Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-26 / 47. szám
SZŐKÉK ELŐNYBEN Ezzel a kérdéssel sokat foglalkoznak a pszichológusok és a szexuológusok Is. Általában — írja most egy Ismert olasz biológus — a szőke nők tetszenek Jobban, vonzóbbak — bizonyítják a statisztikai adatok. Ugyanez a tudós kifejti, hogy a valóban szőkék kihalófélben vannak. „A nők hajzata egyre inkább sötétedik" — írja könyvében. Felsorakoztat gyermekfelvételeket és rámutat arra, hogy a gyermekek gyakran világosszőkék, Idővel megbámulnák s mire felnőnek, a hajuk már egész sötét. A biológusok ezt a Jelenséget úgy magyarázzák, hogy a szőke emberek tulajdonképpen kevés pigmenttel, festékanyaggal rendelkeznek. Valóban kihalnának a szőke szépségek? Ha csak egy kissé szétnézünk a képzőművészet remekel között, feltűnik, hogy a festők előszeretettel ábrázoltak világoshajú nőket. Például Mária Magdalénát is többnyire szőkének festik, pedig valószínűleg sötét hajú és fekete szemű volt. A költők is gyakrabban énekelnek a szőke nők szépségéről. Dante is szőkének írja le Beat- rlcét, pedig bizonyított tény, hogy éjfekete haja volt. Madame Dubarryról is tudjuk, hogy sötét haja volt, de szőke parókát viselt. A szőkék a filmnél is Jobban érvényesültek, mint a barnák. Az első szőke vamp Jean Harlow filmszínésznő, volt, majd Marlene Dietrich tűnt fel és szőke hajával elvitte a pálmát. Kihívó fellépése azonban nem tetszett az amerikaiaknak és ezért mozgalmat indítottak ellene. A szószékről is hirdették: Ez a szőke ördög tzEGY FALUNYI KÖZÉPKOR HOLLANDIÁBAN gatja a kedélyeket és maga a bűn megszemélyesítője. A „szőke angyal" azonban nem festette be a haját, hosz- szú éveken keresztül csodálták, 0 volt az első filmsztár. Csak akkor ingott meg trónusa, amikor a filmstúdiókban újabb szőke szépségek jelentkeztek. Amikor feltűnt Marilyn Monroe és Kim Novak. A verseny, azt mondják egyenlőtlennek mutatkozott. Marilyn szellemi képességeiről a filmkritikusok mindig hallgattak, míg Kim Novakról azt híresztelték, hogy rendkívül intelligens és kultivált nő. Amikor a két rivális fénykora már hanyatlóban volt, akkor Jött Brigitte Bardot és Jane Fonda. Kik Jönnek utánuk? Szakemberek huszonnyolc országban végeztek véleménykutatást, és ml az é- redmény? Még mindig a szőkék vannak előnyben, ßs a- ml még érdekesebb, az északi országokban, Svédországban, Dániában is egyre kevesebb az igazi szőke. A legújabb megállapítások szerint az éghajlat nem befolyásolja a hajzat színét. A fajok, népek, egyre Jobban keverednek és így tulajdonképpen már ritkán találkozunk valódi „tiszta" típusokkal. Lehet, hogy éppen azért vezetnek a szőkék a szépségkirálynők Jegyzékén is, mVrt kihalóban vannak. (m) Három amerikai turista a napokban meggyőződött arról, hogy van a Földnek egy pontja, amely mindenben különbözik a többitől. Staphorst falucska ez Hollandiában. Egy közlekedési jel — amely a maga nemében talán egyedülálló a világon, már messziről figyelmezteti az idegeneket, hogy ebben a helyiségben tilos személyeket, elsősorban nőket fényképezni. Aki ezt mégis megkísérli, számolhat vele, hogy a falu felbőszült legényei kiragadják kezéből az „ördön- gős masinát“, s ha ellenkezik, jól ki is porolják a nadrágját. A saját bőrén tapasztalta ezt a három amerikai egyetemi tanár. Lencsevégre kaptak néhány helyes menyecskét, s még mielőtt kereket oldhattak volna, markos legények fogták őket körül. Nem ijedtek meg tőlük, judo-jártasságukban bízva, kemény harcra kezdtek. Már-már úgy látszott, hogy visszaverik az elkeseredett támadást, amikor újabb erősítés érkezett, s a harcias amerikaiak jobbnak látták, ha megfutamodnak. A csatatéren hét sebesült, s egy összetört fényképezőgép maradt. Ezzel azonban még nem ért véget a kaland. Másnap az amerikaiak hivatalos értesítést kaptak a holland rendőrségtől, amelyben felszólították őket, hogy három napon belül hagyják el Hollandia területét, valamint fizessék ki a verekedésben megsérült staphorsti legények kórházi költségeit. De nemcsak a fényképezőgépet száműzték Staphorstból; a rádió, a televízió, a gépkocsi sem kapott beutazási engedélyt. „Mindezek a masinériák az ördög művei“ — hangoztatják a derék staphorst- iak. A traktort és a kerékpárt megtűrik ugyan, de aki vasárnap merészelne végigkarikáz- ni a falun, arról azonnal elterjed a hír, hogy az ördöggel cimborái. HARC AZ ÖRDÖGGEL A falu lakosai gondosan ügyelnek arra, nehogy idegen telepedjen le falujukban. Valamennyien szőkék, pufók, szögletes arcúak. Érthető tehát, hogy botrány tört ki, amikor egy asszonyka feketehajú gyermeket hozott a világra. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy ismét sátán garázdálkodik a faluban, az asszony pedig volt olyan ravasz, hogy nem igyekezett ezt a hiedelmet cáfolni. Inkább eltűrte, hogy mindenféle hókusz-pó- kusszal „kiűzzék“ belőle a sátánt. A staphorsti nők öltözéke évszázadok óta nem változott: ma is hosszú, ráncos a szoknyájuk és számtalan alsószoknyájuk van. Melltartót nem szabad viselniök, mert a legényemberek nem akarnak zsákbamacskát venni. Tilos a rövid, csipkés bugyogók viselése is. Ezt a szabályt se lehet kijátszani, mert egy öregasszonyokból álló bizottság időről-időre meglepetésszerűen bekukkant a szoknyák alá, s jaj annak, akin „bűnös", cifra bugyogót talál. A sátánnal ko- mázó fehérszemélyt az egész falu előtt megbélyegzik. Két évvel ezelőtt néhány országgyűlési képviselő követelte, hogy indítsanak harcot a Staphorstban uralkodó, középkori viszonyok ellen. A parlament azonban elutasította a követelést azzal a megoldással, hogy a faluban lázadás törne ki, ha valaki bele merne szólni belügyeikbe. S az ügy eny- nyiben is maradt. új ifjúság 9 Megtaláljak CASANOVA sírját? 1922 június 9-én szenzációs hírt közöltek az európai lapok: A duch- covl várkertben megta- álták Casanova sírját! Sajnos, a hír hamis. Csu- ján Casanova sírkövét 'edezték (el, amely ma s ott lóg a kastély kápolnájának falán. De hová lett a sír? Casanova ifjúkort arcképe, fivérének rajza nyomán mmmmmmmmmiBmamsi A sors akarta úgy, hogy Duchcovban töltsék egy éjszakát, ebben a gyárkéményektől füstös, kis észak-csehországi városkában. Előző nap ugyanis nem kaptam szállást Moston, a- hová eredetileg indultam. Ott tanácsolták, hogy menjek Duch- covba aludni, és reggel jöjjek vissza autóbusszal. A sors a- zonban reggel sem volt hozzám kegyesebb. Akkora októberi köd szakadt a környékre, hogy az autóbuszok nem közlekedhettek, és így a városban rekedtem. Unalmamban a városka érdekességei után szaglásztam. Egy hold-képű kocsmáros azt ajánlotta, hogy nézzem meg a várkastélyt és Casanova sírját! Nagyon kételkedő képet vághattam, mert heves kézmozdulatokkal bizonygatni kezdte, hogy igenis itt halt meg Casanova, a nagy nőcsábász és itt is temették el a kastély kertjében. Tulajdonképpen csak akkor ébredtem tudatára, hogy ugyanúgy mint oly sok helységnek Európában, az utóbbi ötven évben az öreg Dux-nak is megváltozott a neve és Duchcov lett belőle. A RÉZVERETÜ PÁNCÉLSZEKRÉNY TITKA Pontos felvilágosításért a városházára mentem, ahol Josef Záda polgármesterhelyettes a Casanova-hagyaték őrzője, szívesen fogadott és egy ósdi rézveretü páncélszekrényre mutatott: — Abban őrizzük a hagyatékát. Sajnos, még egyetlen szakember sem vett annyi fáradságot, hogy tüzetesebben átvizsgálja a többezer oldalnyi kéziratot. Miközben Josef Záda feltárta a páncélszekrény ajtaját, és elmondta, hogy az egész hagyatékot Mníchové Hradistén találták meg 1943-ben, mégpedig úgylehet, a sors iróniájából, az ottani kastély egyik ósdi illemhelyén. Onnan kerültek visz- sza Duchcovba és jelenleg a város tulajdonát képezik. A hagyaték levélkötegei közt ott lapul a világhírű Emlékiratok kéziratának egy része ts, köztük Josef Záda szerint olyan fejezetek is, amelyek sosem láttak napvilágot. A SZERELEM LOVAGJA BEMUTATKOZIK Meghatódva nézem az asztalra helyezett sárgult papírlapokat és Stefan Zweig rosszmájú megjegyzése jut az eszembe: „Ravaszul beszélhámoskodta magát a halhatatlanságba". Valóban különös, hogy ennek a velencei kalandornak, aki a nők segítségével még a velencei ólomkamrákból is megszabadult, a kéziratai oly különös módon, de mégis fennmaradtak, nem nyelte el őket az illemhely emésztő gödre sem. Közben Josef Záda egészen tűzbe jön és szóról-szóra szavalja Casanova híres önéletrajzát: „Anyám 1725 április 2-án, húsvét napján hozott a világra, Velencében. Előző nap erősen vágyott rákra. Nagyon szeretem a rákot. A Giacomo Gerola- mo névre kereszteltek. Nyolc és fél éves koromig hülye voltam. Háromhavi vérzés után Páduába küldtek, ahol kigyógyultam a hülyeségből és hozzáfogtam a tanuláshoz, tizenhat éves koromban doktor lettem, papi ruhát öltöttem, s Rómába mentem szerencsét próbálni. Gazdám, Aequa Vita bíboros, francia nyelvmesterem, lánya miatt elbocsájtott." így kezdődik a mulatságos önéletrajz. Egy francia irodalmár Casanova életét kutatva kiszámította, hogy évente átlag három nőnek csavarta el a fejét, tehát 58 éves koráig összesen 122-nek. Ha meggondoljuk, szép teljesítmény. Közben végigkártyázta, mulatozta, egész Európát és csak a véletlen mentette meg a börtönhaláltól. Dehát mit is kedveltek rajta annyira a nők? Milyen is lehetett Casanova a valóságban? Erre Ligne herceg szavai adnak választ: „Ha nem volna csúf, nagyon szép férfi lenne... Mindenhez ért, csak ahhoz nem, amit állítólag tud: a tánc. szabályaihoz, a francia nyelvhez, a jó ízléshez és a társaságban illendő viselkedéshez.“ Tehát mindenhez ért, mindent tud, amit ebben a korban illik tudni, irodalommal, filozófiával, titkos tudományokkal, orvoslással foglalkozik, ismeri a szerencsejátékokat, a csillagászatot, naptárkészítést, geológiát, metafizikát, és ehhez képzeljünk oda egy százkilencvenhat centiméter magas, atléta termetű, sötétbőrű férfit, akinek megvillan a szeme, ha nőt lát, akinek villámgyorsak a gondolatai, és bárkit képes úgy megkacagtatni, hogy maga el sem mosolyodik. Hát csoda, hogy annyi nőnek csavarta el a fejét? Bizonyára sohasem próbálta ki, hogy a lélek és az öntudat uralkodni tud-e a test követelései felett. Volt katona, zenész, gazdag nemes fogadott fia, világutazó, az ólombörtön rabja, üzletember, szélhámos, a pápa lovagja, királyi megbízott, hamisított váltót, párbajozott, hamiskártyázott, elszerette a spanyol király szeretőjét, sok lányt megszöktetett, sok szépasszonyért az életét kockáztatta, besúgó lett, tizennyolc napig vért köpött, bérgyilkosok űzték végig Európán, gúnyiratokat írt a jótevői ellen, végül mikor megöregedett, jobb híján irodalommal próbálkozott. Megírta a „Se szerelem, se nők, vagyis a megtisztított istálló“ c. gúnyiratát és folytatni próbálja a kalandor életet. Nem sikerül. Ekkor már Európa valamennyi rendőrsége nyilván tartja és a hatalmas pártfogók is elidegenültek. A régi életet nem folytathatja. De csalánba mégse üt a mennykő! Megismerkedik Ligne herceg unokaöccsével, Waldstein gróffal és beáll hozzá Dux-ba könyvtárosnak. Itt kezdődik életének „hasznos“ szakasza. Tizenhárom évig írja ifjúkori kalandjait és „beszélhá- moskodja magát a halhatatlanságba." Elpusztíthatatlan, erős és érzelmes, mint egy naplót írd diák. „Életem történetét írom, mulatságként, s ez sikerült is. Naponként tizenhárom óra hosszat írok, de mintha csak tizenhárom perc volna. Micsoda gyönyörűség visszaemlékezni gyönyöreinkre! és mégis milyen gyötrelmes visszaemlékezni rájuk! Jó! szórakozom, mert az igazat írom. Nehézséget csak az okoz, hogy álcáznom kell a neveket, nincs jogom mások ügyeit kiteregetni.“ Lám, még most sem tesz olyat, amit ne élvezne. „Egészségem jó, emlékirataimmal foglalkozom. Írás közben fiatal diáknak érzem magam. Gyakran hangos kacagásban török ki, minek következtében őrültnek tartanak, mert a hülyék nem hiszik, hogy egymagában is kacaghat az ember... Ami az emlékirataimat illeti, minél előbbre járok a munkában, annál erősebb a meggyőződésem, hogy égetnivalő írás. Épp ezért, amíg rajtam áll, nem fog megjelenni. Olyan könyv ez. hogy az olvasó észre sem veszi az éjszaka múlását, de a benne megnyilvánuló cinizmus végletes s messze meghaladja az indiszkréció egyezményes határait. Viszont elképzelni sem bírják, mennyire mulattat az írás. Észrevettem, mégpedig pirulás nélkül, hogy magamat mindenki másnál jobban szeretem, megjegyzem azonban, hogy pirulok amiatt, hogy nem pirulok; ez a másodlagos pirulás igazol önmagámmal szemben, mert ami másokat Illet, azokkal nem törődöm..." Elégedett magával, az életével. Nincs mit bánnia. Ezt bizony kevés ember mondhatja el az életéről. A SlR TITKA Josef Záda, ez a kerekképú, szellemes kis cseh, Casanovát Svejkhez hasonlítja. Valóban létezik valami rokonlelküség a velencei kalandor és a jég hátán is megélő prágai strici között. Talán az isteni könnyelműség, ahogy az életüket élték, ahogy folyton újra kezdték a maguk szimpatikus csínytevését. Nem vagyok se Casanova-, se Svejk szakértő. Lehet, hogy ennek az összehasonlításnak van reális alapja, de az is lehet, hogy csupán az egyszerű cseh ember párhuzamos vonása, mert nem hisz a Svejktől elütő emberi nagyságokban. Josef Záda azt ajánlotta, hogy látogassunk el a várkastélyba, ahol Casanova élt és műveit Irta. Az északi szárny e- gyik szobájában ma is ott látható a szék, amelyen ült, és az asztal, amelyen naponta tizenhárom órán át rótta a sorokat. Az ablak mellett egyszerű keretben ott függ a falon a portréja. Dolgozószobáját magas szárnyas ajtó választja el a hálószobától, ahol lehúnytá szemét. A bútorok, a csillárok és a szőnyegek úgymond eredetiek, és az osztrák főurak mérhetetlen gazdagságára vallanak. Kimegyünk a kertbe, ahol az őszi ködben könnyeznek a fák. A várkastély kápolnájának falára erősítve ott látható a sírkő és rajta a felirat: „Jakob Casanova Venedig 1725 Dux 1798.“ A márvánlap bizonyítja, hogy Casanova itt Duchcovban halt meg, és valahol a Szent Borbála Kápolna egykori temetőkertjében nyugszik. Sírjának pontos helyét azonban mindmáig nem Ismerik. A temetőt ugyanis rég felszámolták. Az elhanyagolt és elfeledett sírt talán 1860-ban szüntethették meg. A prágai lapok akkortájt rengeteget írtak Casanováról, de sírját senki sem említi. Amikor a temető a századfordulón megszűnt, az árván heverő sírkövet a többivel együtt a kápolna falára erősítették. A kastély levéltárában azóta megtalálták a temető egykori temetkezési tervét. Mellette ott látható a díszes kőkapu rajza is. Közvetlen a kápolna főbejáratával szemben állott. Becslések szerint a temető kapuja és a kápolna bejárata közt tíz méternél nem lehetett nagyobb a távolság. Ezt bizonyítja, hogy a nemrég végrehajtott csatornázási munkálatok során megtalálták a temető egykori kerítésének az alapjait. Közismert, hogy a kastély lakóit a kaputól jobbra és balra temették el az út mentén. Ha mindezek az apró tények valódiak, akkor pontosan körülhatárolható az a hely, ahol Casanova sírját keresni kell. — De hogyan döntik el, hogy a kiásott csontvázak közül melyik Casanova földi maradványa? Josef Zádát nem éri váratlanul kérdésem, Tudja, hogy magyar vagyok, és ezt a körülményt kihasználva, vizsgáztatni próbál magyar irodalomból. Megkérdi: — Melyik magyar író írt regényt Casanováról? Be kell vallanom, hogy leégtem. A kérdésre nem tudtam válaszolni. Josef Záda azonban nem tesz szemrehányást. Bőbe- szédűen elmeséli, hogy Márai Sándor: Vendégjáték Bolzanő- ban című regénye (a mű ugyanis megjelent cseh nyelven) adta azt az ötletet, hogy az általam feltett izgalmas kérdésre megnyugtató feleletet adhassanak. Márai a regényében leír egy párbajt, amelynek során hőse (Casanova) súlyosan megsebesült. Ez adta az ötletet, hogy új nyomon induljanak el. Ellenőrizték az adatot, és valónak bizonyult, hogy Casanova Branickyval vívott párbaja során lőtt sebet kapott, a golyó csontot sértett meg. Ez perdöntő felismerés, hiszen a sérülés nyomát megtalálhatják majd a csontvázon is, de a kérdés így is nyitott marad mindaddig, amíg a sírt fel nem tárják. Tehát amíg a sír nem vall, meg kell elégednünk a logikusnak tűnő magyarázatokkal. És ha a sír egykor vallani fog, ki tudja, nem tréfálja-e meg a szakembereket is, hiszen Casanova a titokzatos tudományok mellett humorral is foglalkozott. Szőke József Az elsőéves Casanova-ktadás egyik illusztrációja <
