Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-02 / 1. szám

• A BÍ'SZKE-VAROS Élt hajdaniban egy csodá­latos szépségű, bájos hercegnő. Rajongó szerelemmel vették körül, im, amilyen gyönyörű volt. olv fagyos keayetlenség- gél üldözött el mindenkit ma­gától. Csak egyetlen valaki nem tágított tztaccihuat! mel­lől. A déleegség, a férfiasság mintaképe. Popocatepetl még reménykedett: hátha neki si­kerül elnyernie imádott.ia ke­gyeit ... Sokáig kísérletezett — mind­hiába! Végül is szörnyű elke­seredésében először Iztacci- huatft. maid önmagát változ- tatta kővé. \ legenda szerint azért, hogy örökké láthassa szerelmét. A szerelem és a csábítás örök titkát jelképezi ez a két hatalmas hegy. Iztac- cihtiatJ a mexikói magasföld felett úgy nyújtózkodik végig, mint az alvó nő aki vakítóan fehér müanyagtakaróva) rej­tette el bájait a kíváncsi sze­mek elől. Még a Nap fénye is meghátrál és milliónyi színes nyalábbá törve menekül tőle. Popocatepetl, mint hatalmas, figyelmeztető jel — tiszta idő­ben ugyancsak jól látható a fővárosból. Mexico Cityhől — magasodik ki hósapkás fejével környezetéből. Az egyik csábít, a másik óvatosságra int. Mondják a helybeliek: az olimpia idején mindketten ki­tárt karral várják a vendén-’, kel! • A LEGET ATAL ABR Az eisó. ami megragadó, hogy nemcsak Popocatepetl és Iztac- eihuatl, de az emberek is nagy szeretettel fogadják a vendé­geket. A második: nincsenek ugyan a világ többi városáról egészen pontos adataim, de azt hiszem, mindegyik közül Me­xico City a legfiatalabb. No, nent a korát tekintve, hiszen abban rengeteget megelőz, kü­lönösen az Újvilágban. Már a bennszülöttek, az indigenis- ták centruma is e környéken, a Mexikói Magasföldön volt. Sőt, egyes kutatások szerint az »zerháromszázas években mai mértékkel mérve is építészeti­len korszerű, csatornákkal szaggatott város állt. New York helyén a városalapítás kezde­tét 1660-ra teszik. A mexikóiak átlagéletkora viszont a legalacsonyabb. Ha a statisztikusoknak hinni lehet, akkor a negyvenmillióra tak­sált lakosságnak (a pontos népszámlálás csak 1970-ben lesz) mintegy ötven százaléka 15 éven aluli. Tehát, a fővá­rosban a hétmillió ember közül csupán hárommillió ötszázezer a felnőtt. Valóban mindenütt rengeteg a gyerek. Gyakori látvány dél körül, amikor már nváriasan ragyog a Nap, hogy hét-nyolc, sőt több gyerekkel indul sétára a parkba az édes­anya. Amikor a szaporulat ala­kulásáról kérdeztem dr. Eduar­do Hay professzort, a híres nőgyógyászt, nevetve mondta: — Az ifjú nemzedékek or­szága a mienk. Ez volt az egyik legfőbb érvünk, amikor az olimpia megrendezését kértük. Bájosak, villogó szeműek a mexikói apróságok. Az emberi fai összes árnyalatát fel lehet fedezni közöttük. A korom­fekete négertől a fehérig. Ez azonban csak a külső megjele­nési forma. Mindenki büszkén vallja magát — származás sze­rint — mexikóinak és megkö­veteli, hogy mások is annak tekintsék. A faji diszkriminá­ció ismeretlen fogalom. Ahol az emberi fajnak ilyen válto­zatos keveréke él — ez terme­ííTOfft«’ • EGY KIS ÍZELÍTŐ A VA- RIÄCIÖKBÖL! Kreolok — a spanyolok Új­világban született gyerekei. me->r!ieek — spanyol apa. in­dián anya. kaszticek — spanyol anya indián apa mulattok — spanyol férfi, néger nő mo- riszkok — néger férfi spanyol stó ohmosok — néger férfi indián no casadorosok — chi­nos férfi, indián nő leszárma­zol isi és ígv tovább. Bármelyik fajhoz is tartoz­nak, abhan a pillanatban, mi­helyt elkerülnek a kimondottan mesztie indió. stb. közösség­ből. megszűnik ez a névleges megkülönböztetés is. — Aki elhagyja hegyi falu­ját hogy a városokban keres­sen megélhetést, már nem indió. kasztifc, vagy casadoras. hanem mexikói — mondta dr. Alfonzo Caso professzor, a hí­res antropológus, archeológus, az Instituto Nációnál Idigenista (bennszülöttek intézete) ala­pító igazgatója. — A faji ke­veredés a mi hazánkban egye­dülállóan nagy. Egyetlen me­xikói sem állíthatja magáról száz százalékos biztonsággal. Hogy ereiben nem csörgedezik indió vér. Csak a betelepültek kivételek. \ leglényegesebb különbség az indiánok és a vá­rosi lakosság között a kultu­ráltságban és az életkörülmé­nyekben van. Nos. éppen ez atlia magyará­zatát a mexikói emberek büsz­keségének. Az indió ősöktől származó hallgatag büszkeség ez, amely csak akkor lépi át a zárkózottság határa: ha két­ségbe merészelik vonni mind­azon vívmányok, hagyományok teljes igazságát, amikben ók szentül hisznek. Nem tűrik, hogy ezeket bárki bírálja. Ök maguk maró gúnnyal ostoroz­zák, kifigurázzák a visszássá­gokat. • a nemzeti Ontottat HEGYE A sétáló idegennek, mihelyt a Chapiltepec park közelébe ér — különösen vasárnap — ked­vező benyomása lesz a gyalo­gosan és gépkocsikon höm­pölygő tömegről. A kapuban, mint szigetnél a folyó külön utakon tör tovább az ember­áradat. Az egyik balra, a másik jobbra igyekszik. A ..balosok" arcát vizsgálva könnyű meg­állapítani, hogy szinte vala­mennyien hazaiak. Az ellenkező irányba haladók bábeli hang­zavarából a turizmus fejlett­ségére lehet következtetni. Beálltam a bennszülöttek közé és nem bántam meg. Be­tekinthettem a mexikóiak leg- bensőbb magánügyébe. Enyhe kaptatón mentünk á dombra fel, amelyen a Castillo de Chapultepec, az ősi vár áll. Falairól inkább a mélybe ve­tették magukat hősi védői az északamerikai invázió idején, minthogy megadják magukat. Fenséges, büszke vár! Szinte uralja az egész várost. Kato­nák és civilek egyaránt laktak itt. Stílusa természetesen nem egységesen mexikói. Az idő viharának nyomai tükröződnek a különböző korok építészeti kifejezésében is. Az egyik ká­polna — mondják — az eső­isten. Tlaloc szentélye volt, ahol a hétvégi vagy nyári pi­henőre érkező azték uralkodók járultak színe elé. Akad része, amely neoklasszikus és még hosszasan sorolhatnám a keve­redő stílusokat. Nem ütnek el rikítóan egymástól, sőt csodá­latos, harmonikus egység hatá­sát keltik. Tövében áll a Musso Náció­nál de Sistoria, vagyis a nem­zeti történelmi múzeum. Ellen­tétes a várral, — modern. Csi­gavonalban vonul a nézősereg felülről lefelé. Közben az első tablótól, amelyen Mexico City főterét látni a gyarmatosítás korából, végig vonulunk e nagyszerű nép történelme előtt. Templom ez, ahová zarándo­kolni jönnek a gyerekek és felnőttek egyaránt. Sehol egy idegen nyelvű felirat. Nem turistáknak építették és éppen ezért őszinte. A tények mez­telenül tárulnak elénk: nem szépítve sem a spanyolok, sem smsmsmB BfiCS ISTVÁN, imiwt budapesti sporfújsíjs- Iré e napokban tért vissza MéxikAból. Kéré- sUnk'rt az Dj Ifjúság olvasóit az elkövetket* hítéltnen tájékoztatni fagji • nyári olimpiász az északi nagy szomszéd bar­bárságait. Nemzeti öntudatában megerősödve hagyja el vala­mennyi mexikói ezt a múzeu­mot. Láttam, amint a gyerekek jegyezgették az adatokat, arra gondolva, jól jön, majd nekik az iskolában és persze minden­kinek illik ismerni saját népe hősi történetét. A kijáratnál betérnek a templomi aulához hasonló helyiségbe, ahol a nemzeti lobogóra tekinthetnek. Egyesek belelapoznak az 1917- ben született végtelenül haladó szellemű alkotmány vaskos kö­tetébe. De mindegyik ugyan oda hajtja vissza a lapokat a 158-ik oldalra, amelyen ez áll: TITULO SEXTO Art. .123. De! Trabajo y de la Prevision Social Ez a munka és a szociális gondoskodás törvénye, amely a dolgozók jogaival foglalkozik. Ha száz százalékig betarta­nák, Mexikó a jelenleginél lé­nyegesen előbbre állhatna tár­sadalmi és gazdasági tekintet­ben egyaránt. • NEM FELEJT KÉT KG Üton-útfélen találkoztam a nemzeti öntudatra nevelés kü­lönböző módszerével. Hatása kétségtelenül nagy és gyakran már a nacionalizmus határát súrolja. A metropolis utcáinak elnevezése sem engedi elfelej­teni. hogy forradalmi népnek tekinti magát a mexikói. Mind­azon őseit tiszteletben tartja, akik bármilyen módon is, de hozzájárultak az ország fejlő­déséhez. S akinek nevét nem jegyezte fel a történelem — ezeké a többség, a népé, — azokról sem feledkezik meg. A főútvonal, amely negyvennél több kilométer hosszúságban átszeli a várost észak-dél i- rányhan. Avenida Insurgentes nevet viseli. Magyarul: a Fel­kelők útja. Aztán a Revolu- cion. a Reforma, a széles su­gárutak, ahol a magánautók (egymilliónál több van a vá­rosban), az autóbuszok között cikázva száguldoznak: a pese- rók. Ezek is taxik. Arról le­het megkülönböztetni a töb­biektől, hogy vezetője az ab­lakon kinyúlva egy. vagy két ujját mutatja fel. A mutoga­tásnak jelentése: egy vagy két pesőért lehet utazni kocsiján, attől függően, milyen hosszú útvonalon közlekedik. Vadide­gen emberek ülnek békésen egymás mellett a taxikon, mert természetes a sofőr addig mutogat, amíg kocsija meg nem telik. Olyasmi ez, mint amivel nálunk is kísérleteztek, de si­kertelenül — iránytaxi. A köz­lekedés gyors és talán éppen ezért a stoppvonalak a szok­ványtól eltérnek. Félgömbala- kü vasak sakktábla-szérűén jó mélyen beágyazva a betonba. Szenyorok és szenyoriták, grin- gók és európaiak — ha tet­szik, ha nem, itt bizony le kell fékezni! Különbet rugótörés a vége. Mexikó mindenben különbö­zik a többi országtól, még az amerikai kontinensen is. Az el­térés bel- és külpolitikai té­ren egyaránt tapasztalható. Ez az oka, hogy a fővárosban — de másutt is — rengeteg az 1- degen. Egyedülálló a világon az a vendégszeretet, ahogyan a politikai menekülteket fo­gadják. Persze ebben is sok furcsaságot talál az idegen. Mert például menedékjogot biztosítottak a gestapo, a né­met nácizmus elől menekülők­nek épp úgy, mint az egykori kubai diktátor, Batista, ellen­feleinek. Ugyanakkor jelenleg azok is otthonra találnak ná­luk akik Castro ellenfelei. Me­xikó volt az első amerikai ál­lam amelv elismerte a Szov­jetuniót és az egvetlen. amely nem volt hajlandó semmiféle nyomásra megszakítani a kap­csolatot a forradalmi Kubával és nem lép be a szocialista országok ellen irányuló pak­tumokba. ?»■ NAGY KONTRASZTOK : Általában valamennyi fejlő­dő országban — igy Mexikó­ban is — még láthatók a múlt örökségei és éppen ezért na­gyok a kontrasztok. Csodálom a modem építészet remekeit. Kissé jobban körülnézek és mellettük vályogviskók. Ilyes­mi mindenütt látható, de kü­lönösen sok a város peremén. Egyes statisztikusok szerint háromszáz ezer ember él e- zekben a kémény nélküli o- dukban. Legtöbbjének tetején hivalkodóan tör a magasba a televíziós antenna. Az élet pa- radoxona! Bárkivel beszélgettem — vezető emberekkel, avagy mun­kásokkal — mindegyik felhívta a figyelmemet, hopv a fővá­ros épp úgy, mint az egész ország a szociális evolúció korszakát éli. V'alóban sok az építkezés, amelyeknek nagyré-« sze éppen a dolgozó emberek életkörülményeit igyekszik ja­vítani. Egyre fejlődnek — bár közel sem kielégítőek — a társadalombiztosítási intézmé­nyek. A nyomornegyedeket már több helyen megtörik a mo­dem épület-komplexumok, a- melyeket antik szobrok díszí­tenek. gyönyörű kertek, sport­pályák öveznek. Ezek az új tár­sadalombiztosítási központok. Az új esztendő ugyancsak je­lentős változást hoz. Főleg a szakképzetlen munkások szá­mára. A minimum bér — ezt a törvény ir.ia elő — ugyan­is elsősorban őket érinti. Ezt pedig felemelik napi huszonöt pesőról harmincra. Rovom a metropolis utcáit gyakran napestig. Újdonsült mexikói ismerősömmel sok mindenről beszélgetünk, ami­kor egyszer megjegyzi: — Különös férfi maga. Már több hete eljött Budapestről és mégcsak meg sem fordul a nők után. — Ja kérem, bennem nincsen indió vér. — Ugyan hagyja a viccet. Jól tudom, hogy a magyarok sem hidegebb vérmérsékletűek. mint mi. — Megadom magam. Ha nem sértődik meg elmondom mi ennek az oka. — No nézd! A végén kide­rül, hogy nem magyar újságí­ró, hanem török háremőr... — Nem viccelek! Kevés Iga* zán jó nőt látok az utcán. A ritka látványokat fejforgatás nélkül is alaposan szemügyre veszem. Harsogva nevet. — Gondolja nálunk nincsen nek eurónai értelemben vett szén nők? — ezzel karon ra­gad. Kocsijához vonszol és néhány perc múlva már a Chapulte- pec mögötti egyik előkelő ke- rület Las Palmas, ugyancsak megkülönböztetett tiszteletet élvező vendéglőjének teraszán szopogatjuk a takilát (erős kaktusz pálinka) vörös színű sangria kíséretében (paradi­csom szerű ital, amelynek csí- pőssége vetekszik a legmaró- sabb cseresznye paprikával). Sorba gördülnek az autók a parkoló helyre. Jobbnál jobb nők szállnak ki belőlük. Tér-1 mészetesen férfi kísérettel. Csettintek! — Na látja — szólal meg — mifelénk se olyan borús az ég. mint a felületes idegen gondolná. Beadom a derekam és levo­nom a következtetést. Még eb­ben az ügyben is nagy a kon­traszt... Az új vársnegvedek közé tartozik a Ciudad Universita- ria. vagvls az egyetemi város. A déli részen, lávasziklákon é- pült. Sérthetetlen birodalma ez a tudományoknak autonóm te­rület. ahol a rektor minden egvszemélyben. Fantasztikus a hatalma. Bár az épületek újak, de maga az intézmény — már mint a Nemzeti Fgvetem — na­gyon régi keletű. Alapító ok­levelét még 1539-ben tehál 18 évvel a gvarmatnsítás befeje­zése után (H. Cortez vezette conquistadorok 1519-1521 kö­rijét hódították meq) még T. Károlv spanyol király írta alá. Meg kell jegyezni hogy a fen­séges aktus és az egyetem va­lódi létrejötte között még ti­zenkét év telt el, 1551-ben kezdte meg működését. Röviden néhány adat! Területe — 7 300 000 inégy- zetméter. Épületek — 3 800 000 négy­zetméteren. Tanintézet — 20 épület. Kollégium stb. — 50 épület. Tanuló létszám — 85 000 diák. Tandíl évi 200 peso (16 dol­lár). Építési költség — 110 023 000 peso. A nem beépített területen parkosítva, illetve ragyogd sportkombináttal felszerelve. Ide bejutni nem túlságosan nehéz. Éppen ezért az állam­nak rengetegbe kerül, megkö­zelíti az évi 20 millió dollárt. Persze az „ebadták“ itt sem hálásak az áldozatokért. — Minden ezer hallgató kö­zül már az első év végére a fele kibukik és végül csupán kétszázan végeznek — tájé­koztatnak. A tanárok, professzorok vé­leménye szerint e nagyfokú le­morzsolódás a kellő válogatás hiányának következménye. Az egyetemváros építészeti stílusa nagyon változatos. Sok­féle elképzelés öltött itt tes­tet. mert mindegyik épületet más tervezte. Az egyik puritán egyszerűséggel készült, a prak- fikusság figyelembe vételével, a másik viszont nagy gondot ’-»rdított a díszítésekre is. Mindezekhez pluszként já- -ui hozzá az egyetem önálló '•ádióadöja. amely nemcsak a vidéki felsőoktatási intézmé­nyekkel tartja a kapcsolatot, de önálló műsort is sugároz. Mexico City tulajdonképpen az azték birodalom székhelye felett épült, amit Cortez le­romboltatott. Emellett sokkal régebbi kultúrákat a természe­ti csapások: a vulkanikus ki­töréseket követő lávafolyamok, földrengések tüntettek el az utódok elől. — Az első törvény, amit jól iegyezz meg — figyelmezte­tett kollégám — nehogy áss, mert piramist találsz. (Eoly tatjuk í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents