Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-13 / 7. szám

BATTA GYÖRGY; Ennyit ér a szerelem 1 Ha az elhangzott szavak olyan tu­lajdonságokkal bírnának, mint a ci­garetta, azaz nem illannának el nyom­talanul a levegőben, hanem füstölög­nének még egy darabig a helyiség kopár ege alatt, mint a felhők, — akkor a tárgyalóterem most nagyon füstös lenne. A szó azonban nem cigaretta. A helyiséget két perce hagyta el egy fiatal házaspár. A huszonötéves fe­leség (egy belvárosi tejcsarnok elá- rusitónője, vékony, zöldkabátos, fe­kete ha jú.szeplős,érdekes orrú) azért válna el - két kis gyermekük ellenére — férjétől (aki ugyancsak vékony, de nem fekete hajú, érdekes orrú szintén), mert az únos-untalan veri, nem törődik a családdal, mert mjr- den gondja a kártya és a labdani- gó-mérkőzéseken való szurkolás, és: akkor is folytatni kívánja a nemi é- letet, amikor arra — a női szervezet hullámzásainak törvényszerűsége miatt — nincs mód. A házaspár künn járhat az utcán azóta. A bírónak el kell felejtenie, mit hallott, hiszen két percen beiül újabb emberpár érkezik a békéltető tárgyalásra, s akkor ismét összpon­tosítania kell. Ojabb ügy. Ojabb sor­sok formálódhatnak a helyzet fel­ismerése által. A gépírónő egészen fiatal. Húsz sincs talán. Nemrég érettségizhetett, s úgy szökkent ki az életbe, olyan derűvel, mint azt a tablókon látható fényképfelvételek mutatják: mosoly- lyal, célokkal, tervekkel. Itt' öt-hat tárgyalást hall és lát naponta, öt-hat súlyos pert. Milyen­né alakul az ő élete vajon? És mi­képp alakul lelke a levegőben súlyo­san hulló, kalapácserejű mondatok alatt? Nem pattoghat le róla nyomtalanul minden, mint falról a labda! Maga a tárgyalóterem tulajdon­képpen nem is terem, hanem egy kö­zepes nagyságú szoba. A békítő tár­gyalásokat nyugodtan végezhetik itt. hiszen csak a felek kihallgatásáról, a válőperi folyamat kibontakozásáról van szó. ítéletet nem hoznak, vi­szont a bírók felmérik a helyzetet. És — a csehszlovák törvényeknek megfelelően — igyekeznek rádöbben­teni a válni-akarőkat arra, hogy a házasság fontos intézmény, nem sza­bad meggondolatlanul felbontani, mert ez nemcsak a társadalom, ha­nem mindenekelőtt az egyén érde­ke. 2 Az ablak téglalap-alakú négyszöget metsz ki az utcából, emeletnyi ma­gasságban. Az eget nem látni, de é- rezni, hogy komor lehet, hiszen szál-1 lingózik a hó. A bíró megtörlj izzadt homlokát, megigazítja nyakkendőjét, elrendezi iratait, és kiszól az ajtón: Z. úr és Z.-né asszony! A helyiségbe két jól megtermett ember lép. Z. úr és Z.-né asszony. Z. úr antilop-cipőt visel, sötétbar­na színüt, amely patyolat-tiszta cso­dálatosképp, pedig eléggé latyakosak az utcák. Barna nadrágja van és ka­kaó-barna télikabátja. Nem a legú­jabb divat szerint készült, az alja steppelt. Megáll a bíró asztala előtt, tördeli a kezeit, gyűri a kesztyűt. Hatalmas, vastag, banán-ujjai van­nak. Z. űr egyébként la hatalmas. Legimpozánsabb a válla. Olyan szé­les, hogy alig látom mögüle a bírót. Van, akit a télikabát egycsapásra olimpiai-bajnok-alakúvá tesz. Z. úr­nak á télikabát nélkül is széles a há­ta. Z.-né asszony alakja méltó a Z.- úréhoz. Széles vállai vannak, vastag ujjai, ő is gyömöszöli kesztyűjét. A kesztyű nagyon finom, vékony anyag­ból készült, fehér színű. Nem tudom elképzelni, miképp megy rá az asz- szonyság ujjaira. Z.-né asszony sző­ke, vastag-szálú a haja, rövidre nyírt. Legutóbb az ismert zeneszerző fején láttam ilyet. Arckifejezése és egész lénye meglepően ihsonlít Gréta An- dersonra, aki halzsírral kente be ma­gát egy rideg napon és átúszta a La Manche csatornát. 3 A bíró mindenekelőtt megállapítja a személyazonosságot. Ekkor derül ki, hogy Z. úr, aki 1943-ban szüle­tett, nem csehszlovák állampolgár. A Balkán-félszigeten van a hazája. Megtudjuk, hogy a huszonöteszten­dős fiatalember lakatos, 1500 korona a havi jövedelme és 1967-ben kö­tött házasságot. Felesége huszonkét esztendős, rak- tárnok egy hatalmas üzemben, s e- zért ezer koronát kap havonta. Isko­lai végzettsége: kilenc osztály. A vádló, a válópert beadó fél: a férj. Beadványa ott fekszik az íróasz­talon. És a felesége kézitáskájában. El kell mondani, miért kénysze­rül arra, hogy háromnegyed évvel az esküvő után. amikor tulajdonképpen a mézeshetek ideje volna még, fel­bontsa házasságát. A nagydarab külföldi állampolgár egyszerre roppant szűknek érzi a helyiséget. Az ablakra tekint, ott nem történik semmi különös, csupán a hó szállingózik. Az íróasztalra néz, s ott megakad a szeme egy csinos, nagyon izgató nőszemélven. A csinos és nagyon iz­gató nőszemély egy szánon ül. Iá-' bait egymásra teszi, de úgy, hogy ki­villan a combja is, sőt, a harisnya­tartója is majdnem. Horgolt, háló­harisnya van rajta., s ez még fokoz­za az izgalmat, mert minden, amit valamiből ki kell bogoznunk, szív- gyorsító. A szemrevaló nő az idei naptár e- gyik lapjáról hódít. — Mondanék én sok mindent, de nem érdemes — böki ki Z. úr. — A válókeresetet Ön adta be. Kö­telessége megindokolni tettét, kü­lönben tárgytalanná válik az ügy — teszi hozzá a bíró. 4 A huszonkétéves asszony, aki Gré­ta Andersonra hasonlít, most megér­zi, hogy valóban komoly a helyzet, és könnyezni kezd. Pici zsebkendőbe törüli könnyeit és az orrát. Sehogy- sem értem, hogyan lehet egy száz- hetvenöt centiméter magas, vastag­ujjú hölgynek ilyen kis zsebkendője. — Hát akkor sorolom — így a férj. Csalódtam a feleségemben. Nem bí­rom a természetét. Ideges leszek, ha beszélni hallom. Főzni se tud. És azt mondta, hogy olyan büdös a nem­zetem, mint a cigányok. Az Írógép kattog, a húszesztendós gépírónő újabb élményekkel gazda­gabb. Vagy szegényebb? — Szerelemből nősült? — Hát... iigen. — Mennyi ideig tartott házasságá­ban az a korszak, amit boldognak nevezhetett? — Két hónapig. — És aztán? — Aztán már csak veszekedtünk. — Verekedtek is? — Igen, de nem gyakran. Az asszony most még többet szi­pog, szeméből még több könny pa­takzik. Ez a külföldi állampolgár remekül elsajátította a szlovák nyelvet, ál­lapítom meg. A kiejtésén érezni itt- ott valami idegent, a szókészlete bá­mulatra méltó, mondat-építése is. A bíró most Z.-né asszonyt hall­gatja ki — Szerette férjét a házasságkötés pillanatában? — Igen, de főleg azt szerettem volna, hogy a gyermeknek apja le­gyen. 5 — Hányadik hónapban volt az es­küvő napján? — Harmadikban. — Mennyi ideig ismerte Z. urat az esküvő előtt? — Hat hónapi udvarlás után kö­töttünk házasságot. — Verte magát Z. úr? — Igen, már a negyedik hónapban voltam, és később a hatodikban, a- mikor úgy megvert, hogy munkahe­lyemen is észrevették az asszonyok a kék foltokat, és kérték, hogy a- zonnai menjek orvoshoz. — Miért veszekedtek? — Mert sohasem járt haza. Meg­született a csecsemő, és nekem e- gyedül kellett vele maradnom. Volt úgy, hogy reggel háromkor rontott haza, fellármázta a házat, felköltöt- te a gyereket is. Mondtam neki, hogy háromkor már igazán fölösleges ha­zajönnie, hiszen ötkor úgyis kelnie kell, mehet a munkába, töltse azt az időt is barátaival és a társaságá­val. Négyszobás lakásunk volt, de kénytelen voltam elköltözni onnan. — Miért sértegette nemzeti érzel­meit? — Mert előzőleg ő hordott le min­denféle parasztnak, és én ezzel vé­dekeztem. — Főzött neki? — Kérem, én mondtam még az es­küvő előtt, hogy nem tudok főzni, de beiratkoztam azonnal a tanfo­lyamra. A gépírókisasszony szorgalmasan jegyez, a bíró újabb kérdéseket ad fel. Most Z. úron van a sor. — Hát előszöris: a feleségem több­ször gyalázatosán hazudott. Nekem azt állította, hogy még szűz, s végül mi sült ki? Az ellenkezője! 6 (Meg kell jegyeznem, hogy a Bal­kán félsziget egyes országaiban, így abban is, amelyből Z. úr való, most, a huszadik század második felében is, Barnard professzor korában is, fönnmaradt az a szokás, hogy a nász­éjszaka után, reggel, a fiatal fele­ség köteles bemutatni anyósának és apósának érintetlensége bizonyítékát. Ha ezt nem tudja?... Már fel is bom­lott • frigy!) A banán-ujjú, szélesvállú fiú foly­tatja: — Másodszor: én nem jártam sem­miféle társaságba, csupán a bará­taimmal jöttem össze. Bíró: a házasság folyamán volt kapcsolata más nővel? Megcsalta az asszonyt? — Nem, azt nem, nem. Soha. A feleségem őnagyságát viszont nem­rég láttam, karonfogva menni egy fiatalúrral. A kávéházból jöttek. — Én mindössze ezerötszáz koro­nát keresek, nem nagyon van alkal­mam kávéházakba járni, folytatja a férj. A bíró homloka ismét fényes. Iz­zad. A gépírókisasszony is kinéz az ablakon, de ott már egy órája csak havat látni. Most lopva a férjre pil­lant. Profilból szép, állapítja meg. Látszik, hogy tiszteli a hivatalos szerveket, mert nemcsak megborot­válkozott, hanem meg Is nyiratko- zott. Aztán a feleségre siklik tekin­tete. Sajnálja. Talán azért, mert könnyezik, és pici zsebkendőjét ma- szatosra gyúrta. Talán azért, mert nő. Mert sorstársa lehet egyszer; mert az életben sosem lehet tudni. — Z.-né asszony elmondja, hogy a kávéházban öccse régi iskolatársával volt, akit testvérként szeret, s aki meghívta egy vacsorára. Mióta férj­hez ment. nem volt kávéházban egy­szer som. Mindig a gyerekkel volt. 7 A bíró most kifejti áz állam álláspont­ját, mely szerint a házasság egy életre szól, s azt könnyelműen nem szabad fölrúgni, annál is inkább, mert az itt jelenlévő házaspár ese­tében nem tapasztalhatók olyan jel­lembeli és más, döntő különbségek, melyek indokolttá tennék a házas­sák fölbontását. Ezért tehát kérde­zem Onökhől — mondja a bíró — továbbra is azon az állásponton van­nak, mint a békítő tárgyalás meg­kezdése előtt? — Természetesen, igen, mondja a férj, az indítványozó. Én huszonöt éves vagyok. Még huszonötöt egy ilyen asszony mellett? Beleőrülnék! — Ha megváltozna, ha ismét úgy viselkedne, mint régen, nem válnék el — így az asszony. Nem mondja, hanem szipogja. A második számú békítő tárgyalás ezzel befejeződött. A házastársak e- qyütt távoznak. A Greta Anderson­ra hasonlító fiatalasszony fölhúzza kicsi kesztyűjét, a hatalmas váliú férj megigazítja sálját. Ha az elhangzott szavak olyan tu­lajdonságokkal bírnának, mint a ci­garetta, azaz nem illannának el nyomtalanul a levegőben, hanem füs­tölögnének még egy darabig a he­lyiség kopár ege alatt, mint a fel­hők — akkor a tárgyalóterem most már egészen füstös lenne. A szó azonban nem cigaretta. Az újságíró, s vele együtt az új­ságolvasó is elgondolkozik. Poór Pé­ter dala jut eszébe, a Fekete vonat: „Ajjaj, fekete vonat, elvitted a pá­romat. Ennyit ér a szerelem?" Ennyit ér a szerelem? A perzse­lő, a lobogó, a lángoló? Egy tárgyalás nem nyújt elegen­dő adatot ahhoz, hogy ítéletet mond­junk. Elgondolkoznunk mindenesetre, van min. Néha nem árt, ha nemcsak rózsa­színű üvegen át figyeljük a vilá­got. Olykor kormos üvegdarabkán át is pillantsunk magunk köré. Ügy, mintha napfogyatkozást; {néznénk. Hátha segíti új ifjúság 9 Gondoljunk a nyárra Az elmúlt évek tapaszta­lataiból kiindulva az idei évben körzetünkben még alaposabban kívánják meg­szervezni és elvégezni a gyümölcsfák téli permete­zését. mind a mezőgazdasági üzemekben, mind pedig kis-“ termelőink gyümölcsösei­ben. A permetezés megszerve­zése a mezőgazdasági üze­mekben nem ütközik túl nagy nehézségekbe, az otta­ni szakemberek megértik annak szükségességét, illet­ve elkerülhetetlenségét. De a kistermelők, a la­kosság gyümölcsfáinak per­metezése is nagyon fontos, annak megszervezése azon­ban már jóval bonyolultabb, nehezebb, nagy erőfeszítést követel. A múlt évek tapasztala­taiból kiindulva ez évben ezt a munkát a kisterme­lőknél, az EFSZ-ek és a HNB-ok közreműködésével szervezzük. Ezzel kívánok cikkemben foglalkozni, mert ez bizonyára sok fiatalt is érdekel. Hiszen mindnyájan szeretik a jó és egészséges gyümölcsöt s tán nem árt, ha belekóstolnak abba is, miképp szervezzük meg a gyümölcsfák téli permete­zését s meggyőzik idős szü­leiket annak fontosságáról. Körzetünkben az elmúlt évek folyamán 2—3 falu ki­vételével mindenhol végez­tünk permetezést és a sta­tisztikai adatok szerinti gyümölcsfák mennyiségének mintegy 70—75 százalékát permeteztük be a kisterme­lőknél. Ezt a munkát főleg bri­gádunk végzi. Mi szolgáltat­juk a gépi és anyagi felsze­relést, míg a segédmunkást, a kezelőt az EFSZ-ek vagy HNB-ok biztosítják. A me­zőgazdasági üzemek és kis­termelők a fáknak csak ki­sebb részét permetezik saját maguk. Ezen munkát a kis­termelőknél és nagyterme­lőknél egyaránt január má­sodik felétől kezdődően egészen a tél végéig végez­zük. Akkor, amikor az idő- 1 járás is kedvező erre a munkára: szélcsendes, napos vagy borús, enyhe téli na­pokon a legjobb ezt a ké­nyelmetlen munkát elvégez­ni. Akkor, amikor a hőmér­séklet 0 C°-tól plusz, mínusz 5 C°-ig terjed. Idén is megkezdtük már a munkát és minden jó időt kihasználunk a permetezés­re. Az említett munkát a jól bevált téli permetező sze­rekkel a Nitrosan 1,5—2,5 százalékos oldatával végez­zük, a betegségektől és a kártevőktől függően. Ezzel az anyaggal iparkodunk fő­leg páradús napokon per­metezni, ugyanis ilyenkor a leghatásosabb ez a szer. Továbbá az Arborol — AC 3 — 4 százalékos oldatával is permetezünk. Ezzel az anyaggal a lehetőséghez mérten a szárazabb, napo­sabb téli napokon szoktunk permetezni, ez ilyenkor a leghatásosabb. Ez a két vegyszer vált be a gyakor­latban leginkább. Könnyű hozzájutni és nem is túl drága. Mindkét anyag kiváló szer az atkák, a kaliforniai pajzstetű és az összes gom­babetegség ellen. A téli permetezés persze a belter­jes gyümölcstermesztésnél magában véve még nem elegendő. Ezenkívül rend­szeresen kell elvégezni a vegetáció alatt is a perme­tezést a különböző kártevők ellen. A téli permetezés kifize­tődik s nem is túl költsé­ges. A gyakorlat azt mutat- ja, hogy 10—15 éves almafa bepermetezésének az áA 4-5 korona, ami lényegében 1 kg alma árának felel meg. A jól elvégzett munka ezt busásan megtéríti s azt hi­szem. erre szükségtelen a bővebb magyarázat. PONGRÁCZ GÄBOR növényvédelmi szaktechnikus

Next

/
Thumbnails
Contents