Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-20 / 8. szám

*u1

Vallomások,

történetek

A múltkor lévaiét kaptam égy kedves kis diáklánytól, melyben nekem szegezte a kérdést: „Hogyan lett színésznő?“ Nos, most a fiatalok egész nyilvánossága előtt, kedves lapomban, az Oj Ifjúságban bevallom, hogy véletlenül lettem színésznő. De vegyük csak sorjában.- Kislány .koromban minden akartam lenni apácától kezdve doktornőn, .keresztül egészen a piíótanőig, — csak színésznő nem. Ez az égy pálya bem szerepelt a vágyálmaim között. Aztán felcseperedtem, állásba kerültem és ott az üzemi klubban szerepet vállaltam a „Szabin nők elrablása" cínjű zenés vígjátékban, melyet „penét- ráns" sikerrel be is mutattunk annak idején a komáromi közönségnek. .Ez. éppen 1952-ben történt. Rózát, a szobalányt játszottam, „akiben 'túlteng a próza“. Partnerem későbbi színházbeli kollégám volt (és ő is rendezett): Király Dezső, Rettegi Fridojin színigazgató szerepében. Nos, 1952 nyarán egyszerre csak meghívást kapok a komáromi Munkásotthonba, ahöl az alakuló Magyar Területi Színház színészfelvétele zajlott le, megboldogult Munka István vezetésével. Szavazattak, jelenetet játszottam a „Róza“ szerepből. Sikerült a felvételi, bizonygatták, hogy tehetséges vaöyök- (Ez jólesett.) Igénám, de édesanyám hallani sem akart arról', hogy szí-. nésznő legyek... Minek részletezzem, az lett a végé, hogy mégis színésznő lettem és anyuka is a színházhoz jött és 1962-ig a társulat közszeretetnek örvendő „Hargitnénije“ volt, mint öltöztetőnő. Hát’ így lettem színésznő. MATESZ-tag — anyukástől. Belekerültem egy kedves új családba, hisz vélem együtt felvételizett Sippss Jenci. Konrád Jóska. Fazekas Imre '— és azóta is együtt esszük Thália kenyérét. _ Nem árulok éí titkot, ha megsúgom? a boldogságot Js a szín-' háznál találtam még Tarics Jancsi kollégám személyében, akivel boldog házasságban élünk kisfiáinkkal: Ján-- csiváf és Péterkév'eí. Ennyit falán magamról és az indulásról.

A „Fösvény“bén Marianna volt. Emlék3 szem, nem annyira a szerepnek örül3 tem, hanem inkább a gyönyörű szép kosztümnek, amit egy 18 éves lánynak meg is lehet bocsátani, mégha százszor színésznő is. Persze, pár év múlva jött a nagy szerepek sora: Athália az „Aranyemberbén“. a komisz kis Dulszky-lány a „Finom úriházban“ és nagy élményem: Flóra. „A. tanítónő“ főszerepét játszottam Léndvay István vendég-rendezésében és különös melegséggel gondolok erre az alakításomra és egy kicsit büszke is vagyok rá. „A tanítónő“ után jött a sok-szép, kedves — néha könnyes3 bús, néha vidám szerep — váltakozva. Minden szerepemet szerettem, minden általam alakított nő (legyen az a „Csikós" öreg Erzső nénije, vagy a „Fogadó a határszélen“ ledér Gömböcé, akár szobalány a „Kertész kutyájában", mind a szívemhez nőttek. És szívesén emlékezem rájuk. A

I

Schiller-drámában Miller Lujza voltam a bemutatón. Az „Ármány és szerelem“ egyik előadásán esett mag velem vidéken ez a furcsa, eseti Tóth László volt a partnerem, mint Ferdinánd. Kiittuk a méregpoharat és lerogytunk a földre, rendezői utasítás szerint. Szerelmesen búcsúztunk egymástól és az élettől ott a földön, (igen szépen megírt jelenet, szép szöveggel) és haldoklunk csendesen. Igen jól csinálhattuk a dolgunkat, mert a harmadik sorból egy kedves kendős nénike, aki talán akkor volt először színházban, könnyes szemmel felszólt hozzám a színpadra: „Halj meg már, te szeglny!" (A nevetéstől Lacival alig tudtunk rendesen „meghalni". még szerencse, hogy én a kulisszának fordulva feküdtem.. .)Hogy is ne lehetne szeretni ezt a hivatást a színházat, ha ennyire szeretik az embert „odalennről“, a nézőtérről? Nagyon szeretem a közönséget, öre- get-ifjat egyaránt' és boldog vagyok mindig, ha játszhatom. A szerep, melyet az élettől kaptam és vállaltam, (már tudniillik a „mama-szerep") sokszor évekre felszólított a színpadtól. Ilyenkor nagyon hiányzott.

A játék is. a közönség is. Viszont kárpótolt a kis csöppség, akinek a kedvéért sök szépből maradtam ki. Utolsó szép szerepem, melyet nagy szeretettel játszottam, az „Őri muri“ u Rédev Észtere volt. És remélem, kö- I vetni fogja ezt sok szép és jó sze- R rep, sok szép színházi feladat. Nagyon szeretnék minden este találkozni a közönséggel szép, jó szerépék- bén az elkövetkező tizenöt évben is.

KLUBÉLET VAGSELLYÉN

A könnyen járható út nem vezethet komoly eredményekhez. Egy jólmúködö ifjúsági klub hosszabb időtartamú tevékenysége is csak útszakaszonként könyvelhető el addig, amíg állandó fejlődésével párosulva nem éli túl generációjának fiatalságát. Mivel ifjúsági klubokról lévén szó, leegyszerűsített értélemben ez annyit jelent, hogy meg kell öregednie, vagy ha úgy tetszik, érnie kell, akár a gyümölcsnek. És a zöld gyümölcs még nem gyümölcs Akad olyan, aki ezt is megeszi, de csak gyerekkorában.

A csehszlovákiai magyar ifjúsági klubokra ez különösen érvényes, örülünk annak, hogy számuk egyre növekszik, hogy egyesek külön-külön és összevetve is már útszakaszt jelentenek, tehát van mit tovább építeni. Ez inkább valóság, mintsem szimbólum s jobb így, mint megfordítva.

1966 novemberében Vágseilyén is ifjúsági klub alakult. Bár elég fiatal még, de már több a semminél. Életképes, tehát nem hiába alakult. Ezt igazolja rövid múltja. Ez nem a kétszázat megközelítő taglétszámnak, nem is a lehetőségeknek tudható be. Az örvendetes magyarázat bizonyos fokú elmarasztalásban rejlik, mégpedig abban, hogy a klub többet képes nyújtani, mint a tömegszervezetek, amelyek elég hiányosan, vagy egyáltalán nem működnek. Persze kulturális jéllegű tömegszervezetekről van szó. amelyek a klubban mintegy újraélednek, hiszen a tagság nagyrésze CSISZ vagy Cse- madok tag. A klub megalakulásának okaira a jelenlegi adatok elfogadható magyarázatként szolgálnak. A vágsellyel ve- gvikombinát rengeteg fiatalt alkalmaz, akikben természetszerűen kifejlődött az igény: valahová tartozni. Szerencsére akadtak emberek, akik igyekeztek élni ezzel a lehetőséggel. akik tudták, hogy Vágseilyén nemcsak lehet, hanem muszáj is klubot alakítani.

Megalakult.

Technikusok, orvosok, munkások, tanítók, mérnökök, ápolónők egyaránt szívesen járnak a klub-estekre. Miért is ne, hiszen mindenki megtalálja a számítását. Nem csupán szórakozik, de tanul is, hiszen egyik fő céljuk az ismeretterjesztés. Múltjuk ezt igazolja s terveik még többet jelentenek, mert kevés klubnak van ennyire tudatosan, gazdaságosan kidolgozott munkaterve. mint nekik. Tevékenységük — de csak látszólag — évente két hónapot, az iskolai szünidővel egy-idejüleg szünetel. A szeptembertől júniusig érvényes mun-* katervtől eddig még csak egyetlen esetben tértek el.

