Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-02 / 1. szám

8 új ifjúság • MEGRENDÍTŐ HÍR JÁRTA BE A VILÁGSAJTÓT • JUGOSZLÁVIÁBAN TITOV VELES KÖZELÉBEN A CSENDŐRÖK EGY ELTŰNT ŰJSZÜLÖTI UTÁN KUTATTAK • NEM HITTEK A SZEMÜKNEK. A CSECSEMŐ MÁR HÉT NAPJA FEKÜDT ELÁSVA MÉLYEN A FÖLD ALATT — ÉS MÉGIS ÉLT! ANYA ÉS GYERMEKE Tito» Veles Jugoszláv városkában Ratka NI- kolovová és Gera Krstensky e napokban örök hűséget esküdtek egymásnak. Ez a hír még a helyi lapokban sem Jelent meg, mégis száz meg száz bámészkodó állt az anyakönyvi hi­vatal előtt, ahová a 25 éves Ratka és a 30 éves Gera igyekezett. A menyasszony sápadt volt, ami talán nem Is volt olyan {eltűnő, de a vőlegényen is lát­szott, hogy mennyire küzd a belső felindult- sággal és milyen nehezére esik, hogy fegyel­mezze magát. A kíváncsiskodó öregasszonyok sorában egy egész összetöpörödött anyóka szólalt meg a nyomasztó gsendben: Atkozott legyen Ratka élete utolsó percéig. Mivel érdemelte ki a menyasszony ezt az átkot? Az előzmények visszavezetnek arra a nap­ra, amikor Ratka titokban egy közeli város klinikáján leánygyermeknek adott életet. A gyermek ap:ia nem Gera — mostani vőlegé­nye volt — hanem egy más férfi. A csecsemő hét hónápra született, Ratkán egész idő a- latt nem is lehetett észrevenni, hogy gyer­meket vár. Titokban tartotta a szülei előtt és a vőlegénye előtt Is. Nem is sejtette, hová tűnt el a menyasszonya. Ratka bement a kö­zeli városba, két hétig nem jelentkezett és azt mondta, hogy a nagynénjét ment megláto­gatni. Ratka az újszülöttel együtt szökött meg a klinikáról. Késő este zuhogó esőben érkezett meg falujába. Teljesen átázott, mire a temető közelébe ért. A sáros úton bukdácsolva, nehe­zen haladt előre. Sötét éj borult a falura s az albán határmenti hegység körvpnalai már fel­bukkantak, amikor Ratka az állomásról a falu felé közeledett. Ügy tett, mintha a hajnali vo­nattal érkezett volna. Észrevétlenül bejutott a szobájába és lefeküdt. Minthacsak álmodta volna az egészet. Csúnya, lidércnyomásos á- lomként hatott rá az egész: elásta a gyerme­két. Nem fojtotta meg, még élt. Gödröt ásott és a nyirkos földdel elhantolta a kislányát. Dr. Nikola Dimov főorvos álmosan nézett ki a klinikai rendelő ablakán. Szürke, ólmns eső verte az ablakokat. De amikor az egyik beteg­szobába benyitott, akkor már csak a betegei­re gondolt. Vajon hogyan töltötte az éjszakát az a fiatal feketehajú szülőanya? Hát még a hét hónapra született gyermeke? Talán még­iscsak inkubátorba kellene tenni — gondolta magában az orvos. Csak fél füllel hallgatta a 'főnővér jelen­téseit... az éjszaka egészen zavartalan volt... Spasenka Konija főnővér azután egész tár­gyilagos hangon csak ezt mondta: főorvos úr fel kell hívni a csendőrséget. Az a fiatal fe­kete szülőanya gyermekével együtt eltűnt... A főorvos sem mutatott meglepett arcot. Gé­piesen feltárcsázott egy számot: — Halló, Trajkó, van egy kis munkám a szá­modra. Ide figyelj! Egy vidéki fiatal szülőa- nya eltűnt koraszülött gyermekével együtt. Nem. Nem fizetett semmit. De hiszen azt majd elintézzük. Persze, nehéz rajta bevasalni. Ke­ressétek fel és beszéljétek rá. hogy mutassa meg orvosnak a gyermekét. Nem tudom, nem kellene-e mégis inkubátorba helyezni. I- flen gyengécskének látszott. Spasenka főnövér pedig pontosan bediktál­ta a fiatal szülóanya pontos címét. Trajkó Kolevsky csendőrfőnök igen egyked­vűen fogadta a megbízatást. Tekintete az ab­lakra esett. Még a kutyát sem szabad ilyen 1- dőben kikergetni. Semmi kedve sem volt most autóba ülni és a megszökött asszonyka után menni. Kit vigyek magammal Titov Vélesbe? Hányszor előfordul, hogy a betegek megszök­nek a kórházból és nem fizetik meg a köte­lező díjakat? A csendőrfőnök nehézkesen fel­öltözött, de aztán gondolt egy nagyot, ha már Titov Velesben leszek, meglátogatom az apá­mat, a múlt héten úgyis gyengélkedett és majd azután utánanézek a dolognak. — Ratka JVikolovova ott lakik fent a falu túlsó végén. Ott, azon a dombon — felelték III. FEJEZET Melyben eltűnik egy garzon- ház, az utcával együtt. A férfiaknak megvan az a blőd szokásuk, hogy borotvál­kozás közben vagy káromkod­nak, vagy énekelnek. Péter1 a- zok közé tartozott akik a vil­lanyborotva halk zümmögésére fütyörésznek, lehetőleg hami­san. Most is ott állt a tükör előtt, letklszt fütyörészett és futkározott a hátán a hideg, ha a lány rémült szemeire gon­dolt. — Csak tudnám mitől ijedt meg annyira, — gondolta. — Elvégre a halott miatt a sa­ját bevallása szerint nem si­koltozott, akkor miért rémült meg annyira attól a két láb­nyomtól és attól az ócska pléh- doboztöl. Ámbár lehet, hogy a halottól is megrémült, azért fut­kosott órákig az utcán. Van­nak Ilyen alakok... igen az a leány egyáltalán furcsa... miért nem hívott rendőrt? Vagy miért nem hívott valakit a házból? Péter a kádban ült. nyakig a jó meleg vízben és ott mor­fondírozott tovább. Roppant ké­nyelmetlen nőszemély. Alvás nincs a programjában, csak ro­hanás a dermesztő szélben e- gészen hajnalig, és mikor az ember végre tető alá kerül, ak­kor a sétáló halott... . ah... — Péter legyintett, nem neki va­a falubeliek — amikor a csendőrfőnök meg­kérdezte őket. Ebben az isten háta mögötti faluban kíváncsian néztek az autő után. Hát még, amikor a kocsiból két egyenruhás csen­dőr szállt ki és a dombra vezető utat gyalog tette meg. Kocsival nem is lehetett volna oda jutni. — No nézzük csak meg a fiatal asszony­kát — mondotta a csendőrfőnök, amikor be­lépett a pitvarra. Már esteledett és villanyvi­lágításról szó sem lehetett. A konyhában ropogott a tűz — ki az?. — kérdezte egy női hang. — Erre jártunk, hát gondoljuk átadjuk majd a főorvos úr üzenetét. Azzal a számlával nem muszáj annyira sietni. A sötét háttérből egy érces íérfihang hal­latszott: mit akarnak, milyen számláról van szó? Mi senkinek se tartozunk. A csendórfónök most már felvette hivata­los hangját; — Kicsoda maga, hogy ilyen hangon mer velünk beszélni? Az ágyból egy férfi ugrott ki és megmondta a nevét: Gera Krstensky traktoros vagyok. Ratka pedig a menyasszonyom. És ha már mindent tudni akar, négy hét múlva lesz az esküvőnk. Mire lenne még kíváncsi? A jugoszláviai csendőrfőnökök úgy látszik jó diplomaták, Trajkó nevetve (gy felelt: uram, miért nem mondta ezt mindjárt. Ha most nem volnék szolgálatban, akkor innék is az egész­ségükre. Különben gratulálok a kislányához. Ne bosszankodjon, hogy lány, majd még lesz fia is. Ratka dühösen kirohant a házból. A vő­legénye most már tompított hangon gúnyo­lódva, szinte ugrásra készen kérdezte: mit akar nekem bebeszélni, hogy én egy leány­gyermek apja vagyok? No, a csendőrökről mindig megvolt a magam véleménye. Ki megy már nálunk csendőrnek! De talán lenne szives megmagyarázni, hogy hol van az az én állító­lagos lányom. Talán a mennyek országában? A jugoszláviai csendőrök úgy látszik elég ravaszak is. Míg a csendőrfőnök nyugodtan előadta a tényállást, társa Ratka után futott. — Szóval ezért volt Ratka két hétig a nagy­néniénél. Most már értem. Értem. De aztán így folytatta: de hogyan lehetséges ez? Észre kellett volna vennem valamit __Hol van hát az a csecsemő? Ratkát a konyhába vonszolta a csendőr. Le­hajtott fővel állt meg a konyha küszöbén. Hosszú fekete haja befödte az arcát. Minden igyekezete oda összpontosult, hogy kikerülje a vőlegénye tekintetét. Ratka némán állta a csendőrök kérdéseit. Csak akkor ordított fel, amikor a traktoros dühöngve nekirohant. A csendőrök alig tudták megfékezni. — Mindent tönkretettek, mindent — Gera már nem vesz el. Hogy is vehetne el, ha tudja, hogy mástól volt gyermekem?! A csendőrfőnök szélalt meg: — A gyermek meghalt? Ilyen vallomást mint ami ezután követkéz zett, még a legedzettebb csendőrök sem hal­lottak. — Állandóan nyöszörgő« az a gyerek és így fogtam és úgy ahogy volt, elástam, hogy már ne halljam azt a sok sírást. Hiszen kiáshatják. Már hét nappal ezelőtt történt. A csendőrök megrendültén hallgatták a bes­tiális anyát. Szó nélkül közrefogták és a teme­tő felé indultak. Ratka minden belső felindulás nélkül mutat­ta meg a helyet: Itt kapartam el... A csend­őrök puszta kézzel kezdték kaparni a földet és egyre mélyebbre kerültek a gödörben. Még mindig nem hitték, amit Ratka mondott. Már vagy 30 cm mélyre hatoltak, akkor aztán va­lami furcsa tárgyat tapintottak meg. Gyorsan, de gondosad eltávolították a rögöket és hir­telen mozdulattal kiemelték egy csecsemő élettelen testét. A csecsemő kezecskéjével védőleg betakarta arcocskáját. A csendőrfőnök gyengéden eltávolította a földet a kis fejről. — Itt van, tessék — mondta Ratka — csak nem gondolják, hogy még él?! Az embertelen anya tette fel ezt a hihetetlen kérdést. Kolevské csendőrfőnök szinte elvesztette a lélekjelenlétét és önkéntelenül ráemelte kezét az elvetemült asszonyra. De közben a másik csendőr íelordított: nézd, a szeme! Mozog! Hiszen még él! A morcos csendőr levette kabátját és bebu­gyolálta vele a fagyos, élettelen testet. Ratka rávetette magát a csendőrökre és ki akarta ragadni a gyermeket a védő karokból. A csendőrfőnök erőszakkal lökte el. Fogd le ezt a bestiát! — ordította. Rnhamlépésben érték el az autót. A csendörfőnök a leheleté­vel akarta melengetni a megdermedt gyerme­ket. A klinika folyosóján mindenkit félretol­tak, aki csak útjukba esett. A főorvoshoz! Spasenka — mondták — Spasenka — a sző maga szerb, horvát nyelven azt jelenti: ,,a megmentett lány“. Spasenka Konija főnővér nevetve lépett a két izgatott csendőr elé: — Itt vagyok, engem keresnek? Csak ami­kor a különös csomagot meglátta és a csecse­mőt kigöngyölte, csak akkor jött rá az össze­függésre. Nyolc nap múlva négy boldog ember mo­solygott egymásra: a két csendőr, a főorvos és Spasenka, az ápolónő. A nővér vitte ke­resztelőre a megmentett gyermeket. Nyolc napon keresztül izgultak. A főorvos és a nővér éjjeleken át ott ült az inkubátor mellett, amelyben az újjászületett gyermek feküdt. Most már annyira volt, hogy keresztelőre is elvihetik. A Spasenka nevet kapta. A nővérke csepegtetövel adta a kisded szá­lacskájába az éltető anyatejet. A szülészeti klinikán minden szülőanya felajánlotta, hogy majd táplálja a kis Spasenkát. Jugoszlávia orvosai gyülekeztek Spasenka ágyaeskája kö­rül. Véleményük szerint a földréteg képezett természetes takarót a fagy, szél és az esővíz ellen. Az emberek gyűlölete Ratka. az embertelen anya felé fordult. Most, hogy a gyermek él, azt állítja, hogy amikor a gyermeket eltemet­te, akkor már élettelen volt és nem akart összeütközésbe kerülni a hatóságokkal. Nincs olyan ember, aki elhinné, hogy Ratka iővátehetl bestiális tettét. Gera Krstensky a traktoros azonban állta szavát és mégis elvette feleségül ... Megkö- nyörült a szerencsétlen Ratkán, Vajon helyes volt-e, vajon visszaadhatják-e a kis Spasenkát az anyjá\ kezébe?... Feldolgozta: M. M. 1Ő az bizonyos, nem Is beszél­ve azokról a kifejezésekről, a- mlt Ijedelem és rohanás köz­ben használ. Változatosság kedvéért most Péter Ijedt meg, mert a fürdő­szoba kilincsén himbálódzó órá­jára pillantva látta, hogy há­romnegyed hét, és ő még reg­gelizni Is akart. No nem baj, majd Bözsi az édes... Még job­ban megengedte a forrőviz-csa- pot, mert rettenetesen átfá­zott, pár percre elfeküdt a for­ró vízben, aztán sóhajtva ká­szálódott. Mint minden férfi ő is megkezdte fürdés utáni bol­dogtalan mászkélását a lakás­ban. Ez a félig vizesen való meztelen lődörgés arra jő. hogy ilyenkor szedje össze a férfi­nép a felvennlvalóját. Ha nős az illető, akkor ilyenkor útéi­tatja meg magát a feleségé­vel, mert nem tudod angya­lom hol az ingem? — felkiál­tással kezdődik a buzeráciö. Hol a manzsettagomb, zokni, gatya miegyéb, míg Öméltósága fel nem öltözködik. Az angyal min­den egyes alkalommal türel­mesen felel: a helyén fiam. — De nem találom — nyö­szörög a ..fiam”, mire a türel­mes feleség egy sóhajjal be­nyúl a szekrénybe és mafla „fiam“ kezébe nyomja a kere­sett holmit, nem sejtve, hogy az ügyefogyott „fiam" ezzel nem elégszik meg, hanem to­vább nyöszörög, hol a zokni meg ml egyéb a végtelenségig, illetve a felöltözéslg. Rutinos feleség az kérem más, az be- ordlt a fürdőszobaajtön, hogy — mit készítsek ki fiam?, mi­re a ..fiam“ morog, hogy még a fürdőszobában sincs egy nyu­godt perce és visszamorog va­lamit a szürke Ingről, mire ki­kászálódik a kádből, mér ott várja az Ing, zokni, nyakken­dő, és a többi tartozék, de azt hinni, hogy a férj elégedett, az naivitás, mert eszébe jut, hogy nem is t szürke Inget, hanem a világoskéket akar­ta... De térjünk vissza barátunk­hoz. Péter nem volt nős, tehát nem volt alkalma senkit sze- klroznl, ezért most ott futkos félig vizesen, talpig ádámkosz- tümben és matat, Ilyen kérdé­seket tevén fel sajátmagának: — Hova az ördögbe bújt az az Ing. A nyomorult Ing ott lapul a polc legtetején, szólni nem tud, de majd kiszúrja Péter szemét, s amikor végre megle­li, boldogan szagolgatja, mint kutya a koncot. — KI nem éllhatom a gyűrött Inget, kávéházszagű vacakot, — I mondta, miközben boldogan bújt a friss jöszagú holmiba. Mikor végre keservesen megkötötte a nyakkendőjét, akkor fedezte fel, hogy egyáltalán nem illik a ki­választott öltönyhöz. — Az Istenit — kezdte, 5e hirtelen elhallgatott. Egyetlen éjszaka rászoktam ezekre az ordenárőTtlfejezésekre — azld- ta magát. — femmiesetre sem fogom őnagysága finom modo­rát felvenni — mondogatta a tükörnek, miközben a második nyakkendőt kötögette. Aztán egy utolsó pillantást vetett az előszoba tükrébe, és fejét fel­vetve elegánsan elmosolyodott. A tükör nagyon előnyös valakit mutatott. Péter volt az a harmincötkö­rüli, csinos, magas korrektnek látszö űriember, akibe a nők az első látásra bele szoktak hobarodnl. Később ugyan rájön­nek, hogy ez a hitük nem e- gészen Indokolt, de addigra már sok megbánni valójuk akad. Az­tán beszéd közben is úgy fes­tett a dolog, mintha kettőig sem tudna számolni szerelmi ügyekben. Ez a tény rendsze­rint izgatta a nőket, igyekeztek Pétert tanltgatni. «Mire a bal­ga teremtéseknek alkalmuk volt megbizonyosodni arról a tény­ről, hogy védencük nemcsak kettőig tud számolni, hanei sőt... Péter volt az a férfi, akit ha megláttak az apák, rögtön óva Intették egyetlen lányukat. Persze teljesen feleslegesen, mert az Illető hajadon úgysem hagyta magát lebeszélni. Azt hitte a naiv teremtés, hogy pont ő fogja Péterbe oltani az otthont szerető férj gondolatát. Mire rájött keserves tévedésé­re, rendszerint már késő volt.., Péter azonkívül az a férfi volt, akiért a férjek rendsze­rint jeleneteket rendeztek, ha egyetlen nejük táncközben job­ban simult hozzá a kelleténél. Péter volt az a munkaerő, a- klt az Igazgatóság akkor ne­vezett ki teljhatalmú képvise­lőjévé. ha olyan tárgyalások­nak nézett elébe, amelyik rend­kívüli diplomáciai képességet 1- gényeltek, egyszóval ahol órák­ig lehetett beszélni semmiről. Mivel hat nyelven beszélt, öt használták külföldi vendégek kt- sérgetésére, ő járta a minisz­tériumokat. ha terminushalasz­tásokra kellett valakit rászed­ni. Péter volt továbbá az a férfi, aki most tisztán, elegán­san, kissé táskás szemmel, de ruganyosán távozott, tágas, egy­személyes lakásából, hogy pár perc múlva hivatalában kedve­sen üdvözölje Bözsikét: — Csau angyal.., (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents