijózanodás. Ez már az élethez tartozik, amely rákényszerít a megbékélésre és alkalmazkodásra. Állandóan már az sem elegendő, ha azt mondogatjuk egymásnak. hogy szeretlek, pedig azelőtt ebből állt a kapcsolat. Az élet nem szerelmeskedés. Boldog élményeinket minél inkább a testi kapcsolat gyönyöreire korlátozzuk, annál fojtogatőbbakká válnak a végtelennek tűnő üres órák, amelyek a gyönyört követik. Idővel az intimitás is elveszti a varázsát. Foglalkozni kell a hétköznapi, közönséges feladatokkal is. Háttérbe szorul a szerelmeskedés. Az ámulat tovatűnik. Az ünnepi hétköznapivá vedlik. A mesés lény lassan közönséges emberré változik. A játék során kezdenek feltünedezni azok a kártyák is, amelyeket eddig takargattunk. A kijózanodás arányos a szerelmes vaksággal. Minél valóságosabbak voltak álmaink, kívánságaink, annál kisebb lesz a zökkenő életünkben. Ahol nem voltak eléggé mélyek az érzelmek, teljesen kihalnak. A házasságban már egyetlen hibánkat sem takarhatjuk el, és ezek annál nagyobb csalódást okoznak, minél kevésbé számoltunk velük. Emlékszem egy ifjú párra. Már diákkorukban annyira ösz- szefogtak, hogy egymás nélkül nem tudták elképzelni az életüket. Alig érték el a nagykorúságot, azonnal összeházasodtak. Minden lebeszélés hiábavalónak bizonyult. Nem egészen egy év múlva, s nem törődve az asz- szonyka terhességével sem, meggyülölték egymást, kérték az elválasztásukat. A bíróságon csak rosszat, gyűlölködő szavakat tudtak egymásnak mondani. A szerelmi bódulatból ugyanis nem mindig normális a kijózanodás. Nem elegendő, ha csak szépséget, eleganciát kívánunk attól, akivel együtt akarunk élni. Az sem elegendő, hogy jó, meg kedves. A tartós együttélésben sokkal fontosabbak a kedvtelések. az ember erkölcsi és érzelmi megalapozottsága, természete és intelligenciája. Élettársunknak viszonylag ugyanazon a kultúrszínvonalon kell állnia velünk, hogy mindenről elbeszélgethessünk vele. A látókör, a képzettség és műveltség természetesen nem szabja meg az ember értékét. De ha nagy az eltérés, fokozatos elidegenedéshez vezet, s nagyon sokszor oka a családi élet felborulásának. Ha mégis együtt maradnak, a házasélet kínossá, boldogtalanná válik. Nincs megoldási lehetőség. Az, aki magasabb fokon áll, legtöbbször nem titkolja, hogy a másikat lenézi, az viszont kisebbségi érzését gyakran rejti sértődöttségének, neheztelésé* nek leple alá. Ebből .kifolyólag súlyos nézeteltérések támadnak aztán a gyermeknevelés terén is. Különösen ott támadnak súlyos ellentétek, ahol az asz- szonv képzettsége, társadalmi beosztása magasan a férfi fölött áll. Ilyen helyzet régente alig fordult elő. de manapság mind gyakoribbá válik. Bizonyos munkaterületen a főiskolát végzett nők száma magasan meghaladja a férfiakét és így csökken a nők kedvező párválasztási lehetősége. Emlékszem egy intelligens orvosnő házasságára, aki egy szép, de üresfejű férfihez ment feleségül, aki ráadásul még fiatalabb is volt nála. Az álom csakhamar szétfoszlott és a csalódott orvosnő a kábítószerek élvezetébe menekült. Ez okozta a végzetét. A szerelem szilárd alapokat követel, amely alapok kiállnak minden megrázkódtatást. Az ember gyöngédségre, megértésre vágyik, szüksége van valakire, akivel megoszthatja napi gondjait, problémáit, aki segít azokat megosztani. A nyugalom szélcsendes öblébe vágyik, ahol nyugalmat lel az élet viharai elől. És ez hiányzik a leggyakrabban. Házastársak, akik szerelemből házasodnak, azt hiszik, hogy érzelmi kapcsolatukban semmi sem változhat. Egyik a másiktól ugyan figyelmességet kíván, de maga nem elég. türelmes, nem mond el mindent társának. Nem érdeklik hitvestársának érzelmei. Mindketten szeretetre vágynak, szeretnének lelkűk terhein könnyíteni, de a maguk felé vezető utat eltorlaszolják. Az ember szomjazik, vágyik a megértésre, de olyan forrásból is iszik, amelyről biztosan tudja, hogy mérgezett. Bekövetkezik a hűtlenség. A csábító személy nem kell, hogy szebb, fiatalabb, vagy jobb legyen. Elegendő, ha alkalmat ad a lelki közeledésre. Egyik levelében így ír a csalódott feleség: .......rendezett családi életet éltünk. Két gyermekünk van... Megismerkedett egv sokkal idősebb asz- szonnyal. Hihetetlen, senki sem érti. hogy mit tart rajta vonzónak . . .“ Máskor viszont egy magas társadalmi funkciót betöltő férfi csodálkozott, amikor a felesége otthagyta egy közönséges munkás kedvéért. Azt hitte, hogv mindent megad a feleségének — szép lakásuk volt, nem kellett dolgozni, nem küzdött anyagi gondokkal. Csak éppen ideje nem maradt szá^ mára s folyton éreztette vele, hogy a véleményére semmit sem ad. Az asszony úgy érezte, hogy nem más, mint szolgálólány. Amikor a kölcsönös elidegenedés ilyen messzire jut, visz- szaút nem igen marad. Reménytelen marad minden közeledési kísérlet, mert a másik közben önmagába zárkózott, elidegenedett. Fordította: szj. ret. A folytonos együttlét mé( az erotika tartalmán is változtat. A szenvedélyes szerelme egyre jobban a megértő barátság váltja fel. Hiszen a házastársak összehasonlíthatatlanu többet tesznek egymásért, min' a szerelmesek, még akkor is ha az ajándékozásokban skótokká válnak. Kapcsolatukba!
