Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-12-03 / 48. szám
10 új ifjúság ——-—, Agostini versenyzés közben Sohasem gondolok a halálra! (Az édesanyja azonban igen. A ver seny napját a templomiján tölti.] A világ egyik legjobb motorkerék pár-versenyzőjének. a többszörös világbajnok Giacomo Agostininek 1961 május tizenhatodikén dőlt el a sorsa. Az apja kiváló motorcsónakot vásárolt egy velencei cégnél, s a jó vétel fölötti öröme oly nagy volt, hogy madarat lehetett volna veie fogatni. Amikor a számlát aláírta, fia, a ti- zenkilencéves Giacomo egy másik Íratott Is elé tartott. — Apa, légy szíves, fir- kantsd alá ezt is! Az apa el sem olvasta a szöveget („Engedélyezem gyerekemnek a motorkerékpár-versenyeken való részvéteit“), mert a motoresó- nak-iizlet vezetője is nógatta: — Írja csak alá. A- gostini úr, hadd legyen ö- röme a fiának is. Az apa csak később döbbent rá, mibe is egyezett bele. Akkoriban is jócskán haltak meg versenyzés közben a motorosok, de a fiúval nem lehetett bírni. A fiatal Agostini fantasztikus tehetségnek bizonyult, néhány év alatt világbajnok lett, ma pedig úgy beszélnek róla, mint minden idők iegnagyobbjáról e sportágban. „Agostini született versenyző. ßppen olyan természetességgel ül a gépen, mint amilyen természetességgel Verdi zenét szerzett, vagy Giotto festett. Motorkerékpár-bajnokokat nem lehet nevelni — arra születni kell. Amikor Giacomo beállított hozzám és felült a gépre, mindjárt tudtam, hogy egészen rendkívüli emberrel van dolgom. Van érzéke a gyorsasághoz, érti a motor dallamának minden részét, értelmes ember a magánéletében is.“ Mindezt Agusta gróf, a legnagyobb olasz motorké- réicpárgyár igazgatója mondja róla. A gyermek Agostini már nyolc esztendős korától kezdve szívesen hallgatta a motor zenéjét. Volt egy pék barátja, aki kenyeret hordott szét a környéken. Ennek a péknek volt egy piros ötszázas motorkerékpárja. A kis Gio ezen száguldozott. „Nehéz volt megülni a gépet, emlékszik visz- sza Agostini, mert olyan apró voltam, hogy nem ért a pedálig a lábam és megállásnál mindig egy fát kellett keresnem, amihez támaszkodhattam. különben eldőlt volna a gép. Egy ízben kerek húsz percig kutattam egy ilyen „kikötő“ után, nagyon meg voltam ijedve, de egy rendőr segített.“ Az égvilágon semmi sem érdekelte a jóeszú fiút. Az iskolából csupa négyessel jött haza, nem bírt ránézni a könyvekre, s azóta sem olvasott el egy könyvet sem. Az apja. az ötödik e- lemi elvégzése után egy negyvennyolc köbcentiméteres mopedet vett neki. Giacomo már este ki akarta próbálni, de az apja megfenyegette, hogy visszaviszi a gépet a boltba, ha ezentúl nem fog rendesen tanulni. Giacomo reggel ötkor kelt, ráült a mopedre és csak estefelé jött haza. Kerek tíz órát töltött a gépen még enni is elfelejtett, s az iskolának feléje sem nézett! Tizennégy éves korában új mopedet kapott, mert az évvégi bizonyítványában már csupán öt hármas éktelenkedett. Ezeken a gépeken minden ügyességi versenyt megnyert a környéken, időközben pedig kitanulta az autómechanikusi szakmát. Hiába nyerte Agostini kis gépein sorra az ügyességi versenyeket, mind nagyobb sebesség után vágyott. Keresetéből egy használt versenygépet vett részletekre, de a versenyzéshez szükséges engedélyt csak tizenki- lencéves korában kapta meg. Stílusa forradalmi volt. Egy hegyiversenyen még senki sem ismerte, de mielőtt hatalmas előnnyel a célba ért volna, már szerződés várta. Aláírása után egycsapásra a világ legjobbja lett, Hailwoodot legyőzve máig is ő a motorkerékpározás koronázatlan királya. Az egyébként roppant csinos olasz fiú olyan korban él, amelyben egyre több a szerencsétlenség, egyre több ember hal meg az országutakon és a verseny- pályákon. de őt nem izgatja a dolog. A kanyarokat o- lyan mélyre dűlve veszi, hogy az egyik lába a betonhoz ér, a cipője teljesen lekopik,' sokszor az ujjait is megsérti, véres lábbal ér a célba, de a fájdalmat csak a verseny után érzi. őt is érték már balesetek — huszonnégy forradás fedi testét. A két legborzasztóbb esésre nem szívesen emlékszik vissza. Az e- gyiken — százhuszas sebesség közben — olajfoltra hajtott, s százhatvan métert csúszott a versenypályán! Arcát kezeivel védte, végig eszméleténél maradt és azért imádkozott, hogy ne robogjon rá valaki. Nincs ideje a félelemre gondolni. Az anyja viszont gyakran imádkozik érte. a verseny napját a templomban tölti, s apró amulettet hord magával. Agostini nem hisz a babonákban: — Ha egyszer elfelejti a versenyző magával vinni a talizmánt, megijed, folyton arra gondol, nem tud a versenyre összpontosítani és kész a baj. ßn nem félek a haláltői, mert nem is gondolok rá! Agostini férfi-ideál: szép arcú. fekete hajú, barna szemű 174 cm magas és hatvanhárom kiló. A nők imádják. Ha feltűnik sárga Porsche autója, a férjek elviszik a színhelyről asszonyaikat. Agostini szereti a nőket, úgy játszik velük, mint életével a versenypályán. Meddig még? K. I. i j&tl BOBBY CHARLTON: ÉLETRAJZ-LAPOK Lehet, hogy sokan azt gondolják most, milyen könnyű életem volt a katonaságnál. csak ültem az asztal mögött, töltögettem a kérdőíveket. Két műszakra dolgoztunk, csoportosíthattuk a lőszereket, de ez a munka tetszett nekem Még erőnlétet is követelt ez a tevékenység! Cgy vélem, ha nem lettem volna profi-labdarúgó, a katonaságnál kötök ki. Kis egység voltunk, de a csapatunk kiváló Volt egy iáfékosunk. Edwards, akire mindig támaszkodhattunk. Emlékszem, a Hadsereg-kupa döntőjén 4:2-re vesztettünk félidőben, amikor Edwards előrehúződott és 7:4-re nyertünk! Tíz perc alatt négy gólt lőtt. Az egyik különös figyelmet érdemel. Edwards olyan erőset lőtt, hogy a kapus, miután először plvetődött, lebukott a süvítő labda elől, nem mert hozzáérni! Ilyet azóta sem láttam. Szívesen szólnék néhány szót erről a remek labdarúgóról és barátról. A Manchesterben sohasem volt sztár-kultusz, de Edward- sot mégis mindenki másnak tekintette, mint a többieket. Senkit sem hökkentett meg, hogy Edwardsot tizenhétévesen válogatták állandó tagnak a Manchester 6. csillagokkal megtűzdelt e- gyüttesébe. 1955-ben, nem egészen tizenkilenc éves korában pedig minden idők legfiatalabb angol válogatottja lett, a skótok elleni 7:2-es mérkőzésen. Fizikai feltételei következtében bármely poszton kiválót nyújtott, de igazi helye a balfedezet szerepköre volt. A- zóta sem láttam ilyen kiváló balfedezetet. Az 1956-57-es idényben Edwards kereken kilencvennégy mérkőzést játszott Anglia, a Manchester és a katonai klub színeiben. A 95-ik találkozón, Csehszlovákiában, az angolok huszonhároméven aluliak csapatában két akkora gólt lőtt, hogy máig is beszélnek róla. 1957 tavaszán, az Angol Kupa egyik találkozóján egyedülálló teljesítményt nyújtott. Edwards kemény volt, megingathatatlan, de nem durva, nem alattomos, és mindig lovagias. Olyan lövései voltak, amelyekkel a világ bármely kapusának képes volt gólt lőni. Amikor viszont a saját kapuja előtti teret kellett védeni, mindig ott volt, hogy megtisztítsa a rohamozó ellenféltől a kapu előterét. A gyorsaságnak egy sajátos válfajával rendelkezett. Mindig ott bukkant fel, ahol baj volt, vagy a- hol szükség volt rá. Minden poszton kiválót nyújtott. Mint középcsatár lőtte a gólokat, pedig Utálta ezt a szerepkört, mert kevés tere volt a mozgáshoz, és zavarta a középhátvéd közelsége. Rövid ideig élt, a tragikus müncheni repülőgép katasztrófában pusztult el. Tizennyolcszoros angol válogatott volt. Ha élne, régen megdöntötte volna Wright rekordját, több mint százötször szerepelt volna Anglia színeiben. Az angol labdarúgásnak sokféle tehetsége volt én van. De Duncan Edwardsból csak egy született! L b. gy. RÖNTGEN - FELVÉTELEK A kaktusz-olimpia magyar és csehszlovák bajnokairól Amtkor a nehézsúlyú olimpiát balnok lakását végül is megtalálom és becsengetek, egy pici ablakból lön a felelet, a fürdőszoba felöl: — Egy pillanat, éppen mosakszom. A hang nem túl mély, nem arányos tulafdo- nosa testi méreteivel, de így is van benne valami erötelfes. A gyufásdoboz-nagyságú előszobában vagy hatféle méretű, fekete börpapucs várfa a látogatókat. Az egyik pár csaknem ladikhoz hasonló. Nem nehéz kttalálnt, ki hordta. A szoba külföldi utazások emlékeit viseli magán. Az aranyérmeket is megtekinthetem; a tokiói és a mexikói arany nemcsak értékes, hanem szép alkotás ts. Es milyen kevés embernek van belőleI ® Az olimpia évében sérülés akadályozott a felkészülésben — Sérülés? Sérülések! A derekam, a bordáim és a körmöm sérült meg, náthás ts voltam, s így egyáltalán nem úgy készültem föl, mint kellett volna, de a versenyekre úgy - ahogy rendbeföttem. O Ki állt még közel az aranyhoz a magyar birkózók közül? — Talán Bafkó, bár ti ts csak nagy szerencsével nyerhetett volna, egyébként senki más. W Szükséges-e a szuper-nehézsúly bevezetése? — őszintén szólva engem nem nagyon izgat az ügy, mert mi négyen százhúsz kiló fölött vagyunk, vagyis akár lesz szuper-nehézsúly, akár nem, mi mindig összekerülünk, a százkllós ellenfelek nem izgatnak bennünket. 9 Mennyit eszik egy ilyen hatalmas ember? — Kb. háromszor annyit, mint más. • Seglt-e valaki fedezni az étkezés kiadásait? — A klubom segít, és ez a szerencse, mert én magam nem bírnám, nem keresek annyit, hogy mindent az étkezésre költhessek. Egyébként van az étkezésemnek egy érdekessége. Tizenhat esztendős koromig vegetáriánus voltami 0 A birkózás miatt kellett változtatni a koszton? — Nem. Családi körülményeim alakultak úgy, hogy apám kényszerült főzni, s egyszer megsütött vagy öt kiló húst. ízlett. ® Melyik aranyéremnek örülsz jobban? — Mindkettőnek, mert mindkettő az erős akarat müve volt, Tokió előtt Is sérülések akadályoztak, ott Is az akaraterőm lendített át az akadályokon. 9 Milyen volt a mexikói verseny? — A nehézsúlyban négyen vagyunk esélyesek, a többiek nem képviselnek komolyabb erőt. Ez a négy: Kment, Roscstn és egy svéd versenyző. Nekem a legveszélyesebb ellenféllel, Roscslnnal szemben egy pont előnyöm volt, mikor összekerültünk, én addig tussal vertem mindenkit Roscsin ellen elegendő lett volna a döntetlen is, és akkor megvan az arany. Nyugodtan birkóztam, és ekkor egy nagyon furcsa dolog történt: a bíró megintett, passzív birkózásértI Azért mondom, hogy furcsa eset. mert egy versenyzőt meginteni, amikor ketten vannak a szőnyegen és mindketten ludasak a passzív birkózásban? Dühös lettem, és elhatároztam, félreteszem az óvatosságot. Mindent egy kártyára tettem. gyűrtük, tiportuk egymást, Roscsin már egészen Itla volt, s én észrevettem, amtkor kikerült a szőnyegről, hogy többet fekszik ott a kelleténél, vagyis fáradt. így megint óvatos lettem, mert ilyenkor az ts megtörténhet, hogy az összeizzadt ellenfél egy véletlen mozdulattal földre viheti az embert, vagyis semmit sem szabad kockáztatót. Meg lett a döntetlen, s vele az aranyérem, mert kment sérülésre hivatkozva nem állt ki. ® Volt-e valami szerepe a kajak-kenusok két aranyának abban, hogy a birkózók ts kettőt szereztek? — Mtnt embernek föl esett a hírt hallani de őszintén szólva, ennek kevés köze volt a dologhoz, mert nálunk már előzőleg minden eldőlt. 9 Ml a kedvenc ételed? — Sok sovány hús, kevés körítéssel. Elbúcsúztam Kozma Istvántól, megköszöntem szívességét, készségességét, s ezúton kívánok neki — az olvasók nevében is — egy úfabb aranyat a vitrlnfébe, Münchenből, és kívánok neki rengeteg sovány húst minimális körítéssel. BATTA György (Következik: BALCZO András) Kozma István
