Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-20 / 8. szám
új ifjúság 7 L SZÁMÚ SPORT: A LABDARÚGÁS Acapulcóban, Mexikó legfelkapottabb tengerparti üdülőjében jó pénzért emberek ugrálnak a zordon sziklákról a tengerbe. Műugrás ez a javából, amely vérre megy. Elég hosszan sorolhatnám » különböző izgalmas és veszélyekben bővelkedő mexikói szórakozást. Mindegyik ezernyi izgalmat rejt magában és százezreket tart bűvkörében. De egyik sem vetekszik a labdarúgás vonzerejével! Miért éppen Mexikó lenne Bécs István riportja 999 e MEXICO égy rossz mozdulat és már epilógusra sem marad idő. Vasárnaponként országszerte rossz napok járnak a bikákra. A torreádorok nem érzékeny szívű mimózák. Kegyetlenül döfnek, mert elég egy rossz mozdulat és nem a bika. hanem ők maradnak a porondon. A kakasviadalokat ugyan már betiltották, de vidéken úgy suba alatt, még mindig sokan szórakoznak ezzel a kegyetlen játékkal. Elég egy elejtett szó és mindazok, akik kijátszók a törvényeket, rögvest a kóter- ben találják magukat. £* még a kivétel? Miért éppen Itt né szeretnék és ne helyeznék pie- desztálra a Sport No. 1-et. Igaz, az olimpiai labdarúgó- torna sportértékéröl eléggé megoszlanak a vélemények. Akadnak, akik semmire sem becsülik. Mások viszont amellett törnek pálcát, hogy az olimpia sokat vesztene népszerűségéből, ha ezt a sportágat kihagynák a műsorból. S ha így fest a valóság — gondolom — megér egy fejezetet az olimpia országának labdarúgása. A rendezők, de a jövendő közönség is nagy várakozással tekint a labdarúgó mérkőzések elé, amelyen eddig csupán két csapat részvétele biztos. Mexikóé. mint rendező országé és a miénk, mint a tokiói olimpiai bajnoké. A többiek most vívják a selejtezőket. A küzdelmeket négy csoportban bonyolítják majd le. Mégpedig Mexico Ci- " tvben, Guadalajarában. Leon- ban és Puebloban. Puebloban és Mexico Cityben az olimpiai falu vendégei lesznek a játékosok. a másik két csoport résztvevői hotelekben és motelekben laknak. Beszélgettem Jósé Antonio Roccával, a Mexikói Labdarúgó Szövetség titkárával, az egykori válogatott játékossal, aki elmondta. hogy a labdarúgóknak sem okoz nehézséget a szokatlan magaslat. Különösen, ha a sportolók kondíciója megfelelő. De vajon nem jelent-e plusz-megterhelést, hogy egyik városból a másikba kell utazni? — A csoportmérkőzések színhelye és a főváros csaknem ugyanazon magasságban fekszik — mondta a titkár. — Sokat mondok, ha ötszáz méter a szintkülönbség a helységek között. Ez pedig nem teszi szükségessé az akklimatizáló- disi időszakot. Tehát, senki sem kerül hátrányba. A játékhoz azonos körülményeket biztosítunk ... Mexikó ugyan még soha sem ért el világraszóló eredményt ebben a sportágban, de mindig megjelenik a Rímet Kupa küzdelmein. S különösen az elmúlt években szépen fejlődött a sportág, noha színvonalban még így sem éri el a latinamerikai labda-zsonglőröket: Brazíliát, Uruguayi, Argentínát... Az olimpián pedig köztudomásúan nem a legjobbak, hanem csak az amatőrök vehetnek részt. — Tizenkilenc tagú válogatott keretet állítunk össze — mondta Jósé Antonio Rocca. — Ignacio Trelles, a nemzeti válogatott edzője már évek óta figyelemmel kíséri az alacsonyabb osztályú bajnokságokban szereplőket. Pontos, részletes elképzelései vannak. Szeretné, ha az olimpiáig több nemzetközi mérkőzést is játszhatnának, mert bizony, a mi amatőrjeinknek nincsen nemzetközi rutinje. — Játszottak már együtt? — Csak időnként, összeszokott csapatunk még nincs. A legtöbb játékos ugyan a Pánamerikai Játékokon már képviselte hazánk színeit, de rengeteg az újonc, akiket be kell illeszteni a csapatba. Elvünk, hogy szeptember végéig mindenki bekerülhet az olimpiai válogatottba, ha megfelelő lesz a formája. A kapukat az utolsó pillanatig nyitva tartjuk. — Magyarországon csak feportban. Pontosan nem is tudom mennyi helyen, hiszen nálunk rengeteg a labdarúgó, mintegy egymillióra tehető a számuk. Szövetségünk munkáját harminckét alszövetség segíti. A legjobb amatőröket természetesen hamar felfedeA STADION 0LIMP1CE AZ ÜJ USZODA 'ALAPJAI lületesen ismerik a mexikói labdarúgást. Elsősorban azokból az eredményekből, amelyek az eléggé ritka találkozóinkon születtek. — Nálunk is, mint a legtöbb országban, profi és amatőr bajnokságokat rendezünk. A profi liga három csoportból áll: 16—18—16 csapat küzd a bajnoki pontokért. Egy esik ki és jut felsőbb osztályba. Az amatőrök a köztársasági bajnokságokban vesznek részt. Valamennyi köztársaságban rendeznek bajnokságokat több csozik a profi klubok és biztosítják a továbbfejlődési lehetőségeket. — Milyen szisztéma szerint játszanak a mexikói labdarúgók? A technikát, vagy az erőt helyezik előtérbe? — Nehéz meghatározni. A mexikói labdarúgás mindig Igvekszik alkalmazkodni az ellenfelekhez. Ez határozza meg a játékban alkalmazott szisztémát is. Persze a játékosok képességétől is függ: mit lehet velük játszani. Nálunk általában — ugyanúgy, mint a többi latinamerikai országban — M technikás, szép labdarúgást szeretik. A pillanatnyi célok elérése érdekében azonban szükséges, hogy a csapat az úgynevezett eröfutball területén se mozogjon kezdőként. Egyébként véleményem szerint a legideálisabb, ha a jó technika párosul az erős fizikummal. A testtel való okos játék legalább olyan fontos, mint a jó technikai trükkök ismerete. Jósé Antonio Rocco a magyar olimpiai csapat erejéről érdeklődött. — Tudja — mondta —, a magyarok mindig félelmetesek. Akkor lepik meg legjobban a világot, amikor senki sem várja. Árulja el, hogyan tudnak annyi újat kitalálni. — Uram, ez államtitok! Egyébként engem se avatnak be mindenbe... De ha nem veszi tolakodásnak, ön szerint ki nyeri az olimpiai labdarúgó tornát? — A magyarok a védők... Most is nagy az esélye ... Előjogot is élvez az Önök csapata. Láttam a világbajnokságon nemzeti válogatottjukat, őszintén megvallom, nagyon megijesztettek bennünket. Ahol olyan remek nemzeti válogatottat' tudnak összeállítani, mint amelyik megverte a brazilokat. ott az utánpótlással sem lehet különösebb probléma. Szerintem az nyeri az aranyérmet, aki legyőzi a magyarokat ... — Mi bizakodunk, hogy es senkinek sem sikerül. — Tudja mit? Egyezzünk meg. Ml játsszuk a döntőt, aztán lesz. ami lesz... Akkor mindenképpen piros — fehér — zöld lobogó kúszik fel a győzelmi árbocra... Az olimpia nekünk tulajdonképpen az 1970-es világbajnokság előkészülete. Mondanom se kellene,- hogy az utóbbit tartjuk fontosabbnak. bár az olimpián U szeretnénk jól szerepelni. Nálunk a labdarúgás az egyik legkedveltebb sportág, amelyért a szurkolók élnek-halnak. Nem szeretnénk csalódást okozni nekik. Láttam néhány mérkőzést..> Igaz, nem a legjobbakét. Ám, még így is meglepődtem, hogy mennyi jó játékos található ebben az országban. Utoljára mexikói labdarúgókat a svédországi világbajnokságon figyeltem ... A mai színvonal lényegesen jobbnak tűnik ... S a szakemberek szerint: újabban szorgalmasabbak, mint valaha. Márpedig, ha ez a tulajdonság gyökeret ver a mexikói labdarúgók — no és a többi sportolók között — akkor reszkethet a világ! Következik: TARTÁN ÉS MIT REJTEGET A FÖLD MÉHEl 1948 telén történt „Kína kapujában". Akkor, amikor, még ismeretlen fogalomnak számítottak a „vörösgárdisták" és a „kultúrforradalom“. Akkoriban más forradalmi eszmék fűtötték a kínai parasztot éppúgy, mint a városok ipari munkásait, beleértve az annak idején hétmillió lakost számláló Sanghaj főiskolásait. 1948 elején Kína területének nagyrészét még Csang Kaj-sek hordái bitorolták. A felszabadító hadsereg frontja Sanghajtól kb. négyszáz kilométernyire északra, Nanking magasságában állott. Hónapos ‘ szobám ablakából nap nap után szánalommal szemléltem a harctérre induló menetszázadokat, Csang Kaj-sek kényszersorozott zsoldosait. A vállukra vetett puskán kívül egyik kezükben napernyőt. a másikban pedig sámlit cipeltek, amelynek hadászati jelentősége mindmáig rejtély maradt számomra. A „LA-MAYE“ MOZGALOM La-maye a Forsythia nevű cserje kínai elnevezése. A- ranyfa néven nálunk is meghonosodott. kedvelt díszcserje. A levéltelen, csupasz ágakon a- ranysárgán virító szirom-pompa Délkelet-Kínában már februárban virágba borul. La- maye lett tehát annak a mozgalomnak a fedőneve, amely céljául tűzte a gyűlölt Csang Kaj-sek kormány eltávolítását és vele együtt az angol-amerikai „gyá-nságf haderők kiűzését a félgyarmati sorban sínylődő országból. Még egy tekintélyes évjáradékot húzó. nyugalmazott rendőrtiszt is fogcsikorgatva kijelentette e- lőttem: „Bárkivel szövetkezünk, csak ez az amerikai bérenc takarodjék ki hazánkból!" Kívánsága hamarosan teljesedett, mert a hazátlan „hazafi“ nemsokára kiszorult Tajvan szigetére. — Ugyanakkor Sanghaj utcáin megjelentek az első, olajfestékke! mázolt feliratok a házak falán: „Ami keep out!" és ..British go home!" És egyre több la-maye cserje szökött észbontóan sárga virágba... MÁSUTT IS KIVIRÁGZÓIT AZ ARANYFA Egy ragyogó február végi reggelen trolibuszon utaztam munkahelyemre, amikor kínai munkatársam egy nyaláb angol nyelvű újságot nyomott az ölembe. Jelentőségteljesen bökött ujjával a vastagbetüs elmekre. majd kissé kesernyésen megjegyezte: — Ti már túlvagytok a legjaván, de nekünk még verekednünk kell, amíg révbe jutunk! Megjegyzéseit már meg sem hallgattam, hanem csak olvastam. olvastam... A sok kusza, egymásnak ellentmondó, várakozó álláspontra helyezkedő nyugati sajtó politikáját jellemző cikkek egyik mondata mindmáig megmaradt emléke1948 februárja Sanghajban retemben: .....and this day not even one , plane took off in Prague". — Mintha csak azt fájlalták volna a ködös Albion fiai, hogy Prágában azon a napon (értsd: február 25-én) nem rendeztek különjáratokat a nép ellenségeinek rugalmas szökte- tésére! De az. óvatosan tapogatózó hangot csakhamar felváltotta a tőkés államok nyílt rágalomhadjárata: „Éhségsztrájkok Prágában — Utcai harcok Bratislavában — Gott- wald „pünkösdi királysága" stb." AKI RÁCÁFOLT A RÉMHÍREKRE Mi, a sangljaji csehszlovák kolónia maroknyi tagjai már valóban nem tudtuk, kinek vagy minek higgyünk, amikor szerencsénkre Sanghaiba érkezett a nankingi csehszlovák nagy- követség attaséja, aki Prágából jövet szájtátva böngészte az angolszász lapok dagálvos ..hadijelentéseit“ Csehszlovákiáról. Régi útlevelünket bevonta, majd néhány nap múlva elküldte címünkre Nanklngból flj, népi kormányunk által kiadott pasz- szusainkat. Őszintén szólva, akkor még nem tudtuk felmérni az új útlevelek jelentőségét, bordőerejét. Miért kellett kicserélni a régit? RIADÓKÉSZÜLTSÉGBEN A la-maye már lehullatta a- ranyszirmait. Helyükbe haragoszöld levélcsokrok sarjadtak vesszőin... A nép megelégelte Csang Kaj-sek kényuraimét és nyugati „védnökeinek" kihívó, pökhendiségét. Az aranyfa- mozgalom jól szervezett tömeg- ellenállássá terebélyesedett. Munkások és főiskolások csoportokba verődve figyelték az angol-amerikai haditengerészet és tengerészgyalogosok lázas harci készülődését. A Wang- Poo folyam partján lévő Nathé (angolul The Bund) sugárútién sorakoznak egymás mellett a parkokkal szegélyezett követség! épületek egészen a Garden Bridge-ig, továbbá az U- £. Navy és az U. S. Army é- pületei, végül pedig az akkor főhadiszállássá vedlett Cathay Mansion nevű felhőkarcoló. Valamennyi épületet kétsoros szö- gesdrőt-akadállyal kerítették körül, amely mögött nehéz harckocsik ágyúi igyekeztek tiszteletet parancsolni. A tüs- késdrőton kívül Csang Kaj-sek rendörosztagal védték a külföldi képviseleteket. KÉT TŰZ KÖZÖTT Mire azonban a la-maye le- vélzete is elfonnyadt, Sanghaj elkeseredett dolgozói és főiskolásai bizony rohamra indultak az acélgyürük ellen. — A Nathé sugárúton éppen villamoson igyekeztem munkahelyemre. amikor kocsivezetönk a tüntető tömeg előtt hirtelen lefékezett. Ugyanakkor két oldalról golyózápor zúdult kocsinkra. amely pozdorjává zúzta az ablaküvegeket. Éppen any- nyi időnk maradt, hogy földre vágódjunk. Mire villamosunk kijutott a kavarodásból, vérző kézzel fel- tápászkodtunk és remegve visz- szaültünk helyünkre. Akkor vettem csak észre, hogy én vagyok a kocsi egyetlen fehér ború utasa! És máris felállt egy diák külsejű fiatalember s rámorditott: — Go to the hell, you... you damned British son-of-bitch! — Eredj a pokolba, átkozott angol kutyafajzat! — és leköpött. A CSODATEVŐ ÚTLEVÉL A kevésbé hízelgő „dfszltő- jelző" elhangzása után — mit tagadjam — mindkét nadrág- száram ütemes remegésbe fogott. jóllehet sem ángliusnak, sem kutyaivadéknak nem éreztem magamat. De egy máig is megmagyarázhatatlan képzettársítás folytán hirtelenül e- szembe jutott az egykori somogyi negyvennégyes rosseb- bakák csatakiáltása: „Isten ne segíts, csak csudálkozz!" — és benyúlva belső zsebembe meglobogtattam vadonatúj útlevelemet a bősz kínai orra előtt. Kikapta kezemből, belepillantott és — „csuda" történt! Vonásai mindinkább kisimultak és ..Excuse me, sir! “bocsánatkéréssel, karbafont kezekkel meghajolt előttem: — Elnézését kérem, de ezekben a zavaros időkben mi, kínaiak, minden fehér emberben angol vagy amerikai népsanyar- gatót látunk:... Igen, igen, látom, hogy új útlevele van, a haladás útjára lépett Csehszlovák Köztársaság úti okmánya. — Majd kínai nyelven megmagyarázta útitársainak, hogy az „6 emberük“ vagyok. Búcsúzásul pedig hozzáfűzte: — Nagybátyámtól tudom, hogy amikor 1937-beii ránk tört a japán katonai túlerő, a sanghaji proletariátus csehszlovák segítséggel vívta meg élethalálharcát. Ezt nem felejtettük! Befejezésül csupán annyit mondott, hogy egy hónappal a történtek után jómagam a Pra- ha-Ruzyné repülőtéren értem földet mint hazatérő, és nem „meglépő" csehszlovák állampolgár. Egy évvel a történtei? után pedig nemcsak Csang Kaj- sek kényszerült elhagyni a kínai szárazföldet sőgor-koma- kabinetjével együtt, hanem az angol-amerikai „helyőrség" kardcsörtető vitézei is örültek, hogy a Sanghajból induló utolsó hadihajóra föikapaszkodhattak. Kozlcs Ede
