Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-12-10 / 49. szám
új ifjúsál! 9 FELPOFOZTAM A KANCELLÁRT A világ közvéleményét megrendítette a hír: Berlinben, a ' Kereszténydemokrata Unió országos kongresszusán, a Kongresszusi Palotában egy fiatalasszony elszánt léptekkel odament Kiesinger szövetségi kancellárhoz, elkiáltotta magát, hogy „náci“ és pofonvágta a meglepett embert. A küldöttek szinte megdermedtek a teremben, alig tudtak magukhoz térni a meglepetéstől. Végre, az egyik küldöttnek volt annyi lélekjelenléte, hogy egy napszemüveget nyújtott át a kancellárnak, hogy eltakarja az ütés nyomát. De a közvéleményre még egy meglepetés várt: a fiatal asszonyt egy sebtében megrendezett tárgyaláson egy évi börtönbüntetésre Ítélték. Kétségtelenül magas ár egy pofonért, még ha az egy szövetségi kancellár arcán csattant is el. Természetesen mindenki kíváncsi: Ki ez az asszony, aki páratlan bátorságával és harciasságával ennyi port vert fel? Vajon miért tette? Mi volt az indító oka? A fiatalasszonyt Beate Klarsfeldnek hívják, huszonkilenc éves, Berlinben született, férje Serge Klarsfeld, harminchárom éves francia export-import üzlétember. Beate nyilatkozata: — Kiesingert ötödik házassági évfordulómon vágtam pofon, ez volt a legnagyobb ajándék, amit a férjemnek adhattam. Tettemet előre pontosan átgondoltam és a férjemmel megbeszéltem. De miéri gyűlöli ennyire Kiesingert ez a barnahajú, minl- azoknyás fiatalasszony? — A pofont mindazok nevében adtam, akik a náci uralom alatt az életüket vesztették. A férjem nevében is ütöttem, mert az apját, aki zsidó volt Auschwitzben, a gázkamrákban pusztítottak el. Ehhez viszonyítva igazán csekélység, amit én Kiesingerrel tettem. Bevallom, féltem, amikor közeledtem hozzá, de leküzdöttem félelmemet. Elvégre a tüntetők, akik szembeszállnak a rendőrséggel, sokkal többet kockáztatnak. Beate Klarsfeld évek óta elkeseredett harcot folytai Kie- ai.nger ellen. A Combat című francia lapban közölt cikkében ezt írja: „Lübke ellen nem teszek semmit, ö csak kis hal, De Kiesinger cápa. És most sorra kerül.“ Eeáte Párizsban egy ideig a német-francia ifjúsági szervezet titkárnője volt. Ekkoriban egy rendkívül érdekes könyvet írt a Párizsban élő német lányokról. A könyvért német hivatalos körökből is elismerést kapott. A baden-würtenbergi miniszterelnöki irodából köszönő levél érkezett. Az akkori „haza atyja" Kiesinger volt. Serge Klarsfeld megérti feleségét. Nemcsak azért, mert az egyetlen pofon, amit Beáte Kiesinger előtt adott neki szólt. Azonnal megbocsájtott neki. „Féltékenységből tette“ magyarázza elégedetten „és én igazat adtam neki.“ Serge csodálja felesége politikai fanatizmusát. Azt sem bánja, hogy „csínytevései“ anyagi nehézségeket is támasztanak. A berlini eset tárgyalási költségei csak növelik az adósságlistáját. Klarsfeldék Párizsban élnek, egy hétszobás lakásban, nyugodt családi körben Beate, Serge, a férje, hároméves kisfia, Arno, az anyós, a sógor, a sógornő, ezek gyermeke két macska, és „Petia“ a spániel kutya. Serge: — Megértem, hogy a feleségem nem elégszik meg a háztartás vezetésével. Egy rabszolgát nem is tudnék szeretni. Ami ezt illeti, Serge nyugodt lehet. — Politikai harcomat még a gyermekemnél is előbbre helyezem. Pedig imádom a kisfiámat. Mindenről felvilágosítom őt, a „pofon-tervemet“ is elmeséltem neki. így az alatt az idő alatt, míg a börtönben leszek, jól viseli majd magát. Enyhítette valamennyire a pofon Beate izzó gyűlöletét? Nem. De úgy érzi, legalább valamit tett a nácik ellen. — örülnék és megtiszteltetésnek venném, ha börtönbe kerülJ nék — jelentette ki. Bár a Kongresszusi Palotából megbilincselve vezették ki a titkos rendőrök, jelenleg szabadlábon van és visszatért Párizsba, ugyanis a börtönbüntetése letöltésére halasztást kapott. A z ítélet a német igazságszolgáltatásra tartozik. Ezzel kapcsolatban Horst Mahler, berlini ügyvéd, a politikai perek szakembere így védi Beate asz- szinyt: „Azt a férfit, aki Rudi Dutschket leütötte, csupán 200 márka pénzbüntetésre ítélték.“ És hogy milyen jóakara- túak tudnak lenni a német bírák, bizonyítja, hogy Friedrichs- hafenben egy harmincnégyéves asszonyt, aki éjjel-nappal úgy verte ötéves kislányát, hogy annak jajveszékelésétől az egész ház visszhangzott, három hónapi feltételes börtönre és 600 márka pénzbírságra ítélték. Ezekhez a példákhoz viszonyítva, a Beate Klarsfeld elleni ítélet igen súlyos. A berlini „merényletet“ egy nagyvonalú gesztussal kellett volna elintézni. A büntetéssel azonban megadták a fiatalasszonynak azt a megtiszteltetést', amire vágyott. Beate Párizsban férjhezment Serge Klarsfeldhéz. A szerelem és a politika köti össze őket. 0 MARIE FRANCE BOVER-t B. B. UTÓDJÁNAK TARTOTTAK, DE TRAGÉDIA KERESZTEZTE A KARRIERJÉT 0 NEM BÍZOTT MAGÁBAN S KINYITOTTA A GAZCSAPOT 0 A SORSDÖNTŐ SZEPTEMBER 11-e Brigitte Bardot óta most ts- mét van Franciaországnak egy olyan szép és tehetséges színésznőié, akt a világsztárok sorában képviselt: A neve: Marie France Boyer. De a huszonöt éves színésznőnek már harmadszor szakad meg tragikus módon a karrierle. Kétszer saját maga akart véget vetni életének. Az új francia színészgeneráció legszebb csillaga kétszer veszítette el önbizalmát. S míg szerte a világon a mozirajongók milliói gyönyörködtek szépségében és játékában, Marie France Boyer párizsi lakásában kétszer nyitotta ki a gázcsapot. Szerencsére mindkét e- setben megmentették. Most azonban a sors lépett közbe, s ha az életét meg Is mentették, a fiatal sztár szépségét komoly veszély fenyegeti. Mert pontosan egy évvel a második öngyilkossági kísérlet után, ugyanazon a napon, szeptember 11-én, Marie France-t ismét kórházba szállították. Ezúttal égési sebekkel az arcán, összetört bordákkal és ösz- szenyomott májjal. Marie France Boyer-t, akt az öngyilkossági kísérletek után visszakapta életkedvét, s lendülettel vetette magát a munkába, autóbaleset érte. A most következő történet filmen vagy regényben túl banálisnak hatna. Pedig pontosan A szőke szépség kételkedett karrierjében így történt: a Champs Elysée-n — kedvenc kávéházában — egy nő ül, akinek a plakátokról mosolygó fényképére a férfiak milliói tekintenek csodálattal: Marie France Boyer. Amióta a „Szerencsé“-ben Játszott és „Az ismeretlen“ című filmje telt házak mellett futott, igazi sztárnak számít. Ezen a késő nyárt délutánon, szeptember 11-én, a menedzserére, Francois fanet-re vár a kávéházban. Egy cigány- asszony lép az asztalához. Két szerencsés kimenetelű öngyilkossága óta a fiatal színésznő babonás. Jósoltat a tenyeréből. Marié France Boyer, francia filmsztár, akit B. B. utódaként emlegetnek — A mai nap tragédiát mutat, gyermekem — mondja az öreg cigány asszony. — Jól vigyázz, hogy ne történjék valami bajod. Egy fél órával később Marie France vértócsában fekszik a mentőkocsiban. Autószerencsétlenség . — a menedzsere kocsijával. A vezető mellett ült. U- gyanabba a kórházba szállítják, ahol pontosan egy évvel ezelőtt megmentették az életét: a Párizs 14. kerületében fekvő Vaugtrard kórházba. A plasztikot sebészet legkiválóbb specialistái fáradoznak a- zon, hogy a szép színésznő arcán ne maradjanak meg a szerencsétlenség nyomat. Most még azonban nem tudják, hogy Marie France Boyer olyan lesz- e, mint amilyennek a vászonról ismerik. A Vaugtrard kórház orvosat optimisták. Ugyanilyen optimisták voltak akkor Is, mikor egy évvel ezelőtt a szó szoros értelmében új életet öntöttek a gázzal telesztvott tüdejü filmsztárba. A francia film fiatal csillaga túl kövérnek érezte magát. — Már nem is tudtam a tükörbe nézni —‘mondogatta akkoriban a barátainak. Félt, hogy elveszíti az alakját és ezért radikális fogyókúrába fogott. De az éhség és a félelem, hogy felfelé ívelő karrierje htrt'elen megszakadhatna, súlyos lelkt válságba sodorták. Egy pillanatnyi önbizalomhiány — és kinyitotta a gázcsapot. Két évvel ezelőtt, ugyancsak egy rossz pillanatában úgy érezte, hogy pályafutása véget ért. Akkoriban túl soványnak érezte magát. Valójában Marie France Boy- er-nek sosem volt rá oka, hogy sikereiben kételkedjék. Azonban az érvényesülésért folytatott könyörtelen hajsza, a filmvilág kulisszát mögött folyó üzelmek felőrölték az idegeit. De most, amikor életében először igazán megtanulta, mi a veszély, most visszatér a régi humorérzéke. Betegágyában mosolyogva mondja: „Jövőre szeptember 11- én ki sem mozdulok otthonról. Egész nap ágyban maradok, magamra zárom az ajtót és nem nyúlok semmihez “ Könnyen lángra lobbannak. Első pillantásra kedvesnek, nyíltszívűnek, kedélyesnek tűnnek. Csak később „bújik ki a szög a zsákból“, s nyilvánvalóvá lesz, hogy a látszólagos kedvesség nagyon is számító észjárást, sót — gyakran — alapos egoizmust takar. De még így sem lehet rájuk haragudni, mert a „hal-nók“ nem „hideg“ egoisták, csupán mindig Úgy intézik, hogy az ő személyük álljon előtérben. Elsőrendű faladatuknak tartják saját maguk kényeztetését. Minden élvezetből kiveszik a részüket. Nem igazi ,,hal“, akinél az evés csak szükségességet jelent. Nem igazi „hal“, aki a jó cseppet ki ne inná. Órákat képes egy étrend összeállításának szentelni és semmi sincs olyan jó hatással, idójárásszerű hangulatára, mint egy gazdagon terített asztal. A „hal" jegyében született férfiaknak nagyszerű érzésük van a konyhai munkához, számos elsőrangú szakács kerül ki közülük. A „halaknak“ bámulatosan fejlett az esztétikai érzékük. Mindig meg lehet bízni az ízlésükben, ami pedig a művészetre vonatkozó véleményüket illeti, az kivétel nélkül találó. A zene és balettművészet határozottan sokat nyer a „halaktól“. Zeneérzékükre Chopin és Benjáminé Gigli a legjobb példa. Sokszor a szemükre vetik kiszámíthatatlanságukat. Tény, hogy az ember sosem tudja, hányadán áll velük. Nehezen határozzák el magukat, nehezükre esik foglalniuk valamiben állást. Aki egy „haltól“ gyors elhatározást kíván — vesztett ügye van. Örömét leli a lehetőségekkel való játékban; hogy ez másokat esetleg kihozhat a sodrából, az nem érdekli. Különben, minden döntése előtt szeKedvesség és érzékenység jellemzi a „hal-nőt" (február 21-március 20 Elizabeth Taylor — „hal-nő", akinek nem folyik „halvér“ az ereiben. Kiszámíthatatlan temperamentumával mindig újabb és újabb meglepetéseket szerez réti kikérni egy harmadik tanácsát, szeretik ha rábeszélik valamire és ezért hálásnak mutatkozik. Hogy azután mégis a piros és nem a kék autót veszi meg, azt nem tudja megmagyarázni. A „halak" valahogy bíznak a sorsban. Amíg valami csak kifejlődőben van, legszívesebben pasz- szívak maradnak. Bíznak abban, hogy valahogy majd csak megoldódik a dolog, kár lenne fölöslegesen izgulni. Egy „halat“ felrázni letargiájából körülbelül any- nyit jelent, mint vihart előkészíteni. Mert ha egyszer megzavarták a békéjét, hihetetlen temperamentumról tesz tanúbizonyságot. Nem szereti érzelmeit mások előtt kiteregetni, mivel érzékeny és minduntalan attól fél. hogy megbánthatják vagy esetleg nevetségessé válhat. Az öniróniát egyáltalán nem ismeri. Túl fontosnak tartja magát ahhoz, hogy kinevethesse saját magát. Legrosszabb tulajdonságai: a féltékenység, a hangulatváltozás és az önsajnálat. De kedvessége, szívélyessége és végeredményben békés természete hozzájárulnak ahhoz, hogy barátokat szerezzen és értékeljék őt. A „rákok“ illenek hozzájuk, mert szükségük van ezek jóságára és együttérzésére. Legjobban a- zonban egymás között értik meg egymást. Nagyszerűen tűrik egymás gyengéit s még az „erős kéz“ sem hiányzik nekik. De bármennyire is jellemző a „halakra“ a határozatlanság, a szerelemben tudják mit akarnak — igaz, hogy néhány tévedés és tévelygés után. Ha már egyszer elhatározták magukat, nincs náluk hűbb és oda- adóbb teremtés. Habár érzéseiket szeretik eltitkolni, mégsem hagyják teljesen bizonyíték nélkül. Mindenesetre, a „halak“ ereiben nem „halvér“ folyik...
