Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-12-10 / 49. szám
BRODERICK GRAND: ÄTÉVEDÉS 3. Serge végül is eltűnt, nem jelentkezett. — Oh! — sóhajtott fel Vanda. — Abbahagyta. De ugyanakkor kedvetlen is volt. végtelenül szerencsétlennek érezte magát. Idegesen vezette kis kocsiját, amit úgy szeretett, mint valami hű állatot, mert úgy tűnt számára, hogy a kocsi szokásainak részévé vált, intim körének elválaszthatatlan darabja lett. Egy útkereszteződésnél megállt, a volánra hajtotta fejét, ezzel önmaga előtt is beismerte titkos érzelmeit. „Hát már újra kezdődik? Ez a fiú, ez az arc megszállta minden mozdulatomat...“ Szédülést érzett és hirtelen rájött egyedüllétének rideg valóságára. „Kegyetlen vagyok, nem szabadna így játszanom.“ Felsóhajtott és begyújtotta a motort. Vanda nagyon meglepődött, amikor Serge-t a háza előtt pillantotta meg. Most is ijedtnek tűnt, de látszott rajta a határozottság is. — Ne csodálkozzon. Tegnap taxival jöttem maga után, mert meg akartam tudni, hol lakik. Most már ne küldjön el. Nem lehetnénk egy kicsit barátok, egyszerű barátok? — Maga és én? — kérdezte Vanda kissé hitetlenkedve. — Ugyan már! Lehetünk bármik, de barátok... ön lassan kezdem azt hinni, hogy maga a legnagyobb ellenségem... Nem értette meg és hirtelen válaszolt: — Nem! Nem! Nem vagyok ellensége. Semmi rosszat nem akarok tenni önnek. — El akarom kerülni a találkozást, maga meg kisér, leselkedik utánam... Bs mivel nincs mód, hogy megszabaduljak magától, meghívom vacsorára... De nem a lakásomra. Ezzel felcsapta a kocsi ajtaját. — Nem valami előkelő, de nekem jó. — Biztos vagyok benne, hogy az autó szereti önt s nem is tudna meglenni ön nélkül. Most, amikor már elfogadta az elkerülhetetlent, amikor már nem küzdött tovább, Vanda nem vonta meg magától azt az örömet sem, hogy gyönyörködhessen e tökéletes arcban. Serge teljesen rabja lett Vandának, nőiességének és éveinek. Az évek voltak, melyek számára mindennél vonzóbbá és kívánatosabbá tették Vandát. Végül megsimogatta ezt a finom arcot. — Gyerek — suttogta, — minden annyira buta. Serge nem akarta ismét elveszíteni. At a- karta fogni teljes szerelmével. Bs Vanda számára is gyönyörű volt átengedni magát ennek a fiatalságnak, visszatérni tíz évvel, a romantikus növendéklány szívét csempészni sajátja helyébe, mint az egyetemista lányok sétálni a Luxemburg parkban, vagy a Szaj- na-parton. Mindennap találkoztak... Vanda csodálatosan átalakult és Michel nem táplált többé illúziókat. — Ismerem azt a halandót, aki ezt tette magával? Mi az, ami neki van, s nekem nincs, miben erősebb, mint én? Vanda kitartóan hallgatott. Tudta, hogy szerelmét a világon senkinek sem tudná megmagyarázni. Nem mintha szégyellte volna érzelmeit, de meg akarta védeni kettőjüket. Mintha érezte volna, hogy állandó veszélyben vannak. — Szerelmes? — kérdezte Michel és türelmetlenül várta a választ. Megérdemelte a magyarázatot. Bs néhány egyszerű szóval Vanda magyarázott is. — Michel, nagyon szépen kérem, ne haragudjon rám, mert a szerelemnek nem lehet parancsolni, én pedig igazán semmit sem tettem, hogy utat nyissak ennek a szerelemnek. — iHszek magának, hiszek. De szíve összeszorult a fájdalomtól és a haragtól. Erős. független ember volt, olyan ember, aki saját maga küzdötte ki magának a sikert és a vagyont. Nagyon nehezen mondott le arról, amit egyszer megkívánt, amire nagyon vágyott, de képes volt