Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-20 / 8. szám

3KZ. TÖBB, MINT EZEREGY ÉJSZAKA Pontosabban: 1208 éjszaka a házban, amit mások diákotthonnak neveznek Az Űj Ifjúság 2. számában megjelent Zácsek Erzsébet riportja néhány középiskolai étte­remről „Ennivaló probléma“ címmel. Akkori ígéretünkhöz híven közöljük az ú. n. kérdőív­akció második részét az internátusokról. Következő számunkban közöljük az Űj Ifjúság szerkesztőségébe beérkezett hozzászólásokat a riport első részével kapcsolatban. Ner minden szentnek hajlik maga felé a keze Nem minden építésznek van szép háza. Bizonyítja ezt a losonci építőipari iskola diákjainak esete is. A lányok hatan, tízen, de tizenketten is egy szobában laknak. Sokszor voltam már ebben az épületben, de ahogy be­léptem a látvány mindig a szovjet háborús filmekre emlékeztetett. A mindenfélé holmi­val agyonnyömöszölt szobákat még a lányok és nevelőnők leleményessége és ötletes díszí­tése sem tudta barátságosabbá tenni. Minden sarokban könyvek, kofferek, és lányok, könyv­vel a kezükben. Mindenütt szekrények, még a folyosón is. Csodálkozom, hogy a friss levegő idetalál... Hát lehet itt tanulni?) Ezen az iskolán nagyon fontos tantárgy a mértani rajz. Nincs elég hely, 'ezáltal nincs 'elég asztal és ebből kifolyólag a lányok kény­telenek 3 műszakban rajzolni. Nincs tanulószobájuk sem, mivelhogy az a helyiség, amely eredetileg annak készült, most a közgazdasági iskola diákjainak hálószobája.. Istenem, őket sem tehették az utcára... Néha a vizbefúló is kisegíti a fuldoklót... Az, hogy ebben a diákotthonban nincs se függöny, se szőnyeg, csak nekem tűnt fel. De minek is? A lányok panaszkodtak még a tisztálkodási lehetőségekre is. 85 személyre csak hat mos­dó van. oqv zuhany és így minden reggel sorba keli állniok egy kis vízért. Aztán itt van a fű­tés és takarítás. Mindezt nekik kell végezniök. Nem, nem tiltakoztak, csak a szervezetük bír­ná jobban a hideg és meleg sűrű váltakozását, mert bizony nem működik egyformán a kály­ha sem. — ehhez viszont joga van — és nem mindenki született fűtőnek... Igen, van tévéjük is. de azt csak ritkán néz­hetik. Akkor is csak veszekedés van belőle szlovák nvelvü társaikkal... ♦ AgyrajArOk Ott voltam, láttam és kénytelen vagyok el­ismerni, ilyen körülmények között nehéz jó tanulmányi eredményeket felmutatni, nehéz ’egyáltalán valamit produkálni. Azonban mind­ez összehasonlítva a fiúinternátussal, — ahol 36-an is „laknak“ egy helyiségben és ahol csak az ágyához van joga a diáknak, (mert itt még salát szekrénye sincs mindenkinek) — fényűzés. „Valamikor katonák laktak itt. de sokkal kevesebben, mint mi". Ezt írja az egyik fiú. Meglehet, hogy többen, de az is lehet, hogy kevesebben. Számunkra az a lényeges, hogy a 16-18 éves fiúk katonáskodásuk idején majd Úgy fognak visszaemlékezni „internátusi“, é- vekre, mint életük egyik legkúltúráltlanabb korszakára, mert feltételezem, hogy katonáink ma sokkal jobb körülmények között élnek, mint ezek a fiúk. Van égy ú. n. tanulószobájuk is, de ott úgy Össze vannak zsúfolva, mint a szardíniás do­boz lakói. Viszont a szobán nem tanulhatnak, mivelhogy csak este nyitják ki. Ágyrajárnak. TV? Rádió? „Tévét jobbára csak otthon a szüléinkkel nézhetünk. Az internátusbán nagy könyörgésre néha bekapcsolják a készüléket. Táskarádiónk meg ami volt, összeszedte a ne­velő és majd év végén visszakapjuk, ö mond­ta “ Ez minden kultúra az internátüson belül? Körülbelül ez. És higiénia szempontjából, hogy van felsze­relve? „Diákotthonunk az egerek és patkányok fel­legvára. Sokszor nincs víz, meleqvíz csak né­ha és ezáltal az illemhelyek is szörnyű álla­potban vannak. Zuhanyozót még nagyítóval sem találnál nálunk kedves Új Ifjúság.“ (Idé­zet egy losonci diák leveléből.) Tisztaság — fél egészség. Kérdezzük a já­rási higiénikust, mennyire érvényes ez a köz­mondás a losonci építőipari iskola fiú-interná- tusára? Az egyik diákotthon eredetileg kaszárnyá­nak a másik meg ki tudja minek készült. Egy biztos: egyik sem internátusnak. Vagy mégis akad valaki, aki szavatolja az ilyen körülmé­nyek között élő diákok egészségét, biztonsá­gát (pl. a leányinternátusban már 3X ütött ki tűz), nyugodt tanulásukról már nem Is be­szélve? De adjunk szót Pavelka Aladár igazgató elv- társnak és a lányok nevelőinek: PAVELKA ALADÄR IGAZGATÓ ELVTÄRS: Szeretném hangsúlyozni, hogy a jelenlegi in- ternátusok csak provizóriumok, meglehet már néhány éve ez alatt a „cím" alatt futnak. Az iskola vezetősége és szakszervezeti bizottsága valóban minden tőle telhetőt megtett az ügy érdekében. A középszlovákiai KNB néhány év­vel ezelőtti ígérete szerint az űj internátus kulcsát már 1967 szeptember elsején kellett volna megkapnunk. Mi a helyzet ma? Pénzt nem kanunk az öreg internátusok megjavításá­ra, mivelhogy itt az ígéret az új épületre. És ez így húzódik már néhány éve... Annak el­lenére, hogy a középszlovákiai KNB 1968 szeptember elsejére már biztosat ígért, ma még csak az alapmunkáknál, a kazánházaknál tartanak a Pozemné stavby munkásai. Eléggé bizonytalan a helyzet és a mi Töményünk is... AGONASNÉ, NEVELŐNÖ: Egy olyan szobá­ban, ahol -10 embernél is többen laknak, ne­héz tanulni, rajzolni és egyáltalán szellemi aktivitást kifejteni. Lehetőségeink határán be­lül igyekszünk „enyhíteni“ a helyzeten. Az in­ternátusbán szobák közötti tisztasági verse­nyek folynak és maguk a lánvok is igyekez­nek: szépítik, díszítik szobáikat, már ameny- nyiré ezt a körülmények engedik. (Minden zsúfoltság ellenére valóban paradoxként hat­nak a lányok szobái: rend és tisztaság ural­kodik mindenütt.) PAVELKANÉ, NEVELÖNÖ: Nálunk meglehe­tősen nehéz tisztasági körülményekről beszél­ni. Mi tudjuk a legjobban mennyi fáradsá­gunkba kerül, amíg megismertetjük, „benevel­jük“ a lányokba a higiénia és a tisztálkodás alapjait. Sok lány nálunk, az internátüson lá­tott először angol vécét’... Ilyen objektív ne­hézségek és körülmények között’ azonban ne­héz nevelni. Azt hiszem, a három illetékes helyettem is ecsetelte a losonci helyzetképet. Csak illúzió Igen, csak ez lehet a losonciak számára egy olyan diákotthon, mint amilyennel a komáro­mi gépészeti ipariskola büszkélkedik. De mi­velhogy vannak olyan emberek, akik még a kí­gyóban is szálkát találnak, itt is vannak ne­hézségek, mert feltétlenül kell. hogy legye­nek. Habár összehasonlítva a többi iskolával, ezek teljesen elenyészők. Átlagban öten! laknak egy szobában, ötük­nek van 2 szekrénye, 1 asztal, és öt széke. Éjjeliszekrényük nincs. Az a tény, hogy itt a szobák jóval kisebbek, mint a középiskolai internátusoknál szokásos, már eleve kizár minden méltatlankodást. A losonciaknak majd bizonyára nevetségesnek tűnik komáromi kollégáik elégedetlensége a- miatt, hogv a szobák, ahol jeienleg öten lak­nak, négy személyre készültek. Tanulószobájuk viszont nincs és így hol az ebédlőben, hol a szobában tanulnak. „A mi iskolánkon nagyon sokat kell rajzol­ni. főleg negyedikben. Ezek a rajzok olyan nagy méretűek, hogy a diákotthonban talál­ható asztalokon el sem férnek“. Érdekes, csak nem a padlón rajzoltok? Talán próbáljátok meg egyszer „részletekre“ beadni a rajzlapot. Reméljük tanáraitok majd megértik a tréfát és csakhamar kaptok majd még egy asztalt. Kultúra és higiénia? Igen mind a kettő van éppen elég. Van rádiójuk és televízióik is. Nem is egy. De mivelhogy mind a szlovák, mind a magyar anyanyelvű diákok tudatában vannak egyenrangú jogaiknak, a döntés, me­lyik programot nézzék, mindig veszekedésbe és csak az ellentétek elmélyítésébe fullad. Természetesen a vesztes fél mindig tüntetőén lelép. (Pld. december 6-án) Helyes ez így? Gondolkozzatok felette: Kinek használ ez a „politika“? Senkinek. Egy kompromisszumos ajánlat, feltételezem, hogy nem új számo­tokra: próbáljatok' megegyezni féle-felé ala­pon. Van itt még más is. A lányok panaszkod­nak, hogy a fiúk délután megnézhetik a sport­adást, de ők este már nem láthatják azokat az „isteni“ filmeket. Nem tartjuk helyesnek, hogy nevelőitek kizárnak benneteket az esti közvetítésből, viszont’ fegyelem és rend nél­kül nem lenne se kultúra, se iskola. És nek­tek a fő célotok jelenleg nem a kultúra, ha­nem elsősorban az iskoia. Én legalábbis úgy tudom. Viszont ha időben végeztek a más­napi tanulással, előkészületekkel, biztos va­gyok benne, hogy nevelőitek sem vonják meg tőletek ezt a kis szórakozást. ♦ NÉZZETEK CSAK KÖRÜL A SAJÄT POR­TÁTOKON Csak sajnálkozni tudunk afelett, hogy nincs könyvtáratok, magnótok, lemezjátszótok. Erre igazán szükség van minden modern iskolán. Duplán érvényes ez olyan iskolára, mint a tiétek. Viszont meg vagyok róla győződve, hogy a fiúknak nem okozna túl nagy meg­erőltetést, ha a megfelelő szakkör program­jába beiktatnák — mondjuk a magnó elké­szítését. A tisztálkodással kapcsolatban azt írtátok nem működnek a mosdók, vécék. Ki használ­ja ezt a berendezést? Feltételezem, hogy a jó öreg mosdó csak úgy magától nem fog mak­rancoskodni... Tűrhetetlenek az állapotok? Nem. Nem. I- gazán csak a diákotthon vezetőségén, de fő­leg rajtatok múlik, mennyire lesztek elége­dettek azzal, amire ma még panaszkodtok. 13 apostol egy asztalnál Tizenhárom ágy, egy! asztal, 4 szék,13 éjjeli­szekrény. Ennyiből áll a dunaszerdahelyi me­zőgazdasági iskola leányszobájának berende­zése. A szekrények szép sorjában a folyosón sorakoznak. Nem mondhatnám, hogy esztéti­kai szempontból kiegészítenék a szépen ren­dezett iskola folyosóját. De máshol nincs hely! Itt sincs tanulószobájuk a diákoknak. Az osztályban, illetve a szobában tanulnak, az á- gyon írnak, a folyosón magolnak. Egyszóval a „Kvázi tanulószoba" megválasztása teljesen a diákokra van bízva. Érdekes lenne kivizs­gálni, hol jobb tanulni: a folyosón-e, vagy a fürdőszobában. Windisch József nevelő elvtárs kalauzol a lányoktól a ,.legényszobába“. Itt 18-an laknak, alszanak, tanulnak, tornáznak, mert bizony még tornaterme sincs az iskolának. Pedig ami a testnevelést illeti a nevelő elvtárs nagyon dicsekedett a fiúk igyekezetével... Az ágyak alatt súlyzók és a laikus számá­ra ismeretlen tornaszerek és — meglepően szép rend. Tódott-fódott szőnyegek és, mert a tavaly vett függönyök mosás után összemen­tek, hogy csak az ablak felét takarják bp, nem lehet függöny a „foglalkozásuk". Pedig egész jó függönyök lehettek... Mit gondol, megfelelő egészségi és szociális körülmények között élnek a diákotthon lakói? WINDISCH JÓZSEF, NEVELŐ ELVTÄRS: Ez attól függ, milyen kritériumok szabják meg azt a bizonyos környezetet. Az iskolának saj­nos nincs pénze a diákotthon szociális és kul- túrális alapjának kiszélesítésére. Nagyon so­kat segítene rajtunk egy új épület... Nézzen ki az ablakon, ott ahol az a gödör van, ott kellene ma állnia az új iskola épületének. El­kezdték, majd lebontották. Azt mondták, nincs pénz az új iskolára, várjunk még néhány é- vet. Azóta is várunk..." WindlscH 32 éves és a diákok szeretik Öl, mert mindenben segítségükre van, tanácsot ad. Neki valóban szívügyé az internátus állapota. „Bántják a szemem ezek a téglavörös taka­rók a rózsaszínű falnál...“ Azt hiszem, sok névelőnek kisebb' gondja is nagyobb annál, hogy ilyen dolgok felett té- pelődjön. Viszont ezen az iskolán, ahol az i- gazgatótól, Méry elvtárstól kezdve valóban mindenkiben megvan az igyekezet, hogy csak­is a maximumot adják a diákoknak minden téren és az iskolán belüli viszonyok is meg­felelők, objektív nehézségek vannak. Például:' A fűtés körül; Nincs klubhelyiségük sem? A tévé készüléket is hetente 2X felcipelik egy osztályba és ott nézik. Jő lenne, ha lenne’ pénz az internátus berendezésének kibővíté­sére és a tisztálkodási lehetőségek megjaví­tására. is. Nagyon sok minden kellene. Amíg azonban nincs egy szilárd pont, amely meg­oldásként szolgálna néhány kérdésben, azt ajánljuk az iskola halász-szakkörének, fogja ki a mesebeli aranyhaJacskát. ő majd telje­síti mindén kívánságukat. Hogy nincs halász­szakkör? Akkor még sokáig kívánság marad minden kívánság. Vagy meglehet, hogy még­se? Azelőtt egy család, most csaknem s száz lány lakik a surányl Közgazdasági Iskola inter- nátusában. 1963-ban a HNB kényszermegoldás­ként egyszerűen azt mondta, ez a ház inter­nátus lesz; és az is lett. Mit hagyott hátra az orvos-család? Szép nagy fákat az épület’ körül, úgyhogy a szo­bákban még délidő tájt is félhomály uralko- kodik? szörnyű állapotban levő vízvezetéket és egy zuhanyozót, amely csak minden szökőév­ben működik? miniatűr szobákat, ahová „csak“ 10-16 lányt tudtak begyömöszölni. Télidőben kész kabaré a fűtés. Hol széngáz, hol füst, hol más gőzök és gázok miatt kell szellőztet­ni. így aztán a szobákban melegen kívül, min­den van. Nem írigylésréméltő az fl. n. tanulószoba sem. A helyzet ugyanaz, mint Losoncon: szar- díniásdoboz, stb. De aki fkeres, az talál he­lyet tanulásra. Például a folyosón, vagy mond­juk a fürdőszobában. Mit szól ehhez STEFAN ÖERVlK mérnök elvtárs, az iskola igazgatója? „Csak sajnálkozhatom feletté. Bizonyára észrevette, hogy az iskola épülete jelenleg tatarozás alatt áll. Központi fűtést és par­kettákat szeretnénk az osztályokba.“ Bizony az iskola sincs a legjobb állapotban, nem beszélve az internátusról és az ebédlőről. Gazdaságilag talán kifizetődőbb lenne egy tel­jesen új iskola felépítése, természetesen in- ternátussal és ebédlővel együtt. „Feltétlenül. Ezt kértük is a nyugatszlová­kiai KNB-től, de sajnos negatív választ kap­tunk. Az új iskola csak a következő ötéves terv keretében épül majd fel. Nem vagyok optimista véleménnyel az eddig történő re- novációs munkákról sem.“ A suránvi iskola csaknem 150 diákja lakik albérletben — családoknál. Átlagban 100 ko­ronát fizetnek havonta, de van, aki 130-at is, tehát egy iskolaév alatt a 150 tanuló kb. 15 ezer koronát fizet ki lakásért. Az érettsé­giig, tehát négy év leforgása alatt, ez az ösz- szeg 60 ezerre emelkedik. Nem beszélve a sok „hazairól“ meg a többi „in natura“ köve­telményekről, amelyeket a házinénik támasz­tanak albérlőik iránt. Elgondolkoztató. Reméljük nemcsak szá­munkra... Próbáljuk meg közös nevezőre hozni a négy iskola „ágyas“ problémáit. Legégetőbb a helyzet Losoncon és Surányban. Aki nekem bebizonvitja, hogy olyan környezetben lehet nyugodtan ta­nulni, szórakozni és megfelelően törődni a tisztasággal és egészséggel, annak készségesen mutatok egy internátust. a- mely véleményem szerint megfelel ezeknek a követelményeknek. Ne menjünk messzire: itt van a riportban említett ko­máromi iskola. Habár az internátus berendezése nem éppen ideális, de kifogásolhatják például a dunaszerdahelyi diákok a „kis“ asztalt, amikor örülnek, hogy tizenhármuknak van egy akármilyen asztala? Micsoda paradoxként és cinikusan hat néhány diákotthonban a nevelők igyekezete! Még tisztasági verseny is folyik a szobák között! Fából vaskarikát nehéz faragni! Parkinson úr, a közismert angol közgazdász négy kategóriába, időszakba osztotta egy „dolog" megoldásának folyama­tát: 1. Először néhány fekete bárány rájön, hogy ez így nem mehet tovább. 2. Ebben az időszakban erre mindenki rájön. 3. A harmadik időszak arról nevezetes, hogy valamilyen gyűlésen egy tag azzal tolakodik elő hogy hát mégse jó, ha nem veszik figyelembe a „dolog“ megoldására vonatkozó javaslatokat. 4. Ebben az időszakban mindenki bölcsen bólogat és megteszik az első lépést a „dolog" megoldásé felé. Parkinson szerint minden stádium legalább négy évig tart. Ha feltételezzük, hogy ez a törvény aktuális a mi esetünkben is. szükséges, hogv megállapítsuk, jelenleg melvlk stá­diumnál tartunk. Ehhez a teljes igazsághoz viszont szükségünk van a kerületi nemzeti bizottságok információjára is. . Tehát ezúton kérjük a nyugatszlovákiai, illetve a középszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottságok iskolaügvi osztályának véleményét és álláspontját azokhoz a tényékhez, amelyeket a riport tartalmaz. És hogy Parkinson szavaival éljek: riportunkkal szeretnénk azt elérni, hogy az illetékesekne „fekete báránynak“, hanem k,első lépésnek“ tekintsék az Üj Ifjúság igyekezetét. Zácsek Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents