Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-13 / 7. szám

új ifjúság 7 Bécs István riportja 9 6 e MEXICO AZ ÉLET BÄJITALA Mexico City sem különbözik • többi világvárostól. Itt is ■ humor az élet bájitala, amely Együtt mennek haza. Amíg a férj végrehajtja a tanácsot, a barát kint az udvaron vára­kozik Végre jön az indió. — Lálod"' Minden simán ment. Most várunk két-három belé még két liter teguilat, erős kaktusz-pálinkát. Ettől bi­zonyára olyan részeg lesz, hegy­őrökre megútálja az alkoholt. Vagy...? A legjobb eset követ­kezik... Meghal! órát és megnézzük a hatást. Az indió azonban csupán fél­óráig bírja. — Bemegyek — mondja iz­gatottan. — Mégis csak vele éltem. Mosta ingeimet, enni a­dott felnevelte gyermekeinket. Kár lenne érte ha meghalna. A barát nem tartóztatja. Bemegv. Az asszony mozdulatlanul fekszik az ágyon. Közelebb ha- iol hozzá. Hallja, még léleg­zik. Rázza! — Csak most ne hallj meg drága párom — ordítja artiku- lálatlan hangon. Az asszony felemeli fejét és rámordul. — Jósé! Jósé! Kiabálás he­lyett inkább add vissza az üve­get, amit az előbb elvittél. 3. A repülőtéren rikító reklám. „Vigyen Ismerőseinek, sze­retettéinek mexikói levegőt! Valódi ritkaság!“ Valóban! Itt a tengerszinti 760-hoz képest csupán 540 milliméter a légnyomás. 4. Egyre inkább rájövök hogy nemcsak a-z űrhajók és szput- nyikok keringenek a világmin­denségben. A viccek is. Csak mindenütt az egyénisé­ge' höz alakítják. íme. a nálunk ismert űrha­jós-vice mexikói változata. A lapokban a rádióban és a televíziós adásokban űrhajóst keresnek. Másnap hírül adják, hogy jelentkezett egy gringo és tíz­ezer pesot kér. Harmadnap azt közük hogy egv francia húszért vállalná. A negyedik nap bemegy Juan Perez (nevezzük így az utca emberét) az űrhajózási hiva­talba. — ötvenezerért vállalom — mondja. — Hogyhogy? — csodálko­zik a hivatalnok. — Ha a grinoo hajlandó, a- dunk neki tizet ha nem — a franciának húszat, de a nyug­tát én írom alá... — Aztán? — Természetesen a maradé­kot megfelezzük... S megisszák az áldomást. Salazar portugál diktátor hatalma e napokban rendült meg elő­ször. Annak ellenére, hogy a külföldi újságírókat Portugáliából ki­utasították és bevezették a legszigorúbb cenzúrát, mégis kiszivár­gott a hír: három miniszter körül kitört a botrány, mert rájöttek, hogy serdülő lányokkal titkos légyottokon orgiákat rendeztek. zak restaurálásának ügyét... Ezen­nel kijelentem, hogy hajlandó va­gyok 600 ezer escudot felajánlani. Fordítsák a „a mi kedves Fatima boldogasszonyunk" templomának feldíszítésére. A rendőrfőnök leült. — 600 ezer escudo? Valóban nagylelkű adomány. Köszönöm az igazságszerető portugáliaiak nevé­ben. A fatimai zarándokok majd a szívükbe zárják. Honnan tudunk ilyen pontosan erről a jelenetről? Egy kiváló por­tugáliai újságíró betekintést nyert a rendőrség titkos irataiba. A ne­vét természetesen nem árulhatjuk el. Szenyor Castro da Silva — a portugál Vas- és Acélipar Rész­vénytársaság egyik igazgatója így szerette volna a rendőrségnél el­simítani a botrányos ügyet. a- nelyről Lisszabonban már egy idő óta suttognak. Más előkelő urak és arisztokraták már előzőleg „si- mitgatták" azt a bizonyos ügyet, a ,,kislányokkal". © Jósé Goncalo Corriera de Öli. viera (46 éves), gazdaságügyi mi­niszter. © Dr. Alfredo Rodrigues de Santos (59 éves), ® bankárok és pénzmágnások, közöttük Castro de Silva, valamint több repülőtársaság és autógyár vezérigazgatója. Milyen ügyről volt szó? Fiatal­korú lányokat csábítottak el. le­ánykereskedelmet űztek és orgiá­kat rendeztek. A vádlottak a bí­róság előtt — úgy látszik — so­ha sem jelennek meg. Antonio de Öli viera Salazar (68 éves). Por­tugália diktátora azt a parancsot adta ki, hogy ezt az „affért“ el kell halgattatni. A titkosrendőrség azt az utasítást kapta, hogy az ü- gyet alaposan ki kell vizsgálni, de az iratokat csakis Salazar ke­zéhez kell juttatni. A kormányfő kezében ma olyan akták feküsz- nek, amelyek Nyugaton minden­ütt a kormány megbuktatásához, vagy legalábbis több miniszter le­váltásához vezetnének. Mint aho­gyan azt például Angliában a Pro- fumo-ügynél láttuk. Salazar, aki ma már 39 éve Por­tugália diktátora, ebbfen az eset­ben is a bevált eszközökhöz fo­lyamodott: letiltotta a hírszolgála­tot. Hogy a portugál rendőrségnek mennyire fontos, hogy megőrizze „jó hírnevét", azt a helyszínen tudtuk csak meg, amikor egy fér­fi — akiről csak annyit árulha­tunk el, hogy a republikánus el­lenzék köreihez tartozik — ezt mondta: — Ha ezzel az üggyel előhoza­kodnék. azonnal letartóztatnának. Igaz, féllábbal mindig a börtön­ben érzem magam. A börtönök most különösen kellemetlenek. És így jobb, ha inkább hallgatok. A német követség se tudott többet erről az ügyről. Mindent eltúloznak. Botrányról nem tudunk. — Bizonyára tudja, hogy mi­ért jöttem — mondta az elegáns idősebb férfi — miközben kényel­mesen elhelyezkedett a puha bár­sonyfotelben. A portugál titkosrendőrség egyik irodájában fanyar férfiparfőm ter­jengett. Á titkosrendőrség főnöke is le­ült, de idegesen feszengett, a he­lyén. — Hm... hm... Igen, persze... Azok miatt a fiatal lányok miatt. . Az istenért, miért pont kiskorú Iá nyokkal... — Hajlandó vagyok — mondta t vendég — 100 ezer escudot (133 Semmi se történt. Hazugság az egész — mondták. Három órával később az „Opus Dei" nevű katolikus mozgalom e- gyik tagja megerősítette: Minden igaz. Maguk a miniszterek, akik erkölcsöt prédikálnak, rendet a- karnak teremteni, betiltották a prostitúciót... ők maguk pedig mit csinálnak ? Csak szalmakalapot hordtak, semmi mást... Valóban így is van — mondta Isaura Dias, egy 36 éves, kissé már levitézlett szépség. Ügy lát­szik azonban, mégis összeütközésbe került az erkölcsrendészeti osz­tály embereivel, amikor késő éj­jel leszólított egy magányos, csi­nos fiatalembert. A fiatalember hajlandó volt Isau- rát követni, de nem a lakására, hanem egyenesen a rendőrségre, mert hát az a fiatalember a tit­kosrendőrség tagja volt. Isaura néhány nap múlva a bíró­ság előtt hangosan zokogva kije­lentette: — Persze minket azonnal lekap­nak, De azoknak szabad... Azokat nem Ítélik el. mert miniszterek járnak utánuk... — Nahát, ez igazán érdekes — Első eredmény: Manuel Spirito Santot, az ismert bankárt és lapkiadót letartóztat­ták. Kihallgatása után azonnal ki- szivárgott, hogy most de Olivie- ra gazdaságügyi miniszter körül feszül a hurok. Második eredmény: A lányok családjai — csupa arisztokrata család — megegyez­tek abban, hogy nem tesznek fel­jelentést. Ellenkezőleg, azzal os­tromolták a rendőrséget, ne kutas­sanak tovább, szívesen felajánla­nak nagyobb összegeket is. Harmadik eredmény: Baloldali ügyvédek valahogyan megszimatolték az ügyet és bűn­vádi feljelentést tettek ismeretlen tettesek ellen. Milyen címen? Kis­korú lányok elcsábítása, a ható­ságok félrevezetése és megveszte­getése elmén. Negyedik eredmény: Két kislány bevallotta, hogy a legmulatságosabb házibulik nem is abban a lakásban zajlottak le, a- hová Isaura vezette a rendőrsé­get, hanem Paredeben, a világhírű Estoril nevű fürdőhely közelében Azt hinnénk, hogy Paredeben o- lyan környezetet találunk, amely az ilyen botrányos történetekhez Amikor Paredeben járt riporte­rünk, akkor tudtuk meg, hogy Mario Soares ügyvédet, aki bűnvá­di feljelentést tett, pont aznap tartóztatták le. Dél felé kiutasí­tották már Roger Stonest, az ame­rikai Times című lap levelezőjét. Sorban arról értesültünk, hogy az újságírókat, amennyiben külföldi állampolgárok voltak, kiutasították az országból. Az igazságügy-miniszter visszavo­nul Joao de Matos Antunes Vorela, az igazságügy-miniszter nem is ta­lálta nagyon mulatságosnak „a nadrág nélküliekről" szóló rendőri jelentést. Vorela minden kertelés nélkül ezt. ajánlotta: Eljárást kell indítani a minisz­terek ellen. Vorela — így mondják az ellen­zék titkos vezetői is — eszmény­képe a portugáloknak. Politikai­lag nincs teljesen tisztában né­zeteivel és ami a vallási meggyő­ződését illeti? Arról is sokat le­hetne. beszélni. Mit csináljon az. olyan ember, aki már 13 éve miniszter, évek óta öt tekintik Salazar utódjának. Valamit mégis csinált: lemondott. A botrány egyetlen áldozata az a mondta a bíró. — Nem mutatná meg, hogy hová járnak azok az urak? Az állami fogház közelében egy modern garzonlakásokból álló épü­let portásfülkéjében a házmester ezt mondotta jegyzőkönyvbe: — Gyakran hozattak sört, vagy más italt. Utoljára vagy 12 sze­mély járt itt: férfiak és egészen fiatal lányok, gondolom olyan 13- 14 évesek. Amikor az ajtón bead­tam a megrendelt Italokat, csak úgy félszemmel láttam, hogy nem volt más rajtuk, mint szalmaka­lap. Azt hiszem, a férfiak közül többre ráismernék. egyenesen hozzáillik: elegáns vil - Iákat, ápolt kerttel, úszómedencé­vel és a lehúzott redőnyök mö­gött rafinált ízléssel berendezet.' szalonokat. Nem. A miniszterek egy kétemeletes bérházban talál­koztak. Az épület homlokza­tán a fatimai Madonna szobra kö­szöntötte a látogatókat. Amikor riporterünk arra ’árt, az első e- meletről egy érdes női hang így szólalt meg: — Doktor Manuel dos Santos nincs itthon. De a lisszaboni irodá­ban sincs. Egyáltalán nincs se­hol. És senki számára sincs itt­hon. férfi volt. aki őszintén fellázadt a korrupció ellen. És Salazar hagy_ ta. hogy Vorela távozzon. Az ügy fejleményeiről nem tu­dunk tovább beszámolni, mert h- zok, akik az ügy felülvizsgálását kérik — hallgatnak a rácsok mö­gött. Maguk a miniszterek újból visz- szatértek a közéletbe. Fernando Ouintonilla de Mendonea, haditen­gerészeti miniszter azt tanácsolta, hogy mégis csak el kell hallgattat­ni a szóbeszédet és meg kell nyug-i tatni a kedélyeket. Barátaival e* gyütt a fatimai Szüzhöz zarán­dokolt. Stern 2/196* ezer Kcs.) a „legszentebb názáret asszony" székesegyházának restau rálására felajánlani. — Szenyor, Portugália — jogál lám! — A „győzelem asszonyának templomát is — mondta a vendé — sürgősen restaurálni kellent Kb. 300C ezer escudoba kerülne Hajlandó vagyok... Á főnök felállt és röviden csa ezt mondta: — Csak egyet ismételhetek: Por tugália jogállam! — De hiszen éppen ez a mi sze rencsénk... Éppen ezért viseljü annyira szivünkön a székesegyhá önmagukat, a hibákat. Noha úgy góndolkodnak ebben a kér­désben. mint Cyrano „magam kigúnyolom, ha kell — de más­tól nem túrom el“. — enged­tessék meg nekem a szabállyá kövesült szokás áthágása. Enét- kül nem lenne teljes a villa­násnyi kép, amit az olimpia városáról készítek. Tehát átnyújtok néhány vic­cet és humoros epizódot. 1. Huszonötezer taxi rohangál a széles utakon, hogy az autó­buszokról. trolibuszokról és a villamosokról ne is beszéljek. A közlekedés olcsó! Az autó­buszon 60 centavosért szinte az egész hatalmas várost végig lehet utazni. (Hogy könnyebb legyen a számítás. 1 peso 100 centavos = 2 korona). A taxi se drága. Ezt a sofő­rök is tudják és ahogy gringo- szagot éreznek (az északame­rikaiakat hívják így), felveszik őseiktől, a mayáktól, az azté­koktól örökölt mosolygós hall- gatagságukat. Csak akkor vál­nak beszédessé, amikor az úti­célhoz érnek. Magamon tapasztaltam. V taxióra 9.40-et mutatott. Tizen­egyet adtam. — De Mister! Elmúlt már dél. — Na és? Jóval többet ad­tam, mint amit az óra mutat. — Igen, igen. Nálunk viszont ebéd után emelkedik a tarifa. Huszonötöt kell fizetnie! — Mit gondol? Mi vagyok én, gringo? — Hát a Mister nem északi? — Persze, hogy nem. buda­pesti! — A szenyor ungarő? Akkor minden rendben, szórakozzék jól minálunk. 2. Az indió származású férj, ki már húsz éve húzza a házasság igáját, panaszkodik barátjának: — Kibírhatatlan az életem. Az a vén csoroszlya (már mint a felesége) állandóan részeg. — Ezen könnyű segíteni — vigasztalja. — Örökké lekötelezetted lennéd! S a jóbarát nyomban előadja tervét. A recept szerint es­te, amikor hazamegy és fele­ségét részegen találja, töltsön feledteti a gondokat, rózsaszí­nűre festi a® életet. A maré gúnyt azonban egyik sem nél­külözi. Kegyetlenül ostorozzák

Next

/
Thumbnails
Contents