Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-12-10 / 49. szám
Politika mindenkinek Mi a véleménye ötven é?es önállóságunkról? Volt ennek egyáltalán valami értelme? A. K. Turnov 2 új ifjúsás---------------------------------Ha csak egy kicsit is lehetséges, mondjunk az elődeinkről inkább jót, mint rosszat. Főleg azért, hogy egyszer majd rólunk is jóindulattal ítéljenek, és eltekintsenek azoktól a vétkeinktől, amelyeket nem tudtunk elkerülni. Nem derít ugyanis valami jó fényt a jellemünkre, ha azt mondjuk, hogy dédnagvapánk egy szenilis szoknvavadász volt, a dédnagymamánk viszont kilopta a templomban a perselyeket. Mert minden ítélőképes ember megérti, hogy a fentnevezetteknek emellett erényeik is voltak: példának okáért szorgalmasan dolgoztak néha Különféle beteoséneket küzdöttek le, egy csomó gyereket neveltek, e- gészen tűrhetően, és tudtukon kívül nem egyszer jót is cselekedtek. A múltat nem kellene jelen szándékainkhoz igazítani. Már azért sem, mert minden elfogultság nevetséges és rövidéletü és ha akarjuk, ha nem. az igazság kiderül. Azért bocsátom mindezt előre mert nincs szándékomban ócsárolni a münchene- lőtti köztársaságot. De nem akarom féktelenül dicsérni sem. Mert nem volt az emberiség történetében még egy állam sem teljesen hibátlan, és ha a mai vidám világban szétnézek, úgy tűnik, hogy még sokáig nem is lesz. Az önálló csehszlovák állam — a háromszázéves szolgaság után — annak köszönhette megalakulását, hogy nem éppen tökéletes elődeink a legpesszimistább jóslatok ellenére sem adták fel soha az önállóság és szabadság reményét. amit aztán mint legdrágább hagyatékot adtak át gyermekeiknek. A vágyak e csendes és ellenőrizhetetlen postája, amely stafétabotként vándorolt generációról generációra, a nemzetek éltető ereje lett, és néha a kis nemzetek egyetlen bástyája. Mert az ő sorsuk mindig összetetteb és nehezebb. A természetben is úgy van. hogy az elefántok csak az elefántokat ismerik el tisztes teremtményeknek. Sokszor saját kárunkra sem számoltunk ezzel; a jövőt illetőleg saját érdekünkben nem lenne szabad ezt figyelmen kívül hagyni. A mi nemzeti tévedésünk az volt mindig, hogy hajlandók voltunk elhinni, elegendő, ha igazunk van. Annak ellenére, hogy a történelemben éppen az igazság győzedelmeskedik mindig megkésve: Hittük a humanizmust, el- nézők és békeszeretők voltunk, s mindezt nem minti: pozitívumot értékelték, hanem örökké gyengeségünknek tartották. Kapásból jut e- szembe, hogy a münchenelőtti köztársaság drága pénzért egészen szolid hadsereget épített ki. a lehetőségekhez mérten tökéletesen felszerelte, éveken át a haza megvédésére edzette, és amikor földünk tényleg veszélyben volt, a nemzetközi erők játéka mindent lehetetlenné tett sajátmagunk megvédésére. Tradíció már, hogy az államok közti viszonyokban 8 leggyönyörűbb szavakat és a Iegbrutálisabb tetteket használják. Persze az akkori idők tragédiája az volt, hogy saját szövetségeseink ejtettek át bennünket. Azok, akiket szerettünk. Mindez egy csomó keserűséget hagyott bennünk, meggyűlöltük az angolokat és franciákat s a jövőt illetőleg elhatároztuk, hogy találunk mi magunknak sokkal jobb barátot is. Ha néha elgondolkodom történelmünkön, úgy érzem, nemzeti .iskoláink állandó vereséget jelentenek. De sajnos éppen Európa szívének az eseményei azok, amelyek csak előjátékai a sokkal fájdalmasabb és szélesebb körű következményeknek. Akad, aki azt hangsúlyozza, hogy a münchenelőtti köztársaságban pontosan jártak a vonatok, tiszták voltak a nyilvános