sokáig türelmesén várakozni. Győzelmet akart., Vanda szerelmiét akarta. É's egy ember, akit ő nem ismer, ellopta tőle ezt a szerelmet. Hol ismerkedhettek meg? Mindig azt mondta, egyedül kívánja elhagyni a hivatalt, hogy érezze önállóságát. Bs ez tulajdonképpen nem is volt más, mint hazugság, csak azért, hogy rohanhasson a másikhoz. a győzteshez. A Szerelem Serge volt. Serge a maga meglepetéseivel és konok kitartásával, mosolyával, ahogyan kibontakozott az ölelésből. a szavaival, melyekkel nem titkolta érzelmeit. Michel nem szerethette, ha oly kevéssel megelégedett. Vanda elkeseredetten igyekezett meggyőznj.. Michelt, hogy tévedésben él. — Hogy mer ilyesmit mondani — lázongott Michel. — Vanda, az én szerelmem , igaz volt, mert lemondásokra épült. Kívánságaimat alárendeltem a maga vágyainak, a maga szeszélyeinek. Nincs joga azt mondani, hogy kevéssel beértem: az ön puszta jelenléte is sokat jelentett számomra. — Ha kívánja, kereshetek magamnak más munkát, hogy megkíméljem jelenlétemtől — mondta Vanda, mivel... De még a gondolattól is megremegett, hogy Michel megengedi, hogy munkahelyet cseréljen. De 6 határozottan elvetette ezt a gondolatot. — Maga valóban ezt akarja? Véglegesen el akar menni tőlem? Nem, ezt nem tudnám elviselni! Mindent, mindent, csak magát ne veszítsem el. Ajándékozza magából csak azt, ami eddig is megvolt: az együttműködést, megígérem magának, Vanda, hogy érzelmeimről többé nem beszélek. — Bn is azt szeretném, ha továbbra is e- gyütt dolgoznánk — mondta Vanda — csak úgy gondoltam... — Azt gondolta! — szidta Michel. — hogy majd bosszút állok és rákényszeríteni, hogy elhagyja állását. Hát ennyire rosszul ismer, fyit ennyire alacsony érzelmeket tulajdonít nekem? Szerelmem másmilyen volt, pontosabban várakozásom volt másmilyen. Részben nagylelkűség volt. Még egy bizonyítékot adok, hogy soha többé nem fogok beszélni önnek érzelmeimről, hogy úgy fogok viselkedni, mint aki nem ismeri titkát. Szerencsét kívánok magának, Vanda. Mikor lesz az esküvő? Ezek az egyszerűen kimondott szavak szíven találták Vandát... Házasság! Ebben a pillanatban számára ennek a szónak semmi jelentősége nem volt. Serge-t szeretni, ahogyan ő szerette, már magában is bolondság volt. Feleségül menni hozzá, megbocsáthatatlan vétek lett volna. A váratlan hallgatásra Michel kérdőleg nézett rá. — Az az ember nem akarja feleségül venni? Homloka ráncokba futott. Vajon Vanda nős férfibe lett szerelmes? A titkos kapcsolat bűnös. Michelnek visszatért a reménye. Milyen bolondság volt mindez. Milyen tévedés? Ugyanazok voltak kívánságaik, ízlésük és ami a legfontosabb, mindenről egy és u- gyanaz volt a véleményük. Most boldogok lehetnének együtt és Vanda rájönne, hogy mégiscsak szereti. Vanda határozatlanságából arra következtetett, hogy a nő összetévesztette a szerelmet a szenvedéllyel és hogy téves úton indult. De ő tudta volna szeretni, boldoggá tenni, megadhatott volna neki mindent, amit egy nő egy férfitől megkívánhat, nemcsak anyagi téren, hanem az élet teljes örömeiben is. Gyakran tervezgettek együtt, beszélgettek a nászutazásról, az ízlésesen berendezett lakásról, amelyben majd boldogan élnek, gyermekeik lesznek, fogadják barátaikat. Megértéssel tudták közösen megválogatni a fogásokat, a színdarabot, mindig tudtak maguknak szórakozást találni, hogy kellemessé tegyék az életet. Michel sokat várt ettől a megértéstől, függetlenül Vanda tartózkodásától. A boldogság itt van, csak éppen meg kell ragadni, és Vanda majd egyszer rájön mindenre, gondolta Michel. Mit gondolna Michel, ha megtudná, hogy riválisa egy tizenkilenc éves fiatalember, egyetemista, aki Vandának nem nyújthat többet egy űj, értelmetlen és izgalmas szerelemnél. Serge mindig kissé idegesen jelent meg a találkozón, mert Vandát csak sétára hívhatta, ami nem került semmibe. A szélben lebegő hajával. lapos sarkú cipőben, az örömtől kipirult arccal, és ábrándokkal fátyolos szemekkel Vanda is olyan gondtalan fiatalnak tűnt, mint Serge. Olyan jólesett magukat teljesen átengedni az érzelmeknek. — Szeretem angyalian tiszta arcodat — ismételgette Vanda számtalanszor. — Bolondulok utánad. Sohasem ismertem olyan nőt, mint te! Mindig szépen fésülködsz, fantasztikus ruháid vannank, tartásod és viselkedésed mint egy királynőé, és olyan kedves vagy hozzám. — Bn sem tudlak senkihez hasonlítani... Azt hiszed, szeretni tudnálak, ha olyan lennél, mint a többiek? Mindig csak szokásaimat, munkámat, önmagamat szerettem... és most... — Bs most? — Mást nem tudnék szeretni. Bolond vagyok, de olyan jó bolondnak lenni. — Hát szeretsz? — Azt kérdezed, szeretlek-e? Hát nem csináltam már eddig is elég bolondságot ezért a szerelemért?' Felvetődött benne a gondolat, mi lenne, ha Michel végighallgatna egyet beszélgetéseik közül. Egy napon váratlanul megszólalt: — Vanda, ez lehetetlen. Maga megbolondult. Szedje össze magát, és térjen vissza a földre. Nem magának való az ilyen kaland. — Tehát megtudta? Michel?! — Igen. Sokat szenvedtem. Követtem magát. Meg akartam ismerni azt az arcot, amely miatt szenvedek Vanda teljes lényével felkészült, hogy szerelmét védje, Még Michelnek sem adott jogot arra, hogy ítélkezzen felette. — Meg akarta őt ismerni! Megismerte. Bs nem érti meg a szerelmemet? — De Vanda, ez gyerek még! — Az a fiú nekem köszönheti hogy ember lett, hogy férfi lett. Férfi! Brti? Férfi, akit én szeretek. — Húszéves! — No és? Vanda dühödt tigrisre hasonlított. Míchel zavarba jött. — Tudom, hogy fiatalabb nálam. Már volt eset, hogy ketten, hasonló körülmények között, megszerették egymást. Mi szeretjük egymást. Bs a szerelemnek másra nincs szüksége. Michel ökölbe szorított kézzel dühöngött. — Szerelem! Maga bolond és nem tudja, mit beszél. Milyen szeriemet kínálhat magának ez az egyetemista? Milyen jövője van egy ilyen szerelemnek? Mit nyújthat magának az a fiatal ember? — önmagát. Tiszta szívét és fiatalságát. Nem érdekel a jövő! A jelen a fontos! Bs az én jelenem ő! — Ha biztos abban, hogy igaza van. miért kiabál, Vanda? Vanda váratlanul megnyugodott és zavartan nézett Michelre. — Térjen észhez — mondta Michel valamivel nyugodtabban. — Hova vezet ez? Előbb- utóbb az a fiatalember elhagyja, vagy pedig maga fogja elhagyni őt. — Sohasem fogom elhagyni — mondta, de inkább suttogta Vanda. — Ha a sors úgy a- karja, hogy elhagyjon, az hosszú idő múlva fog megtörténni. Addig lesz elég időm arra, hogy élvezhessem szerelmét, és hogy magamévá tegyek mindent, amit ez a szerelem nyújthat nekem. — Kívánom, Vanda, hogy boldog legyen Bs mindennek ellenére, ne felejtse el. hogy barátja vagyok és rám mindig számíthat, mert én őszintén szeretem magát. Vanda vállat vont és elfordult, de a szavak nem mentek ki a fejéből, őszinte és józan kritikájával Michel kis árnyékot vont boldogságukra. Érezte, hogy örömét és boldogságát most érte az első csapás. És maga is meglepődött, hogy Michel miatt kezdte más szemmel nézni Serge-t. Serge ezt nem vette észre. Fiatalságának teljes, őszinte hevével szerette, kezeit mindig feléje nyújtotta, vagy köréje fonta, örök követeléssel. És többször eszébe jutottak Michel szavai: El fogja hagyni, vagy pedig maga hagyja el őt.