Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-12-10 / 49. szám

Politika mindenkinek Mi a véleménye ötven é?es önállóságunkról? Volt ennek egyáltalán valami értelme? A. K. Turnov 2 új ifjúsás---------------------------------­Ha csak egy kicsit is lehetséges, mondjunk az elődeinkről inkább jót, mint rosszat. Fő­leg azért, hogy egyszer majd rólunk is jóin­dulattal ítéljenek, és eltekintsenek azoktól a vétkeinktől, amelyeket nem tudtunk elkerülni. Nem derít ugyanis valami jó fényt a jelle­münkre, ha azt mondjuk, hogy dédnagvapánk egy szenilis szoknvavadász volt, a dédnagy­mamánk viszont kilopta a templomban a per­selyeket. Mert minden ítélőképes ember meg­érti, hogy a fentnevezetteknek emellett eré­nyeik is voltak: példának okáért szorgalma­san dolgoztak néha Különféle beteoséneket küzdöttek le, egy csomó gyereket neveltek, e- gészen tűrhetően, és tudtukon kívül nem egy­szer jót is cselekedtek. A múltat nem kelle­ne jelen szándékainkhoz igazítani. Már azért sem, mert minden elfogultság nevetséges és rövidéletü és ha akarjuk, ha nem. az igazság kiderül. Azért bocsátom mindezt előre mert nincs szándékomban ócsárolni a münchene- lőtti köztársaságot. De nem akarom féktele­nül dicsérni sem. Mert nem volt az emberi­ség történetében még egy állam sem telje­sen hibátlan, és ha a mai vidám világban szét­nézek, úgy tűnik, hogy még sokáig nem is lesz. Az önálló csehszlovák állam — a háromszáz­éves szolgaság után — annak köszönhette megalakulását, hogy nem éppen tökéletes elő­deink a legpesszimistább jóslatok ellenére sem adták fel soha az önállóság és szabadság re­ményét. amit aztán mint legdrágább hagyaté­kot adtak át gyermekeiknek. A vágyak e csen­des és ellenőrizhetetlen postája, amely stafé­tabotként vándorolt generációról generációra, a nemzetek éltető ereje lett, és néha a kis nemzetek egyetlen bástyája. Mert az ő sor­suk mindig összetetteb és nehezebb. A ter­mészetben is úgy van. hogy az elefántok csak az elefántokat ismerik el tisztes teremtmé­nyeknek. Sokszor saját kárunkra sem számol­tunk ezzel; a jövőt illetőleg saját érdekünk­ben nem lenne szabad ezt figyelmen kívül hagyni. A mi nemzeti tévedésünk az volt min­dig, hogy hajlandók voltunk elhinni, elegendő, ha igazunk van. Annak ellenére, hogy a törté­nelemben éppen az igazság győzedelmeskedik mindig megkésve: Hittük a humanizmust, el- nézők és békeszeretők voltunk, s mindezt nem minti: pozitívumot értékelték, hanem örökké gyengeségünknek tartották. Kapásból jut e- szembe, hogy a münchenelőtti köztársaság drága pénzért egészen szolid hadsereget épí­tett ki. a lehetőségekhez mérten tökéletesen felszerelte, éveken át a haza megvédésére ed­zette, és amikor földünk tényleg veszélyben volt, a nemzetközi erők játéka mindent lehe­tetlenné tett sajátmagunk megvédésére. Tra­díció már, hogy az államok közti viszonyokban 8 leggyönyörűbb szavakat és a Iegbrutálisabb tetteket használják. Persze az akkori idők tra­gédiája az volt, hogy saját szövetségeseink ejtettek át bennünket. Azok, akiket szerettünk. Mindez egy csomó keserűséget hagyott ben­nünk, meggyűlöltük az angolokat és franciá­kat s a jövőt illetőleg elhatároztuk, hogy ta­lálunk mi magunknak sokkal jobb barátot is. Ha néha elgondolkodom történelmünkön, úgy érzem, nemzeti .iskoláink állandó vereséget jelentenek. De sajnos éppen Európa szívének az eseményei azok, amelyek csak előjátékai a sokkal fájdalmasabb és szélesebb körű követ­kezményeknek. Akad, aki azt hangsúlyozza, hogy a mün­chenelőtti köztársaságban pontosan jártak a vonatok, tiszták voltak a nyilvános WC-ék és az emberek szerették a hivatalos személyisé­geket (amit már majdnem most is elértünk); mások — ha az akkori időkről beszélgetnek — a statisztikákat és a munkanélküliséget he­lyezik előtérbe. Ez is, az is, igaz. Rendezett és sikeres állam volt, sok szociális problémá­val. Ellentétben sok jelenkori állammal, ame­lyek sikertelenek, rendezetlenek ugyan, de megvannak a szociális problémái is. Az első köztársaság burzsoá-demokrata kapitalista ál­lam volt. Igyekeznie kellett annak, aki akar­ta, hogy legyen valamije; a sok kizsákmányo­ló különféle machinációval, de némelyek ész­szel és szorgalommal is segítettek az üze­meknek, amelyek aztán államosított iparunk alapjait képezték. Akkor az embert az ember zsákmányolta ki, de nehezen tűrte, hogy u- gyanezt az állam tegye vele. Ma más a hely­zet. Az akkori elavult társadalomnak az ü- gyesség, a tudás, a becsület, az igazmondás volt az ideálja, a nyilvános intézmények tisz­teletet sugalltak a polgároknak, az öregek, a gyengék és a világtalanok iránt. Természe­tesen ezek a fenkölt ideálok akkor is meg vol­tak csorbítva. Mert sohasem vagyunk elég e- rősek ahhoz, hogy véghez vigyük saját elha­tározásainkat De az is bebizonyítható, hogy az a társadalom sosem emelte a gyűlöletet alap­tételévé. T. G. Masaryk mondta: Nem Caesar, de Krisztus. Nem hiszem, hogy a világon ke­vesebb iesz az ellenségeskedés, ha a végte­lenségig fogjuk gyűlölni ellenségeinket. A mi fegyverünk nem lehet a kard, de a lélek. Ke­serű vereséqünk és látszólagos tehetetlensé­günk a valóságban néha jövőbeni győzelmün­ket és erőnket jelentheti. A világ változásai egyre gyorsabbak és gyorsabbak, és az igaz­ság legnagyobb — és ahogy tűnt legvégső — veresége sohasem tudta örök időkre a hazug­ságot és az igazságtalanságot hatalomra vin­ni. Természetesen Münchenről beszélek: a re­ménytelenség földbe tiporta a nemzetet. Elő­rukkoltak a kishitűek és az árulók, követke­zetesen kiirtották egész nemzeti képviseletün­ket és mégis volt ennek a fülledt éjszakának is reggele. Sem a globális, sem pedig a világ­politikában nem úszta meg bűntelenül, sem­milyen erőszak és sérelmezés: a szerencsét­lenségek legtöbbször előidézőikhez térnek vissza. A soviniszta önteltség és önkény vé­gét. Hitler vége illusztrálja a legjobban. ŐSR 1918—1938. nem jelentett diktatúrát, annak ellenére sem, hogy ez divatban volt errefe­lé. nem volt fasiszta föld. mint a legtöbb kö­rülöttünk. sőt még militarista sem volt. A fi­lozófusokat előnyben részesítette a katonákkal szemben. Nagy volt a szerencséje, hogy a böl­csőiénél olyan államférfi állott, aki eov fejjel túlnőtte az akkori európai átlag-politikát. Ol­vastam valahol, hogy amikor az Európai Egye­sült Államok fantasztikus tervei voltak na­pirenden. még senki sem tudta, milyen lesz az államrend, de abban kevesen kételkedtek, hogy az esetleges szuper-állam élén T. G. M. fog állni. Természetesen Masaryk sem volt szent, mint ahogy az élők közül senki sem az. de elkötelezettsége az igazságért, szűnni nem a- karó nemes vágya a művelődés iránt, maga­san túlszárnyalták jelentéktelen hiányossága­it. Némelyek joggal válnak legendává, mások viszont, ha a legnagyobb propagandagépezet segítségével is igyekeznének, akkor sem lesz­nek soha legendárisak. Talán ez az egyetlen történelmi igazságosság. Masaryk képes volt felelősségtelejes áldozatokat hozni, céltudato­san éoítette ki a társadalmot, és minden pol­gárt hailandő volt felelősséggel megtisztelni. Tudta, hogy azt a nemzetet, amelyben bárki kész a dolgokról saját eszével gondolkodni, sokkal nehezebb kormányozni, de az ilyen tár­sadalom ugyanakkor sokkal könnyebben vi­seli el az esetleges erkölcsi válságokat. A fel­világosult rendszernek nem a szőfogadó és szolgalelkű, de a művelt, kezdeményezésre kész, társadalombírálatra érett polgár a cél­ja. /Bármily modern — vagy haladószellemű köntösbe öltözött, abszolutista rendszer, a- melyben diktátor, vagy diktátorok jelentik a legfelsőbb hatalmat, a nemzetek elsatnyulá- sához, szétzülléséhez és általános erkölcste­lenséghez vezet, amely aztán a forradalmi megrázkódtatások lépcsőfoka. Így volt ez ed­dig, és még sokáig így is lesz. Abban a régi Csehszlovákiában a törvény uralkodott Természetesen burzsoá, tehát osz- tály-törvényrend volt, és ha a végrehajtó szervek elmaradott intézmények is voltak, nem vitatható, hogy kerülték az olyan tetteket, a- melyek évek múltán az utólagos rehabilitációt, az ártatlan holtak kitüntetését, vagy a ke­gyetlenségek nyilvánossáara hozását igényelték volna. Olvastam Tvan Olbracht jegyzeteit a fogságból: Az akkori politikai börtön a mai C- szállók színvonalán állt. Nem lenne talán hiá­bavaló a múlt szokásainak egynémelyikét felú­jítani: a politikai foglyokkal talán mégiscsak másképp kellene bánni (úgy gondolom jobban), mint a gyilkosokkal, tolvajokkal és a tizen­hároméves lányok megerőszakolóival. Mert ha — harcolunk is a nézetekkel a hatalom pozí­ciójából, akkor is be kellene tartanunk a mér­téket, már csak azért is, hogy Rettegett Iván korához képest valami haladást felmutathas­sunk. Persze, ha komolyan gondoljuk, hogy a- mit építünk, jobb lesz, mint az. amit elítél­tünk. Mert akárki jönne utánunk, mondván, hogy: jöjjön velem, ha igyekezni fogunk, és ha erről meg erről lemondunk, még tökélete­sebb otthont építünk, mint amilyenünk van, csak megnevettetne bennünket. Azok a veze­tők, akik polgártársaik eszét megvetik, lebe­csülik, végül is maguk lesznek a megvetet­tek. Erről nem kellene megfeledkezniük azok­nak sem, akik ma a cseh és szlovák közvéle­mény széleskörű támogatását élvezik. Bár a múltunk nem volt valami híres, úgy tűnik, hogy a jövőnk még sokkal nehezebb lesz... Államunk önállóságának első húsz éve után elérkeztünk Münchenig. Oj államunk második húsz éve után a szocializmus, a világ és saját lehetőségeink feletti elmélyült elemzésig fej­lődtünk. Ma sokkal politikusabb társadalom vagyunk, mint bármikor a történelemben. Az igazságérzetünk Is kifinomult. Sokkal fegyel­mezettebbek vaayunk, mint azt magunk gon­doltuk volna, ßs úgy tűnik, kezdünk dolgo­sak is lenni. Ez elegendő feltétel arra, hogy egyszer boldogabbak lehessünk! U. i. Azt kérdezik, hogy reggel tornázom-e. Igen. Sőt naponta. Nemrégiben lehetőségem volt ezt a szokást felújítanom bizonyos okoknál fogva egy ideig idegen szűk lakásban éltem. Volt egy kis időm sajátmagammal is törődni. Elégedetlenül vettem tudomásul, hogy a meg­feszített sokéves intellektuális tevékenység elgyengítette a lábaimat, szinte teljesen elve­szítettem izmaimat, amikor megkíséreltem né­hány fekvőtámaszt a szőnyegen, már a har­madiknál az államra és a hasamra estem U- ramisten, mondtam. Ilyen Idők. és én ilyen rossz kondícióban vagyok! De nem estem pá­nikba. hanem céltudatosan kezdtem felfrissí­teni testemet. Egy héten belül tizenöt fekvő­támaszt csináltam! Sőt. egy kézzel megemel­tem a széket, egy lábánál fogva! Mint vala­mikor! Tybredés után százszor leguggolok, e- lőre nyújtott karral. Alkonyat után egy öreg kerítés körül futok két kilométert. Hogy el tudjak futni valahová, ha például a villamo­sok megszűnnek közlekedni. Természetesen, mértéket tartok: ugyanis nem hiszem, hogy ami az embernek a fejében hiányzik, azt az­zal pótolhatja, ami mondjuk a lábában van: a mai — az észre és gondolkodásra ily igényes korban — az embernek legalább százlábúnak kellene lennie... Viszontlátásra! (My 68/10 — g.) A magyar fiatalok nincsenek kellő létszámban képviselve a járási pténumban 0 Hol ma­radtak a magyar felszólalók? • Fiataljaink nemcsak éne­kelni és ráncolni akarnak ma­gyarul 0 Rossz előjelek a nem­zetiségi törvénypontok életbe­lépése előtt! • Egyfelvonáso- sok fesztiválja a járásban 9 A konferencia után is meg­állapíthatjuk ezt az Igazságot, hogy eredményes munkát egy szervezetben csak megfelelő tá­mogatás. segítségnyújtás és a felsőbb szervek kölcsönös, jő együttműködése mellett lehet elérni. Az ifjúság is örömmel fo­gadta a január elsején életbe­lépő új alkotmánytörvényt, a bennünket is érintő, nemzeti kisebbségek jogait illetően, de ugyanakkor rosszaiiják, a já­rásunkban sajnos még mindig fennálló helytelen, jogtalan és egyoldalú intézkedéseket. Eze­ket — a konferencia egyedüli magyar felszólalásán — magam is példákkal igazoltam. Évek óta hivatalban dolgozom, de a íárási mezőgazdasági osztály­tól sajnos minden nyomtat­vány, értesítés, meghívó, kér­dőív, felhívás, mindig ..csak“ szlovák nyelven érkezik. — Itt talán kivételt képez a nem­rég megalakult Magyar Ifjú­sági Tanács által küldött né­hány magyar közlemény vagy meghívó, ami természetesen nem Terebesen készül.. Megemlíteném, hogy a konfe­renciát előkészítő összevont tanácsülésen megállapodás jött létre, hogy a beszámoló fon­tosabb részét magyarul is ie- sokszorosítják s a konferencia magyar küldöttei így azonnal áttanulmányozhatják. Ennek elkészítésére Ripcsu elvtárs, a nagykaposi úttörőhöz vezetője vállalkozott, ám időhiányra hi­vatkozva, mégsem vállalta a fordítást (felszólalásom tol­mácsolását is csak nehezen). Mindenesetre a járási titkárság­nak kellett volna gondoskod­nia valakiről, aki ezt a munkát elvégezze. A konferencia ma­gyar résztvevőit ezzel megrö­vidítették. még akkor is, ha a beszámolőből valamit értet­tek. És nem túlzás, ha azt ál­lítom, hogy a Terebesi Járási Ifjúsági Szervezet titkársága erre a konferenciára magyar nyelvű meghívókat és tájékoz­tatókat is küldhetett volna. Jő lenne, ha az illetékes szer­vek több funkcionáriusa ráéb­redne, hogy nem a nép van a hivatalért, hanem a hivatal a népért! A mi járásunk la­kossága pedig több mint 50 százalékban magyar nemzetisé­gű. Ehhez azt hiszem fölösle­ges bővebb kommentárt fűzni. Még valamit a Magyar Ifjú­sági Tanács munkájáról, amely­nek még nincs nagy múltja. Gondolatok a terebesi járás CSISZ konferen­ciája után Célja: egységbe tömöríteni a magyar fiatalokat, jobb mun­kára serkenteni őket.' politikai és szaktudásukat magasabb szintre emelni, létrehozni já­rásunkban minél több magyar Ifjúsági Klubot s ennek tevé­kenységét irányítani, tanácsok­kal ellátni. A tanács vezetői nagy örömmel látták munkához. Igen nagy segítségükre volt a járási ifjúsági szervezet elnö­ke. Kónya elvtárs. “A segítség részben atiyagí volt. A Magyar Ifjúsági Tanácsnak járásunkban különböző célokra 17 ezer ko­ronát irányoztak elő. azzal a feltétellel, hogy a helyi magyar klubok, szervezetek legalább ötezer koronát küldenek kü­lönféle akciók bevételeiből a járási CSISZ-nek Több köz­ségben iskolában megértették, és segítették ezt az akciót. Ha jól tudom. 1200 koronán felüli összeget már el is küldtek. Valahogy zavaros előttünk az egész. Szóval mi már csak ab­ban az esetben kaphatunk bi­zonyos anyagi segítséget, ha adunk fs? Vagyis kénytelenek leszünk a jövőben pénzért meg­vásárolni a járáson egy-egy magvar vonatkozású fontosabb iskolázást vagy akció rendezé­sét?! Vajon kinek jó és kinek használ az Ilyen intézkedés? Ez is a konszolidálódással jár? Vagy a Bodrogköz magyarsága nem tartozik a terebesi járás­hoz’ A mi fiaink, lányaink, csak bizonyos ..megszabott fel­tételek mellett“ élhetnek szer­vezeti életet? A felsorolt bizo­nyítékok elég rossz előjelei a januárban életbelépő nemzeti­ségi kérdéseket érintő tör­vénypontok gyakorlati megva­lósításának. Reméljük, a jövő­ben minket is tudomásul vesz­nek, hogy ml Is itt vagyunk, Téli álom... ebben a hazában, ebben a já­rásban élünk, itt éltek, itt küzdöttek őseink is — és dol­gozni, alkotni akarunk. Kö­zösségben. emberi módon sze­retnénk élni szlovák barátaink­kal, de semmi esetre sem jog- fosztott.au és „morzsákon'*, vagy csak blzonvos ..maradé­kon“, mint eddig, hanem a bennünket illető lenini elvek alapján nvugvó igazságos nem­zet! jogon' Hogy ez a Magyar Ifjúsági Tanács valóban eredményesen akar a jövőben dolgozni, te­vékenykedni, seqíteni — en­nek egyik kézzelfogható bizo­nyítéka a kiskövesd i magyar fiatalok kezdeményezése, fel­hívása a terebesi járás magvar fiataljaihoz, akik 1969 januárjára meghirdették a vidám jelene­tek, egyfelvonásosok járási fesztiválját. A fesztivál részle­tesen Ismerteti a feltételeket is. A sok felszólaló közül Ha- rencár elvtárs. a Központ! Pártbizottság tagja a magvar fiatalokat érintő jogokat ille­tően többek között a követke­zőket mondotta: ..Ha a magyar nemzetiségű fiataloknak ked­vük van táncolni és magyarul dalolni, hát táncoljanak és da­loljanak. ezt senki nem fogja nekik megtiltani...! Csakhogy a magyar fiatalok többre is ‘ké­pesek ennél és azt hiszem többre is hívatottak! Anyanyel­vükön akarnak politikai isme­reteket. szaktudást szerezni — jó szakemberekké, tanárokká, orvosokká, politikusokká válni. S kitől várhatják ezt a lehe­tőséget, ha nem csehszlovák államunktól? Vártam, hogy felszólalásom után többen is követik példá­mat a magyar küldöttek közül és elmondják problémáikat, észrevételeiket — jót vagy rosszat — tehát mindazt, ami szívüket nyom ja, közösségi éle­tünk rendjét hátráltatja. Am mindenki a biztosabb, kényel­mesebb hallgatást választotta. Egyébként a 251 küldött kö­zül 74 volt magyar, a meghí­vott vendégeken kívül. Átnéz­tem a falusi szervezet járási plénumának összetételét: az elosztás igen aránytalan a két nemzetiséget Illetően. A járási CSIS7- konferencia véget ért eléggé vegyes érzel­meket hagyott hátra. A feladat amely elé pártunk és kormá­nyunk állítja járásunk fiatal­jait ezekben az időkben — nem könnyű. Becsülettel kell helytállnunk továbbra is. mind az iskolákban mind pedig a munkapadok mellett vagy a mezőn. Sokoldalúan képzett, müveit emberekké kell len­nünk., hogy szocialista álla­munknak erős pillérei lehes­sünk. Kassai Béla Kiskövesd KLUB HÍRADÓ Klub Ipolyságon ■ Amint arról már hírt ad­■ tunk, nemrégiben megala- J kult Ipolyságon is , a Ma- J gyár Ifjúsági Klub. A klub­■ ban azóta is pezsgő élet ■ folyik. Minden hét végén J szép számban összejönnek a J fiatalok és kellemesen el- * szórakoznak. Az összejöve­■ teleken rövid, színvonalas B orogramot bonyolítanak le. 2 Például tehetséges szavalök, ■ tépdalénekesek szórakoztat­■ iák a közönséget, vagy egy­■ egy értékes témáiú előadást J hallgatnak meg a fiatalok. ■ Utána a Csemadok tánrze­■ nekara szórakoztatja a fia­■ tatokat. . Szprptnénk, ha a város 2 fiatallal' méri aktívabban ■ kapcsolódnának be a kbib­■ Metbe.. . s Cs K. / ,

Next

/
Thumbnails
Contents