Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-26 / 47. szám
10 új ifjúság / BOBBY CHARLTON: ÉLETRAJZ-LAPOK 5. Érdemes még szólni Matt Busbyrói. ö a Manchester United legfontosabb embere, a főnök, az ész, a szív. Sok más klubtól eltérően mi elég ritkán látjuk az igazgatónkat vagy a csapat többi hivatalos emberét. Bus- byval azonban tökéletes összhangban, a lehető legszorosabb kapcsolatban vagyunk. Az igazgató általában egy-egy fontos mérkőzés megnyerése után jelenik meg az öltözőben gratulálni, — jól van fiúk — mondattal megköszöni, a- mit tettünk. Busby irodája tárva-nyitva áll előttünk, bármikor felkereshetjük e- gyéni problémáinkkal, mindig meghallgat, s mindig tud tanácsot adni. Busby jól tudja, hogy nem lehet egy kalap alá venni mindenkit, hogy másképpen kell Stilessel, mint mondjuk Besttel tárgyalni, hogy az emberekhez fűződő kapcsolatok legfontosabb tartozéka: megérteni mást is, tisztelni egy másik egyén szokásait, jellemét. És ami jó érzés: nemcsak á labdarúgókkal bánik így. A Manchester hatalmas gépezetének minden apró csavarkája — a csikkszedő fiúk, a szertáros, a jegyárus — Ilyen tiszteletben és megbecsülésben részesül Busby részéről, s e- zért szereti és tiszteli őt mindenki. Képzeljék el, milyen jó érzés szerződtetett alkalmazottnak lenni, ha az emberrel nem éreztetik a függő viszonyt, ha nincs az a bizonyos „három lépés távolság“. Én úgy vélem, hogy Busby évek óta hibátlanul látja el feladatát, úgy Is, mint szakember és úgy is mint ember. Jól emlékszem egy hétfő reggelre, amikor a főnök az irodájába hivatott. Ügy, mint a többiek, én is kiruccanok szobaton- ként a városba és megiszom valamit. Nem vagyok Iszákos, a szeszt nem bírom, viszont szívesen elfogyasztok néhány korsó sört. Ez jót tesz nekem, s mások is modják, hogy az nem árhat. A főnök, azzal fogadott azon a bizonyos reggelen: éppen telefonált valaki, hogy szombaton este erősen forgattad a kupicákat. Mondtam, hogy ez nem i- gaz, mindössze a szokásos söradagot Ittam meg. Én sem hittem a telefonálónak, mondta Busby, és letettem a kagylót. Ezzel a tettével Busby két legyet ütött egy csapásra: megnőtt előttem a tekintélye, s elérte, hogy még jobban vigyázzak magamra, mert nem lenne szép dolog ezt a kiváló embert becsapnom. Elmondok még egy esetet. Egy ízben nagyon rosz- szul játszottam. Az első pillanattól tudtam, hogy nem megy a játék de nem tudtam rájönni, hol a hiba. Minél inkább igyekeztem, annál rosszabbul ment a dolog. Bántott, mert azt a benyomást is kelthettem, hogy talán félvállról veszem a mérkőzést. A főnök ismét hivatott. Mit gondolsz, milyen volt a vasárnapi teljesítményed? Hát sajnos nem valami híres, vallottam be szomorúan. És tudod, hol a hiba? Mindent elmagyaráztam a legapróbb részletekig, mire a főnök elmondta saját nézetét a dologról. Mikor elhagytam az irodát, olyan kiváló tanácsokkal lettem gazdagabb, amelyekre ma is é- lénken emlékszem. Nem tudom, mi ütött belém, de a következő bajnokin már csúcsformában szerepeltem. Busby tipikusan járt el 1961-ben kötött házasságom alkalmával is. Amikor SZERŰ SPORTLEXIKON ÖÄSLAVSKÄ: Most már Odlo2ilné. Nem tudom, találkoztam-e valaha is rokonszenvesebb emberrel. Mindig uralkodik magán: holtfárad- tan is nyilatkozik, s az elkoptatott, sablonos kérdésre is eredeti módon fogalmazza válaszát. Amikor esküvője hírét szétkürtölték a sajtóügynökségek, első gondolatom az volt, vajon Odlozil is olyan kiváló ember-e, mint felesége? Odlozilt csak futólag ismerem, ösz- szehasonlítani tehát nem tudom őket, s Így csak az őszinte lókívánság marad; legyenek nagyon szerencsések és boldogok, a horoszkóp borús előrejelzései dacára. Cáslavskával öt évvel ezelőtt találkoztam e- lőször, Nyitrán. Minden szeren bajnokságot nyert, s én interjút akartam készíteni vele. Nagyjából mindketten húsz évesek voltunk és a bajnoknő, miután előadtam kérésemet, a fejét csóválta: Mutassa csak az igazolványát! Ilyen fiatal újságíróval még nem találkoztam. Nincs valami ravaszság a dologban? Miközben átnyújtottam ideiglenes irataimat, én is megjegyeztem: Ha nem láttam volna, hogy megnyerte a csehszlovák bajnokságot, nem is hinném. Ilyen fiatal bajnoknővel még nem találkoztam! Azóta többször találkoztam Cáslavskával, s csak a legjobbakat mondhatom róla. A sport és az irodalom összefüggéseiről folytatott néhán^ beszélgetésünk sokban lendített e- lőre véglegesen kialakult véleményem felé. Veleszületett intelligenciája többet ér, mint egy sor egyetemi diploma. Ha akarnék sem tudnék rosszat írni róla! EUSEBIO: Ez a mozambiquei fiú elsősorban labdarúgó. A többi, amit megkövetelnének (oktalanul) tőle — teherként nehezütváliaira egy-egy sajtókonferencia vagy újságíróval történő beszélgetés alkalmával. Nem ért a politikához, és mégis feltesznek neki ilyen jellegű kérdéseket. Nem filozófus — mégis rejtélyesen megfogalmazott, számára sokszor érthetetlen kérdésekkel faggatják. Budapesten találkoztam vele először, s remélem, nem u- toljára. A Benfica rövid edzést tartott a keddi, Vasas elleni BEK-találkozó előtt. Eusébio S Népstadionba érkeztekor úgy tett, i nem izgatnák az újságírók, sőt ki is cselezni őket. Minden gondja a fris- sérf^ávullott hó tanulmányozása és a labda tréning után, egy Budapesten tanuló brazil Wák segítségével készítettem vele interjút, az öltözőben. Mosolygott, amikor közeledtünk, de .valami ősi félelem futott át az arcán, amikor “megtudta, hogy újságíró vagyok* Előre félt a komplikált kérdésektől, s látszott rajta, leginkább azt mondaná: engedjetek engem futballozni, ne faggassa!ok örökké. A kérdésekkel kapcsolatban volt már egy előzetes tervem, de azonnal elvetettem, látva, mi a helyzet. Csupa olyan kérdést fordított a tolmács, amelyre Eusébió játszi köny- nyedséggel válaszolhatott. Főleg a családjáról kérdezgettem. Lassan kisimult az arca, e- gészen megnyugodott, ismét felszabadultan mosolygott, s ráadásul, benyúlt belső zsebébe egy egy autogrammal ellátott képet a- dott át emlékül, s köszönetképpen az interjúért. Miért kívánják egy egyszerű, pár évvel ezelőtt még majdnem kőkorszakbeli feltételek között élő embertől, hogy olyan egyetemes műveltségű legyen, mint mondjuk, annak i- dején, Michelangelo volt? Eusébio elösorban labdarúgó, és nem is a- kármilyen. Hiányos műveltsége dacára is pél- dásabban viselkedik a harcok idegborzoló hevében, mint sok-sok diplomás társa. KVASNAK: A tavalyi szilvesztert együtt töltöttük. Megállapítottam, hogy Andris (így hívja őt magyar származású anyósa) kiváló társaságbeli partner, látszik, hogy számos prágai énekes, színész és filmes a barátja. Azt szereti, ha minél több kérdést kap, villámgyorsan osztogatja rá a válaszokat, humorral fűszerezve. Munkabírása a zöld gyepen elképesztő. Kitartása a fehér asztal mellett hihetetlen. Kb. huszonnégy órát töltöttünk együtt, és kedvenc italával, a gruzin konyakkal öblögettük gégénket. Szilveszter lévén — pezsgősüvegek is kerültek az asztalra. A felesége alig fogyasztott valamit. É>n nyolctíz féldeci és két üveg pezsgő után erősen optimista hangulatba jutottam. Szerény szá- (.mításaim szerint — Andris legalább húsz-huszonöt féldeci konyakot és jópár pohárka pezsgőt fogyasztott, de meg sem kottyant neki. Január ötödikén készült a csehszlovák labdarúgó-válogatott a chilei Hexagonal-tor- nára, s Andris érezte, rövid az idő, amit ki lehet használni, szinte nem is aludt, hogy mulathasson. A gép — KvaSflákkal a fedélzetén elrepült a salétrom országába. Az akklimatlzöciós napok után kezdetét vették a torna nehéz mérkőzései. Amikor a csehszlovák válogatott első találkozójáról kezembe került az első kommentár, meghűlt bennem a vér: a cikkíró elsősorban a fáradhatatlan, kitűnő erőnlétü Kvasnákot dicsérte! Azóta is árgus szemekkel lesem teljesítményeit, s ismét gazdagodtam egy tanulsággal: nem minden sablon húzható rá a sportolókra. Ahány ember, annyi alkat. S mit szólhat Jezek. az edző, ha Kvasnák így is szinte mindig csapata legjobbjai közé tartónak? Batta György Bajtársiasság Vannak kimondottan szadista hajlamú szurkolók, akik akkor jutnak az érzelmi mámor legmagasabb fokára egy-egy labdarúgó-mérkőzésen, ha valakit úgy leterítenek, hogy a szeme sem rebben. A sportszerűtlenség maximuma füttyszó után hátulról belerúgni a fekvő játékos fejébe, s aztán odaszaladnt hozzá, széttárni kezeinket, mesterséges légzést alkalmazni, hívni a mentőket, az orvost, a gyúrót, és mindenkit, aki Illetékes ebben az ügyben. Több kommentátor bedől ennek a képmutatásnak, s nyugtázza, X vagy Y milyen nagyon bánja nem szándékos tettét, amely valószínűleg nem fordul elő nála többször. A bökkenő ott kezdődik, amtkor X vagy Y az ellenfél egy újabb kiszemelt áldozatát teríti le. Amennyiben ez a töretlen fejlődés Ilyen marad továbbra is, egészen bíztató jövőnek nézünk elébe. A világ labdarúgó-pályáin lehetetlen helyzetnek adódnak elő, s a durvaságot elkövető játékos azt állítja majd, hogy azt a balhátvédet, akinek éppen most loccsant kt az agyvelsje, nem szándékosan bántotta, hiszen egyébként jó barátok voltak. A leterltés történhet kézi szerszámokkal is, nem árt egy-egy csákányt, vagy bronz- korszakbeli fémeszközt a mezbe rejteni, darabokra szétszedve persze, s a találkozó folyamán összerakni, hogy ne legyen gyanús. A meccs fénypontja aztán az lehetne, amikor egy-egy játékos koponyáját meglékelik, és belekukkantanak. Ami a kimagyarázkodást illeti: megjósolhatjuk, hogy közel már a kor, amidőn a kommentátor sem hisz a széttárt kezeknek éppen ezért bibliát, sípot, dobot, nádi hegedűt és szerzetes '-suhát _ csempésszünk a pályám, s ott, a helyszínen múl' k be áldozatunkat az égnek és a földieknek, olvassunk néhány részt Máté evangéliumából és adakozzunk az elhúnyt gyermeket részére. A bajtársiasság maximuma: a még plhegö sérültet, akinek mindkét karját és mindkét lábát eltörtük — átölelni, és jelképesen tudatni a közönséggel: nincs itt semmi baj, az, ami történt merő véletlen, nem volt szándékosság a dologban. Az emberi találékonyság, az emberi képzelőerő végtelen. Aki nem hiszi, járjon gyakran focimeccsre, (pl Duna! II. Antal, olimpiai bajnok, Európa második legjobb góllövője és az idén is várományosa a magyar NB I. gólkirály címének. Hát még ha a kihagyott helyzetek felét berúgná! bejelentettem neki, hogy nősülni szeretnék, kijelentette: „A családalapítás nagyon fontos mozzanata a labdarúgó életének. Segít rajta mint emberen is, és a teljesítménye felfelé í- vel.“ Következtetése igaznak, helyénvalónak bizonyult. Mint nős ember nyugodtab- ban játszottam. Azt hiszem, ennek két oka lehetett. Az egyik: a feleségem és — most már — a gyerekeim szinte sugározzák a családi élet melegét, nyugalmát, biztonságát. A másik? Esténként nem ténfereg any- nyit az ember. A házasságomért érzett felelősség kihatott a labdarúgáshoz viszonyuló lépéseimre is, olyannyira, hogy hírnevem megtépázfisának még a gondolata is fájdalmas. A család és a futball jelentik nekem az életet, nélkülük nem tudnék élni, s az e- gyik befolyásolja a másikat. Busbynak, mint annyi más menedzsernek voltak külföldi tervei is. Nem a- kart megválni a klubtól, hanem azon fáradozott, hogy nemzetközi szinten is ismertek legyünk, őszintén örült nemzetközi sikereinknek, s a súlyos müncheni repülégép-katasztrófa után, is fel tudott állítani egy csapatot, amellyel szintén sikereket ért el. Nem magyarázom, miért foglalkoztam annyit Busby- val. Kiváló szakembernek és embernek tartom, mint mondtam, s nem szeretnék bosszúságot okozni neki sohasem. Ennél többet azt hiszem nem is mondhatok róla. Most pedig térjünk visz- sza labdarúgó-pályafutásom kezdeteihez. Amikor a Man- csester tartalék-csapatába kerültem, az első csapat o- lyan kiválóan szerepelt, hogy beláttam: sohasem juthatok be oda. Micsoda egyéniségek játszottak benne: Byrne, Taylor, Pegg, Foulkes! Tizennyolc éves koromban berukkoltam. A katonaság egészen megtetszett, s meg vagyok róla győződve, hogy jót tett nekem. Az ezredparancsnok nagyvonalúnak bizonyult, mert mindig elengedett edzeni. Sok barátot szereztem itt, a mai napig is kapcsolatban állok velük. Titkos gyanúm azonban, hogy az ezredparancsnok a Manchesternek szurkolt, mert rendkívüli mértékben érdeklődött irántam, oda engedett, ahová kértem. Csak egyszer, a szuezi válság idején ijedtem meg. A kiképzés után egy hatalmas lőszer-raktárban dolgoztam, s a teherautók egyre szállították a muníciót. Sohasem gondoltam arra, hogy hazám háborúba keveredhetne. Csak azon törtem a fejem, hogy ha készültségi állapot lesz, megtiltják a hétvégi edzéseket, a mérkőzés-látogatást, és mi lesz akkor velem? Szerencsére a szuezi válság a hét végére elmúlt. f. b. gy.