“ Azután így folytatta gondolatait: „Én fogom elhagyni, nem várom meg, amíg ő teszi meg.“ (Folytatása következik) a birtokomon sertéseket tenyészteni, és — ha kedvem szottyan rá — sítúrákat tenni. Nem vagyok valami nagyon tehetséges és a politika nem is érdekel túlságosan. Legszívesebben venném, ha testvérem, Brigitta örökölné a trónt. A huszonkét éves herceg azonban tudja, hogy ez csak álom. A svéd monarchiában ugyanis csak férfiak örökölhetik a trónt, koronát, jogart és a birodalmi almát. És Carl Gustaf a Bernadotte királyi család utolsó férfi ivadéka. Apja, Gustav Adolf Oscar Fredrik, 1947- ben sportrepülőgépével lezuhant és meghalt. És az uralkodó király VI. Gustaf Adolf a trónörökös nagyapja, 86 éves. Ilyenek a svédek kilátásai a playbov-hereeg mellett. 0 persze mindent elkövet, hogv a trón „meginogjon“. Botrányai ismertek szerte az országban. Egyszer nem hozzá méltó bár rendkívül csinos, de az udvar rémületére polgári származású lányokkal szórakozik, máskor, éppen csak hogy átcsúszik az érettségin, vagv: Honoluluban mint tengerészkadét annyira „kirúgott a hámból“, hogy egy egész éjszakára nyoma veszett. A magyarázat: A 001-es számú tengerészkadét megismerkedett egy nagyon csinos lánnyal, Rose-Marie Alvaro, hula-hula táncosnővel. A hajónaplóban lakóA PLAYBOY HERCEG NEM AKAR URALKODNI Carl Gustaf trónörökös az„édes élet" — et helyezi előtérbe a királyi kötelességekkel szemben Az őszi szemeszter megkezdése óta a svédországi uppsa- lai egyetem legkiválóbb professzorai eredménytelenül fáradoznak azon, hogy Carl Gustaf Bernadotte egyetemi Hallgatót bevezessék a történelem, a szociológia, a politikai tudományok és a pénzügyi ismeretek titkaiba. Igyekezetükért nem kapnak sok köszönetét. Előkelő diákjuknak ugyanis semmi kedve ilyesmikkel az agyát terhelni. Jobban szeretné, ha playboy lehetne — de királynak kell lennie. Carl Gustaf nyíltan kijelentette Michael Jagerblom svéd udvari riporternek: „Tudom, mi vár rám, ha egyszer király leszek. De — egész őszintén szólva: egyáltalán nem vágyom a koronára Sokkal jobban szeretnék magánemberként élni. Ezen bos6zankodik Svédország: Carl Gustaf trónörökös egy,éjjeli klub megnyitásán. Balról • második „Titty“, a herceg barátnője. nikus rövidséggel ezt jegyezték be róla; „A 001-es számú kadét nem tért vissza a kimenőről". Carl Gustaf trónörökös lelkiismeretfurdalást sem érzett. Legutóbb a Stockholm közelében fekvő ősrégi uppsalai egyetemre való immatrikuláció alkalmából tört ki a botrány: Bernadotte egyetemi hallgató, a rektor székében ülve tartott sajtókonferenciát. Mindezek ellenére, a herceget csak kevesen tartják valóban ellenszenvesnek. Egy körkérdés alapján megállapították, hogy a svédek 73 százaléka hű- ,en kitart a monarchia mellett. Carl Gustafnak tehát meg kell hajolnia a nemzet többségének kívánsága előtt, és huszonöt éves korában fejére kell illesztenie a koronát. Azután, ha úgy tetszik, akár még is nősülhet. Még egy polgárlányt is elvehet... Gy. E. rajza Ezen bosszankodik Svédország: Carl Gustaf sajtókonferenciát ad az egyetemen
