Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-06 / 6. szám

MS most zendülj ünnep, játék, eszme és szó Ünnepe, lobogj határokon át, nőjj össze munkás hétköznapjainkkal: köszöntünk, Színház, szép tündérvilág!“ (Szabó Lőrincz) Január 26-án, a Komáromi Magyar Területi Szín­ház ünnepelt. Mégpedig fennállásának 15. évfordu­lóját. Kitüntetések, jutalmak és a szép szavak, kö­szöntők napja volt ez, s valahol egy kicsit a tü­relmetlenségé is. Az estét váró türelmetlenségé, pontosabban az esti bemutatót megelőző türelmet­lenségé. Éppen ezért hagyjuk is az ünnepség hosz- »zú leírását, az elhangzott jókívánságok sorravéte- lét, 3 inkább az előadásnak, magának a bemutató­nak szenteljünk időt, helyet.-0­Falujáró színházunk Shakespeare Rómeó és Júlia bímü ötfelvonásos tragédiájával ünnepelt. Mond­hatnám úgy is, próbálta oroszlánkörmeit. S mind­járt itt, írásunk elején le kell hogy szögezzük, e- gészen sikerrel Beke Sándojr, aki a darab rende­zője volt, s aki mint rendező másodszor mutatko­zott be közönségünknek, alapjában véve sikerrel ol­dotta meg feladatát, s hogy mégis lesz az ő cí­mére is egy-két kritikai megjegyzésünk inkább a2 Önmaga „diktált“ igényből, semmint az előadás ki­váltotta hiányérzetből adódik. Ügy gondoljuk a darab tartalmi ismertetésével fölöslegesen koptatnánk csak a tollat, hiszen alig­ha akadnak még falvainkban is olyanok akik ne hal­lották, (látták?), olvasták volAa már a két ve­ronai szerelmes szomorú történetét. Nézzük te­hát magát az előadást: RÓMEÓ — GALÄN GÉZA: A szereposztást látva (még a műsorfüzetben) megelégedéssel vettük tu­domásul, hogy az, a darab kulcsszerepeit tekintve bűi“. Nagyszerűbb Júliát (Thirring Viola) jobb Ró­4- új ifjúság---------­RÓMEÓ ÉS IÚLIA meót (akit még fizikai adottságai is egyenesen erre a szerepre predesztinálnak), aligha lehetne találni a MATESZ mai gárdájában. Éppen ezért talán nem veszi rossz néven Gálán Géza sem, hogy alakításá­ra jobban figyeltünk. Nem bántuk meg, mert já­tékában voltak egészen nagyszerű pillanatok, szö­vegmondása is általában kitűnő, s hogy mégis egy­két kritikai megjegyzésre ragadtatjuk magunkat, inkább az ő érdekében, továbbfejlődése érdekében tesszük, semmint a magunk „mindenáronkritizálni“ ösztönének a kiélése érdekében. Indul az előadás és Rómeó színpadra szökkené­sével elindul bennünk a zavarnak egy aprócska pa­takja, míg a felismerés kögátjába nem ütközik — Rómeó nem egészen Rómeó hanem egy ,.szökellö“ kalandfilm hős is (Fanfan tulipán, A három testőr stb., hogy csak néhányat említsünk). Ezen kaland­filmek hőseiből állt össze valahol a Gálán Géza be­mutatta Rómeó. Emlékszem Gábor Miklós vallomá­sára: ,,Az egyik, amit tudni kell ennél a szerzőnél: érzést, hangulatot váltani, a lehető leggyorsabban és leghitelesebben.“ Gálán Rómeója is próbál eh­hez igazodni, de legtöbbször csak külsőségekkel ad­ja azt, amit szereptől átitatottan, belülről érezve kellene nyújtania. Itt azonban korántsem egyedül a színész marasztalható el. Ugyanolyan felelősség terheli a rendezőt is, mert közbe kellett volna lép­nie, ha másért nem legalább a shakespeari szöveg hitelének biztosításáért. Mert mit is mond Rómeó szökellései közben: „Bús nap hosszúra nyúlik“, ,,A Dráfi Mátyás és Gálán Géza Foto: Nagy László szenvedéstől szivem oly nehéz lett, s te könnyeid­del kínjaim tetézed“, „Egy élőhalott szól hozzad barátom“, vagy „Én nem szökellek mert nehéz a szívem", s még el sem hangzanak a belső kínra visszavezethető szavak, amikor helyből dobbantás- sal másfél méter magasba „szökell“. Zavarólag hat ez annál is inkább, mert a többi szereplő (színész) a „klasszikus“ shakespeari közegben mozog, s Ga- lánnak, az ezzel ellentétes megoldásait Így azzal sem enyhíthetjük, hogy új rendezői koncepciónak engedelmeskedett. Az előadás üteme különben az ..emlékezetes" pár­baj jelenetig jó. itt azonban megbomlik. Az az érzésünk, hogy túlságosan is belefeledkeztek a ví­vásba Shakespeare rovására, persze (és egy kissé a jó ízlés rovására is), mert a mintegy öt percig tartó vlvójelenet után mit is mond Benvolio: „Egy villanás — kardot se ránthatok, Hogy közbelépjek, — s már Tybalt halott...“ Néhány megjegyzést még ehhez a jelenethez: a vívás tudománya egyike volt az akkori idők mindennapi „művészetének“, mo­solyogva öltek, mosolyogva haltak — túlságosan is olcsó hatásvadászatnak tűnt tehát az a kocsmai lihegés, hörgés amit Rómeó e párbajban produkál. Rendezői hiba. hogy nem fegyelmezi a színészt és az egész jelenet kétszeresen is rosszul hat egy Mercutio és egy Tybalt „hangtalan“ halála mellett. Érzi ezt valahol Gálán Géza is és a dráma máso­(Folvtatás a 8. oldalon-* Zenét szerez,fogat húz, gyógyít! Dobos Atilla Volt egy iskolatársam — ma jónevű zenész — aki a tanítási órák alatt is zenélt.. Sem zon­gorája, sem miniatűr, szivar­zsebben hordozható hegedűje ' nem volt. Egyáltalán: semmi­féle hangszere nem volt. Vi­szont remek fogsorral s érzé­keny ujjakkal rendelkezett. A többit most már könnyű kita­lálni. Ha ez a fickó egy lakaté lan szigetre kerül, nem köti fel magát az első banánfára. hanem reggeltől estig és esté­től reggelig muzsikál. Szeren­csés csillagzat alatt született! A fogak és a zene akkor ke­rült Összefüggésbe egymással, amikor Dobos Attiláról először hallottam: „Fiatal fiú, a leg­népszerűbb magyar táncdalok szerzője és remek fogorvos“. Nem csoda hát, hogy első kér­désem is ebből a talajból nőtt ki. Ad-e a fogorvosi pálya ösztönzést, impulzusokat a zeneszer­zéshez? Nem, egyáltalán nem. Merőben más mindkettő. De azért valami közöset tartalmaz az is, az Is: az emberszeretetet. A fogorvos rendbeteszi a rossz fogat, betömi a lyukat, ki­húzza a menthetetlen, fájdalmat okozó hatost, vagy nyolcast,: gyógyít. A zene kellemes hangulatba ringat, elfeledteti gond­jainkat, a maga módján ugyancsak gyógyít. Mit határozott el előbb: azt, hogy zeneszerző, vagy azt, hogy orvos lesz? Még gimnáziumba jártam, amikor eldöntöttem, az f orvosi pályán tevékenykedem majd. Volt egy kis zenekarunk, én is játszottam, énekeltem, és gyakran történt meg olyan eset, hogy bár végetertek a próbák, én otthon, a zongoránál még tovább zenéltem, egyszerűen jól esett ott ülnöm és játsza­nom. Közben felvettek a főiskolára, és alaposan nekifeküdtem a tanulásnak, nagyon jól sikerültek a vizsgáim. Ekkor meg­komponáltam első számomat, az Őszi esőt. Megmutattam a srácoknak, tetszett nekik, elvittük egy szövegíróhoz. így kez­dődött A főiskolát közben befejeztem, s mire véget értek tanulmányaim, már ismert zeneszerző lett belőlem. Egyiket sem hagynám abba, mindkettő más foglalatosság, az embe­rekkel egyik is,% másik is összefügg, mert gyógyít. Egy gyakorlati kérdés: hogyan történik a zene es a szöveg ötvözése? Mi születik előbb: a dallam, vagy a szavak? Nemigen lehet általánosítani. Elképzelhető; megvan a zene, s írnak hozzá szöveget. Esetleg fordítva Is. Én Szenes Iván­nal dolgozom együtt Ha új dalt akarunk írni, sokáig töp­rengünk, tanakodunk, órákon át. Mi is legyen a téma. kinek szóljon, és így tovább. Aztán ő írja a szöveget, én szerzem a zenét. Mikor ismét találkozunk, összehangoljuk, figyelme­sen hallgatva egymás észrevételeit. Ha a táncdal e két eleme nem úgy simul egybe mint ahogy kellene, javítgatunk, csi­szolunk rajta. Valahogy igy születik. A legnépszerűbb magyar slágerek szerzőjétől most egy so­kat vitatott kérdésre kérnék választ. Megpróbálom sajat véleményemet tömören összefoglalni. A táncdalokról általában két vélemény alakult ki. Van egy csoport, amely lenézi, afféle könnyű kis vacaknak minősíti, és csakis a komoly zenét tart­ja valaminek. Van egy nagyon népes, nagyon komoly létszá­mú másik csoport, amely rajong a táncdalokért, tökéletesen kielégítik az ilyen műfajú alkotások, viszont az operát becs- mérli le. Azt hiszem, mindkét felfogás helytelen. Nézetem szerint az opera is, s a táncdal is betöltheti egy-egy ember életében a legfontosabb funkció: gyönyörködtet. A2 opera ta­lán éppen azon a fejlődési» szakaszon esetr at, mint a múll- századl regény, amely penge-vékonyra zsugorodott. A tano­da! (a jó táncdal') tökéletes gyönyört szerezhet bárkinek, mert képes a kor szellemét tükrözni, za emberi érzéseket kifejezni, hatni. A eszményi az lenne, ha a közönség értene a komoly zenéhez, s a könnyű műfajú zenei alkotásokhoz is, s megtalálná mindkettőben a szépséget. Mi az Ön véleménye? -0­Dabos Attila szőke, nyúlánk ember. Két feltűnő testi tulaj­donsága van: kék szemei, és rendkívül finom kezei. Tudom, hogy a fájó fogakat a kéz teszi rendbe. De vajon hogyan születik a zene? BATTA GYÖRGY Kapcsolatokat teremteni Nemrég egy barátommal ifjúsági klubjainkról beszélgettünk. „Akarsz jól szórakozni? Gyere el hozzánk“, — mondta. Így látogattam el a komáromi Petőfi Ifjúsági Klubba. Éppen szel­lemi vetélkedőre készülődtek. A téma: csehszlovákiai magyar irodalom. Közben Kiss Mihály, az „elnök“, készségesen vá­laszolt kérdéseimre. — Sokat vitatott téma az ifjúsági klubok feladata. Te pél­dául mit tartasz a legfontosabbnak? — Szerintem a fő cél: szórakozva művelődni. Meg kell szüntetnünk az ún. „papucskultűrát“ és megteremteni az emberek, a fiatalok közötti kapcsolatokat. Egyes klubokon belül arra kell törekednünk, hogy azt az energiát, amit kü­lönben az utcasarkon pocsékolna el egy fiatal, hasznos do­logra fordítsa. Ezenkívül a magyar ifjúsági kluboknak spe­cifikus helyzete van nálunk: az anyanyelv ápolása, a magyar kissebbség kultúrájának megőrzése. — Miben látod a jövőbeni fejlődés útját? — Elsősorban a klubok stabilizálásában. Értem ez alatt az anyagi bázis biztosítását is. Fontos tényező továbbá a fia­talok széles rétegeinek aktivizálása, bevonása a klubéletbe. — Most talán pár szót arról, hogy kik járnak ide. mivel foglalkoztok esténként? — Klubtagságunk Összetétele széles síkon mozog. Járnak Ide mind munkások, diákok, mind értelmiségiek, stb. Külön­böző szellemi vetélkedőket, előadásokat, emlékesteket szer­vezünk hétről-hétre. Ezeket mindig igyekezünk úgy megren­dezni, hogy mind a munkás, mind az értelmiségi is kapjon vlaamit tőle. — Hallhatnánk valamit eddigi eredményeitekről is, amit két éves fennállásotok alatt értetek el? — A legjelentősebbnek azt tartom, hogy sikerült megvál­toztatnunk pár olyan embert, akik valóban az utcasarkokról kerültek Ide. Továbbá irodalmi színpadunk ! az árvíz után sorra látogatta a szerencsétlenül járt falvakat, ahol ingyen­műsorral próbáltuk elfeledtetni a közönséggel a közelmúlt katasztrófáját. Ami a legfőbb: hacsak néhány órára is, de sikerült. Szintén sikerrel propagáltuk vidéken az új, a mo­dern előadásmódot. — Tavaly a Jókai Napokon is sikerrel szerepeltetek, idén... — Szintén szeretnénk indulni (azt egyelőre még nem tud­juk, hogy milyen műsorral). Egy másik műsor keretén belül Ady műveit akarjuk méltatni, majd a csehszlovákiai magyar irodalom ötven éves évfordulóját ünnepeljük meg. — További terveitek... — Előszór a NYIT megszervezése. Azután szeretnénk nyél­be ütni egy beszélgetést Pintér Istvánnal, a déli-sarki expe­dícióról, Dobi Gézával a magyar népzenéről. Nagy Jánossal a modern képzőművészetekről. A közeljövőben mutatunk be egy Tahi darabot. Enyhítő körülmény címmel. Minden való­színűség szerint sikerül megszerveznünk egy fotó-szakkört is... — Ez mind nagyon szép. Rajtatok múlik, hogy terveitek mennyiben valósulnak meg. Bár amint látom, lelkesedésben nem lesz hiány. De talán vannak olyan tényezők is, amelyek gátolják a munkátokat? — Most már nincsenek. Eleinte, a megalakulásnál, a kezdet­nél sokan vetettek gáncsot elénk. Mióta látják eredményein­ket, munkánk fontosságát, mindenhonnan csak támogatást kapunk. Közben érdekesen alakult a vetélkedő. A két csapat között csak minimális pontkülönbség van. A jelenlévő fiatalok egy emberként izgulnak... Szórakozva tanulnak. Más lehetőség is van itt. A klub alkalmat ad barátok keresésére és találására is. Eddig Kiss Mihály szavai. Viszont kíváncsi voltam ma­guknak a klubtagoknak a véleményére is. — Ti például miért jártok ide? — kérdeztem a körülöttem ülőket: I. L.: Az ősszel nősültem és életem párját is itt találtam meg. Sz. J.: Hova menjek, ha nem ide? Valamelyik kocsmába, vagy az Európába? Ö. F.: Itt-ott ragad az emberre valami... Tóth László A MŰLT ÉVI JÖKA1-NAPOKON SIKERREL SZEREPELT IRO­DALMI SZÍNPAD TAGJAI (Jobbról az első KISS MIHÁLY) DERZSI KATALIN és FARKAS MÄRIA a tánc és nepdaléne- kesek dunaszerdahelyi járási fordulójának legjobbjai közé tartoznak. Derzsl Kati szarvai kislány, kilencedikes, kedvenc tantárgya a matematika. Farkas Mária 23 éves, ápolónő a dunaszerdahelyi kórházban 13 éve tanul zenét és ez nagyon meglátszott fellépésén. Feb­ruár 3-án a döntő napján majd mindkettőjüknek szurkolunk. az énekeseknek Január 24-én és 25-én volt a táncdal énekesek országos fesztiváljának járási elődöntője Dunaszerdahelyen. A kétna­pos elődöntőre a versenyzők magas IStszám miatt volt szük­ség. (80!) Előkerültek a teszilruhák, szép szvetterek és persze ami­ből a legtöbb volt, a lámpaláz. Ugyanis néhány versenyző annyira lémpalázas volt, hogy csak nagy megerőltetéssel tud­ta elénekelni mondjuk az Ádám hol vagy refrénjét. Termé­szetesen ezáltal dlsztonáltak és a zsűri néhány esetben, — érthető okok miatt. — kénytelen volt félbeszakítani a ver­senyzőt. Különben kb. vagy húszán keresték az Adámjukat ugyanannyian énekelték, hogy Nem várnak holnapig. De volt egy tizenötéves kislány, aki könnybelábadt szemekkel éne­kelte a Jöjj vissza hozzám-ot. A lámpaláz után, talán ez volt a zsűri második értékes észrevétele. Tanulság a többi versenyzőnek: Igyekezzetek egyéniségtek, korosztálytokhoz megfelelő repertoárt választani magatoknak. És még egyet: Nem szeretnénk csalódást okozni egy versenyzőnknek sem és éppen ezért már most kérünk benneteket, hogy akt még nem töltötte be 15. életévét, ne induljon a versenyen, mert eset­leg megtörténhet vele az. ami Dunaszerdahelyen egy kislány­nyal, aki bekerült a járási döntőbe. Mivelhogy még nem töl- ,, lőtte be 15. évét, a zsűri kénytelen volt diszkvalifikálni. Jö­vőre ismét megrendezzük a fesztivált — és reméljük ezután már rendszeresen minden évben — és mindenki, aki most kiesett, akár lámpaláz, akár más okok miatt, újból szerencsét próbálhat. És végül azok, akik a zsűri véleménye szerint bekerültek a járási döntőbe: Holocsi István, Szúnyogh László, Farkas Mária, Botló Tibor, Derzsi Katalin, Németh Zoltán, Földes Blanka, Olgyayné, Tibenszky Ilona, Kovács Kati, Wiedermar.n Gyula, Vízváry Béla, Kucman Zita, és a két Szabő. Kielégítő volt Patkoló Zita (karácsonyi számunkban mutattuk őt be olvasóinknak), Márk Krisztina és még jőnéhány versenyző teljesítménye, akik sajnos a járási döntő résztvevőinek kor­látozott száma miatt nem lépnek majd fel február 3-án. A zsűrinek nem volt kónnyú dolga. Egyrészt a résztvevők magas száma, másrészt a versenyzők előadásmódjának egyen­lőtlen színvonala miatt. A zsűrinek ugyanis nem állt mód­jában különbséget tenni a versenyzők életkora és zenei mű­veltsége szempontjából. Az értékelés fő kritériuma a hang­anyag, hangulatkúra, intonáció, ritmusérzék és a fellépés vol­tak. A zsűri tagjai Oiláry Melánia, a Csehszlovák Rádió kül­döttje, Szuchy Emil rendező, Vrábel Sztaniszláv, a somorjai zeneiskola tanára, Jarábek Imre, és Zsácsek Erzsébet az Oj Ifjúság küldöttje. Ami pedig a rendezést illeti, az minden bírálatot elbír Ha minden járási városban lenne egy Mácsai Gyulánk, akkor a járási versenyek olyan kitünően sikerülnének, mint Dunaszer­dahelyen. -ze­Tanuisáa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents