Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-13 / 7. szám
BATTA GYÖRGY; Ennyit ér a szerelem 1 Ha az elhangzott szavak olyan tulajdonságokkal bírnának, mint a cigaretta, azaz nem illannának el nyomtalanul a levegőben, hanem füstölögnének még egy darabig a helyiség kopár ege alatt, mint a felhők, — akkor a tárgyalóterem most nagyon füstös lenne. A szó azonban nem cigaretta. A helyiséget két perce hagyta el egy fiatal házaspár. A huszonötéves feleség (egy belvárosi tejcsarnok elá- rusitónője, vékony, zöldkabátos, fekete ha jú.szeplős,érdekes orrú) azért válna el - két kis gyermekük ellenére — férjétől (aki ugyancsak vékony, de nem fekete hajú, érdekes orrú szintén), mert az únos-untalan veri, nem törődik a családdal, mert mjr- den gondja a kártya és a labdani- gó-mérkőzéseken való szurkolás, és: akkor is folytatni kívánja a nemi é- letet, amikor arra — a női szervezet hullámzásainak törvényszerűsége miatt — nincs mód. A házaspár künn járhat az utcán azóta. A bírónak el kell felejtenie, mit hallott, hiszen két percen beiül újabb emberpár érkezik a békéltető tárgyalásra, s akkor ismét összpontosítania kell. Ojabb ügy. Ojabb sorsok formálódhatnak a helyzet felismerése által. A gépírónő egészen fiatal. Húsz sincs talán. Nemrég érettségizhetett, s úgy szökkent ki az életbe, olyan derűvel, mint azt a tablókon látható fényképfelvételek mutatják: mosoly- lyal, célokkal, tervekkel. Itt' öt-hat tárgyalást hall és lát naponta, öt-hat súlyos pert. Milyenné alakul az ő élete vajon? És miképp alakul lelke a levegőben súlyosan hulló, kalapácserejű mondatok alatt? Nem pattoghat le róla nyomtalanul minden, mint falról a labda! Maga a tárgyalóterem tulajdonképpen nem is terem, hanem egy közepes nagyságú szoba. A békítő tárgyalásokat nyugodtan végezhetik itt. hiszen csak a felek kihallgatásáról, a válőperi folyamat kibontakozásáról van szó. ítéletet nem hoznak, viszont a bírók felmérik a helyzetet. És — a csehszlovák törvényeknek megfelelően — igyekeznek rádöbbenteni a válni-akarőkat arra, hogy a házasság fontos intézmény, nem szabad meggondolatlanul felbontani, mert ez nemcsak a társadalom, hanem mindenekelőtt az egyén érdeke. 2 Az ablak téglalap-alakú négyszöget metsz ki az utcából, emeletnyi magasságban. Az eget nem látni, de é- rezni, hogy komor lehet, hiszen szál-1 lingózik a hó. A bíró megtörlj izzadt homlokát, megigazítja nyakkendőjét, elrendezi iratait, és kiszól az ajtón: Z. úr és Z.-né asszony! A helyiségbe két jól megtermett ember lép. Z. úr és Z.-né asszony. Z. úr antilop-cipőt visel, sötétbarna színüt, amely patyolat-tiszta csodálatosképp, pedig eléggé latyakosak az utcák. Barna nadrágja van és kakaó-barna télikabátja. Nem a legújabb divat szerint készült, az alja steppelt. Megáll a bíró asztala előtt, tördeli a kezeit, gyűri a kesztyűt. Hatalmas, vastag, banán-ujjai vannak. Z. űr egyébként la hatalmas. Legimpozánsabb a válla. Olyan széles, hogy alig látom mögüle a bírót. Van, akit a télikabát egycsapásra olimpiai-bajnok-alakúvá tesz. Z. úrnak á télikabát nélkül is széles a háta. Z.-né asszony alakja méltó a Z.- úréhoz. Széles vállai vannak, vastag ujjai, ő is gyömöszöli kesztyűjét. A kesztyű nagyon finom, vékony anyagból készült, fehér színű. Nem tudom elképzelni, miképp megy rá az asz- szonyság ujjaira. Z.-né asszony szőke, vastag-szálú a haja, rövidre nyírt. Legutóbb az ismert zeneszerző fején láttam ilyet. Arckifejezése és egész lénye meglepően ihsonlít Gréta An- dersonra, aki halzsírral kente be magát egy rideg napon és átúszta a La Manche csatornát. 3 A bíró mindenekelőtt megállapítja a személyazonosságot. Ekkor derül ki, hogy Z. úr, aki 1943-ban született, nem csehszlovák állampolgár. A Balkán-félszigeten van a hazája. Megtudjuk, hogy a huszonötesztendős fiatalember lakatos, 1500 korona a havi jövedelme és 1967-ben kötött házasságot. Felesége huszonkét esztendős, rak- tárnok egy hatalmas üzemben, s e- zért ezer koronát kap havonta. Iskolai végzettsége: kilenc osztály. A vádló, a válópert beadó fél: a férj. Beadványa ott fekszik az íróasztalon. És a felesége kézitáskájában. El kell mondani, miért kényszerül arra, hogy háromnegyed évvel az esküvő után. amikor tulajdonképpen a mézeshetek ideje volna még, felbontsa házasságát. A nagydarab külföldi állampolgár egyszerre roppant szűknek érzi a helyiséget. Az ablakra tekint, ott nem történik semmi különös, csupán a hó szállingózik. Az íróasztalra néz, s ott megakad a szeme egy csinos, nagyon izgató nőszemélven. A csinos és nagyon izgató nőszemély egy szánon ül. Iá-' bait egymásra teszi, de úgy, hogy kivillan a combja is, sőt, a harisnyatartója is majdnem. Horgolt, hálóharisnya van rajta., s ez még fokozza az izgalmat, mert minden, amit valamiből ki kell bogoznunk, szív- gyorsító. A szemrevaló nő az idei naptár e- gyik lapjáról hódít. — Mondanék én sok mindent, de nem érdemes — böki ki Z. úr. — A válókeresetet Ön adta be. Kötelessége megindokolni tettét, különben tárgytalanná válik az ügy — teszi hozzá a bíró. 4 A huszonkétéves asszony, aki Gréta Andersonra hasonlít, most megérzi, hogy valóban komoly a helyzet, és könnyezni kezd. Pici zsebkendőbe törüli könnyeit és az orrát. Sehogy- sem értem, hogyan lehet egy száz- hetvenöt centiméter magas, vastagujjú hölgynek ilyen kis zsebkendője. — Hát akkor sorolom — így a férj. Csalódtam a feleségemben. Nem bírom a természetét. Ideges leszek, ha beszélni hallom. Főzni se tud. És azt mondta, hogy olyan büdös a nemzetem, mint a cigányok. Az Írógép kattog, a húszesztendós gépírónő újabb élményekkel gazdagabb. Vagy szegényebb? — Szerelemből nősült? — Hát... iigen. — Mennyi ideig tartott házasságában az a korszak, amit boldognak nevezhetett? — Két hónapig. — És aztán? — Aztán már csak veszekedtünk. — Verekedtek is? — Igen, de nem gyakran. Az asszony most még többet szipog, szeméből még több könny patakzik. Ez a külföldi állampolgár remekül elsajátította a szlovák nyelvet, állapítom meg. A kiejtésén érezni itt- ott valami idegent, a szókészlete bámulatra méltó, mondat-építése is. A bíró most Z.-né asszonyt hallgatja ki — Szerette férjét a házasságkötés pillanatában? — Igen, de főleg azt szerettem volna, hogy a gyermeknek apja legyen. 5 — Hányadik hónapban volt az esküvő napján? — Harmadikban. — Mennyi ideig ismerte Z. urat az esküvő előtt? — Hat hónapi udvarlás után kötöttünk házasságot. — Verte magát Z. úr? — Igen, már a negyedik hónapban voltam, és később a hatodikban, a- mikor úgy megvert, hogy munkahelyemen is észrevették az asszonyok a kék foltokat, és kérték, hogy a- zonnai menjek orvoshoz. — Miért veszekedtek? — Mert sohasem járt haza. Megszületett a csecsemő, és nekem e- gyedül kellett vele maradnom. Volt úgy, hogy reggel háromkor rontott haza, fellármázta a házat, felköltöt- te a gyereket is. Mondtam neki, hogy háromkor már igazán fölösleges hazajönnie, hiszen ötkor úgyis kelnie kell, mehet a munkába, töltse azt az időt is barátaival és a társaságával. Négyszobás lakásunk volt, de kénytelen voltam elköltözni onnan. — Miért sértegette nemzeti érzelmeit? — Mert előzőleg ő hordott le mindenféle parasztnak, és én ezzel védekeztem. — Főzött neki? — Kérem, én mondtam még az esküvő előtt, hogy nem tudok főzni, de beiratkoztam azonnal a tanfolyamra. A gépírókisasszony szorgalmasan jegyez, a bíró újabb kérdéseket ad fel. Most Z. úron van a sor. — Hát előszöris: a feleségem többször gyalázatosán hazudott. Nekem azt állította, hogy még szűz, s végül mi sült ki? Az ellenkezője! 6 (Meg kell jegyeznem, hogy a Balkán félsziget egyes országaiban, így abban is, amelyből Z. úr való, most, a huszadik század második felében is, Barnard professzor korában is, fönnmaradt az a szokás, hogy a nászéjszaka után, reggel, a fiatal feleség köteles bemutatni anyósának és apósának érintetlensége bizonyítékát. Ha ezt nem tudja?... Már fel is bomlott • frigy!) A banán-ujjú, szélesvállú fiú folytatja: — Másodszor: én nem jártam semmiféle társaságba, csupán a barátaimmal jöttem össze. Bíró: a házasság folyamán volt kapcsolata más nővel? Megcsalta az asszonyt? — Nem, azt nem, nem. Soha. A feleségem őnagyságát viszont nemrég láttam, karonfogva menni egy fiatalúrral. A kávéházból jöttek. — Én mindössze ezerötszáz koronát keresek, nem nagyon van alkalmam kávéházakba járni, folytatja a férj. A bíró homloka ismét fényes. Izzad. A gépírókisasszony is kinéz az ablakon, de ott már egy órája csak havat látni. Most lopva a férjre pillant. Profilból szép, állapítja meg. Látszik, hogy tiszteli a hivatalos szerveket, mert nemcsak megborotválkozott, hanem meg Is nyiratko- zott. Aztán a feleségre siklik tekintete. Sajnálja. Talán azért, mert könnyezik, és pici zsebkendőjét ma- szatosra gyúrta. Talán azért, mert nő. Mert sorstársa lehet egyszer; mert az életben sosem lehet tudni. — Z.-né asszony elmondja, hogy a kávéházban öccse régi iskolatársával volt, akit testvérként szeret, s aki meghívta egy vacsorára. Mióta férjhez ment. nem volt kávéházban egyszer som. Mindig a gyerekkel volt. 7 A bíró most kifejti áz állam álláspontját, mely szerint a házasság egy életre szól, s azt könnyelműen nem szabad fölrúgni, annál is inkább, mert az itt jelenlévő házaspár esetében nem tapasztalhatók olyan jellembeli és más, döntő különbségek, melyek indokolttá tennék a házassák fölbontását. Ezért tehát kérdezem Onökhől — mondja a bíró — továbbra is azon az állásponton vannak, mint a békítő tárgyalás megkezdése előtt? — Természetesen, igen, mondja a férj, az indítványozó. Én huszonöt éves vagyok. Még huszonötöt egy ilyen asszony mellett? Beleőrülnék! — Ha megváltozna, ha ismét úgy viselkedne, mint régen, nem válnék el — így az asszony. Nem mondja, hanem szipogja. A második számú békítő tárgyalás ezzel befejeződött. A házastársak e- qyütt távoznak. A Greta Andersonra hasonlító fiatalasszony fölhúzza kicsi kesztyűjét, a hatalmas váliú férj megigazítja sálját. Ha az elhangzott szavak olyan tulajdonságokkal bírnának, mint a cigaretta, azaz nem illannának el nyomtalanul a levegőben, hanem füstölögnének még egy darabig a helyiség kopár ege alatt, mint a felhők — akkor a tárgyalóterem most már egészen füstös lenne. A szó azonban nem cigaretta. Az újságíró, s vele együtt az újságolvasó is elgondolkozik. Poór Péter dala jut eszébe, a Fekete vonat: „Ajjaj, fekete vonat, elvitted a páromat. Ennyit ér a szerelem?" Ennyit ér a szerelem? A perzselő, a lobogó, a lángoló? Egy tárgyalás nem nyújt elegendő adatot ahhoz, hogy ítéletet mondjunk. Elgondolkoznunk mindenesetre, van min. Néha nem árt, ha nemcsak rózsaszínű üvegen át figyeljük a világot. Olykor kormos üvegdarabkán át is pillantsunk magunk köré. Ügy, mintha napfogyatkozást; {néznénk. Hátha segíti új ifjúság 9 Gondoljunk a nyárra Az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva az idei évben körzetünkben még alaposabban kívánják megszervezni és elvégezni a gyümölcsfák téli permetezését. mind a mezőgazdasági üzemekben, mind pedig kis-“ termelőink gyümölcsöseiben. A permetezés megszervezése a mezőgazdasági üzemekben nem ütközik túl nagy nehézségekbe, az ottani szakemberek megértik annak szükségességét, illetve elkerülhetetlenségét. De a kistermelők, a lakosság gyümölcsfáinak permetezése is nagyon fontos, annak megszervezése azonban már jóval bonyolultabb, nehezebb, nagy erőfeszítést követel. A múlt évek tapasztalataiból kiindulva ez évben ezt a munkát a kistermelőknél, az EFSZ-ek és a HNB-ok közreműködésével szervezzük. Ezzel kívánok cikkemben foglalkozni, mert ez bizonyára sok fiatalt is érdekel. Hiszen mindnyájan szeretik a jó és egészséges gyümölcsöt s tán nem árt, ha belekóstolnak abba is, miképp szervezzük meg a gyümölcsfák téli permetezését s meggyőzik idős szüleiket annak fontosságáról. Körzetünkben az elmúlt évek folyamán 2—3 falu kivételével mindenhol végeztünk permetezést és a statisztikai adatok szerinti gyümölcsfák mennyiségének mintegy 70—75 százalékát permeteztük be a kistermelőknél. Ezt a munkát főleg brigádunk végzi. Mi szolgáltatjuk a gépi és anyagi felszerelést, míg a segédmunkást, a kezelőt az EFSZ-ek vagy HNB-ok biztosítják. A mezőgazdasági üzemek és kistermelők a fáknak csak kisebb részét permetezik saját maguk. Ezen munkát a kistermelőknél és nagytermelőknél egyaránt január második felétől kezdődően egészen a tél végéig végezzük. Akkor, amikor az idő- 1 járás is kedvező erre a munkára: szélcsendes, napos vagy borús, enyhe téli napokon a legjobb ezt a kényelmetlen munkát elvégezni. Akkor, amikor a hőmérséklet 0 C°-tól plusz, mínusz 5 C°-ig terjed. Idén is megkezdtük már a munkát és minden jó időt kihasználunk a permetezésre. Az említett munkát a jól bevált téli permetező szerekkel a Nitrosan 1,5—2,5 százalékos oldatával végezzük, a betegségektől és a kártevőktől függően. Ezzel az anyaggal iparkodunk főleg páradús napokon permetezni, ugyanis ilyenkor a leghatásosabb ez a szer. Továbbá az Arborol — AC 3 — 4 százalékos oldatával is permetezünk. Ezzel az anyaggal a lehetőséghez mérten a szárazabb, naposabb téli napokon szoktunk permetezni, ez ilyenkor a leghatásosabb. Ez a két vegyszer vált be a gyakorlatban leginkább. Könnyű hozzájutni és nem is túl drága. Mindkét anyag kiváló szer az atkák, a kaliforniai pajzstetű és az összes gombabetegség ellen. A téli permetezés persze a belterjes gyümölcstermesztésnél magában véve még nem elegendő. Ezenkívül rendszeresen kell elvégezni a vegetáció alatt is a permetezést a különböző kártevők ellen. A téli permetezés kifizetődik s nem is túl költséges. A gyakorlat azt mutat- ja, hogy 10—15 éves almafa bepermetezésének az áA 4-5 korona, ami lényegében 1 kg alma árának felel meg. A jól elvégzett munka ezt busásan megtéríti s azt hiszem. erre szükségtelen a bővebb magyarázat. PONGRÁCZ GÄBOR növényvédelmi szaktechnikus