A tagság átlagéletkora huszonöt, harminc év, de nem meg3 lepő, hogy még ötven éven felülieket is találunk köztük. Hosszúfalu, Kajal, Galánta, Deáki, Pered, Zsigárd, Nádszeg, Felsőszeli. A felsorolt falvak közül a legközelebbi három, a legtávolabbi tizennyolc kilométernyire fekszik Vágsellyétől. Ez még személygépkocsival is elegendő távolságnak mutat3 kozik, de mégsem az, hiszen a tagság harminc, talán négy3 ven százaléka is az említett falvakból jár be a hétfői klub3 estekre. Olyanokról van szó, akik nem dolgoznak a Duslőban.

E komoly érdeklődés okait elsősorban a klub programjá3 ban kell keresni. Ha a tagság úgy kívánja, autóbusszal fel-* jönnek Bratislavába. s megnézik a Budapesti Operettszínház előadását, de ugyanennek a tagságnak semmi kifogása az el3 len, ha a magyar nyelvhasználat időszerű kérdéseiről, vagy Ady és a francia szimbolisták kapcsolatáról tartanak előadást. A tagság minden esetben hálás és jó közönségnek bizonyul. Egy csehszlovákiai magyar íróval rendezett irodalmi esten ugyanolyan jó vitapartner, mint amilyen jó szalonnasiitő a vágparti tábortűznél. Száznyolcvan ilyen embert számlál a Vágsellyel Vörösmarty Klub.

Szavalóik még nem alkotnak irodalmi színpadot, az ötven3 tagú énekkar még csak énekelni tudók és akarók gyülekezete, de semmi akadálya annak, hogy rangos irodalmi színpaddá, rangos énekkarrá alakuljon. És remélhetőleg ez így Is lesz, az aggódásra semmi ok.

A klub bekerült Vágsellye és a környék köztudatába, blzo3 nyos vonalon a szlovákiai legjobbak egyike, s a Centrál ká-* véház hétnapos „vendéglátási programjából“ kiesik a hétfő, és valóban ez jelenti a hét egyik fő napját száznyolcvan em* bér számára.

A klub létezésé többet jelent' annál a jogos igénynél, hogy a városnak kultúrházra van szüksége.

Ahhoz, hogy Sellye kulturális élete jobb legyen — hozzá3 segít ez az útszakasz, amely komoly cél felé vezet.

— kszl —

TOM JONES

— Ragyogó! Cuki! így si- kongnak a tizenöt — húsz éves lányok, amikor Tóm Jonest énekelni hallják.

— Elragadó! Vadító! — Ezt visítják a hangversenyeken a

20—-35 éves nők!

— Micsoda férfi! Szédítő! — így rajongnak érte a 35 és több éves nők. Mindannyian megegyeznek abban: nagyon sajnálják, hogy Tom Jones már nős és elérhetetlen számukra.

Az 1.85 m magas Thomas Woodword, akit művésznéven Thomas Jonesnek ismerünk, valóban ritka szép férfi. Izmos, kisportolt alakja, éjfekete, sűrű haja mindenütt feltűnik. Amikor Tom' szűk nadrágjában a közönség elé lép, és felsőtestét ritmikusan ringatva, kezét karba téve énekelni kezd. előadja a ma már híressé vált dalait, a közönség úgy érzi, mintha áramütés érné. Nehéz szavakban kifejezni, mennyire lenyűgöző személyiség. A fellépése, • mozdulatai, micsoda „pszichikai áram“ sugárzik belőle. Az érdes, és mégis lágy. behízelgő hangja olyan mély hatást vált ki a hallgatóságban, hogy nincs is olyan hangversenylátogató, aki ne a legnagyobb felragadtatás hangján beszélne róla.

Tom Jones négy évve! ezelőtt mint építkezési segédmunkás hetenként 15 fontot keresett. Ma már a Temze folyó partján, saját villájában lakik. Rolls Royce kocsit vezet — ezenkívül még négy kocsija van és több versenylovat futtat.

Az utolsó négy év alatt 26 millió lom Jones lemezt adtak el és már jómaga sem tudja, mennjn a jövedelme. Az elmúlt év októberében szerződést írt alá, mely szerint 3 millió márkát kan három szerepléséért.

Tom Jones igen boldog házaséletet él és van egy kilencéves kisfia. Tizenhat éves korában nősült meg. Egv osztálytársnőjét vette el feleségül. Apja bányász volt. A kis Tom már gyerekkorában feltűnt a hangjával. Először egv munkásklubban lépett a közönség elé. Hire messzire eljutott, és a klubok egymás után küldték a meghívókat. Huszonkét éves korában Gordon Mills fedezte fel. A sikereket nem a Beat- dalokkal érte el. hanem balla- daszerö dalkölteményekkel. 1051-ben már az elsó énekesek közötti említik, • nők szűk

nadrágos Apollónak nevezték el. A hangverseny-irodák reklámfőnökei a nagyközönség előtt letagadták a feleségét és a kisfiát. De az sem ártott már neki, amikor kiszivárgott a hír: a Tom Jones rajongók még a feleségét is megbocsátották. Most már Linda, a felesége is sütkérezhet a siker fényéljen.

— Linda nehezen viseli el. hogy engem a nők annyira báiványoznak. Ideges és féltékeny.

— Szükségem van rá, hogy Tom megnyugtasson és figyelmes legyen velem szemben. De mindig izgat: vajon nincs rá okom. hogy féltékeny legyek?

— Linda örül a férje sikereinek, de boldogabb feleség volt akkor, amikor Tom még ismeretlen segédmunkás volt. Tom megértő a feleségével szemben, de közben bevallja, hogy jólesik a nők rajongása és „a siker elmélyíti a művé3 szetét“.

— Hogyha úgy érzem, hogy a nőket nem hódítom meg énekemmel, akkor rosszul ér-> zem magam. De Linda egész nyugodt lehet. Ha turnéra me3 gyek, akkor gyakran telefonálok neki és biztosítom arról, hogy köztünk minden rendben van. Lindát megnyugtatják a telefon-hívások.

Linda azonban csak akkor boldog, ha férje otthon van. Ilyenkor Tom segít a feleségé3 nek a háztartásban. Segít be3 vásárolni, mosogatni, játszik a kisfiával. A legnagyobb megtiszteltetés akkor érte, amikor 1967 november 13-án az angol királyi család előtt lépett fel. A hangversenyiroda igazgatója figyelmeztette, hogy a királynő előtt ne legyen tűi temperamentumos. Ausztráliában ugyanis olyan hévvel énekelt, hogy a rendőrség lecsukással fenyegette.

— Hja, ott kissé eltúloztam a, dolgokat, csak ingujjban és szűk nadrágban léptem fel. Annyira a véremben van a rit3 mus, hogy néha nehezen fe3 gyelmezem magam.

A királyi család élőt? is nagy sikert aratott. Tom megmutatta. hogy szmokingban úgy lép fel. mint ahogyan az egy gént3 lemanhez illik. Az igazi kar3 riérje akkor indult el.

— örülök a sikereknek, tisz3 tában vagyok azonban azzal, hogy az ilyen felkapott énekes könnyen lejárja magát. Szín3 nadon nehezen állnám meg a helyemet, mert az angol kiejtésem nem kifogástalan.

Milyen program vár a közeljövőben Tom Jonesra? Most anuár végén Münchenben lépett fel a hagyományos művészbálon. Utána pedig egy 18 na3 pos európai turnéra indul.

Tom ma Anglia első énekese. Igen rokonszenves, hogy nagyon szerény körülmények kö3 zül indult el és a nagy siker, a gazdagság nem kábította el. Szerény és közvetlen, a legtá3 volabbi rokonát is szívesen támogatja és leginkább egy3 kori barátai, a munkások kö3 zött érzi jól magát.

— Walesben volt a legszebb, amikor Lindával, együtt egy kis vendéglőben vacsoráztunk, nem bámultak meg, mint ma. Tu3 dóm, — hangoztatja Tom Jones, a százezreket kereső, felka-* pott énekes, — hogy a siker még nem jelent tökéletes bői3 dogságot.