Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-12-10 / 49. szám
U| ifjúság 5 1 ár fönt magasan a hegyekben is beköszöntött az ősz. Érdekes, Nikon az idén arról vette észre, hogy megkívánta a mogyorót. Mogyoró, 6 mogyoró, sóhajtotta egy reggel, alighogy kinyitotta a szemét, és mielőtt még öltözni kellett volna, hozzátette: szeptember, úristen, a mogyoró már régen beért... — Nikonnak olyan természete volt, hogy ha egyszer felötlött a fejében egy gondolat, azt többé nem tudta kiverni a fejéből. Sőt, ellenkezőleg! Hovatovább, annál inkább motozott benne a gondolat és néhány óra múlva szinte már a megszállottja volt. így volt ez a mogyoróval is. Peggel ugyan még minden sietség nélkül, nyugodtan öltözött fel és reggelizett meg, mert korán kelt, szinte tudtán kívül is a közmondáshoz igazodva: ki korán kel, aranyai lel... így aztán nemcsak arra futotta idejéből, hogy fogat mosson, hanem arra is, hogy be-bepillantson a lapokba, melyekben rendszerint valamit megdöbbentőt keresett, de mint eddig mindig, ma is hiába. Lehet, hogy ha azt találta volna bennük például, hogy ott ahol tegnap még Ausztrália volt, most nyílt tenger van, talán megfeledkezett volna a mogyoróról. De a nyugodt emésztés, az ablak melletti lócán, újsággal a kézben, annál kevésbé terelhette el gondolatait a mogyaróról. És így aztán az okosan kezdett nap elején tele gyomorral és lelkében békességgel elindult a méhesbe, ahol mindig hétkor kezdte a munkát. És megint csak! Pár lépésnyire a háztól ugyanaz a gondolat: mogyoró, még ma elmegyek szedni... A kikövezett utcán haladt (itt a hegyekben csak a fúút volt aszfaltos), köszönt néhány asszonynak, akik a tejfölösleget vitték éppen a tejcsarnokba és aztán befordult jobbra a hérs- és topolyfákkal szegélyezett útra, melynek a végében ott’ feketéllett a méhes. Tudta: a férfiak mér régen-szekérbe fogták a lovakat és kimentek a rétre szénát hordani kazlakba és csűrökbe, sőt néhányan közülük egészen a falucska mellé, szövetkezeti pajtákba. Minél közelebb ért a méheshez azonban, annál erősebben motoszkált a fejében egy gondolat: Hogy lehet az, hogy bár minden áldott nap a méheknél van, s bár napról- napra észleli, persze nemcsak azt, hogy a réten mint fogy a virág, hanem azt is, hogy a méhek hogyan készülnek az áttelelésre, s bár észrevette, hogy a nap rövidebb lett, mert a nap már csak hat után kelt, és este hatkor már csaknem sötét van, s bár megváltozott a levegő illata is, sőt elkezdtek sárgulni a hárs- és a topolyfa levelei, mégis csak most tudatosította: hopp, itt az ősz!' És aztán: úristen, a mogyoró már beérett:.. Megcsóválta a fejét a saját figyelmetlensége fölött és mielőtt belépett a méhesbe, cigarettára gyújtott', különben minden reggel így tesz, mintha a füstnek kellene megvédenie a méhfullánkok mohóságától. Nem, soha sem dühödött meg, ha néha-néha egy-egy meg is csípte, sőt, semmi kifogása sem volt a méhek mérge ellen sem, mintha csak emlékezett volna a nagyapja szavaira: a méhek mérge jót tesz a reumának! Sokkal inkább azért gyújtott rá, mert tudat alatt sajnált minden egyes méhecskét, amely a fullánkjával e- gyütt az életét is elvesztette. Nikonnak azonban ma valahogy nem akarődzott belépni a méhesbe, és éppen ezért nagyon megörült annak, hogy korábban érkezett. A toronyóra még csak most ütötte el a háromnegyed hetet, volt tehát tizenöt perce, amit így álldogálva elfecsérelhetett. Megállt a zümmögéstől néhány lépésnyire, s bár bentről hallotta SivaSko lépteit (akinek a segédje volt), a hársak és topolyafák árnyékában fújta a füst reggeli felhőit. Megfigyelte, hogy a nap szinte észrevétlenül megvilágítja feje fölött a leveleket és hogy az árnyékok szinte észrevétlenül rövidülnek. A szívet nyugalommal megtöltő reggel volt ez. olyan, amely az ember testébe hatol és jobban felvidítja, csiklándoznák. Leült a harmatos fűbe, csak a cigaretta fogyását figyelve. Hátát a hársfa törzsének vetette, a fa finom kérgének elhalt felső része megreccsent a háta alatt, de ez megint csak egyvalamit juttatott eszébe: foga közé kapni egy mogyorót, összeroppantani és beleharapni az illatos belébe, ö, hogy megkívánta azt az ízt! Körülnézett, bár jól tudta, hogy a környéken nem terem mogyoró... A fény már elöntötte körülötte a kertet, a hársak és a topolyafák koronáját a feje fölött, de a hetet még mindig nem ütötte el. Mégis felállt, a cigarettát a mohába taposta és nyújtózott egyet, ő, 6, ásította, ó, 6 micsoda izgató illatok, mogyoró a fogak között, a fű szaga meg az orrában. A méhes ajtajához lépett és kopogtatás nélkül lenyomta a kilincset. Csak homályosan tudatosította, amikor éppen átlépte a magas küszöböt, hogy az óra a hetet üti, mert a nyitott ajtóban felerősödött a méhek zümmögése és a test egy pillanatra megtorpant, mint valami torlasz előtt; ugyanakkor azonban: SivaSko felkapta a fejét, ránevetett és kifújta a füstöt. Nikon fején átsuhant a megállapítás: egyetlen méhészt sem ismerek, aki ne dohányozna... mintha — Hohó. hát ez így mindjárt más, — viszakozott SivaSko, — Az igazat megvallva, azt hiszem, hogy az idén teljesen megfeledkeztem róla... — Ez már beszéd! — kiáltott fel Nikon örömteli nevetéssel — és büszkén SivaSko vállára veregetett. — Megegyeztünk, nem, elmegyünk? — tette hozzá bizalmasan. — Hová? — kérdezte SivaSko értetlenül. — Mogyorót szedni, természetesen, — kiáltott fel Nikon, — de máris, még ma délután... Megegyeztünk?! — Hohó, várj csak, várj csak barátocskám! Nem eszik olyan forrón a kását! — szólt közbe SivaSko, azt hiszem ma nem lehet... — Hogyhogy...?! — Egyszerűen nem lehet, és nem lehet, — ezt úgy mondta, mintha magát is meg akarná győzni — éppen mára ígérkeztem el a malomba, — bökte ki és egy kissé bele is pirult. — Ja vagy úgy! — sóhajtott fel Nikon. — Szóval a molnár- nénak fogsz segíteni? Peter Jaros: TÖR TÉ NET — Jó reggelt, — mondta és kezdte levetni a zakóját. — Te, csak képzeld el, — kezdte mindjárt SivaSko, — az ötösbe az éjjel bemászott egy gyík, vagy valaki bedugta oda... Gyere, nézd meg, úgy megvadította a méheket, hogy halálra csípték... Nézd, nézd, legalább kétszáz megdöglött, de a gyík se szalad többet... Nikon odament a . kaptárhoz és belenézett: Tényleg, tényleg, a gyík már kimúlt és a méhecskék megnyugodtak. Megfordult, a falról leakasztott egy hosszú csipeszt és kezdte őket kiszedegetni: először a gyíkot és utána a döglött méhecskéket... Egy fél óra múlva, mikor a kaptár már rendben volt, SivaSko elővette a cigarettáját és sző nélkül oda kínálta Nikonnak. — Tudod az újságot? — kérdezte Nikon, bár ugyanakkor cigarettát vett a dobozból és később előre is hajolt, hogy rágyújtson. — Nem tudom! — mondta Sivasko valahogy minden érdeklődés nélkül. — Beérett a mogyoró, itt az ősz! — adta hírül Nikon. — No és? — bámult SivaSko. — Ez neked újság? — Te tudtad? — kérdezte Nikon. — Te komolyan tudtad, tudatosítottad? Én nekem csak ma...! — Hát, nézd csak, — viszakozott Sivasko —, persze hogy tudtam, hogy ha itt a szeptember, hát Itt az ősz is, és a mogyoró meg ősszel érik... — Ez rendben van! — vágott a szavába Nikon. — De én nem azt kérdezem, hogy tudod-e, mikor van ősz és mikor érik be a mogyaró, hanem azt kérdezem, hogy már most, most szeptemberben tudatosítottad- e, hogy ősz van és hogy beérett a mogyoró... Érted, érted, azt akarom tudni, hogy nem feledkeztél-e meg róla véletlenül... — Ügy valahogy...! — A molnár fent, te meg a lányával lent a lócán, vagy a korpán, mi? — Nem egészen, — tért magához Sivasko, — mihelyt a malmot említem, mindjárt istentudja mire gondolsz... Ha tudni akarod, hát zsákolok majd, szakadásig dolgozom, hogy szinte a belem is kilóg... — Ugyan, ugyan — nevet Nikon, — a sarkad azért nem kopik belé. ßs ha csak egy kis alkalom adódik, illetve akkor, ha az öreg elugrik valahová, mindjárt megtapogatod Mi- luSka harisnyakötőjét... — No, de ebből aztán elég, Nikon, — vág a szavába SivaSko, — azt mondtam, hogy nem megyek, hát akkor nem megyek... — Rendben van, — mondja Nikon, egyszerre beletörődve, — akkor majd magam megyék! Egy percig csak a méhek zümmögését hallani. Hemzsegnek a kaptárakban, együtt zümmögnek, az otthon melódiáját zúgják, és megtöltik renddel. Nikon nem egyszer gondolkodott már el az életükön, de minél többet gondolkodott, annál kevésbé értette. Nem az egyetértést, az egységes müvet, az egy anyát í- rigyelte tőlük, hanem sokkal inkább valamiféle hangulatot vagy melódiát, valamiféle flui- dumot, amit szavakkal megint nem tudott meghatározni, csak átérezni, kiérezni tudta. Bármikor olyan örömmel merült volna el a kaptár méhei közé és kapcsolódott volna bele abba a körforgásba, melyről feltételezte, hogy kívül áll minden meglepetésen, minden o- lyan meglepetésen, mely az emberek életében a hülyeségeket sodorja. Szóval a méhek élete nem is anyira a feltételezett és indokolt tarkaságáért vonzotta, nem is azért a fullánkban lévő csöppnyi méregért, sokkal inkább azért a közös cél elérésénél mutatkozó bölcs alázatért, — mint a- milyen a mézgyűjtés, a méh egyedek harmonikus életéről már nem is beszélve. Nikon most is elszomordott, hogy e- zek a dolgok eszébe jutottak és délután háromig már nem is jött meg a kedve... Délután háromkor ugyanis fél órával a munkaidő letelte előtt, Sivasko beleegyezésével ajánlva magát, hazafelé vette az útját. A mogyorószedésre felkészülni mindössze tíz perc müve volt. Gyorsan végezte a dolgát: a lábára kemény és vastagtalpú bakancsot húzott: a szvetter fölé kék ballonkabátot vett fel, a vállára meg egy bő tarisznyát akasztott, melybe talán három kilónyi mogyoró is beleférhetett. Aztán a réteken tarlókon és hatalmas szántóföldeken át a Vág fölötti mogyorós felé vette útját. Igen. a mogyoró és a mogyorós, egy pillantásra van csak, bár Nikon úgy tizenöt perc múlva ér csak oda. Egyelőre az égő krumpliszár fanyar füstje csípi az orrát, még a cipője alatt hol rozs, hol zab, hol meg árpatarló ropog; Nikon egyelőre az őszt ízlelgeti. Arra gondol: milyen jő, hogy a világon mogyoróbokrok és mogyoró van, milyen jó, hogy a világon az égő krumpliszárnak füstje van, és milyen jő, hogy a világon ősz van! Bensőjének délelőtti ürességét e- zek a benyomások töltötték ki... Éte Nikon jól érzi magát, vidáman és megnyugodva ballag, mert elérte, hogy valami tessék neki, mert bebizonyította, hogy valamit szeretni tud... Nikon alig ér a mogyorósba, máris észreveszi, hogy nincs egyedül. Valaki előtte csörtet a cserjék között és Nikon zavarban van, mert egyrészt örül, hogy társasága a- kad, de bántja is, hogy így kevesebb mogyoró jut neki. Pontosan olyan érzés fogja el, mint amilyen egyszer egy reggel elfogta, miután megborotválkozott, bepitralonozta és bekrémezte magát, aztán még meg is fésülködött és azt mondta: most akár meg is halhatnék! Alig lépett a mogyoróbokrok közé, még alig tépett le két- három szem mogyorót, felhuhogott, hogy tudássá, itt van: — Huhuhuúú, hohohoóóó! Nem sokat kellett várnia s vagy harminc lépéssel előtte Í»I- hangzott: — Hohohó, huhuhú...! Egyen meg a fene, villant át az agyán, hiszen éz egy nő! Kilépett, mert meg akart győződni róla, hogy ki az... — Már csaknem futott és néhány ágat le is tört. Egészen beleizzadt a dombmászásba, a lábizmai elmerevedtek és megfájdultak. Nem törődött vele, amíg meg nem győződött róla, hogy ki az. — Barborka, te vagy az? — tört ki belőle, mert 6 rá számított a • legkevésbé. — No és, — lepődött meg a lány is, — nekem is termett itt, nemcsak neked! — Nem, én nem úgy gondoltam, — mondta. — Hát hogyan? — Csak úgy, jól-' A mogyorószedésre kezdett figyelni, annál is inkább, mert nem tudta, hogy mit mondjon még. A mogyorónak nagyon ö- rült, aránylag sok volt belőle, bár sok férges is akadt közte. Kitartóan szedte, kapaszkodott utánuk, de néha akkor sem érte el, ha lábujjhegyre állt. Ilyenkor le kellett húznia az ágat, és úgy megfosztani termésétől. Annyira belefeledkezett a munkába, hogy amikor feleszmélt, csak akkor vette észre: Barborka elcsa- vargott mellőle, vagy ő Barborka mellől...! Hallgatózott, hogy honnan hallatszik ágcsergés. De semmit se hallott. Lehet, hogy leült, gondolta, pihen. Kiáltani is akart, illetve majd megfúlt a vágytól, hogy kiáltson, de aztán meggondolta. Még ha másvalaki lenne. Mást talán ledöntene itt a mogyoróbokrok közé, de az is lehet, hogy az maga feküdne le. De Barborka! Forróság szökött az arcába, de így is a lehető legcsendesebben viselkedett... Egy fél őrá múlva, amikor a tarisznya már félig megtelt, bántani kezdte a magány. Újra leült a fűbe és hallgatőzott. De megint csak a csend vette körül, mely különben nem rémítette volna meg. Most azonban felállt, rémülten kezdett le-fel futkosni és aztán egyszerre csak nem bírta tovább. — Barborka — kiáltotta, mert megijedt, hogy a lány már elment. Talán durcáskodlk, gondolta megkönnyebbülten, és elindult arra felé, amerre sejtette. Nem egészen száz lépés után a szakadék szélére ért. Lenézett a mélybe és csaknem megbolondult a rémülettől. Barborka ötven méterre feküdt alatta, szinte a földhöz szegezve. Mire leért a szakadékba, e- gész testéről csurgóit a veríték. Felemelte Barborka fejét, de az már csak a szemét forgatta. Már nem lélegzett, a teste kihűlt. Nikon a fogát csikorgatta, aztán hangosan azt mondta neki: „Úristen, olyan csendesen haltál meg, én legalább kiabáltam volna...“ Csak aztán zokogott fel. Török Elemér versei: POROLOK ÖNMAGÁMMAL Becsapott engem ez a nyár fényt Ígért és ködöt adott nem láthattam, hogy hullanak az augusztusi csillagok elfojtok magamban minden csikorgó indulatot s a lassan folyó időben fegyelmezetten hallgatok nem bölcsességből csitítom mérsékletre szenvedélyem a kényszer veri bilincsbe józan elmémet már régen mert meg akarok maradni hát pörölök önmagámmal és megvédem elcsigázott emberségem néma daccal ♦ FOLYÓPARTON őrzik a folyót partjai a hold a fésiilködő dáma arcát a víz tükrébe mártja a parton ringó ladik benne az öreg halász ki tudja miről ábrándozik fejemet tenyerembe hajtom Így öregszem meg én is e folyóparton REGGEL Reggel van jönnek a földek felém hajdan fehér ökörcsordák vonultak rajtuk csöndesen hogy tudtam csodálni koszorú-szarvukat s ma ez is mint minden a múltba merült csak a legelő a régi s a tüskés bogáncsok közt tengődő virágok mégis mint kukorica gyökérerei kapaszkodom e földbe olykor vad szelekkel tusakodva-dühöngve mm ** MICSODA TÁJ Micsoda táj ez, ahol lakom — diófák, jegenyék árnya betakarja szememet. Hallgatom a szél üvöltő fájdalmát, s vasárnap a zöld bokrok közt felzeng a „Tebenned bíztunk eleitől fogva. Aztán ölükbe zárnak a csendes nappalok, körülvesz a szelídített állatok bizalma s ízlelgetem a költészet borát csendesen. Tóth Elemér fordítása t/.i r/" S I s I N I \ I S I s I \ N I S I s I I I s I N I I s I N I S I s I s I s I s I s * s í s í s I s I \ * s I s I N s I \ I s I N s í s I s s I V I s I s I s I s I \ I I \ I I s I «* s I s I s \ s * s I s I W.SJ
