Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-20 / 8. szám
2 új ifjúság HA SZERETED A GÉPET, GYERE KÖZÉNK! Mintha tegnap történt volna, úgy emlékszem vissza arra a napra, amikor egészen véletlenül találkoztam egyik barátommal, Bélával. Akkor még egészen fiatal voltam, tizenöt éves, szóval pályaválasztás előtt álltam. Sok minden szerettem volna lenni, de mégsem tudtam, hogy valójában melyik szakma tudná kielégíteni igényeimet. Barátom, akivel találkoztam, már kiszolgált katona. Elpanaszoltam neki, hogy milyen helyzetben vagyok. Tanácsot kérni csak kell valakitől. — Leérettségiztem — kezdi — megszereztem a hármas hajtásit, havi 1200 korona kezdőfizetést kapok, mint technikus — tette hozzá nyomatékosan. Szövetkezetünkben megbecsülnek a dolgozók, mert a Szepsi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában olyan tudásra tettem szert, amit most nagyszerűen tudok értékesíteni. Felfigyeltem erre a címre, megtetszett barátom beszéde alapján az iskola is. Jelentkeztem a felvételire. Ma már negyedikes vagyok és mondhatom: nem csalódtam. Megszerettem a gépeket, én is technikus leszek. Az itt töltött idő alatt sokat tanultam, szórakoztam, művelődtem és sportoltam, egyszóval megvolt minden lehetőségem a fejlődésre. Iskolánkon gyakran megrendezésre kerülnek a már hagyományossá vált labdarúgó- mérkőzések, atlétikai versenyek és röplabdacsapatok mérkőzései. Nem utolsó sorban említeném iskolánk zenekarát, a kultúrműsorokat, .fényképészeti köröket, a tél folyamán megrendezett sítanfolyamokat, sakkversenyeket stb. CSISZ szervezetünk által több középiskolával tartunk fenn kulturális és sport-kapcsolatokat. A napokban kötöttünk barátságot a Rozsnyói Pedagógiai Középiskolával. Kultúrműsorral egybekötött teadélutánokat rendezünk. Csehszlovákiai magyar költőket hívunk meg, akikkel irodalmi művekről folytatunk beszélgetéseket. A közelmúltban Fecsó Pál költő látogatott el hozzánk. Szakmai tudásunk napról napra bővül. Iskolánk műhelyeiben a tanítók délutánonként is tartanak előadásokat az egyes érdekkörök keretén belül. Képünkön az esztergályos csoport tanítója, Ruzsbarszky György látható, két diákja: Tóth István és Vígh Sándor hallgatják a magyarázatot. A műhelygyakorlat közben Altman tanító segítségével Ismerkedünk meg a Major típusú traktor motorjának szerkezetével. A szaktantárgyak, például: Szervezés, Traktorok-autók, Mezőgazdasági gépek stb. keretén belül ismerkedünk meg a korszerű gépekkel, azok kihasználásával és szerkezetével. Azt hiszem, hogy korszerű iskolánkban és az internátusbán megtalálunk minden lehetőséget a fejlődésre. Az itt végző diákok zöme az érettségi letétele után technikusnak készül, de akadnak olyanok is, akik a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára jelentkeznek. Eddig már több itt érettségizett diák végezte el Prágában és Nyitrán a Mezőgazdasági Főiskolát. Jelenleg mint mérnökök különböző helyen dolgoznak. Négy évvel ezelőtt még mi sem tudtuk, milyen pályát válasszunk. Ezért hozzátok szólok most, végző kilencedikesek: Ha kedvelitek a gépeket és van kedvetek a tanuláshoz, gyertek közénk! Fejlesszétek tudástokat, tanuljatok, váljatok jó szakemberekké! Megéri. Címünk: SPTS Moldava n/B, okr. Kosice. Cúth László. IV.-es diák 1904 február 21-én született Pétervárott Alekszej Nyikolájevics Koszigin, a Szovjetunió Elnöki Tanácsának elnöke. • 1951 február 21-én ült össze először a Világ Béketanácsa. • 1512 február 22-én halt meg Amerigo Vespucci, neves világjáró hajós. • 1810 február 22-én született Fre- derik Chopin, lengyel zeneszerző és világhírű zongoraművész. • 1685 február 23-án született Georg Friedrich Händl, a nagy német zeneszerző. • 1903 február 23-án született Július Fucík. cseh nemzeti hős • 1892 február 24-én született Konstantin Alekszandrovics Fegyin, szovjet író. ® 1856 február 24-én halt meg Nyikoláj Ivanovics Lobacsevszkij, orosz matematikus. ® 1707 február 25-én született Carlo Goldoni, az olasz színjátszás reformátora. ® 1921 február 25-én alakult meg a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság kormánya. ® 1802 február 26-án született Victor Hugo, kiváló francia lírikus, dráma- és regényíró. • 1961 február 26-án halt meg Zdenék Wirth, cseh akadémikus és művészettörténész. • 1812 1853 február 27-én született Josef Holecek, cseh realista író. • 1848 feb- február 27-én született Horná Lehotán, Samo Chalupka, szlovák író • ruár 28-án jelent meg Londonban a Kommunista Kiáltvány első kiadása. • 1948 február 28-án ült össze Prágában a földműves-bizottságok országos kongresszusa. Mini-interjú Oroszlány Ferenccel, a CSISZ kelenyei alapszervezetének titkárával EGYSÉGES KULTÚRÁT Ezzel a jelszóval az utóbbi Időben egyre gyakrabban talál3 kozunk. Gyakoribbak, szinte rendszeresek a téli, illetve nyá3 ri kulturális rendezvények is. Mondhatjuk, hogy áttörtük azf a jégpáncélt, amely az elképzelés és megvalósítása között állt. Egy lépéssel előbbre jutottunk. Rájöttünk arra, hogy fiatal3 jaink, az új nemzedék tele van lendülettel, tenniakarással, csak helyes formában kell mindezt felkarolni, lelkesedve kell lel3 kesíteni, mert a fiatalok passzivitása nem a tehetetlenségből ered. Ez csak külső megnyilvánulás. A vulkánhoz lehetne ha3 sonlitani ezt a folyamatot, amely a természet erőinél fogva, az örök mozgás törvénye alapján morajlik, forrong, hogy aztán a kellő időben feltörjön, és jaj akkor, ha erre nem készültünk fel. Nem a február 3-1 táncdalénekesek járási döntőjéről kivé3 nők írni, mert erre vannak hivatottabb személyek, kívülállók, akik pártoskodás és elfogultság nélkül tudnak véleményt nyilvánítani. De le kell szögeznem, hogy az ilyen jellegű rendezvényeket csakis közös erővel, egységesített nézetek alapján lehet megvalósítani. Ebből is láthattuk, hogy a fiatalokat le3 hét aktivizálni. Oroszlány Ferenc az Ipolysági magyar tannyelvű Általá3 nos Középiskola diákja, 19673 töl a falu CSISZ szervezetének titkára. Ügyes fiatalnak isme3 rik a faluban. Azok közé tartó3 zik. akik meglátták a falu fiataljainak szomorú helyzetét. És ez nem hagyta nyugodni. Tenni kellett valamit! És tett is. Szívvel-lélekkel végzi kötelességét. — Miben' látod feladatodat, mi a célod, milyen érzés CSISZ vezetőnek lenni? Nem véletlenül foglalkozott a Csemadok Idei járási kon3 ferenciáján Plavy Dezső, a dunaszerdahelyi CSISZ JB el3 nöke azzal a komoly problémával, ami mindnyájunkat érint: „A fiataloknak segítségre van szükségük, türelmesen kell ve3 lük foglalkozni. Ne zárkózzunk el a fiatalok elől és ne te3 gyünk mindent csak a magunk szakaszán, azzal a tudattal, hogy mi mindent jól csinálunk. Kapcsoljuk be a fiatalokat is a a kulturális munkába“. Ide kívánkozik még egy gondolat, hogy a gyakorlatban ne tegyünk különbséget a Csemadok és a CSISZ munkája között, mert a kulturális tevékenység irányítása járási viszonylatban már egységes. Lehet, hogy erre járásunkban adva vannak a kedvező feltételek, de nézetem szerint ezt a kapcsolatot meg lehet és meg is kell teremteni minden olyan járásban, ahol magyar ajkú lakosság él. Szükségesnek tartom kitérni a kulturális tevékenység egy3 séges irányításának fejtegetésére, rámutatva azokra a lehe3 tőségekre, ahol közös eredményt lehet elérni. — Nehéz volt elkezdeném a munkámat. Teljesen szétesett a szervezet. Senki sem törődött a fiatalokkal. Üjra kellett kezdeni az egészet. Mégis örömmel vállaltam a rám bízott feladatot. Mindig szívügyem volt tenni valamit a fiatalokért. Főleq itt Kelenyén. Olyan kollektívát alakítani, ahol minden fiatal otthonosan érezheti magát. Üjra összehozni a fiatalokat. Számomra nem volt ennél nemesebb cél. Akkor voltam boldog, ha együtt láthattam a mosolygó fiatalokat. Sikerült őket meggyőzni. — Mit tettetek eddig? — Rendszeres összejövetelé3 két tartottunk, ahol meghány3 tuk-vetettük egymás problé3 máit. Tervezgettünk, hogy lenne jobb. mit kellene csinálni. Teadélutánokat, esztrádműso- rokat rendeztünk. — Mi a célotok? — Mindenekelőtt az, hogy jő CSISZ-tagok legyünk. Mert szerintem egy fiatal számára ez a legjobb érzés. Szeretnénk továbbra is esztrádműsort rendezni. színdarabot előadni, ápolni falunkban a kultúrát. Különféle köröket alapítottunk (ének, tánc, sakk, irodalmi, céllövő stb.) Itt mindenki megtalálhatná azt, ami érdekli, bővíthetné tudását, kedve sze3 rint szórakozhatna. Szerintem így lehet a fiatalokkal eredmé3 nyékét elérni. Szeretnénk iro3 dalmi estéket rendezni, elbe3 szélgetni idősebb párttagokkal. Csakhát... — Mi az akadály céljaitok elérésében, mi az. ami korlátozza munkátokat? — Sajnos, sok minden. Elsősorban nincs kultúrház a faluban. Szeretnénk valahol klubot berendezni, ami csak a mienk lenne. Hely volna. Csak azt kellene lehetővé tenni, hogy berendezhessük. Egy kis jóakarattal mindent meg lehetne oldani. Sajnos a HNB vezetői ezt nem teszik lehetővé számunkra. Pedig ez sok égető problémát megoldana. Az első lépést megtettük a helyes úton. Tovább kell hát mennünk. A jövőben elvárjuk mind a HNB- től, az EFSZ-től, mind a párt3 szervezettől, hogy többet foglalkozzanak velünk, fiatalokkal. Legalább kezdeményezéseinket támogassák. Ne tartsanak minket idegeneknek, hiszen mi is a faluhoz tartozunk. Tegyék lehetővé a távolban dolgozó fiataloknak (a fiatalság többségének), hogy a közelben jussanak kereseti lehetőségekhez. Többet, sokkal többet kell foglalkozni a fiatalokkal! Csáky Károly Évek hosszú során, még az ifjúsági mozgalom első éveiben született meg az a gondolat, amely még a mai napig érvényes egy-két módosítástól eltekintve. Szó van itt az Ifjúsági Alkotóversenyről, amely már kezdettől fogva megadta a lehe3 tőséget, hogy az alkotó szellemű ifjúság elképzelései érvé3 nyesüljenek, új tartalmat kapjanak. Megteremtette a lehető3 séget arra, hogy a műkedvelő fiatalok, majd később az idősebbek szakszerű irányítás alatt tevékenykedjenek. A legújabb módosítás pedig, amely már nem szabad, hogy bárkit is gátoljon a tevékenységében, az a Kulturális Érdekköri Tevékenység, amely felkarolja az összes társadalmi szervezetet. megteremti a lehetőséget mindenki számára, hogy érdeklődésének megfelelően tovább képezze magát. Az egységesített nézetek alapján érhettük el azt, hogy a dunaszerdahelyi járásban jelenleg a kulturális tevékenység irányítása megfelelő szinten van, ennek alapján hirdettük meg ebben az évben tizenkét művészi ágazatban a versenyt, illetve járási szemlét, köztük olyan ágazatokban is, melyeknek még járásunkban nincs hagyománya, mint pl. a műkedvelő fiimezők, bábszínjátszók, diafilmek, modern táncok stb. versenyét. Az egységesített nézetek alapján, tehát konkrétan a Csemadok járási vezetőségével karöltve hirdetjük meg a felnőttek szavaló- és prózamondó versenyét, a színjátszó csoportok a népi tánccsoportok, népdalénekesek, az énekkarok járási fesztiválját, a műkedvelő fényképészek, big-beat csoportok, nem utolsó sorban a táncdalénekesek járási versenyét. Felsorolni is sok, de ha az emberek érdeklődési körét figyeljük, mindenkit — idősebbet, fiatalabbat — egyformán érdekel valamelyik a felsorolt művészi ágazatok közül. A járási meghirdető szervek, azaz a Járási Nemzeti Bizottság kulturális és iskolaügyi szakosztálya, a Járási Szakszervezeti Tanács, a Csemadok és a CSISZ járási bizottságai e szempontokat tartják szem előtt, és ezúton is szeretném tolmácsolni, hogy a címben szereplő jelszó nálunk már érvényesül a gyakorlatban, kiindulva abból az ismert közmondásból, hogy: „Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.“ A közös célt csak így lehet megvalósítani és jó lenne, ha ezt a felsőbb fórumokon is figyelembe vennék. Mácsai Gyula Nem panaszkodom Már évek óta leszoktam arról, hogy panaszlevelekkel molesztáljam a közlekedésügyi szerveket. Meggyőződésből tettem, ám ez a meggyőződés bizonyos idő múltán érvényét vesztette. Ez annyit Jelent, hogy mégiscsak panaszkodtam. Nem kérem. Ennek is van magyarázata. Az új irányítási rendszer szabta csökkentett adminisztrációhoz akartam hozzájárulni, — tehát antibürökratizáltam. Nem Írok tehát sem ide, sem oda, — nem panaszkodom. Pedig naponta volna mit hiányolni. Itt van például a tegnapi eset. Vasárnap reggel volt, zimankós hideg. A vonat egyórás késését háromszor húsz percre osztva* jelentette be a hangszóró. Aztán jött a szerelvény, s beültem az utolsó kocsiba. Az első állomás után felálltam és végigmentem a csaknem üres vonaton, mert az utolsó kocsiban meg lehetett fagyni. Szerencsére nem fagytam meg. Gondoltam, hogy az első kocsi közelebb lévén a mozdonyhoz — melegebb lesz. Tévedtem. Nyolcvankilométeres pöfögés után megérkeztünk a végállomásra. Sem az utasok száma, sem a kocsik fagypont alatti hőmérséklete nem emelkedett, csak az egyórás késés toldódott meg yjabb másfél órával. Ne tessék félreérteni, nem panaszkodom. Dehogyis, illetve miért is tenném. Úgysem kapnék választ arra, miért vontatott a mozdony tíz, csaknem üres kocsit, miért nem fűtöttek, miért késett a vonat És persze magamtól is tudnom kéne a válaszokat: a kocsik azért voltak üresek, mert kevés volt az utas; a fagypont alatti hőmérsékletet esetleg azzal magyarázható, hogy kint is hideg volt, vagy esetleg azzal, hogy az első, tehát a mozdony mögötti kocsiban rossz volt a fűtővezeték, s Így a többiben sem lehetett fűteni. Vagy talán fűtöttek is, csak az első kocsiban, elszállt a gőz, vagy kifolyt a melegvízi, A késés pedig sok mindennel magyarázható, kezd* ve a defekttől a síkos sínekig. Visszafelé jövet sokkal szeren* csétlenebb volt a helyzet. Vasárnap este lévén, rengeteg ember utazott vissza a főváros felé, de a mozdony csupán hat kocsit húzott maga után. Mi sem természetesebb, hogy a rengeteg ember abban a pár kocsiban összezsúfolódott. Ennek persze télen nagy elő., nye lehet, mert minél több az ember a fűtetlen kocsikban, annál melegebb van. Csakhogy az emberek izzadtak mint a kovácsok, mert a kocsikban kibírhatatlan volt a meleg, annyira fűtöttek. Akinek ü- lőhely jutott és tehette, az még az illemszabályokon is túltette magát, és levetkőzött. Kívülről nézve próbáltam elképzelni a szerelvényt* de csak egy nagy füstös gőzfelhőt sikerült megidéznem. Az utasokról folyt a verejték, az ablakokat kinyitották, bedőlt a korom s lerakódott a fülekben, meg az arcokon. Közeledtünk Bratislavához. Ügy terveztem, hogy a nagyállomás előtti megállón kiszállok, nehogy fél órát kelljen várakoznom,- hogy bejussak a villamosra. De sajnos csak terveztem, mert itt egyszerűen nem állt meg a vonat. Tovarobogott és késés nélkül beérkezett a nagyállomásra. Az izzadt nép tódult a villamosmegállókhoz s magukkal sodortak engem is. Az első villamosra persze nem sikerült feljutnom, ezért megvártam a következőt, majd a rákövetkezőt. A negyediknél sikerült* Ekkor még nem hallottam a tüsz- szögéseket, de bizonyos, hogy az utasoknak legalább a fele megnát- hásodott, akár jómagam. És most írjak panaszlevelet? Nem kérem. Hogy is nézne ki, ha reggel azt írtam volna, hogy sok volt a kocsi és hideg, — s most azt kifogásolnám, hogy visszafelé kevés volt a kocsi és hőség volt? Hát meg is őrülhetnének a sze- qény illetékesek, — keszeü —•
