Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-06 / 6. szám
ói ifjúság 7 Bécs István riportja templomok építésére és azok kifestésére csodálatos színek-1 kel. OOP 9 6 © MEXICO A VILÁG ÚJJÁSZÜLETÉSE Távolban hófödte csúcsok. Elhagyjuk Mexikó hatalmas fővárosát. Korszerű autópályán robogunk. Szívemet, mintha acélbilincs szorítaná. Izgatott vagyok. Rövidesen olyan helyet látok, amely az emberiség büszkesége. Mindössze negyven-ötven pere és máris feltűnnek a hatalmas piramisok. Megérkezünk Teotichuacanba, a szent városba. Indián nyelven a szó jelentése: istenek születésének helye. Időszámításunk előtt két évszázaddal nagyon okos nép telepedett le ebben a völgyben. A föld, amelyet müveitek, gazdagon ontotta gyümölcsét. Hálás volt a békés népnek, hogy gondozta. A piramisok, amelyek elénk tárulnak az ő alkotásaik. A HALÄL ÖSVÉNYE TeoHchuacan népé isteneit a természetből választotta: föld. szél, tűz, eső. A főpap — Quetzalcoatl, a tollaskígyó, maga is isten. A repülő kígyó ugyan fantasztikusnak tűnik, hiszen a hüllő csúszómászó és távol áll a madaraktól. Mégis milyen alapon egyesítették a kettőt? Azt akarták jelképezni, hogy a földhöz kötöttet az ember képes összekapcsolni az égiekkel, a legalantasabbat a iegfennségesebbel. A szárnyas- kígyó elszakad a földtől és mindent tökéletesen tud. ő tanította népét művészetre, kereskedelemre, földművelésre, kőfaragásra, énekre, paloták, A világ még ma is bámuljd a zseniális nép művét, melyet a mai kor fejlett technikájának hiánváhan alkotott. Isteneik meghökkentő székhelyét, amely egyúttal fővárosuk is volt. puszta kezükkel építették. A völgvben nem volt magaslat. Oda se neki. építettek mesterséges begyet (200 láb magas, 700 láb hosszú). Először vályogtéglákat raktak egymásra, majd befedték a távoli hegyekből kiszakított kőkockákkal. A követ kővel formálták, és fantasztikus kötőszilárdságú habarccsal forrasztották össze. Lépcsőket és teraszokat is építettek. A legmonumentálisabb a Nap piramisa. Utána a kisebb Hold piramis következik. A kettő között húzódik a halál ösvénye, amelyet templomok, szobrok és sírkövek öveznek. Ilyen Teotic- huacan. a város, ahol az ősi felfogás szerint az emberek haláluk után istenekké válnak. AMIKOR MÉG MINDIG ÉJSZAKA VOLT Ebben az ősi városban, lesz a XIX. nyári olimpiai játékok ünnepélyes megnyitója. Külön erre a célra fény és hangjátékot írt Salvador Nava (szöveg) és Bias Galindo (zene), amelyben feldolgozták a világ teremtésének legendáját. íme az indián hit szerint a világ születése. Amikor még mindent a sötétség fátyla borított, nem volt nap és nem volt fény az istenek eljöttek Teotichuacanba és szövetségre léptek. Tüzet gyújtottak, majd az első Isten megkérdezte a többit: ki hajlandó a tűzbe vetni magát és tűzlahdává változni, hogy ezzel világosságot adjoa a világmindenségnek. Az elsőnek Tecuciz- técatl jelentkezett, a minden- ség ura. — Mi a te áldozatod, mit ajánlasz fel? — kérdezte az első Isten. — Feláldozom madártollai- mat, a gömb (föld) aranyát. Tőröm drágakövekből készült, a korall ágacskák egybeolvadnak isteni véremmel. — Az áldozat nemes, tetszik nekünk. Fiatal, nagy, bölcs és gazdag vagy. De emlékezz, oda kell adnod életedet és véredet is. A másik jelentkező Nana- huatzin. Töpörödött, beteges, eltorzult lábakkal. Az elsőség joga azonban a mindenség uráé maradt, de ő megtorpant, gondolkodott és Nanahuatzin megelőzte. Tehát ő lett a nap. A sas és a tigris, amikor látta a két istent a tűz felé repülni, követte őket. A sas azonnal megégett. Tollai ezért feketék és barnák. A tigrist azonban csak megperzselték a lángok. Ettől látható fekete csíkozás bundáján. A két Isten viszont hamuvá égett. Az ég lassan vörösödni kezdett. A horizont megvilágosodott. Egymás után jöttek. Úgy, ahogy a tűzbe estek. Egyformán ragyogott a két Nap. — Mit tegyünk — tanácskoztak az istenek. — Ezentúl együtt utaznak az égen, ugyanazon az ösvényen? Ugyanazzal a vakító fénnyel? Bölcs döntést hoztak. A második Napot, amelyik a tűz- halál előtt gyáván visszarettent, sápadt Holddá változtatták. De sem a Nap. sem a Hold nem mozgott. Az istenek ismét tanácskoztak. KI A FÄCÄN, KI A BAGOLY? — Adjuk át erőnket a Napnak — mondták. — Áldozzuk fel magunkat: haljon meg va- lamennyi isten. Boldogan adták életüket és a Nap elkezdett mozogni, a Hold követte. Megszülettek a nappalok és az éjszakák, a tavasz és a tél. Nem akadályozta már semmi sem, hogy emberek éljenek a földön. Az embereket „macehualli“-nak nevezték el. Ez magyarul értékeset, figyelemre méltót jelent. Vagyis: az istenek feláldozták magukat érettük, azért, hogy élhessenek. Ez tette őket értékessé. Hitük szerint így született meg az ötödik, a mi Napunk. A korszak napja, amelyben élünk a „Negyedik Megmozdulás" (forgás) nevet viseli. S ekkor az összes ember Teotichuacanba sereglett. Ebben a városban imádkoztak. Akik ezt a helyet a holtak városának nevezték — tűzha- lált szenvedtek, de istenné váltak. Képesek voltak a halottakkal beszélgetni. A férfiakat fácánnak, a nőket bagolynak nevezték. Amikor a halottak istenné váltak Tlalocan-ba mentek. Tlaloc isten paradicsomába. Tlaloc Teotichuacan esőistene. Hozzá kellett fohászkodni a gabona begyűjtéséért. A legenda szerint évszázadok során négy óriási katasztrófa semmisítette meg az emberiséget. A Víz napja, a Szél napja, a Tűz napja és a Föld napja osztozott a különböző korokon a spanyolok bejövetele előtt. Egymás után pusztítottak el minden életet a földön. A katasztrófákat követően újra kellett teremteni az embereket. egyre tökéletesebbé. Hitük szerint ötvenkét évenként került sor a világ újra teremtésére. Az ötven perces fény és hangjáték csodálatos élményt nyújt mindazoknak, akik szemtanúi lehetnek Salvador Nava és Bias Galindo művének. S mivel a televízió a távoli Mexikót is emberközelbe viszi a világ minden tájára, remélhetőleg Magyarországon is megismerhetik. Sajnos, nálunk még nincsen színes televízió, pedig Teotichuacanban nagy a jelentősége a különböző árnyalatoknak. NYITOTT SZÍVVEL Sétálok az ősi romok között, amely dacol az évszázadok vi- harával. Nem lehet elérzéke- nyülés nélkül azokra gondolni, akik felépítették. Az archeoló- gusok szerint 100—150 ezer ember élt a piramisok árnyékában. Nagy város volt itt csatornarendszerekkel, de időszámításunk után 650-ben leégett, nem tudni, mi okozta a tűzet. Tény: 800-ban már senki sem élt ezen a helyen. Ma remek kereseti lehetőséget biztosít a környék lakosságának, hiszen a világ egyik közkedvelt „zarándok helye". S ki ne szeretne innen emléket vinni otthonába. A kései utódok örökölték az ősök értékét, művészi hajlamát. Remek emléktárgyakat faragnak kőből, de kapható kerámia is. Kinek mennyire tömött az erszénye. A fény és hangjáték így fejeződik majd be. „Itt, ahol Quetzalcoatl — a csúszó és repülő (kígyómadár) —, az emberiség közvetítő szimbólumaként szerepel, itt Teotichuacanban, nyisd meg szíved az ősök előtt, hogy a világ megmeneküljön a sötétségtől. Erősítsed meg reményedet, hogy az emberiség által kifejlesztett civilizáció tovább él. Háború nélkül. Békében és harmóniában. Boldogságban és örömben. Olyan nap alatt, amely állandóan újjászületik — gyermekeink gyermekéjéig — sok-sok századon át, vég nélkül és biztosítja az emberek munkáját, a Föld szépségét". Nem hiszem, hogy akad ember. akinek szíve itt nem nyílik ki... Czechoslovak Students Expedition to LAMBARENE Január 2-án Bratislava közvetlen közelében a bécsi országúton fekvő határállomáson nyolc prágai fiatal vett érzékeny búcsút közeli hozzátartozóitól. valamint attól a néhánv riportertől, akiket a szokatlan hideg sem riasztott vissza, hogy legalább egy-egy rövid tudósítást, néhány felvételt készítsenek a 30 ezer km-es útjuk rajtján álló expedíció tagjaitól. Amikor ezek a sorok íródnak a 14 tonnás Tatra 138 VN kocsi utasaival túl van már Kairón és az egyenlítő közelében fekvő Gabun köztársaságbeli Lambarene irányába hajt Amíg azonban az utazásra sor kerülhetett, néhány lázas készülettel teli hónap múlt el. Úgy véljük, olvasóink számára érdekesek lesznek az előzmények is. Dr. SCHWEITZER NYOMDOKAIN Több mint 50 évvel ezelőtt égy igen sokoldalú, rendkívül nagy műveltségű fiatal német orvos elhatározta, hogy humanista elképzeléseit a legelha- gyatottabbak megsegítésével, az afrikai leprás betegek gyógyításával érvényesíti. Az orvost, aki egyébként filozófiai, teológiai és zenetudományi diplomával is rendelkezett, hazájában kecsegtető karrier várta. Schweitzer hátat fordított Németországnak, a gyarmati sorban sínylődő Gabun államban telepedett le, az Ogoune folyó partján fogott hozzá a leprában sínylődő szerencsétlenek kezeléséhez. Az ő nevéhez fűződik a lambarenei kórház megalapítása is. öt évtizedes munkájával Schweitzer nemcsak a bennszülöttek sze- retetét érdemelte ki, de neve az egész világon ismertté vált és érdemei elismeréseképp többek között Béke Nobel-díjat is kapott. A hat'száz ágyas lambarenei kórházban ma már a legkülönbözőbb betegségeket gyógyítják. Az elkülönített leprás részleg 150 ággyal rendelkezik. Mivel a betegeket sokszor igen távoli helyekről szállítják ide, a hozzátartozók is a kórházban maradnak. Az európai orvosokkal és ápolókkal együtt ma a lambarenei kórházban hozzávetőlegesen 1200 ember él. KÜLFÖLDI SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉG Schweitzer elhúnytával a kórház nehéz helyzetbe jutott. A gabuni kormány anyagi lehetőségei viszonylag szerények és így külföldi segítségre van szükség ahhoz, hogy a betegek szükséges kezelésben részesülhessenek. A múlt évben is a kórház vezetősége ilyén irányú kérelemmel fordult a világ számos egészségügyi intézményéhez. Ezzel kapcsolatban született meg néhány prágai egyetemista agyában az ötlet, hogy valamiképp nekik is segíteniük kellene. Nyolc fiatal, jó barát, vállalkozott a konkrét feladatra, gyógyszereket, orvosi műszereket szállítani Lam- barenebe. Az elhatározást tettek követték. A prágai Károly Egyetem lektora Óidrich Stary orvos- professzor szívügyének tekintette ezt a kezdeményezést és minden erejével támogatta azt. A koprivnicei Tatra üzem felajánlotta a már említett 14 tonnás teherkocsit, gyógyszer- gyárak nagymennyiségű gyógyszert. a Chirana — orvosi műszereket gyártó — üzem 80 ezer Kcs értékű elektrokar- digrafot, valamint sebészeti műszereket adományozott. A segíteni kész üzemeket sorolhatnám így tovább, de ez nem is fontos. A lényeges az, hogy az év első napjaiban az emberi szolidaritás, a segíteni-akarás jóvoltából útnak indulhatott az expedíció. Az útvonal öt európai és tizenhárom afrikai országon keresztül vezet Lambarenebe. majd ugyanazon az úton vissza Csehszlovákiába. A nyolc fiatalembert, egyébként májusban várják vissza, Prágába. AZ EXPEDÍCIÓ tagjai Úgy vélem illene a nyolc bátor fiatalembert olvasóinknak is bemutatni. A csoport vezetője és egyben korelnöke is, a 28 éves Petr Bartunek, a Károly Egyetemen végezte orvosi tanulmányait. Petr Barta, 25 éves. az újságírói tanszék hallgatója. Lubos Kropáöek, 27 éves filozófus. A vele egykorú Element Kunz a természettudományi karon szerzett oklevelet. A 26 éves Jirl Plaőek orvos és egyben a gépkocsi vezetője is. Meg kell azonban jegyezni, hogy hajtási igazolványa az expedíció többi tagjának is van, így válthatják a fáradt vezetőt. A 28 éves Jirl Stöhr filmművészeti főiskolát végzett. A két legfiatalabb tag a 23 éves Miloslav Topinka pszichológus te a 22 éves Jozef Vavrousek pedig gépészmérnök-jelölt. AZ expedíció tagjai igen NÉPSZERŰEK A TV. rádió és sajtó sokat tettek a fiatal Afrika-utazók népszerűsítése érdekében. Különösen az ifjúság és a gyermekek érdeklődését sikerült felkelteni. A Pionyrské noviny az expedíció tagjainak szánt több száz levelet, rajzot, ajándéktárgyat kapott. A levelekben szerencse-kívánataikat fejezik ki a fiatalok. Nem hiányoznak a jó tanácsok sem. Egy Tanzániában dolgozó csehszlovák állatorvos fiai, édesapjukra hivatkozva figyelmeztetik az utazókat milyen kl- gyófajták csípése elleni védőanyagot vigyenek magukkal. Dr. Schweitzer egykori asszisztensétől Sedlácek sebészorvostól a helyi viszonyok szakavatott ismertetésén túl, igen sok hasznos tudnivalóról értesültek. Végezetül falán csak annyit, hogy mindazok, akik a nyolc bátor fiatal útját a térkép felett követik, szurkolnak, hogy a számos veszélyt rejtegető és nem könnyű afrikai terepen, baj nélkül fusson be az ezüst- szürke Tatra Lambarenebe. Strasse? György