WC-ék és az emberek szerették a hivatalos személyiségeket (amit már majdnem most is elértünk); mások — ha az akkori időkről beszélgetnek — a statisztikákat és a munkanélküliséget helyezik előtérbe. Ez is, az is, igaz. Rendezett és sikeres állam volt, sok szociális problémával. Ellentétben sok jelenkori állammal, amelyek sikertelenek, rendezetlenek ugyan, de megvannak a szociális problémái is. Az első köztársaság burzsoá-demokrata kapitalista állam volt. Igyekeznie kellett annak, aki akarta, hogy legyen valamije; a sok kizsákmányoló különféle machinációval, de némelyek észszel és szorgalommal is segítettek az üzemeknek, amelyek aztán államosított iparunk alapjait képezték. Akkor az embert az ember zsákmányolta ki, de nehezen tűrte, hogy u- gyanezt az állam tegye vele. Ma más a helyzet. Az akkori elavult társadalomnak az ü- gyesség, a tudás, a becsület, az igazmondás volt az ideálja, a nyilvános intézmények tiszteletet sugalltak a polgároknak, az öregek, a gyengék és a világtalanok iránt. Természetesen ezek a fenkölt ideálok akkor is meg voltak csorbítva. Mert sohasem vagyunk elég e- rősek ahhoz, hogy véghez vigyük saját elhatározásainkat De az is bebizonyítható, hogy az a társadalom sosem emelte a gyűlöletet alaptételévé. T. G. Masaryk mondta: Nem Caesar, de Krisztus. Nem hiszem, hogy a világon kevesebb iesz az ellenségeskedés, ha a végtelenségig fogjuk gyűlölni ellenségeinket. A mi fegyverünk nem lehet a kard, de a lélek. Keserű vereséqünk és látszólagos tehetetlenségünk a valóságban néha jövőbeni győzelmünket és erőnket jelentheti. A világ változásai egyre gyorsabbak és gyorsabbak, és az igazság legnagyobb — és ahogy tűnt legvégső — veresége sohasem tudta örök időkre a hazugságot és az igazságtalanságot hatalomra vinni. Természetesen Münchenről beszélek: a reménytelenség földbe tiporta a nemzetet. Előrukkoltak a kishitűek és az árulók, következetesen kiirtották egész nemzeti képviseletünket és mégis volt ennek a fülledt éjszakának is reggele. Sem a globális, sem pedig a világpolitikában nem úszta meg bűntelenül, semmilyen erőszak és sérelmezés: a szerencsétlenségek legtöbbször előidézőikhez térnek vissza. A soviniszta önteltség és önkény végét. Hitler vége illusztrálja a legjobban. ŐSR 1918—1938. nem jelentett diktatúrát, annak ellenére sem, hogy ez divatban volt errefelé. nem volt fasiszta föld. mint a legtöbb körülöttünk. sőt még militarista sem volt. A filozófusokat előnyben részesítette a katonákkal szemben. Nagy volt a szerencséje, hogy a bölcsőiénél olyan államférfi állott, aki eov fejjel túlnőtte az akkori európai átlag-politikát. Olvastam valahol, hogy amikor az Európai Egyesült Államok fantasztikus tervei voltak napirenden. még senki sem tudta, milyen lesz az államrend, de abban kevesen kételkedtek, hogy az esetleges szuper-állam élén T. G. M. fog állni. Természetesen Masaryk sem volt szent, mint ahogy az élők közül senki sem az. de elkötelezettsége az igazságért, szűnni nem a- karó nemes vágya a művelődés iránt, magasan túlszárnyalták jelentéktelen hiányosságait. Némelyek joggal válnak legendává, mások viszont, ha a legnagyobb propagandagépezet segítségével is igyekeznének, akkor sem lesznek soha legendárisak. Talán ez az egyetlen történelmi igazságosság. Masaryk képes volt felelősségtelejes áldozatokat hozni, céltudatosan éoítette ki a társadalmot, és minden polgárt hailandő volt felelősséggel megtisztelni. Tudta, hogy azt a nemzetet, amelyben bárki kész a dolgokról saját eszével gondolkodni, sokkal nehezebb kormányozni, de az ilyen társadalom ugyanakkor sokkal könnyebben viseli el az esetleges erkölcsi válságokat. A felvilágosult rendszernek nem a szőfogadó és szolgalelkű, de a művelt, kezdeményezésre kész, társadalombírálatra érett polgár a célja. /Bármily modern — vagy haladószellemű köntösbe öltözött, abszolutista rendszer, a- melyben diktátor, vagy diktátorok jelentik a legfelsőbb hatalmat, a nemzetek elsatnyulá- sához, szétzülléséhez és általános erkölcstelenséghez vezet, amely aztán a forradalmi megrázkódtatások lépcsőfoka. Így volt ez eddig, és még sokáig így is lesz. Abban a régi Csehszlovákiában a törvény uralkodott Természetesen burzsoá, tehát osz- tály-törvényrend volt, és ha a végrehajtó szervek elmaradott intézmények is voltak, nem vitatható, hogy kerülték az olyan tetteket, a- melyek évek múltán az utólagos rehabilitációt, az ártatlan holtak kitüntetését, vagy a kegyetlenségek nyilvánossáara hozását igényelték volna. Olvastam Tvan Olbracht jegyzeteit a fogságból: Az akkori politikai börtön a mai C- szállók színvonalán állt. Nem lenne talán hiábavaló a múlt szokásainak egynémelyikét felújítani: a politikai foglyokkal talán mégiscsak másképp kellene bánni (úgy gondolom jobban), mint a gyilkosokkal, tolvajokkal és a tizenhároméves lányok megerőszakolóival. Mert ha — harcolunk is a nézetekkel a hatalom pozíciójából, akkor is be kellene tartanunk a mértéket, már csak azért is, hogy Rettegett Iván korához képest valami haladást felmutathassunk. Persze, ha komolyan gondoljuk, hogy a- mit építünk, jobb lesz, mint az. amit elítéltünk. Mert akárki jönne utánunk, mondván, hogy: jöjjön velem, ha igyekezni fogunk, és ha erről meg erről lemondunk, még tökéletesebb otthont építünk, mint amilyenünk van, csak megnevettetne bennünket. Azok a vezetők, akik polgártársaik eszét megvetik, lebecsülik, végül is maguk lesznek a megvetettek. Erről nem kellene megfeledkezniük azoknak sem, akik ma a cseh és szlovák közvélemény széleskörű támogatását élvezik. Bár a múltunk nem volt valami híres, úgy tűnik, hogy a jövőnk még sokkal nehezebb lesz... Államunk önállóságának első húsz éve után elérkeztünk Münchenig. Oj államunk második húsz éve után a szocializmus, a világ és saját lehetőségeink feletti elmélyült elemzésig fejlődtünk. Ma sokkal politikusabb társadalom vagyunk, mint bármikor a történelemben. Az igazságérzetünk Is kifinomult. Sokkal fegyelmezettebbek vaayunk, mint azt magunk gondoltuk volna, ßs úgy tűnik, kezdünk dolgosak is lenni. Ez elegendő feltétel arra, hogy egyszer boldogabbak lehessünk! U. i. Azt kérdezik, hogy reggel tornázom-e. Igen. Sőt naponta. Nemrégiben lehetőségem volt ezt a szokást felújítanom bizonyos okoknál fogva egy ideig idegen szűk lakásban éltem. Volt egy kis időm sajátmagammal is törődni. Elégedetlenül vettem tudomásul, hogy a megfeszített sokéves intellektuális tevékenység elgyengítette a lábaimat, szinte teljesen elveszítettem izmaimat, amikor megkíséreltem néhány fekvőtámaszt a szőnyegen, már a harmadiknál az államra és a hasamra estem U- ramisten, mondtam. Ilyen Idők. és én ilyen rossz kondícióban vagyok! De nem estem pánikba. hanem céltudatosan kezdtem felfrissíteni testemet. Egy héten belül tizenöt fekvőtámaszt csináltam! Sőt. egy kézzel megemeltem a széket, egy lábánál fogva! Mint valamikor! Tybredés után százszor leguggolok, e- lőre nyújtott karral. Alkonyat után egy öreg kerítés körül futok két kilométert. Hogy el tudjak futni valahová, ha például a villamosok megszűnnek közlekedni. Természetesen, mértéket tartok: ugyanis nem hiszem, hogy ami az embernek a fejében hiányzik, azt azzal pótolhatja, ami mondjuk a lábában van: a mai — az észre és gondolkodásra ily igényes korban — az embernek legalább százlábúnak kellene lennie... Viszontlátásra! (My 68/10 — g.) A magyar fiatalok nincsenek kellő létszámban képviselve a járási pténumban 0 Hol maradtak a magyar felszólalók? • Fiataljaink nemcsak énekelni és ráncolni akarnak magyarul 0 Rossz előjelek a nemzetiségi törvénypontok életbelépése előtt! • Egyfelvonáso- sok fesztiválja a járásban 9 A konferencia után is megállapíthatjuk ezt az Igazságot, hogy eredményes munkát egy szervezetben csak megfelelő támogatás. segítségnyújtás és a felsőbb szervek kölcsönös, jő együttműködése mellett lehet elérni. Az ifjúság is örömmel fogadta a január elsején életbelépő új alkotmánytörvényt, a bennünket is érintő, nemzeti kisebbségek jogait illetően, de ugyanakkor rosszaiiják, a járásunkban sajnos még mindig fennálló helytelen, jogtalan és egyoldalú intézkedéseket. Ezeket — a konferencia egyedüli magyar felszólalásán — magam is példákkal igazoltam. Évek óta hivatalban dolgozom, de a íárási mezőgazdasági osztálytól sajnos minden nyomtatvány, értesítés, meghívó, kérdőív, felhívás, mindig ..csak“ szlovák nyelven érkezik. — Itt talán kivételt képez a nemrég megalakult Magyar Ifjúsági Tanács által küldött néhány magyar közlemény vagy meghívó, ami természetesen nem Terebesen készül.. Megemlíteném, hogy a konferenciát előkészítő összevont tanácsülésen megállapodás jött létre, hogy a beszámoló fontosabb részét magyarul is ie- sokszorosítják s a konferencia magyar küldöttei így azonnal áttanulmányozhatják. Ennek elkészítésére Ripcsu elvtárs, a nagykaposi úttörőhöz vezetője vállalkozott, ám időhiányra hivatkozva, mégsem vállalta a fordítást (felszólalásom tolmácsolását is csak nehezen). Mindenesetre a járási titkárságnak kellett volna gondoskodnia valakiről, aki ezt a munkát elvégezze. A konferencia magyar résztvevőit ezzel megrövidítették. még akkor is, ha a beszámolőből valamit értettek. És nem túlzás, ha azt állítom, hogy a Terebesi Járási Ifjúsági Szervezet titkársága erre a konferenciára magyar nyelvű meghívókat és tájékoztatókat is küldhetett volna. Jő lenne, ha az illetékes szervek több funkcionáriusa ráébredne, hogy nem a nép van a hivatalért, hanem a hivatal a népért! A mi járásunk lakossága pedig több mint 50 százalékban magyar nemzetiségű. Ehhez azt hiszem fölösleges bővebb kommentárt fűzni. Még valamit a Magyar Ifjúsági Tanács munkájáról, amelynek még nincs nagy múltja. Gondolatok a terebesi járás CSISZ konferenciája után Célja: egységbe tömöríteni a magyar fiatalokat, jobb munkára serkenteni őket.' politikai és szaktudásukat magasabb szintre emelni, létrehozni járásunkban minél több magyar Ifjúsági Klubot s ennek tevékenységét irányítani, tanácsokkal ellátni. A tanács vezetői nagy örömmel látták munkához. Igen nagy segítségükre volt a járási ifjúsági szervezet elnöke. Kónya elvtárs. “A segítség részben atiyagí volt. A Magyar Ifjúsági Tanácsnak járásunkban különböző célokra 17 ezer koronát irányoztak elő. azzal a feltétellel, hogy a helyi magyar klubok, szervezetek legalább ötezer koronát küldenek különféle akciók bevételeiből a járási CSISZ-nek Több községben iskolában megértették, és segítették ezt az akciót. Ha jól tudom. 1200 koronán felüli összeget már el is küldtek. Valahogy zavaros előttünk az egész. Szóval mi már csak abban az esetben kaphatunk bizonyos anyagi segítséget, ha adunk fs? Vagyis kénytelenek leszünk a jövőben pénzért megvásárolni a járáson egy-egy magvar vonatkozású fontosabb iskolázást vagy akció rendezését?! Vajon kinek jó és kinek használ az Ilyen intézkedés? Ez is a konszolidálódással jár? Vagy a Bodrogköz magyarsága nem tartozik a terebesi járáshoz’ A mi fiaink, lányaink, csak bizonyos ..megszabott feltételek mellett“ élhetnek szervezeti életet? A felsorolt bizonyítékok elég rossz előjelei a januárban életbelépő nemzetiségi kérdéseket érintő törvénypontok gyakorlati megvalósításának. Reméljük, a jövőben minket is tudomásul vesznek, hogy ml Is itt vagyunk, Téli álom... ebben a hazában, ebben a járásban élünk, itt éltek, itt küzdöttek őseink is — és dolgozni, alkotni akarunk. Közösségben. emberi módon szeretnénk élni szlovák barátainkkal, de semmi esetre sem jog- fosztott.au és „morzsákon'*, vagy csak blzonvos ..maradékon“, mint eddig, hanem a bennünket illető lenini elvek alapján nvugvó igazságos nemzet! jogon' Hogy ez a Magyar Ifjúsági Tanács valóban eredményesen akar a jövőben dolgozni, tevékenykedni, seqíteni — ennek egyik kézzelfogható bizonyítéka a kiskövesd i magyar fiatalok kezdeményezése, felhívása a terebesi járás magvar fiataljaihoz, akik 1969 januárjára meghirdették a vidám jelenetek, egyfelvonásosok járási fesztiválját. A fesztivál részletesen Ismerteti a feltételeket is. A sok felszólaló közül Ha- rencár elvtárs. a Központ! Pártbizottság tagja a magvar fiatalokat érintő jogokat illetően többek között a következőket mondotta: ..Ha a magyar nemzetiségű fiataloknak kedvük van táncolni és magyarul dalolni, hát táncoljanak és daloljanak. ezt senki nem fogja nekik megtiltani...! Csakhogy a magyar fiatalok többre is ‘képesek ennél és azt hiszem többre is hívatottak! Anyanyelvükön akarnak politikai ismereteket. szaktudást szerezni — jó szakemberekké, tanárokká, orvosokká, politikusokká válni. S kitől várhatják ezt a lehetőséget, ha nem csehszlovák államunktól? Vártam, hogy felszólalásom után többen is követik példámat a magyar küldöttek közül és elmondják problémáikat, észrevételeiket — jót vagy rosszat — tehát mindazt, ami szívüket nyom ja, közösségi életünk rendjét hátráltatja. Am mindenki a biztosabb, kényelmesebb hallgatást választotta. Egyébként a 251 küldött közül 74 volt magyar, a meghívott vendégeken kívül. Átnéztem a falusi szervezet járási plénumának összetételét: az elosztás igen aránytalan a két nemzetiséget Illetően. A járási CSIS7- konferencia véget ért eléggé vegyes érzelmeket hagyott hátra. A feladat amely elé pártunk és kormányunk állítja járásunk fiataljait ezekben az időkben — nem könnyű. Becsülettel kell helytállnunk továbbra is. mind az iskolákban mind pedig a munkapadok mellett vagy a mezőn. Sokoldalúan képzett, müveit emberekké kell lennünk., hogy szocialista államunknak erős pillérei lehessünk. Kassai Béla Kiskövesd KLUB HÍRADÓ Klub Ipolyságon ■ Amint arról már hírt ad■ tunk, nemrégiben megala- J kult Ipolyságon is , a Ma- J gyár Ifjúsági Klub. A klub■ ban azóta is pezsgő élet ■ folyik. Minden hét végén J szép számban összejönnek a J fiatalok és kellemesen el- * szórakoznak. Az összejöve■ teleken rövid, színvonalas B orogramot bonyolítanak le. 2 Például tehetséges szavalök, ■ tépdalénekesek szórakoztat■ iák a közönséget, vagy egy■ egy értékes témáiú előadást J hallgatnak meg a fiatalok. ■ Utána a Csemadok tánrze■ nekara szórakoztatja a fia■ tatokat. . Szprptnénk, ha a város 2 fiatallal' méri aktívabban ■ kapcsolódnának be a kbib■ Metbe.. . s Cs K. / ,